Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. január (3. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2 VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1907. Január 1. tája. 12-én. A közgyűlés a közvágóhíd felépítését 145 ezer korona költséggel kimondja. 14—15-én. ref. presbitervá­­lasztás. 17-én. Szikszay Dénes halála. Az igazságtalanságok netovábbja. — Szomorú tanulságok. — Hunvásárhely, decz. 31. Az év utolsó napja ez. Társadalmi, politikai, gazdasági és egyházi életünk­ben szomorú tanulságokkal gazdagod­tunk az elmúlt évben is. Mint újságírók élénk figyelemmel kísértük az esztendő­nek minden napját, feljegyeztük minden ellesett eseményét, örömét, bánatát. Ver­gődő politikai életünk mély fájdalmat lop be a lelkünkbe s a nehéz terhet sú­lyosbítja az ebből eredő és az ettől függetlenül működő más intézmények visszaélése, az elvégzendő teendők félre­értése vagy félremagyarázása, a rosszhi­szeműség, az önzés, mely egyes dolgok­nak annyira alkotó részévé vált, mint a kenyérnek a haj. Csak egy pillantást vetve egyházi életünkre, tódul onnan is az igazságta­lanság, mint a kitört vulkán kráterjéből az izzó láva. A legutóbb tartott egyháztanácsi gyűlés tudósítását elég átolvasni s a ref. egyház életében is eljutunk a szo­morú tanulságokhoz. Elpanaszoltuk már, hogy mily visz­­szás és káros ideiglenes tanároknak az alkalmazása. Az egyházi felsőbb fórum nekünk adott igazat. Egymásután vándo­roltak el gyengébben javadalmazott állá­sokra is a tanárok. Ennek oka nemcsak az ideiglenességben keresendő, hanem abban is, hogy a presbitériumban néha úgy beszélnek, különösen a tanárról és tanítóról, mint a kupaktanácsban szo­kás. Pedig annak a tanárnak vagy tanító­nak is van szíve, lelke, érzéke. Gúnyol­hatják, ahol nem is védekezhetik, de az igazságát megölni nem tudják. Ezért a vásárhelyi gimnázium or­­szágútja, vagy ideiglenes menhelye az Nem fogjuk megérteni azt se, hogy Terek Gyulát miért bízták meg már ideiglenes czímmel is, a számvevőség­gel, mikor mint pap, számadó­. Nem tartják e két állást inkompatíbilisnak ? Egy bizottság 600 frt fizetéssel ál­lást kíván szervezni s úgy gondolják, hogy majd arra szakképzett, nyugdíjas egyént választanak. Várjon nyujt-e az elég garancziát ? nem volna-e egyszerűbb megoldása ? miért e húzás-halasztás ? Volna még sok mondani­valónk, de hagyjuk máskorra is. Elmondhatnék, hogy milyen tortúrának van az kitéve, aki egyes személyekhez alkalmazkodni nem tud, vagy nem akar. Hogy az egyénre szabadságot felrúgják , sok dologban a középkori sötétség borong, a szabad­ságot Forgnemada kínzó eszközei­vel ismerik csak s alszi szabadságá­val élni akar, jól vigyázzon, mert ráte­­rítik a vizes lepedőt. Vannak esetek, a­melyet megjátszanak, melyet pedig csak a sötétben bujkáló buta reakczió játsz- Vannak események, melyeket gyász­keretbe foglalva kellene megírni. Kérvé­nyeket nem olvasnak fel s rávezetik a határozatot. Újabban lábra kap, hogyha valakinek a tanyaszomszédjához katho­­likus bábaasszony jár, vagy a Kereszt­­utczában lakik, vagy ha katholikus lányra néz, nem választják meg se ta­nárnak, se tanítónak. Ha valaki e rend­szer ellen tiltakozni mer, azt megbün­tetik, a szabad véleménynyilvánítás gyá­szos bajnokai. Dicső férfiak, vitézlő urak, nemtelen az üldözés. És ne feledjék, hogy az eszmének mártírjai vannak s a beteg rendszernek meg kell törni, ha máshol