Vásárhelyi Napló, 1924. február (1. évfolyam, 1-23. szám)

1924-02-02 / 1. szám

2 valamilyen ok miatt nem vettek volna fel valakit, akkor is jelentkezhet az igénylő a tárgyaló bírónál. Kéri a beterjesztett törvényjavaslatok elveté­sét és az előadó kiegészítő módosító indítványának elfogadását. Az elnök ezután szavazásra teszi fel a kérdést, melynek során a több­ség az előadó indítványát fogadja el. A negyedik paragrafus tárgyalásá­nál Farkas Tibor azt indítványozza, hogy nemzetgyűlési képviselő ne le­hessen tagja az Országos Földbirtok­rendező Bíróságnak. A délutáni ülés megnyitása után Huszár Károly összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen, miután a földreform révén ő is kapott földet. A bejelentés után az elnök megálla­pítja, hogy a Ház nem tanácskozó­képes és ezért az ülést felfüggeszti. Gróf Bethlen Istvánt szeretettel várja Vásárhely népe. Mint köztudomású, dr Aigner Károly főispán vásárhelyi installá­cióját február 10-ikére, vagyis a jövő hét vasárnapjára tervezi. Csak meg­beszélés történt e tárgyban, végleges megállapodás azonban nem jött létre, mert előbb gróf Bethlen István miniszterelnökkel óhajtott értekezni Aigner főispán, amennyiben velünk együtt nagyon szeretné, ha sok sok országos baja, gondja és elfoglalt­sága mellett is szakítana időt gróf Bethlen István miniszterelnök és mint városunk I. kerületének képvi­selője, ez alkalommal látogatást tenne Vásárhelyen. Hogy mit vég­zett a főispán ur, még nem tudjuk, de úgy hallottuk, hogy gróf Bethlen István 10-ikére már túl a Dunára ígérkezett a Hoyos gróf beszámoló­jára s igy Vásárhelyre csak 17-én jöhet. Talán emiatt az installáció ideje szenvedne halasztást. Nemzet­mentő nagyértékű külföldi útja után fokozott szeretet és tisztelet övezné körül itt a gróf Bethlen István sze­mélyét. A korona védelméről tárgyalt a minisztertanács. Budapestről jelentik. Csütörtökön délután 5 órakor tartotta a kormány e heti minisztertanácsát, amelyen az adminisztrációs folyó ügyeken kívül a korona védelmének kérdésével is foglalkoztak. A debreceni mandátum sorsa Debrecenből jelentik . Tegnap az a hír terjedt el, hogy a debreceni választást a választási biztos sú­lyos technikai hibák miatt megsem­misítette. Ebben az irányban még pozitív intézkedés nem történt és nem hiszik, hogy ez megfelelne a valóságnak. A pótválasztás határ­idejét még nem tűzték ki, valószínű­leg azonban, hogy 14 napos határ­idő lesz s­­gy hétfőhöz egy hétre ejtik meg a pótválasztást, amelyen Haendel megválasztását biztosra ve­szik, mert a polgári pártok össze­fognak, hogy Nagy Vincét megbuk­tassák. Haendel párt részéről tárgya­lások indultak meg a Magoss párt­tal, hogy a Magoss pártiak Haen­­delre adják le szavazataikat. A tár­gyalás még nem fejeződött be, de hír szerint remény van a meg­egyezésre. Zsidóüldözés készül Orosz­országban. * "Londonból bejelentik. Egy angol újság cikket közöl Oroszország belső­­állapotára vonatkozólag, amelyben azt állítja, hogy Oroszországba tömeg­pogromra készülnek. A Moszkvában lévő külföldi követségek épületeit a környékről menekülő zsidóság való­sággal megszállta. Angol szocialista lap álma, Londonból jelentik . A Manchester Quardian mai száma néhány szóval megemlékezik a magyar kölcsönről és azt írja, hogy a vezető államfér­fiakban bizonyos reformot kell végre­hajtani, ami Ausztriában szintén meg­történt. Ezek közé tartozik a minisz­teri tárcák csökkentése, valamint a honvédelmi minisztérium beleolva­­dása a belügyminisztériumba. A kül­ügyminisztériumot a miniszterelnök­ségbe olvasztanák bele. VÁSÁRHELYI NAPLÓ 1924. február 2. Ravasz László református püspök ünnepélyes fogadtatása. A Vitézi szék mai ünnepségére a fővá­rosi vendégek : Ravasz László ev. refor­mátus püspök és vitéz Siménfalvy Tiha­mér a vitézek törzskapitá­nya valamint Benedek Zsolt