Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. január (3. évfolyam, 1-27. szám)
1907-01-01 / 1. szám
2 VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1907. Január 1. tája. 12-én. A közgyűlés a közvágóhíd felépítését 145 ezer korona költséggel kimondja. 14—15-én. ref. presbiterválasztás. 17-én. Szikszay Dénes halála. Az igazságtalanságok netovábbja. — Szomorú tanulságok. — Hunvásárhely, decz. 31. Az év utolsó napja ez. Társadalmi, politikai, gazdasági és egyházi életünkben szomorú tanulságokkal gazdagodtunk az elmúlt évben is. Mint újságírók élénk figyelemmel kísértük az esztendőnek minden napját, feljegyeztük minden ellesett eseményét, örömét, bánatát. Vergődő politikai életünk mély fájdalmat lop be a lelkünkbe s a nehéz terhet súlyosbítja az ebből eredő és az ettől függetlenül működő más intézmények visszaélése, az elvégzendő teendők félreértése vagy félremagyarázása, a rosszhiszeműség, az önzés, mely egyes dolgoknak annyira alkotó részévé vált, mint a kenyérnek a haj. Csak egy pillantást vetve egyházi életünkre, tódul onnan is az igazságtalanság, mint a kitört vulkán kráterjéből az izzó láva. A legutóbb tartott egyháztanácsi gyűlés tudósítását elég átolvasni s a ref. egyház életében is eljutunk a szomorú tanulságokhoz. Elpanaszoltuk már, hogy mily viszszás és káros ideiglenes tanároknak az alkalmazása. Az egyházi felsőbb fórum nekünk adott igazat. Egymásután vándoroltak el gyengébben javadalmazott állásokra is a tanárok. Ennek oka nemcsak az ideiglenességben keresendő, hanem abban is, hogy a presbitériumban néha úgy beszélnek, különösen a tanárról és tanítóról, mint a kupaktanácsban szokás. Pedig annak a tanárnak vagy tanítónak is van szíve, lelke, érzéke. Gúnyolhatják, ahol nem is védekezhetik, de az igazságát megölni nem tudják. Ezért a vásárhelyi gimnázium országútja, vagy ideiglenes menhelye az Nem fogjuk megérteni azt se, hogy Terek Gyulát miért bízták meg már ideiglenes czímmel is, a számvevőséggel, mikor mint pap, számadó. Nem tartják e két állást inkompatíbilisnak ? Egy bizottság 600 frt fizetéssel állást kíván szervezni s úgy gondolják, hogy majd arra szakképzett, nyugdíjas egyént választanak. Várjon nyujt-e az elég garancziát ? nem volna-e egyszerűbb megoldása ? miért e húzás-halasztás ? Volna még sok mondanivalónk, de hagyjuk máskorra is. Elmondhatnék, hogy milyen tortúrának van az kitéve, aki egyes személyekhez alkalmazkodni nem tud, vagy nem akar. Hogy az egyénre szabadságot felrúgják , sok dologban a középkori sötétség borong, a szabadságot Forgnemada kínzó eszközeivel ismerik csak s alszi szabadságával élni akar, jól vigyázzon, mert ráterítik a vizes lepedőt. Vannak esetek, amelyet megjátszanak, melyet pedig csak a sötétben bujkáló buta reakczió játsz- Vannak események, melyeket gyászkeretbe foglalva kellene megírni. Kérvényeket nem olvasnak fel s rávezetik a határozatot. Újabban lábra kap, hogyha valakinek a tanyaszomszédjához katholikus bábaasszony jár, vagy a Keresztutczában lakik, vagy ha katholikus lányra néz, nem választják meg se tanárnak, se tanítónak. Ha valaki e rendszer ellen tiltakozni mer, azt megbüntetik, a szabad véleménynyilvánítás gyászos bajnokai. Dicső férfiak, vitézlő urak, nemtelen az üldözés. És ne feledjék, hogy az eszmének mártírjai vannak s a beteg rendszernek meg kell törni, ha máshol nem, a