Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. február (4. évfolyam, 32-60. szám)
1908-02-01 / 32. szám
Fotikelővásárhely, ISG8 Február 1. Szombat ARA 2 frILLER Negyedik évfolyam 32. szám HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. előfizetési Árak HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 80 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 60 f. Egyes szám ára 2 fillér (1kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. szám Főszerkesztő és lmptulajdonos Telefonszám 58. KUN BÉLA: Lapzárta éjjel 12 órakor. Duczi titka, Hunvásárhely jan. 31. Gróf Andrássy Gyula a folyosón beszélgetett a választói jogról. Néhány nyájas szót intézett a körülötte álldogáló képviselőkhöz. Valaki azt a megjegyzést kockáztatta, hogy jó volna talán a választási reformtervezetnek legalább az alapelveit ismerni, hogy az ország féligmeddig is a nagy reformmal tisztába legyen. Rövid időre nagy csönd támadt erre. Lélekzetüket visszafojtva lesték a körülállók Magyarország belügyminiszterének kijelentéseit. Ha legyek röpködtek volna a folyosón, azoknak a szárnyrebbenését is meg lehetett volna hallani. Hátha kipattan valami a nagy titokból ! Hisz az egész ország — képletesen szólva — lábajhegyen áll. Fönt és alant, a mélységben és a magasságban mindenki lesi, várja a megnyilatkozásokat oly feszült várakozással, mint a kinyilatkozást. Itt volna az ideje valóban, hogy Andrássy bepillantást engedjen a kormány szándékaiba, terveibe. Andrássy alighanem érezte, hogy rá most némi megnyilatkozási kötelességek hárultak. Éppen ezért gombolkozott be és azt válaszolta: — Titok. Duczika a titok leplébe burkolózott. A legjobb akarattal sem árulhat el semmit. Ha elárulná, mi van a tervezetben, esetleg akadályokat gördíthetnének ebbe és esetleg néhány képviselőnek eszébe juthatna megobstruálni a javaslatot. Inkább hallgat és egyre hallgat és mindig hallgat. Duczika alighanem nincs tisztában azzal, hogy milyen jelentősége és hordereje van a választói reformnak, úgy tesz, mint mikor a piruló menyecske férje keblére hajtja fejét és annak édes titkot suttog. De a mi TM jog a választói reform, hogy azzal befejezett tény elé lehet állítani az országot? Miképpen akarja Duczi gróf a közvéleményt kipuhatolni, ha mindent titokban tart ? Hogyan akarja megtudni, mit tart az ország a nagy reformról, ha mindent megcáfol, ami a tervezetről nyilvánosságra kerül, ellenben semmit sem mond, ami valóban benne van a tervezetben ? Nem úgy tűnik-e föl a dolog, mintha úgy akarnának eljárni és elbánni a választói reformmal, mint a rongy kiegyezéssel: akkor adnák át a nyilvánosságnak, amikor azon már semmit sem lehet változtatni s az országnak és a többséget alkotó pártnak meg kell hajolnia a befejezett tények előtt? A dolog úgy áll, hogy Duczi gróf igenis tudja, milyen messze elüt a reformtervezet a várakozástól, a melyet jogosan fűz hozzá az ország közvéleménye , éppen ezért tartja titokban. Tudja ezt , hisz ezért van szükség előbb házszabályrevízióra, a kormányhatalomnak és Bécs befolyásának megerősítésére. Duczi gróf nem tud úgy sem — mint maga mondja — olyan reformtervezetet készíteni, mely mindenkinek fog tetszeni. Valószínű tehát, hogy a választói reformtervezet olyan lesz, mely senkinek sem fog tetszeni, csak a kormánynak és Ausztriának. Ez a titka Duczinak. Soha kormány annyi titokzatossággal nem dolgozott még, mint éppen ez a „nemzeti kormány. Soha annyi csúfosan befejezett tény elé nem állították még az országot, mint mióta ez a kormány van uralmon. De nem hisszük, hogy messze esünk az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy éppen ez a titokzatosság ássa meg majd ennek a kormánynak a sírját. Mindennek van határa. A titoktartás is ott fog végződni, ahol az ország népének türelme elfogy és azt mondja, hogy mars ! A hazaárulók jutalma. Üres a 'K üres a gyomrunk, üresek a »váraink néptelenek, aókhálója még a nap , elölünk. A valt a debreczeni elpáholt főispán, Nagy László, Perczel Dezső, Meskó Sándor, György Endre és mások alig győzik tömni zsebüket a rengeteg pénzzel, amit a Wekerle-Apponyi-Kossuth minisztérium rájuk zudít. Szóval, ezek a derék urak nem hiába dolgoztak. Nem hiába árulták el a hazát mindennap tízszer. Nem hiába gyalázták meg nemzetünket úgy, hogy száz év múlva is szégyennel kell bitangulásuk idejére gondolni. Wekerléék hálásak , valószínűleg azért, mert ha a darabontok nem lettek