Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
Hódmezővásárhely, 1913. junius 1. vasárnap Ara 4 fillér. IX. évfolyam 129. szám. ELŐFIZETÉSI A HELBENs negyedévre 2.600 félévre 5 „ egész évre 10 „ VIDÉKRE negyedévre S K. egy hóra 180 EGYES SZ. ÁRA 2 miér kedd, péntek, vasárnap 4 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér és Hódi Pál utca sarokház. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP HIRDETÉSEK díjszabás szerint NYÍLT-TEH petit sora 80 ellék Megjelenik a kora reggeli órákban, ÁRUSÍTJÁK Vásérhely-Kutason, Orosházán, a Pusztán, Gyopásoson, Hójós- Sámsonban. Főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. TELEFONSZÁM 87. nyírbátori választás. Irta: Mezőssy Béla orsz. képviselő. Amikor az ember egy nehéz választási harcot vív meg, valóban nincs kedve és ideje félhivatalos regék cáfolgatására. És ha én mégis időt szakítok arra, hogy a Vadász Lipót visszavonulását magyarázgató kormánypárti jóságoknak válaszoljak, ezt csak azért teszem, mert egy olyan rágalmat dobtak világgá, amelyet egy percig sem hagyhatok megcáfolatlanul. A nyírbátori választási küzdelmet én kezdeményeztem, én vezettem, nincs okom se titkolni, se letagadni. Vadász Lipóttal, a magánemberrel szemben se haragot, se animozitást nem tápláltam. És ha én mégis fölvettem a kerület ellenzéki vezető férfiainak tanácsa, akarata ellenére a függetlenségi zászlót, amelyet azok kibontani nem akartak, ezt azért tettem, mert meggyőződésem, hogy szégyene lett volna az ennek a színmagyar kerületnek és Szabolcs vármegyének, ha a lex Vadász benyújtójának és a képviselőház előtt indítványozójának — a történtek után — kardcsapás nélkül adtak volna újra képviselői megbízólevelet. Ezzel a hittel mentem én a küzdelembe. És nem csalódtam. Vagy legalább is: a népben nem csalódtam. Bámulatos ragaszkodással, tiszteletreméltó önzetlenséggel és törhetetlen hűséggel állott talpra a jó nyírbátori nép. Le a kalappal a munkában megdurvult, de becsületes és tiszta egyszerű iparosok, kereskedők, földmívesek és nagyon megritkult sorú intelligens gárda előtt, akiket nem szédített meg se a hatalom varázsa, se az ígérgetések csillogó máza, se az aranyeső, amelynek zsilipjei megnyílni akartak. Merjék letagadni, hogy volt olyan egyszerű nyírbátori gazda, akinek négyezer koronát vittek el a lakására és készpénzben akarták kifizetni, ha elvállalja a munkapárt kortesgazdai szerepét! És visszautasította a Judás-pénzt. És már egy hete az a derék ember, meg más 20—30 gazdatársa, velünk jó faluról-falura a saját szekerén, önmagukat élelmezve, anélkül, hogy egy fillér munkadíjat is elfogadnának tőlünk. Jönnek velünk a szegényebb községekbe és küzdenek vállat vállhoz vetve azért, hogy megtartsák az ingadozókat a mi zászlónk mellett. És most a kormány azt mondja, hogy Vadász Lipót visszalépett azért, mert a felekezeti kérdést tették a választási agitáció központjává. Ahány szó: annyi közönséges hazugság! Hiszen a kerületben eddig Austh gyulán, gróf Károlyi Mihályon, gróf Vay Gáboron kívül a jelölt, Búza Barna és én tartottunk beszédeket. E beszédek egyikében sem volt egy szót egy hang felekezeti vonatkozás sem. Ezt annyival nyugodtabb lélekkel állíthatom, mert hiszen sorainkban ott üdvözöltük a nyírbátori kerület olyan előkelő fiatal földbirtokosait is, akik ugyanazon templomban dicsérik az Istent, ahol Vadász Lipót. És éppen azért a boszorkányokról, akik nincsenek, minek éretlen regéket terjeszteni és tisztességes embereket rágalmazni ? Miért nem mondják meg a Vadász Lipót visszalépésének igazi indokát! ? Mert nemcsak a mi pártunk ereje, egysége, küzdelmünk elszántsága volt az a tényező, amely Vadász Lipótot és egyes tiszteletreméltó híveit meghátrálásra kényszerítette, hanem az a szomorú tény, hogy nem volt a kerületben talán 50 olyan választó sem, aki önzetlenül akart volna a nemzeti munkapártra szavazni. A nemzeti munkapárt kortesei kedvező kereseti alkalomnak tartották a választást. Egyik is, másik is úgy állította be a helyzetet: a kormánynak 1 2 százezer korona nem számít és az ezenelven felépített mérleg úgy alakult ki, hogy nyilván szemébe mondták Vadász Lipót igazságügyi államtitkár úrnak a saját hívei, hogy 500.000 korona, egy félmillió korona nélkül reménysége se lehet ahhoz, hogy a kerület bizalmával megtisztelje. Ez a félmillió korona volt az, ami az államtitkár urat megugrasztotta. Meg volt botránkozva a híveinek hűtlenségén, kapzsiságán és szemérmetlenségén. Nem volt joga ehhez! Az a kormánypárt, amelynek miniszterelnöke milliókat lop össze az állam kárára azért, hogy a hatalomra jusson és maradhasson, az