nem, a mártírok életén. És akkor eljön a számadás napja s a vádlottak­ból lesznek a vádlók és az ítélet — az lesújtó lesz. Nem szívesen álltunk ezzel a nyil­vánosság elé, de érezzük, hogy most már a közérdekről van szó és szeret­jük hinni, hogy az újév, egyházi téren is, jobb, méltányosabb!), igazabb, elége­dettebb eseményeknek szülője lesz. Az év utolsó napja mielőtt lehunyná örök valómra szemét, m­egbékültünk egy szebb naptgl­ ilben a torzszülöttekkel s azok igazmondó. Hogy milyen áldás a segélypénztár­nak ez a segélye az özvegyre nézve, azt legjobban megmagyarázza az özvegy hely­zete. A temetés után szülei Lévay­ utczai lakására költözött, azóta ott éldegél s kenyerét lúdkoppasztással keresi meg. Újévkor cselédnek szándékozott el­állni. Valószínű, hogy ettől a tervétől a 400 korona sem tántorítja el . . . az alami­snával dotált nős tanítók drá­­gasági pótlékára csak fillérek, a sokkal rosszabbul fizetett nőtlen tanítóknak még fillérek se jutnak ? Ter­eh Gyula számvevő, Susán lelkésze, nemkülömben Szeremley Sámuel nyílt gyűlésen kije­lentették, hogy 905-ről, 906-ban 907-kor adnak minden tanítónak drágasági pót­lékot. Nem adtak. Hitegették a tanító­ságot éveken át s utoljára a nősök­nek 25 pengővel kiszúrták a szemét annyival, amennyit újévkor a kocsijának szokott adni az ember . . . Nincs város, hol erre példa volna. Mikor a törvényhatósági gyűlésen valaki azt indítványozta, hogy csak a nős tiszt­viselők, a másik, hogy csak a két gyer­­meknek kapjanak drágasági pótlékot, ki­nevették őket és méltán. A presbitérium pedig egyhangúlag hozott ilyen hatá­rozatot, mintha bizon a nőtlen tanító nem érezné a drágaságot. És ne tessék ezt nevetni, van ott más nevetni való is. 800 korona fizetés­sel temető csőszi állást szerveztek, tanítói állásokat is annyival szervezik. Hej, de rossz dolga is van a mos­toha gyermeknek! Hangos már a gondnoki szoba is. Osztályozzák a tanítókat. Megállapítják, a végrendelkező akarata ellenére, hogy kiknek juttassák a­­Kovács-féle hagyaték kamatait. A tanítók nem feledbezték meg az egyháztanács idevonatkozó határoza­tát, jól van úgy, a­hogy van, gondol­ták. A tanárok megfelebbezték és a fel­sőbb fórum nekik adott igazat. Az egyház tehát ismét bakot lőtt. Van már pap Susánba, igaz, hogy templom nincs, paplak sincs, egy csomó gyermek beiskolázatlanul csatangol az utczán, nevelődik az ősbazagságban, kán­tor sincs, mert hát az tanítóból kerül ki s azon takarékoskodni szokás. Újváro­son 400 forintot, Tabánban már csak 400 koronát adnak a kántornak, Susán­­ban, hisz egy fiatal tanítóról van szó, 120 írtra alkusznak. Egyforma dolgot végeznek, de hát azt mondják, hogy az ujjunk se egyénié. --------­Segély az áldozat özvegyének. — A segélypénztár áldása. — — A kistóparti dráma emléke. — Hunvásárhely, decz. 31.­­ Még ma is a borzalom érzetét kelti föl annak a katasztrófának az emléke, mely november 12-ikén, a Soós Sámuel kútfúró mester Kistópart­ utcza 1. számú házánál történt. Több kilogramnyi ha­­loxidin robbanása két embert borzalma­san összeégetett, Rácz Szabó Ferencz munkást pedig agyonütötte. A Nyárfa-utcza 28. számú házánál, akkor déli egynegyed 12 órakor, özvegy­­gyé lett Vida Rózás, a fiatal asszony. Rettenetes csapást mért rá a vég­zet. Első pillanatban talán fel sem tudta fogni egész súlyosságában a vesz­teséget. Semmijük sem maradt. Férje régi adósságai felemésztették