Népujság, 1937. július-szeptember (10. évfolyam, 146-222. szám)

1937-07-01 / 146. szám

Ara 6­­illér­­K­ft.-t If 015 Hódmezővásárhely, 1937. július 1., csütörtök X. évfolyam, 146 szám Kik kaphatnak kölcsönt a pályakezdéshez a kémilliós Nemzeti Önállósítási Alapból A balatonöszödi minisztertanács letár­gyalta a Nemzeti Önállósítási Alap kér­dését. Az alap már elnököt is kapóig Keresztes-Fischer Ferenc ny. bel­ügy­min­nt­szter, a Pénzintézeti Központ­ elnöke személyében, aki tíztagú tanács élén fogja intézni az ügyeket. Az Önállósítási Alap ezidőszerint két­millió pengővel rendelkezik s ebből az összegből történnek a kiutalások az arra rászorulóknak. Az eddigi tervek szerint ez az összeg 500—2000 pengő között fog mozogni, de van olyan elképzelés is, hogy kivételes esetekben­­az alapból ki­­kölcsönzött segélyösszeg elérheti az­­ ötezer pengőt is. Mint értesülünk, a megoldás valószínűleg, az lesz, hogy az igénylők kérelme sze­rint dönti el a bizottság, hogy mekkora összeg alkalmas arra, hogy a kérelmező fiatalembert önálló exisztencia teremtésé­hez hozzásegítse. Az eddigi elképzelé­sek szerint a Nemzeti Önállósítási Alapból igen tekintélyes részt azok az orvosok és fiatal ügyvédek kap­­ak, akik vidéken­­akarnak rendelőt, vagy ügyvédi irodát nyitni. Természetesen, a Nemzeti­­ Önállósítási Alap azok részére is rendelkezésre áll,­ akik a magángazdaságban akár mint önálló kereskedők, akár mint önálló iparosok akarnak boldogulni. Ebben a tekintetben, az eddigi elképzelések szerint előnyben részesülnek azok, akik érettségi vizsgájuk után, főkép­pen pedig azok akik a­­asp­orm­a megszerzése után kitanultak valamely mesterséget és abban akarják önál­lósítani magukat. Igen érdekes rendeltetése lesz az önálló­sítási Alapnak az is, hogy nemcsak dip­­­lomásokat és érettségizetteket, hanem kevesebb kvalifikációval­­rendelkező hatalem­ber­eket is részesít segítségben, lehetőséget nyújtva nekik, hogy szakmá­jukban, mint önálló exisztenciák foly­tathassák tevékenységüket. A mai mi­­ni­sztertanács fog abban a kérdésben is határozni, hogy nők kaphatnak-e kölcsönt az önállósítási Alapból és ha igen, mek­kora összeget? Értesülésünk­­ szerint az önálló­­exisztenciát alapítani akaró nők, el­sősorban diplomások megsegítésének elvi akadálya nincsen. Ebben a tekintetben azonban valószínűleg az az álláspont fog azonban valószínűleg az az álláspont fog előtérbe jutni, hogy a nők csak kellő számú férfi megse­gítése után, vagy csak kivételes mél­tánylást igénylő esetekben kaphatnak­­ segélyk­öles­ést. Az eddigi tervek szerint a Nemzeti Önál­lósítási alap legfőbb vezetését minis­zt­er­­közi bizottság látja el, amelynek tagjai,­­a kultusz-, a belügy-, a pénzügy-, ipar­­i és kereskedelmi minisztériumok kiküldöt­tei. Ennek az állandó bizottságnak lesz­ a vezetője Keresztes-Fischer Ferenc volt belügyminiszter. Ez a bizottság fogja a­­segélykérők kérését végső fokon felülvizs­gálni és a beérkezett információkat el­bírálni.­­­­ A kölcsönök lebonyolítását a Pénzinté­zeti Központ végzi, valószínűleg olyan formák között, mint ahogy annak idején a nyomorenyhítő akció bonyolította le a diá­koknak juttatott kölcsönügyleteket. Ezek szerint azok, akik a Nemzeti Önállósítá­si Alapból már kisebb-nagyobb kölcsö­­nöket kaptak, azt öt év letelte után két­két évvel ezelőtt történt, hogy dr­ Leltmann Imre ügyvéd sokalván az áramszámláló áráért hosszú éveken át fi­zetett magas díjat, megtagadta annak to­vábbi fizetését és a várossal kötött szer­ződésre hivatkozva a villanyteleptől azt követelte, hogy részére saját tulajdonát képező órát szereljenek fel, amelynek vételárát megfizeti. A villany­­telep erre nem volt hajlandó