kormányfőtan­ácsos pénte­ken este a gyorsvonattal érkeztek Vásár­helyre. Az illusztris vendégek fogadtatására megjelentek az állomáson : Csáky Lajos dr­­. polgármester, Lázár Lajos gazdasági főtanácsos, ref. egyházi főgondnok, vitéz Endrey Antal dr. a vásárhelyi vitézi szék, Godács Imre tír, Losonczy Endre, Márton Árpád ref. lelkészek a ref. egyház, Szeles Jánosné a Mansz., Tamaskáné Nyizsnyay Aranka a ref. nőegylet, Bereczk Sándor ref. lelkész és Gojdár Péter a ref. ifjúsági egyesület képviseletében. Ott láttuk még Kun Béla nemzetgyűlési képviselőt, Bányay Sándor nyugalmazott főgimn. vallástanárt, a ref. jogakadémia ifjú­sági egyesületének a vezetőségét és szá­mos érdeklődőt a város közönsége köré­ből. A vonat megérkezése után Csáky La­jos dr­­. polgármester a városi elöljáróság nevében meleg szavakkal üdvözölte a ven­dégeket, majd Lázár Lajos gazdasági fő­tanácsos ref. egyházi főgondnok, a ref. egyház képviseletében fogadta a vendége­ket és kívánta, hogy érezzék magukat rövid tartózkodásuk alatt igazán otthon Vásár­helyen. Azután Szeles Jánosné a Mansz. nevében néhány szál virágot nyújtott át Ravasz László dr. püspöknek és szívélyes szavakkal tolmácsolta a vássárhelyi nők üdvözletét, hazánk jelenlegi egyik legna­gyobb szónokának. Még vitéz Endrey Antal dr beszélt a helyi vitézek nevében, amelynek elhangzása után Ravasz László dr püspök keresetlen szavakban köszönte meg a szíves fogad­tatást maga és társai nevében.­­ Ezután a vendégek kocsikon szállásaikra tértek. Írom és fii milysrti e város szükséglete. A város már aranyparitásban kénytelen szedni a pótadót.­­ Az állami aranyparitás március­­­és a Láp életbe, de nem kell félni tőle, mert az nem jelent adóemelést. A város ez évi költségvetését a számvevőség végre elkészítette, úgy, hogy az most már 5-én a pénzügyi bizottság elé kerülhet. A költség­­vetésben a város szükséglete 3 és fél milliárd korona, amelyből aligha tud valamit lealkudni sem a pénz­ügyi bizottság, sem a tanács, mert parancsoló szükségleti tételek. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy a város már tavaly is aranyparitásban szedte és most is aranyparitásban szedi be a városi adót, amennyiben a pótadló­s a békebelinek a nyolczezerszeresében van is megállapítva.­­Se végered­ményében csak nem­ arany, mert az adóalap még maga távol jár az aranyparitástól és távol is fog maradni egyelőre. Ugyanis az arany valorizáció, mely­ről hónapok óta írnak és annyit beszélnek, tulajdonképpen nem abban fog állani, hogy aranyértéket fizet­ne minden adózó polgár, hanem abban, hogyha valaki hátralékban marad, vagy késedelmesen fizet, abból a tényből az államra és vá­rosra nem hárulhat hátrány, tehát az elkésett fizetést arany alapon szá­molják. Például valaki március után adós marad 10 arany koronának megfelelő papíradóval, anynyit fizet be később, bármikor fizet, még ha a papírkorona mondjuk a felére esik is le. Az arany valorizálástól tehát nem kell félnie, csak annak, a­ki spekulál, aki az állam kárára akar magának illetéktelen hasznot szerezni. Beszámoló az eddigi inségakcióról.­ ­Februárban osztják meg áfát, március végéig pedig a lisztet a szegénysorsú ellátatlanok részére. Mint ismeretes a törvényhatósági bizott­ság határozata folytán a város tanácsa kellő előrelátással megszervezte a nyomorban lévő ellátatlanok téli segítését célzó inség­­akciót, amelynek céljaira pénzbeli és búza inségadót vetettek ki a tehetősebb polgá­rokra, hogy az így befolyt összegből liszt­tel, illetve tűzifával láthassák el a szegé­nyebb néprétegeket. Az inségakció eddigi eredményeként mintegy­ 200 méter mázsa búzát és körülbelül harminc millió ko­ronát fizettek be az adózók. A begyűlt búzát azután lisztté őröltetve a város, a pénzből pedig 50 vagon fát vásárolt. Az insegakció kedvezményeinek igénybe­vételére mintegy 3000 