minden keresetét. A haláleset alkalmával nem maradt semmije. Érthető aggodalommal nézett tehát a jövő elé, mely semmi vigaszszal nem biztatta. Most azután váratlanul, megle­­petésszerüleg olyan anyagi támogatás érte, melyre nem számított a szerencsét­len ember özvegye s mely támogatás egyelőre leveszi fejéről a gyászszal sú­lyosbított anyagi gondokat. Rácz Szabó Ferencz 1 korona évi díjjal beiratkozott az országos gazda­sági munkás- és cselédsegélypénz­tár tagjai sorába. A segélypénztár az özvegy részére tegnap 400 korona se­gélyt küldött a városi tanácshoz. A pénzt Juhász Mihály polgármester a napokban személyesen fogja kiadni az özv. Rácz­­nénak. Riadalom az állomáson. — Összeesett utas. — Hunvásárhely, decz. 31. Ma reggel 7 óra felé, nagy riadalom történt a vásárhelyi nagy állomás III. osztályú várótermében. Hatalmas zuha­nással a kályhára esett egy utas, az­után mozdulatlanul terült el a váróterem padlóján. A hajnali vonattal egy 23 év körü­linek látszó ember érkezett az állomásra. Behúzódott a váróterembe s ott a kály­ha mellett élve várakozott. Nem beszélt senkivel. Egyszerre csak azt látták a közelében levők, hogy nyugtalanul zihál az ember, majd egy kiáltással felugrott s a kályhára zuhant. Arcza zúzódást szenvedett a kályha alapzaján. Nagy izgalom támadt egyszerre a váróteremben. Az emberek azt hitték, hogy meghalt a szerencsétlen utas. — Szóltak a rendőrnek, aki segélyére sie­tett az utasnak. Nemsokára magához tért az. — Szívbajos vagyok! Mondta szo­morú őszinteséggel. Előadta, hogy Lajkó Ferencznek hívják, Torontál megyébe, Menati köz­ségbe való. Azt mondja, hogy Vásár­helyre azért jött, hogy a kórházba vé­tesse föl magát. A rendőrség kocsit küldött az állo­másra s a szerencsétlen embert beszál­­littatta a közkórházba. TÁVIRATOK. Ex In-tea- ás telefontudóaitáSok. Lányi darabont ellen. (Bpest, decz. SI.) Kassáról jelentik, hogy ott mozgalom indult meg az iránt, hogy az országos javító intézetről távolítsák el a felírást, hogy „készült Lányi Ber­talan igazságügyminiszter idejé­ben“. Ez az úr volt tudvalevőleg az, ki a törvényt és jogot elsikkasz­totta. A felavatáson annak idején Lányi suttyomban jelent meg, tit­kos rendőrök sorfala közt. (A nevet jó, ha eltávolítják, őt magát azon­ban be kellene csukni!) Harcz a győzelemig. (Bpest, decz. 81.) Lengyel Zoltán a Nap holnapi számában az újévi üdvözlésekkel foglalkozik. A többek közt ezeket mondja: A győ- s zelmet csak az állandó harc a küz­­í­delem biztosítja. Ebben szükséges a­­ kitartás, az egyetértés. A megren-­­­delt, betanult újévi üdvözletekre sem­mit se adok. A vezetők szíve lehet jó, de az is alá van rendelve a ha- t talomnak, nem azt mondja, a­mit a szive diktál. Két kagylója van az ő beszédöknek: egyiket a nemzet, a másikat a császár hallgatja. Iga-­­­zodnak hát mindegyikhez. Hegedűs Sándor temetése. (Bpest, decz. 31.) Hegedűs S. ■ volt kereskedelemügyi minisztert, a dunántúli egyház főgondnokát a Kálvin téri templomból temették el ma. A munkás férfi és buzgó egy­ház tag felett Antal Gábor püspök mondott igen szép egyházi beszédet. Egy házasságszédelgő leleplezése. (Bpest, decz. 31.) Érdekes ven­dége van a rendőrségi fogháznak tegnap óta. A Margit-sziget bérlőjét dr. Szabó Károlyt Visontai Soma ügyvéd följelentésére letartóztatták, mint csalót és házasságszédelgőt. Szabó esztelen pazarlásaival vonta magára a figyelmet. Doktornak