és kijelen­tette, hogy az új energiatörvény értelmé­ben csakis bérbeadni köteles az órát,­­de azt a fogyasztó vétel útján tulajdonként p meg nem szerezheti. Minthogy dr. Selt­­mann Imre ezek után nem volt hajlandó tovább az óráért bért fizetni, a villany­telep a községi bírónál 3­­ néhány fil­lér bér iránt beperelte. Dr. Seltmann Imre a községi bíróinál is azzal védeke­zett, hogy ő nem köteles bért fizetni,, hanem saját tulajdonul hajlandó megvá­sárolni egy órát. A községi­­bíró azon­ban a villanytelep álláspontját fogadta el, mely szerint az energiatörvény életbelépte óta, — a várossal kötött szerződés dacára — sem adható el, illetve nem vehető meg az óra. Dr. Leltmann Imre e dön­tésben nem nyugodott meg és az ügyet a helybeli kir. Járásbír­ósághoz fellebbezte. Itt már a villanytelep követelését, a fel­szaporodott több évi hátralék folytán 36­2-re emelte fel. A kir. Járásbíróságnál, — ahol dr. Stammer kir. járásbíró tár­gyalta az ügyet, — dr.­­Leltmann Imre már nem elégedett meg azzal, hogy a 36 P-re felszaporodott áramszámlálóbér fize­tése alóli felmentését kérje, hanem elvi telyemtőségű döntést kívánt provokálni és ezért u. n. viszontkeresetet támasztott­ a villanytelep ellen s annak kimondá­sát kérte, hogy bíróilag állapíttassák meg miszerint a szerződés rendelkezés­ei foly­tán a társaság köteles minden fogyasz­tónak a kívánságaira az energiatörvény dacára is számlálószerkezetet vételár el­lenében tulajdonába bocsájtani. Ezek után hosszadalmas periratváltás keletkezett, melyben a villanytelep jogi képviselője arra hivatkozott, hogy a kon­­­cessziós szerződés nem irányadó már, mert a később be­étkezett energiatörvény kifejezetten azt tartalmazza, hogy a szám­láló szerkezet csakis a vállalkozó tulaj­dik részletekben visszafizetni a Pénz­intézeti Központ számlájára, bizonyos mér­sékelt kamatszolgáltatásokkal együtt. A kölcsönök garanciája jó becsületszó lesz, mint ahogy volt a diáknyomoreny­­hítő akciónál is. Ezenkívül szó van ar­ról is, hogy a Pénzintézeti Központ a köl­csönök kihelyezésénél­­a családtagoktól kér bizonyos garanciákat, amely azonban nem lesz egyenlő az általános bankszerű biztosítékokkal. hona lehet, de különben is hova jutna a társaság, ha a »nagy áldozatok árán fenn­tartott és fejlesztett telep« berendezési tárgyait egyszer bérbeadni, másszor el­adni kellene. Dr. Leltmann Imre ezzel szemben azt fejtegette, hogy igaz ugyan, hogy az energiatörvény kimondja, misze­­­rint az »engedélyes« tulajdonát ké­pezi az áramszámláló, de rámutatott ar­­­a, hogy a helybeli villanytelep nem te­kinthető »engedélyes«-nek, mert engedély­­okiratot nem kapott, hanem csak u. n. »régi közhasználatú villamos művek fenn­tartója« gyanánt tekintendő. Kérte, hogy a bíróság­­ hitelezze a telepet az enge­délyokirat felmutatására. A villanytelep azonban ily engedélyokiratot tényleg nem tudott felmutatni. Arra is rámutatott dr. Leltmann, hogy az sem lenne olyan bor­zasztó szerencsétlenség és nem juttatná a tönk szélére a vállalatot, ha mind az 5500 fogyasztó élne a vásárlás javával, mert ez esetben csak az történne, hogy a villanytelep 5500 órát adna el, már­pe­dig a mai viszonyok között nem megve­tendő üzlet az sem, ha valaki 5500 drb. órát eladni tud. Ezeket az órákat pedig a fogyasztó csupán a teleptől szerezheti b­e, mert a koncessziós szerződés — elég sajnosan — ezt kiköti. Vagy , talán — ír­ja tovább dr. Leltmann — még az 5500 darab óra eladásának brilliáns üzlete is eltörpül azon brilliáns üzlet­medert mely ezt időszerint á­ll a társaság rendelkezésé­re, hogy f. i. egy kb. 20 P értékű órát kb. évi 12 P-ért ad bérbe és és elfogy, o­ig­yan kötelezi a fogyasztót ennek a