mártírok életén. És akkor eljön a számadás napja s a vádlottakból lesznek a vádlók és az ítélet — az lesújtó lesz. Nem szívesen álltunk ezzel a nyilvánosság elé, de érezzük, hogy most már a közérdekről van szó és szeretjük hinni, hogy az újév, egyházi téren is, jobb, méltányosabb!), igazabb, elégedettebb eseményeknek szülője lesz. Az év utolsó napja mielőtt lehunyná örök valómra szemét, megbékültünk egy szebb naptgl ilben a torzszülöttekkel s azok igazmondó. Hogy milyen áldás a segélypénztárnak ez a segélye az özvegyre nézve, azt legjobban megmagyarázza az özvegy helyzete. A temetés után szülei Lévay utczai lakására költözött, azóta ott éldegél s kenyerét lúdkoppasztással keresi meg. Újévkor cselédnek szándékozott elállni. Valószínű, hogy ettől a tervétől a 400 korona sem tántorítja el . . . az alamisnával dotált nős tanítók drágasági pótlékára csak fillérek, a sokkal rosszabbul fizetett nőtlen tanítóknak még fillérek se jutnak ? Tereh Gyula számvevő, Susán lelkésze, nemkülömben Szeremley Sámuel nyílt gyűlésen kijelentették, hogy 905-ről, 906-ban 907-kor adnak minden tanítónak drágasági pótlékot. Nem adtak. Hitegették a tanítóságot éveken át s utoljára a nősöknek 25 pengővel kiszúrták a szemét annyival, amennyit újévkor a kocsijának szokott adni az ember . . . Nincs város, hol erre példa volna. Mikor a törvényhatósági gyűlésen valaki azt indítványozta, hogy csak a nős tisztviselők, a másik, hogy csak a két gyermeknek kapjanak drágasági pótlékot, kinevették őket és méltán. A presbitérium pedig egyhangúlag hozott ilyen határozatot, mintha bizon a nőtlen tanító nem érezné a drágaságot. És ne tessék ezt nevetni, van ott más nevetni való is. 800 korona fizetéssel temető csőszi állást szerveztek, tanítói állásokat is annyival szervezik. Hej, de rossz dolga is van a mostoha gyermeknek! Hangos már a gondnoki szoba is. Osztályozzák a tanítókat. Megállapítják, a végrendelkező akarata ellenére, hogy kiknek juttassák aKovács-féle hagyaték kamatait. A tanítók nem feledbezték meg az egyháztanács idevonatkozó határozatát, jól van úgy, ahogy van, gondolták. A tanárok megfelebbezték és a felsőbb fórum nekik adott igazat. Az egyház tehát ismét bakot lőtt. Van már pap Susánba, igaz, hogy templom nincs, paplak sincs, egy csomó gyermek beiskolázatlanul csatangol az utczán, nevelődik az ősbazagságban, kántor sincs, mert hát az tanítóból kerül ki s azon takarékoskodni szokás. Újvároson 400 forintot, Tabánban már csak 400 koronát adnak a kántornak, Susánban, hisz egy fiatal tanítóról van szó, 120 írtra alkusznak. Egyforma dolgot végeznek, de hát azt mondják, hogy az ujjunk se egyénié. --------Segély az áldozat özvegyének. — A segélypénztár áldása. — — A kistóparti dráma emléke. — Hunvásárhely, decz. 31. Még ma is a borzalom érzetét kelti föl annak a katasztrófának az emléke, mely november 12-ikén, a Soós Sámuel kútfúró mester Kistópart utcza 1. számú házánál történt. Több kilogramnyi haloxidin robbanása két embert borzalmasan összeégetett, Rácz Szabó Ferencz munkást pedig agyonütötte. A Nyárfa-utcza 28. számú házánál, akkor déli egynegyed 12 órakor, özvegygyé lett Vida Rózás, a fiatal asszony. Rettenetes csapást mért rá a végzet. Első pillanatban talán fel sem tudta fogni egész súlyosságában a veszteséget. Semmijük sem maradt. Férje régi adósságai felemésztették minden