ne finynyáskodjék! Egy ilyen társaság csak pénzzel és erőszakkal tarthatja magát az uralmon ! Miért legyenek a nyírbátori részeg parasztok, vagy a nyírbaktai szatócsok tisztességesebbek, mint Lukács László ? Mindenik lop, zsarol, s maga hatásköre és életszükségleteihez képest ! A kettő között csak a méretekben van különbség. És ha ezen erkölcsi szegénységre van mentség, úgy én azt inkább fel tudom találni a pénz után szaladó szegény kis választónál, mint annál az embernél, aki a saját becstelenségét akarja egy kormányzati rendszer alapjává tenni. Ne burkolózzanak tehát a nemzeti munkapárti urak bő és piszkos köpenyegekbe. Nyírbátorban nincs, nem volt és nem is lesz felekezeti izgatás. Erről szavammal felelek ! A nyírbátori munkapárti választók egyszerűen túlságosan meg akarták tépni az aranylibát. És úgy látszik , a só már fogytán van. Ezért lépett vissza Vadász Lipót! Minden egyébb magyarázgatás: csak üres, érettlen fecsegés! MNÉ aSéSMerről. Köszönet üssynek. Hunvásárhely, máj. 31. A szövetkezett ellenzéki pártok gyűlést tartottak tegnap, este. A gyűlésen felszólalt Jush Gyula, ki a Désy—Lukács perrel kapcsolatban az alábbi remek, a munkapárti kormányzatot megszégyenítő és megbélyegző beszédet mondotta: — Magában véve az az egy, tény is, hogy a miniszterelnök megvesztegetésekre, választásokon való lélekvásárlásra, törvényellenes célokra, hatalmas összegeket harácsolt, kellő világításba helyezi működését. Másfelől nyilvánvalóvá lett, amit különben úgy is tudtunk, hogy Magyarország közvéleménye nincs és nem volt velük, hanem a közvélemény velünk van és csakis az ország törvénytelen eszközökkel preparált közvéleménye volt velük. Hiszen Khuen-Héderváry mondotta egy beszédében, hogy azért lehet a választásokat kiírni, mert a »nemzetet preparálni kell«. (Derültség.) Más országokban lehetetlen volna, hogy egy percig megmaradjon helyén a miniszterelnök és az a kormány, amely ilyen bebizonyított tényekkel meg van bélyegezve. (Zajos tetszés.) Én a magam részéről azért tartottattam szükségesnek ennek fölemlítését, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki mindannyian Désy Zoltánnal szemben, (zajos éljenzés.) egyúttal hálás köszönetünket is nyilvánítsuk iránta, mert igazán emberfölötti erővel folytat faarcot (hosszúidő óta a panamista rendszerrel szemben és utóvégre is nagy energiája fogja megérlelni azt a gyümölcsöt, amelyet olyan nehezen vár Magyarország közvéleménye, ennek a panamista kormánynak, ennek a panamista pártnak, s ennek a panamista rendszernek bukását. (Általános helyeslés.) Hitelviszonyaink így is a legkétségbeejtőbbek. S ha külföldi pénzemberek és külföldi pénzintézetek látják, hogy az országban az egyes pénzintézeteknek milliókat kell adniuk, egy párt választási céljaira, akkor még jobban el fognak fordulni Magyarországtól és pénzviszonyaink még szomorúbbak lesznek. Indítványozom, mondja ki a szövetkezett ellenzék, hogy köszönetét nyilvánítja Désy Zoltánnak elszántságáért, amely meg fog szabadítani bennünket ettől a kormánytól, ettől a panamista rendszertől, amely a nemzetnek valóságos átka s be fog következni egy új rendszer, amelyben ismét helyreáll a jogrend, újra bekövetkezik a tisztesség uralma, amelyben gazdaságilag és erkölcsileg megerősödve, újra hozzálátunk a becsületes munkához. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps.) S Justh Gyula indítványát egyhangú lelkesedéssel tette magáévá az ellenzék, óriási választékban a legolcsóbb árban kapható WEISZ IMRE iVersen^driiházában. fzöldség-piac) (Szilágyi-ház) Lapunk mai száma 10 oldal. A közigazgatás államosítása." Uj merénylet készül. Hunvásárhely, május 31. Újabb béklyók csak, semmi egyebek. A kormány hozzáfogott egy uj községi törvény alkotásához és a vármegyei közigazgatásnak modern alapon való újjászervezéséhez, érthető nyelven : a közigazgatás államosításához. E célból belügyminiszteri közegek fognak bejárni minden vármegyét és minden várost, hogy az államosításhoz szükséges adatokat közvetlen helyszíni tapasztalatok alapján szerezzék be s ha minden meglesz, a jövő esztendőben már meglesz az új törvény s az 1915-iki általános képviselőválasztások már az államosított közigazgatás asszisztálása mellett fognak végbemenni. Az bizonyos, hogy bár nincs mit sajnálni Magyarország szolgabirói közigazgatásán s nincs mit sajnálni azon a világon, amely választott tisztviselő létére jobban tolja a kormány és Ausztria szekerét minden kinevezett tisztviselőnél, s nincs mit sajnálni azon az osztályon, amely mai alakjában esküdt ellensége minden közszabadságnak , de ezeken a veszett állapotokon nem