volna, akkor Wekerle Sándort soha többet nem csókolta volna meg a vörös bársonyszék, persze nem szájon. Épp ellenkezőleg. Könnyű neked Sólyom madár. De nehéz a kis hivatalnoknak. Hova lett a sok apell ? A Sólyom madárnak könnyű, mert neki van párja, de annak az eljárásnak melyet a kis hivatalnokokkal szemben a nemes közgyűlés követ, annak nincs párja sehol a világon. Erre mutat az alábbi eset, melynek pikáns részletei csak most kerültek napvilágra. Köztudomású dolog, hogy a kisemmizett kishivatalnokok megapellálták a 41 ezer korona felosztására vonatkozó közgyűlési határozatot. Az iratokat felterjesztették a belügyminiszterhez. Egyszer csak lett a miniszter, hogy hol a közgyűlési határozat s hol vannak a felebbezések ? mert az iratoknál nincsenek. A torony alatt nagy megrökönyödés támadt. Az első gondolat az volt, hogy : — Ellopták a felebbezéseket! — De hát ki lopta el ? Ez volt a második kérdés. Megtalálták nemsokára a magyarázatot. Azt, hogy csakis az anyakönyvi ügyben küldött iratokhoz kallódhattak a felebbezések. Nosza összesúgtak a torony alatt s dr. Endrey Gyula felment Pestre, hogy informálja a minisztert. Valószínű, hogy informálta is. Ha pedig informálta, akkor lettek a felebbezéseknek. Ez bizonyos. Ezért könnyű a Sólyom madárnak, meg a közgyűlési többségnek. Mind a kettőnek van párja, de a kishivatalnoknak nincs aki pártját fogja. S ez a baj . . . oldalon. Mivel egyelőre több zsákmány nem mutatkozol az összes peczérek erre az egy ebre vetették magukat. Csatakiáltással rohantak az eb után, az pedig szűkölve, vonyitva szaladt, ahogy csak birt. Mikor egy kis fórt kapott, akkor vette észre, hogy egy peczér várja a hurokkal. A megszorított eb nyílást keresve, a Szabó Imre kovácsmester kapuja alatti résen bemenekült s egyenest a pingált folyosóra bujt. — Utánna! Kiáltottak a gyeplegények. Mint a vadászt a szenvedély, úgy hajtotta, izgatta őket is az érdekes hajtás. Belökték a kaput s benyomultak az eb után. A kovácsmester tiltakozott a betörés ellen, de nem használt semmit. Mert jött a kisérő rendőr is és a törvény nevében megnyitotta a garázdálkodást. Az ebet felverték s botokkal verve kergették; le s föl futott az a folyosón, közben ordított, sikított s kínjában jelölte útját, amerre haladt. Végre sikerült leverni. Hurkot vetettek a nyakába s elvitték, ott hagyván a vadászat nyomait s az izgalom emlékeit. Ez az eset. Nem volt ugyan módunkban ellenőrizni az eset részleteit, de nincs okunk kételkedni abban. A peczérek kétségtelenül "visszaéltek jogukkal, de visszaélt a rendőr is. Felhívjuk rá dr. Szalay Józseffőkapitány figyelmét, aki bizonyára elégtételt fog szolgáltatni a megsértett egyéneknek. Peczérek a Rárósi utczán. A megostromolt ház. Országút a polgár háza. Hunvásárhely január 30. Felháborító esetről adnak hírt Rárósiutczai olvasóink. Híradásunk szerint tegnapelőtt gyeplegényes kutyáztak a Rárósi utczán ; egy elszabadult s bemenekült egy magánházhoz. A megvadult peczérek erre nem nézve sem Istent, sem embert, berohantak a magánházhoz a gazda megkérdezése nélkül, ‘■'Uakozása ellenére végig rohantak a s gangon, ott botokkal összeér az ebet s ekközben h« Gyilkosság a Leopold gyár mellett, meglékelte az ura fejét. Hogy a szeretőjével élhessen. Hunvásárhely, január 31. Szenzácziós gyilkosság hire terjedt el pénteken délben Vásárhelyen. Egy női mivoltát levetkőzött asszony baltával orozva támadt alvó urára ; a homlokát rettenetesen bevágta ; ha az ember fel nem ugrik s be nem zárkózik a vérszomjas asszony előtt, az teljesen szétveri a fejét. Az embert így is halálosan megsebezte , most haldoklik a kórházban, míg a gyilkos a rendőrség zárkájában várja sorsát. A gyilkos merénylet részletei nincsenek kellően tisztázva, előzményei még ismeretlenek, de a súlyosan sérült ember és a gyikos kihallgatásából eddig is megállapítható, hogy az asszony nem veszekedésből, hanem előre megfontolt gyilkossági szándékkal és orozva támadt alvó urára. A dolog háttere valószínűleg szerelmi história. Az eddig megtudott részletekről az alábbi tudósításban számolunk be. Támadás okozva. Gulyás Imre 36 éves napszámos a Leopold féle fagyárhoz vezető Király utczában, a 11 számú háznál lakik. Ott élt a mai napig feleségével Nagy Máriával, aki még csak 27 esztendős s meglehetős nagy vérű asszony. Mint rebesgetik, szeretőt is tartott, valami György utczai legényt. A házaspár úgy éldegélt egy min mollnH --ta1 !