keresetét. A haláleset alkalmával nem maradt semmije. Érthető aggodalommal nézett tehát a jövő elé, mely semmi vigaszszal nem biztatta. Most azután váratlanul, meglepetésszerüleg olyan anyagi támogatás érte, melyre nem számított a szerencsétlen ember özvegye s mely támogatás egyelőre leveszi fejéről a gyászszal súlyosbított anyagi gondokat. Rácz Szabó Ferencz 1 korona évi díjjal beiratkozott az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár tagjai sorába. A segélypénztár az özvegy részére tegnap 400 korona segélyt küldött a városi tanácshoz. A pénzt Juhász Mihály polgármester a napokban személyesen fogja kiadni az özv. Rácznénak. Riadalom az állomáson. — Összeesett utas. — Hunvásárhely, decz. 31. Ma reggel 7 óra felé, nagy riadalom történt a vásárhelyi nagy állomás III. osztályú várótermében. Hatalmas zuhanással a kályhára esett egy utas, azután mozdulatlanul terült el a váróterem padlóján. A hajnali vonattal egy 23 év körülinek látszó ember érkezett az állomásra. Behúzódott a váróterembe s ott a kályha mellett élve várakozott. Nem beszélt senkivel. Egyszerre csak azt látták a közelében levők, hogy nyugtalanul zihál az ember, majd egy kiáltással felugrott s a kályhára zuhant. Arcza zúzódást szenvedett a kályha alapzaján. Nagy izgalom támadt egyszerre a váróteremben. Az emberek azt hitték, hogy meghalt a szerencsétlen utas. — Szóltak a rendőrnek, aki segélyére sietett az utasnak. Nemsokára magához tért az. — Szívbajos vagyok! Mondta szomorú őszinteséggel. Előadta, hogy Lajkó Ferencznek hívják, Torontál megyébe, Menati községbe való. Azt mondja, hogy Vásárhelyre azért jött, hogy a kórházba vétesse föl magát. A rendőrség kocsit küldött az állomásra s a szerencsétlen embert beszállittatta a közkórházba. TÁVIRATOK. Ex In-tea- ás telefontudóaitáSok. Lányi darabont ellen. (Bpest, decz. SI.) Kassáról jelentik, hogy ott mozgalom indult meg az iránt, hogy az országos javító intézetről távolítsák el a felírást, hogy „készült Lányi Bertalan igazságügyminiszter idejében“. Ez az úr volt tudvalevőleg az, ki a törvényt és jogot elsikkasztotta. A felavatáson annak idején Lányi suttyomban jelent meg, titkos rendőrök sorfala közt. (A nevet jó, ha eltávolítják, őt magát azonban be kellene csukni!) Harcz a győzelemig. (Bpest, decz. 81.) Lengyel Zoltán a Nap holnapi számában az újévi üdvözlésekkel foglalkozik. A többek közt ezeket mondja: A győ- s zelmet csak az állandó harc a küzídelem biztosítja. Ebben szükséges a kitartás, az egyetértés. A megren-delt, betanult újévi üdvözletekre semmit se adok. A vezetők szíve lehet jó, de az is alá van rendelve a ha- t talomnak, nem azt mondja, amit a szive diktál. Két kagylója van az ő beszédöknek: egyiket a nemzet, a másikat a császár hallgatja. Iga-zodnak hát mindegyikhez. Hegedűs Sándor temetése. (Bpest, decz. 31.) Hegedűs S. ■ volt kereskedelemügyi minisztert, a dunántúli egyház főgondnokát a Kálvin téri templomból temették el ma. A munkás férfi és buzgó egyház tag felett Antal Gábor püspök mondott igen szép egyházi beszédet. Egy házasságszédelgő leleplezése. (Bpest, decz. 31.) Érdekes vendége van a rendőrségi fogháznak tegnap óta. A Margit-sziget bérlőjét dr. Szabó Károlyt Visontai Soma ügyvéd följelentésére letartóztatták, mint csalót és házasságszédelgőt. Szabó esztelen pazarlásaival vonta magára a figyelmet. Doktornak