ellátatlan szegény je­lentkezett, akik közül a teljesen munka­­képtelenek részére havi 4 kilós fejadagon­ként és az érvényes hatósági kiosztásban az ősztől kezdve lisztet osztottak ki és osztanak továbbra is március végéig. A fa­kiosztást úgy oldotta meg a tanács, hogy a munkaképtelen szegények részére 4000 majd 5000 koronáért adnak e­gy-egy má­zsa fát havonként. A munkaképes ellátat­lanoknak pedig közmunka ellenében utal­nak ki fát, olyanformán, hogy kétnapi mun­káért egy mázsa fát kapnak. Január végéig az ötven vagon fá­ból 40 vagonnal osztottak ki. Ebből pénzért (tizenkétmillió koronáért) 18, közmunka ellenében (hótakarításért, úttisztításért stb.) 22 vagont. Jelenleg te­hát tíz vagon fa vár még szétosztásra, azonban ebből egyelőre csak a munka­­képtelenek kaphatnak, minden szerdán és csütörtökön az Epreskertben. A közmunka ellenében való faki­osztás ideiglenesen szünetel, előreláthatóan a jövő hét végéig, amikorára megérkezik az a tíz vagon fa, amelyet az eddig eladott fa árából szerez be a ta­nács. Ezzel a húsz vagon fával bonyolítják le ezután az összes inségakciósok tűzifa­­ellátását február végéig, amikor a fakiosz­tás véget ér. Mikor ezzel az insegakció eddigi áldá­sos munkájáról szóló beszámolónk végére értünk, dicsérettel kell megemlékeznünk a dr. S­o­ó­s István polgármesterről város érdemes tanácsáról, hogy a körül­ményekhez képest rendkívüli sikerrel ol­dották meg a tél szegényeinek felsegítését. Annyival is inkább rászolgál a tanács a köz általános elismerésére, miután tudjuk,­­ hogy egyes olyan városok, amelyek nagy­­ kiterjedésű erdőségek közelében vannak, csak elkésve gondoskodtak szegényeik tü­­­­zifa ellátásáról. Megalakultak a vásárhelyi tanonc és mestervizsgáztató bizottságok. Itt első vizsgávó segéd : egy cipőfelsőrészkészítő leány. Ünnepélyes keretek között tartják meg az első mesteravatást. A múlt év november elsején életbe lépett új ipartörvény, mint ismeretes a többi újítások között kötelességévé tette az ipartestületnek a tanonc, segéd, illetve mestervizsgáltató bizottságok megalakítását, amelyeknek a feladatuk az ipari pályákra készülő ifjúság szak­mabeli értékéről meggyőződést sze­rezzenek és abban az esetben, ha valamelyik iparos a „mester“ címet kívánja elnyerni, ehhez a címhez való jogosultságát elbírálják. Ezt a nép­­céhbeli emlékeket felelevenítő tövény­­intézkedést a hódmezővásárhelyi ipar­testület elöljárósága már teljesítette is, amennyiben egyik legutóbbi ülésén­­ az egyes bizottságok elnökeit, alel­­nökeit és tagjait (az utóbbiak a záró­jel között lévő nevek) egyhangú vá­lasztás alapján a következőkben je­lölte ki: Tanonc- és mesterizsgálók. Az asztalos iparban: Orbán Ármin, Soós Sámuel, (Szolga Gyula, Malárcsik János, Radics Istvánt) A bognároknál: Rákos Imre, Rácz Ferenc (Bányai Albert, Tóth Ernő, Ács Lajos.) A borbélyoknál: Csende Gyula, Pikali János. (Szász Ferenc, Bock­­müller Miklós, Dezső Péter.) A cipészek­nél : Fetter Károly, Török Imre. (Imit Jó­zsef, Demján Lajos, Kruzslicz János.) A csizmadiáknál: Kálmán Sándor, ifj. Gaál Sándor. (Nagy Zsigmond, Papp Lajos Farkas JÓzSef.) A­rxíltes­t és mészáros. iparába : Erdős János, Szakács János. (Gál Mihály, Fári Imre, Blum Adolf.) A ková­csoknál: Nővé Lajos, Erdélyi Imre. (Vá­radi Lajos, Benkő András, Für János.) A kútfúróknál: Milán János, Prónay József. (Kenéz Tamás.) A lakatosoknál: Schmid­bauer Tibor, Tarek Zoltán, (Szabó Sándor Lelei­ u., Koncz Béla, Rostás M. Gyula.) A női szabóknál: Szelei Gyula, Mészáros Mátyás, (Szabó Lajosné, özv. Jenei Sán­­dorné, Szántó Gergely.) A papucsosoknál: Hajdú Lajos, Kiss Lajos, (Demján Sándor, Bényei György, Verók István.) A sütőknél: Deutsch Mór, Négyessy Lajos, (Palásthy Sándor.) A szabóknál: Fajfrik Lajos, Varga Ferenc, (Szabó Sándor, Dezső Béla, Sza­kács István.) A szíjgyártóknál: Tárkány István, Pesti Gyula, (Mikó György, Tolnai István.) A szobafestőknél: Gémes József, Téván Simon, (Bárkányi Imre, Székbiró Pál, Szenti József.) A szűcsöknél: Mile Imre, Mihály Pál, (Farkas Lajos, Teleki Béla.) Az agyagiparosoknál: Bereczki Pál, (Matók Bálint, Makra István, Juhász Sán­dor, Varsányi Sándor.) A vendéglősöknél: Olasz Ernő, Nővé Sándor, (Kun Miksa, Rapcsák Péter, Friedmann Ignác.) Segédvizsgálók: A bádogosoknál: Berta Károly, Grün­­feld Jakab, (Müller Henrik, Schwarcz Jenő.) A cukrászoknál: Móritz Géza, En­­gelthaller János, (Péli János, Halmi Gyula.) A fényképészeknél: Fodor Béla, Plohn Jó­zsef, (Till Viktor.) A kalaposoknál: Osko­­vics József, ifj. Oskovics Ferenc, (Suhajik László.) A kárpitosoknál: Nagy Ferenc, Havas Lajost, (Perl Adolf.) A karkötőknél: ifj. Dénesi István, Szvoboda Ferenc, (Gyön­gyösi István.) A köteleseknél: Fülöp Sán­dor, Adamovich Sándor. Műszerészeknél: Oracsek László, Zagyi Mátyás, (Tóth An­drás.) Az órásoknál: Grószpéter József, Engelthaller Béla,­­Vigh Gyula. A taká­csoknál: Nacsa István, Benyhe Lajos. Ácsoknál: D. Szabó Péter, Szőke Péter, (Kovács Lajos, Szabó Mihály, Beke Fe­renc.) A kőműveseknél: Koncz Pál, Szath­­m­áry János, (T. Kovács Ferenc, K­uzslicz Mihály, Libor József.) A tanonc- és mestervizsgáló bizottságok megválasztásához a szegedi kereskedelmi, és iparkamara már hozzá is járult úgy hogy ezeknek a bizottságoknak a tagjai a napokban már le is tették a fogadalmat Endrey Béla tanácsnoknak, az iparhatóság vezetőjének kezébe. Az ünnepélyes foga­dalom­tétel alkalmából Endrey tanácsnok üdvözölte a bizottságok tagjait, akiknek nevében Koncz Pál építész, az Iparegylet elnöke válaszolt. Ezzel az aktussal egyidejűleg a tanonc- és mestervizsgáló-bizottságok megkezdték működésüket, amelynek során azonban ezideig csak a cipészek bizottságának akadt hivatalos ténykedésre alkalma.­­ Ugyanis eddig mindössze egy jelentkező akadt, aki az új ipartörvény alapján a segédvizsgát akarta letenni, még­pedig a cipőfelsőrész készítésből. Érdekes, hogy ez az első vizsgázó, akit a segédi címre megfelelőnek tartott a cipész iparosok vizsgáztató bizottsága — leány volt: Jaksa Etelnek hívják az első vásárhelyi „vizsgá­zott“ segédet. Egyébként a bizottságok lázasan készül­nek az első mestervizsgára, amely ünne­pélyes keretek között zajlik majd le ha­t jelentkező akad. Véres rablótámadás a karcagi tanyák között. Karcagról jelentik: A város hatá­rában lévő Soós-féle tanyára, ahol a téli hónapok alatt csak a gazda két fia, a 21 éves Soós István és a 16 esztendős Soós János tartóz­kodnak, hogy a jószágokra vigyáz­zanak, kedden éjjel rablók törtek be. A támadók, akik nyolcan voltak előbb Soós Istvánt megkötözték majd pedig a segítségére siető test­vérét fejbe lőtték. Mikor azután igy a házbeliek ártalmatlanokká voltak téve, a vakmerő rablók befogtak a Soósék kocsijába s felpakoltak arra kilenc zsák lisztet és zsákok tetejébe feldobták a két Soós fiút is. Útköz­ben azonban mind a két testvért le­dobták a kocsiról és úgy mentek tovább. Kis idő múlva Soós István magához térve elvánszorgott a leg­közelebbi vasúti őrházhoz, ahol a bakter azonnal jelentést tett a leg­közelebbi rendőrségnek. Haza szállí­tották a súlyosan megsebesült Já­nost is, aki azóta a halállal vivődik. A legérdekesebb a dologban az, hogy a tanyára a lovak az üres kocsival haza érkeztek, amiből arra lehet következtetni, hogy a rablókat az után egy másik kocsi is várta, amelyre átrakták az elrablott hol­mikat és azon tovább folytatták út­jukat. A tetteseknek, mint lapzárta­kor telefonálják nekünk, már nyo­mában van a csendőrség. Három milliót sikkasztott és agyonlőtte magát. Budapestről jelentik : Pénteken dél­előtt a főkapitányságra jelentés ér­kezett, hogy Erdős József 26 éves tőzsdebizományos öngyilkosságot kö­vetett el.

Next