Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. március (10. évfolyam, 57-84. szám)
1914-03-01 / 57. szám
Hódmezővásárhely, 1914 márciuS . vasárnapi Jeffim, X. évfolyam 57. szám. Független politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon 187. Egyes szám ára 2 fillér, vasárnap és piaci napokon 4 fillér Főszerkesztő és laptulajdonos : Kun Béla. Előfizetési ár helyben egész évre 10 K., félévre 5 K. Vidékre negyedévre 5 K. — Nyilttér petit sor» 80 fillér pilisit! 3 magyar amit vértanunak ravatalánál. Elmondotta az oláh pokolgép áldozatai felett Debrecenben I Papp János hajdúböszörményi gör. kath. esperes. Gyászoló gyülekezet ! Gyászbaborult szívvel, megrendülve gyülekeztünk össze az Urnák e szent hajlékában valláskülönbség nélkül, hogy lerójjuk a tisztelet, nagyrabecsülés, a szívből fakadó testvéri kegyelet adóját e vérfagyasztó, borzalmas merényletnek vértanúi felett; egy merénylet vértanúi felett, mely oly hideg, elvetemült szívvel, oly pokoli gonoszsággal és oly gyászos sikerrel ment végbe, hogy fölötte megrázkódik nem csak az egész ország, hanem az egész művelt világ. Hármas temetést tartunk, gyászoló gyülekezet, három közszeretetben állott, tiszta lelkű férfiúnak, a nemzeti eszme három vértanújának a temetését. S más temetéseknél egy érzés foglalja el szívünket, tudi az elköltözött halálát ,s az elmaradottak veszteségét fájlaló részvét érzete s a természetes halál eseteinél az isteni akaratra való gondolat is nyújt némi vigasztalást: itt, a jelen borzalmasan véres eseményénél azonban különböző érzések és gondolatok küzdenek lelkünkben. Egyfelől az istentelen véres kezek, másfelől a borzalmas halál áldozatai, ismét másfelől a gyászbaborultak vigasztalhatatlan fájdalma. De függetleníthetnénk-e magunkat azon gondolat alul is, mely az okokat keresi, kutatja, amik ez épp oly gyászos, mint borzalmas bűntényt előidézték ? Megborzadva az istentelen, véres kezek vérfagyasztó munkája fölött, nem csitíthatjuk az azért büntetést váró emberi érzést. A borzalmas halál áldozatait szívünk vérével élesztgetnénk szívesen, ha őket az életnek visszaadni hatalmunkban állana; a gyászbaborultak mélységes szívfájdalmában velük örökké együtt gyászoló igaz érzéssel osztozunk. Töprengéseimben, bár véges, gyarló elmével az okokat kutattam, melyek közös gyászunkat előidézték és talán nem is tévedek, ha azt mondom, miszerint ezen gonoszságot először a vallástalanságban, másodszor a nemzetünk elleni ádáz gyűlöletben kell keresnünk. Az a korszellem, melynek iránya pusztító viharként tör a vallás, a kereszténység ellen, hármas forrásból táplálkozik. Első az áltudomány, mely túlhaladott álláspontnak nyilvánítja a vallást az emberi nem fejlődésének történetében; második a hírvágy, mely akadálynak igyekszik feltüntetni a vallást a népek anyagi jóléte emelésének útján; a harmadik forrást végül az élvvágyak képezik, melyek természetellenesnek bélyegzik a vallást,mert a test jogait a lélek számára kobozza el. Ki ne volna tisztában azzal a szomorú igazsággal, gyászoló gyülekezet, hogy a vallás ellenségei több apostolt küldenek ki annak a lerombolásá- s ra, mint amennyit az egyház annak elterjesztésére kiküldött, kezdettől fogva a mai napig ? S úgy gondolják, hogyha elveiket diadalra venniök sikerülne, úgy leraknánk fundamentumát az emberiség boldogságának. Bámulatos színvakság ez, mely miatt nem tudják, vagy nem akarják észrevenni a hitetlenség, a vallástalanság végtelen veszedelmét. Nem tudják észrevenni, hogy ez a hírevesztett korszellem recsegteti meg az államok alkotmányát, ez bontogatja a nemzetek fennállásának alapköveit, ez lazítja meg a társadalmi osztályok összetartásának kötelékeit, ez dúlja fel a családi élet tűzhelyeit, ez némítja el a lelkiismeret szózatát. Az emberiség minden átka, boldogtalansága, szerencsétlensége ebben találja szomorú magyarázatát. Ennek a hírevesztett korszellemnek a kifolyása, következménye az a minden égi és földi tekintélyt, törvényt és erkölcsöt lábbal tipró anarchia eszeveszett őrjöngése, mely a hideg vasat még hidegebb kézzel döfi áldozatának szívébe, mely orvul, elrejtőzve pokolgépet indít útnak messze vidékekre, hogy rombolást, pusztítást, gyászt, siralmat fakasszon vele — és gyilkosságában nem csak a sokszor undorodásig gyáva és aljas bűntett, van hanem az a vérfagyasztó hidegség, az a cinizmus, hogy gaztette fölött nem érez lelkifurdalást, hanem erkölcsi őrültségében a saját magához hasonlók előtt még kérkedni is képes vele, hogy kötelességet teljesített, amikor gyilkolt és gaztetteinek követésére konok büszkeséggel hívja fel nyomorult elvtársait, az emberiség eme rettentő szörnyetegeit. Hívő lélek is botlik, sőt el is bukhatik gyarlóságból, igaz, de ,de fölemeli bűnbeeséséből és leiismeretének szemrehányásai a javulás, az erény útjára vezetik megtévedt lépését. Midőn tehát vértanúink megrendítő csoportozatát igaz kegyelettel vesszük körül, ébredjünk végre tudatára annak a szent igazságnak, hogy a társadalom épsége, biztonsága, boldogsága, nyugalma érdekében a vallásra, az istenfélelemre feltétlen szükségünk van; szent kötelességünk azért mindnyájunknak, hogy a vallásosságot, az Istenben való hitet minden erőnkből istápolni, erősíteni igyekezzünk. A jelenlegi, szívet facsaró gyászjelenet előidézésében második indító okai a nemzetünk ellen egyes emberek részéről, sajnos, oly gyakran tapasztalható gyűlöletet vagyok kénytelen odaállítani. Mi, akik itt, vértanúink ravatalánál egybegyűltünk, mindannyian szent meggyőződéssel érezzük, tudjuk, hogy ez a gyűlölet valóban megmagyarázhatatlan, mert nemze- „A Fenség“ című társadalmi drámában fellép a filmen az Urániában. Vasárnap március elsején délután fél négy, fél hat és este nyolc órakor Psylander Valcsemár Lapunk mai száma 12 oldal.