hazudta magát. A múlt évben 20 évre kivette bérbe József főherczegtől a Margitszigetet. A véletlen kedvezett neki. Megismerkedett László Mihály képviselő feleségével, majd Márta leányával. Meg is kérte. Oda is adták. Az esküvő előtt 300 ezer koronát csalt ki az apóstól. Mikor esküdni kellett volna, kisült, hogy nincs egy krajczárja se, nős, szédelgésből és csalásból élt eddig. Leégett áruház (Bpest, decz. 31.) Brüsszelből jelentik, hogy ott a Rock c cég hatalmas áruháza egy rövid óra alatt teljesen elhamvadt. A tűzoltóság csak nagy erőfeszítéssel tudta lokalizálni a tüzet. HÍREK. Lapunk t. olvasóinak boldog uj eztendőt kívánunk ! — Az év első szülöttje és halottja. Hogy a ma ránk virradt uj esztendőnek ki az első halottja s ki az első szülöttje, azt még csak hetek múlva lehet majd megállapítani. Egyelőre csak azt iktatjuk ide, kik nyitották meg a múlt évben e sort. Az 1906-ik év első szülöttje Demján József és Katona Zsófia Rákosi-utcza 3. sz. a. lakosok József nevű fia, a ki január 1-re virradó éjjel, éjfélután háromnegyed 1 órakor született. — Az első halottja özv. Tóth Györgyné, Szamnak Anna . Gyulai u. 6. számú lakásán Szilveszter éjjelén, hajnali 4 órakor halt meg 96 éves korában. — Az 1905 ik év utolsó halottja Olasz János Lázár utcza 11. sz. a. lakos volt; Szilveszter estéjén halt meg. Az utolsó szülött Hódi Lajos és Patkós Rózás János nevű fiuk, a ki Szilveszter estéjén 9 órakor született a Nyárfa u. 12. számú háznál. — Lemondott hivatalnok. Vojta Antal rendőrfogalmazó — mivel jobbb állásra van kilátása — hivataláról lemondott tegnap. — Lemondott tiszthelyettes. A hivatalos lap legutóbbi száma közli, hogy Kmetty Béla földink, pozsonyi 13. honvédgyalogezredbeli hadapród tiszthelyettes, rangjáról lemondott s a felmentést a király megadta neki. — Múzeumunk érdekében. A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége átirt a városhoz, hogy gazdag gyűjteményünknek jó helyről gondoskodjék és Finy Béla gyógyszerészt bízza meg a vezetéssel. — Önálló vadászterületek. Dr. Szalay József főkapitány, mint illetékes hatóság a következő területeket jelentette ki önálló vadászterületeknek : Aranyági és kortyogói szőlők, Csáki Sándor és társai, K. Szűcs Mózes és társai, Hocsi Sándor és társai, Lukács László és társai, Kovács S. Aladárné és Tunyogi István, id. N. Varga János és Deák Ferencz, Keleti Adolf, Bereczk Pál és társai, Keleti Adolf és társai, Széll Ferencz és társai, Tompai Ferencz és társai, Piukovics Ödönné és társai, Szűcs Tamás József és társai, Kenéz Tamás és társai, Lázár Dezső és Kokovay Gábor, Lázár Lajos, Gojdár Mihály és társai, T. Szűcs István és társai, Csáki Mihály, Mártélyi hullámtér, Róm. kath. egyház, Zsarkó Imre és társai, Sarkaly és Szentkirályi szőlők, kenyereháti szőlők, kishomoki szőlők, Mámai zugi szőlők, nagyszigeti szőlők, Németh Pál szőlőskertje, Jakó István és társai, özv. Bartha Jánosné és társai, Hódi Mózesné és társai, ifj. Maczelka János és társai, Maczelka József, Kokoray Mátyás és társai, Gaál Imre és társai, Meszlényi Mihály és társai, Kardos Jánnos és társai, Földmives iskola, Nagy Sándor és társai, N. Kardos Tamás, N. Szabó János, paperei szőlők, Herczeg István és társai, ifj. Maczelka János és társai. — Vége a borbély-sztrájknak. A borbély-mesterek és segédek megállapodásra jutottak s a sztrájk véget ért.