bér­nek a megfizetésére. A villanytelep mind­ezekkel szemben csupán arra hivatkozott hogy ha nem is engedélyes, hanem csu­pán régi jogosítványos, akkor is kihat rá az energiatörvény vitatott intézkedé­se, mert a törvény szerint az üzem mi­kénti folytatása tekintetében a régi vil­lanytelepekre nézve is áll az új törvény rendelkezése, már­pedig az órák felsze­relésének kérdése az üzem mikénti foly­tatásához tartozik. Erre nézve dr. Lelt­mann azt válaszolta, hogy a 20 pengő ér­tékű óra 12 pengő értékű évi bér mel­letti bérbeadása nem az üzem hanem az üzlet miként folytatására tartozik s épp­úgy nem tekinthető ez az üzemhez tarto­zó problémának, mint az, hogy a vásár­arra a hírre, hogy a Nemzeti Önálló­sítási Alap az új költségvetési év kezde­tével, július elsején megkezdi működé­sét, máris számos jelentkező van, akik kérvényeiket megpróbálták eljuttatni ah­hoz a miniszterközi bizottsághoz, amely még pár nappal az alap működésbe lépése előtt még meg sem alakult. A kultuszmi­nisztérium már eddig 40 segélykérvényt iktatott azzal, hogy azokat rendeltetési helyére fogja juttatni. helyi villanytelep igazgatóságának tagjai évi 200.000 vagy csak évi 100.000 pengő tant­emet kapnak-e? Az ily módon folyt pereskedés vége azután az lett, hogy a kir. Járásbíróság a villanytelep álláspont­ját fogadta el s kötelezte dr. Seltmann­t a 30 pengős bérhátralék megfizetésére és viszontkeresetével elutasította, kimondotta, hogy a telep nem tartozik az áramszámlá­iót tulajdonul eladni. Dr. Seltmann Imre a járásbíróság íté­­letéb­en nem nyugodott meg, hanem a tör­vényszékhez fellebbezett, melynek M­a­­r­o­s­v­á­r­y tanácsa hétfőn tartott ez ügy­ben tárgyalást. A villany­te­lep itt is fenn­tartotta álláspontját, míg dr. Seltmann azt fejtette ki, hogy már magában véve erkölcstelen és törvényes védelemben sem részesíthető az a tény, hogy egy 20 Pengő értékű objektum bére fe­jében évi 12 pengő összeg jegyen szedhető, de még kevésbbé tartható fenn az, hogy 1 a bér fizetésére a fo­gyasz­tó életfogytiglan kötelezve legyen, éppen a mai szociális gondoskodástól han­gos világban, mikor a kisemberek vé­delme kormányzati programot képez s ez­zel szemben az a valóság, hogy a vásár­helyi villanytelep, amely egész Európában a lgmagasabb fo­­gyasztási díjakat szedi, nemcsak hogy uzsorabérekkel terheli a fogyasztót, még az áramszámláló haszná­lata után is, de ennek megfizetésére élet­fogytiglan kötelezni is akarja. Mint jogi abszurdumra mutatott rá dr. Leltmann arra, hogy a koncessziós szerződés ugyanazon mondatának egyik feléhez ragaszkodik a társaság, a másik felét pedig ha-­­­tálytalannak igyekszik feltüntetni. A várossal kötött szerződés­­u­gyanegy mon­datban azt tartalmazza, hogy a fogyasz­tó vagy megveszi az árát, vagy bér fe­jében fizet évi 5 forintot (amelyet kü­lönösképp teljes 100 százalékig valori­záltak.) Viszont a telep szerint­­a­ fo­gyasztó megvásárlási joga ma már nincs­ meg, de az évi 5­ forint bérfizetési kö­telezettség változatlanul fennállana. Rá­mutatott dr. Leltmann arra is, hogy a já­rásbíróság ítélete az energiatörvény alap­ján téves, mert ez a törvény a számlálói A szegedi törvényszék szenzációs ítélete szerint villamos áramszámláló órát bérbeadni, de eladni is köteles a villamostelep Leltmann Imre dr. ügyvéd pere elvi jelentőségű bírói döntést hozott MÉcst Japán ultimátuma a szovjethez (Tudósítás a 3. oldalon.) .. ■ ■' Ez évben különlegesen jó és mégis feltűnően olcsó ponyvát zsákot szállít Novák Nagyobb mennyiségű zsákra van szüksége? Kérjen haladéktalanul ajánlatot! Eredeti gyári árak! Kölcsönzsák­jaimmal soha sincsen baj, mert minden évben különleges minőségű, új zsákokat adok ki.

Next