ha­zudta magát. A múlt évben 20 évre kivette bérbe József főherczeg­­től a Margitszigetet. A véletlen kedvezett neki. Megismerkedett László Mihály képviselő feleségével, majd Márta leányával. Meg is kérte. Oda is adták. Az esküvő előtt 300 ezer koronát csalt ki az apóstól. Mikor esküdni kellett volna, kisült, hogy nincs egy krajczárja se, nős, szédelgésből és csalásból élt eddig. Leégett áruház (Bpest, decz. 31.) Brüsszelből jelentik, hogy ott a Rock c cég ha­talmas áruháza egy rövid óra alatt teljesen elhamvadt. A tűzoltóság csak nagy erőfeszítéssel tudta loka­lizálni a tüzet. HÍREK. Lapunk t. olvasóinak bol­dog uj eztendőt kívánunk ! — Az év első szülöttje és halottja. Hogy a ma ránk virradt uj esztendőnek ki az első halottja s ki az első szülöttje, azt még csak hetek múlva lehet majd megállapítani. Egyelőre csak azt iktatjuk ide, kik nyitották meg a múlt évben e sort. Az 1906-ik év első szülöttje Demján József és Katona Zsófia Rá­­kosi-utcza 3. sz. a. lakosok József nevű fia, a ki január 1-re virradó éjjel, éjfél­­után háromnegyed 1 órakor született. — Az első halottja özv. Tóth Györgyné, Szamnak Anna . Gyulai­ u. 6. számú la­kásán Szilveszter éjjelén, hajnali 4 óra­kor halt meg 96 éves korában. — Az 1905 ik év utolsó halottja Olasz János Lázár­ utcza 11. sz. a. lakos volt; Szil­veszter estéjén halt meg. Az utolsó szü­lött Hódi Lajos és Patkós Rózás János nevű fiuk, a ki Szilveszter estéjén 9 órakor sz­ületett a Nyárfa­ u. 12. számú háznál. — Lemondott hivatalnok. Vojta Antal rendőrfogalmazó — mivel jobbb állásra van kilátása — hivataláról le­mondott tegnap. — Lemondott tiszthelyettes. A hi­vatalos lap legutóbbi száma közli, hogy Kmetty Béla földink, pozsonyi 13. hon­­védgyalogezredbeli hadapród tiszthelyet­tes, rangjáról lemondott s a felmentést a király megadta neki. — Múzeumunk érdekében. A mú­zeumok és könyvtárak orsz. főfelügye­lősége átirt a városhoz, hogy gazdag gyűjteményünknek jó helyről gondoskod­jék és Finy Béla gyógyszerészt bízza meg a vezetéssel. — Önálló vadászterületek. Dr. Sza­­lay József főkapitány, mint illetékes hatóság a következő területeket jelen­tette ki önálló vadászterületeknek : Arany­ági és kortyogói szőlők, Csáki Sándor és társai, K. Szűcs­ Mózes és társai, Hocsi Sándor és társai, Lukács László és társai, Kovács S. Aladárné és Tu­­nyogi­ István, id. N. Varga János és Deák Ferencz, Keleti Adolf, Bereczk Pál és társai, Keleti Adolf és társai, Széll Ferencz és társai, Tompai Ferencz és társai, Piukovics Ödönné és társai, Szűcs Tamás József és társai, Kenéz Tamás és társai, Lázár Dezső és Koko­­vay Gábor, Lázár Lajos, Gojdár Mihály és társai, T. Szűcs István és társai, Csáki Mihály, Mártélyi hullámtér, Róm. kath. egyház, Zsarkó Imre és társai, Sarkaly és Szentkirályi szőlők, kenyere­­háti szőlők, kishomoki szőlők, Máma­i zugi szőlők, nagyszigeti szőlők, Németh Pál szőlőskertje, Jakó István és társai, özv. Barth­a Jánosné és társai, Hódi Mózesné és társai, ifj. Maczelka János és társai, Maczelka József, Kokoray Má­tyás és társai, Gaál Imre és társai, Meszlényi Mihály és társai, Kardos Ján­­­nos és társai, Földmives iskola, Nagy­­ Sándor és társai, N. Kardos Tamás, N.­­ Szabó János, paperei szőlők, Herczeg­­ István és társai, ifj. Maczelka János és­­ társai. — Vége a borbély-sztrájknak. A borbély-mesterek és segédek megállapo­dásra jutottak s a sztrájk véget ért.

Next