Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. március (10. évfolyam, 57-84. szám)

1914-03-01 / 57. szám

Hódmezővásárhely,­ 1914 márciuS . vasárnapi Jeffim, X. évfolyam 57. szám. Független politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon 1­87. Egyes szá­m­ ára 2 fillér, vasárnap és piaci napokon 4 fillér Főszerkesztő és laptulajdonos : Kun Béla. Előfizetési ár helyben egész évre 10 K., félévre 5 K. Vidékre negyedévre 5 K. — Nyilttér petit sor» 80 fillér pilisit! 3 magyar amit vértanun­ak ravatalánál. Elmondotta az oláh pokolgép áldozatai felett Debrecenben I Papp János hajdúböszörményi gör. kath. esperes. Gyászoló gyülekezet ! Gyászbaborult szívvel, meg­rendülve gyülekeztünk össze az Urnák e szent hajlékában valláskülönbség nélkül, hogy lerójjuk a tisztelet, nagyrabe­csülés, a szívből fakadó test­véri kegyelet adóját e vérfa­gyasztó, borzalmas merénylet­nek vértanúi felett; egy me­rénylet vértanúi felett, mely oly hideg, elvetemült szívvel, oly pokoli gonoszsággal és oly gyászos sikerrel ment végbe, hogy fölötte megrázkó­dik nem csak az egész ország, hanem az egész művelt vi­lág. Hármas temetést tartunk, gyászoló gyülekezet, három közszeretetben állott, tiszta lelkű férfiúnak, a nemzeti esz­me három vértanújának a temetését. S más temetéseknél egy érzés foglalja el szívünket, tudi az elköltözött ha­lálát ,s az elmaradottak vesz­teségét fájlaló részvét érzete s a természetes halál eseteinél az isteni akaratra való gon­dolat is nyújt némi vigaszta­lást: itt, a jelen borzalmasan véres eseményénél azonban különböző érzések és gondo­latok küzdenek lelkünkben. Egyfelől az istentelen véres kezek, másfelől a borzalmas halál áldozatai, ismét másfelől a gyászbaborultak vigasztalha­tatlan fájdalma. De függetleníthetnénk-e ma­gunkat azon gondolat alul is, mely az okokat keresi, kutat­ja, amik ez épp oly gyászos, mint borzalmas bűntényt elő­idézték ? Megborzadva az istentelen, véres kezek vérfa­gyasztó munkája fölött, nem csitíthatjuk az azért büntetést váró emberi érzést. A borzal­mas halál áldozatait szívünk vérével élesztgetnénk szívesen, ha őket az életnek visszaadni hatalmunkban állana; a gyász­baborultak mélységes szívfáj­dalmában velük örökké együtt gyászoló igaz érzéssel oszto­zunk. Töprengéseimben, bár vé­ges, gyarló elmével az okokat kutattam, melyek közös gyá­szunkat előidézték és talán nem is tévedek, ha azt mon­dom, miszerint ezen gonosz­ságot először a vallástalanság­­ban, másodszor a nemze­tünk elleni ádáz gyűlölet­ben kell keresnünk. Az a korszellem, melynek iránya pusztító viharként tör a vallás, a kereszténység ellen, hármas forrásból táplálkozik. Első az áltudomány, mely túlhaladott álláspontnak nyil­vánítja a vallást az emberi nem fejlődésének történetében; második a hírvágy, mely aka­dálynak igyekszik feltüntetni a vallást a népek anyagi jóléte emelésének útján; a harmadik forrást végül az élvvágyak képezik, melyek természetelle­nesnek bélyegzik a vallást,mert a test jogait a lélek számára kobozza el. Ki ne volna tisztában azzal a szomorú igazsággal, gyászo­ló gyülekezet, hogy a vallás ellenségei több apostolt külde­nek ki annak a lerombolásá- s ra, mint amennyit az egyház annak elterjesztésére kiküldött, kezdettől fogva a mai napig ? S úgy gondolják, hogyha elveiket diadalra venniök sike­rülne, úgy leraknánk funda­mentumát az emberiség bol­dogságának. Bámulatos színvakság ez, mely miatt nem tudják, vagy nem akarják észrevenni a hi­tetlenség, a vallástalanság végtelen veszedelmét. Nem tudják észrevenni, hogy ez a hírevesztett korszellem recseg­teti meg az államok alkotmá­nyát, ez bontogatja a nemze­tek fennállásának alapköveit, ez lazítja meg a társadalmi osztályok összetartásának kö­telékeit, ez dúlja fel a családi élet tűzhelyeit, ez némítja el a lelkiismeret szózatát. Az em­beriség minden átka, boldog­talansága, szerencsétlensége ebben találja szomorú magya­rázatát. Ennek a hírevesztett korszel­lemnek a kifolyása, következ­ménye az a minden égi és földi tekintélyt, törvényt és erkölcsöt lábbal tipró anarchia eszeveszett őrjöngése, mely a hideg vasat még hidegebb kézzel döfi áldozatának szívébe, mely orvul, elrejtőzve pokol­gépet indít útnak messze vi­dékekre, hogy rombolást, pusztítást, gyászt, siralmat fa­kasszon vele — és gyilkossá­gában nem csak a sokszor un­­dorodásig gyáva és aljas bűn­tett, van hanem az a vér­­fagyasztó hidegség, az a ciniz­mus, hogy gaztette fölött nem érez lelkifurdalást, hanem er­kölcsi őrültségében a saját ma­gához hasonlók előtt még kérkedni is képes vele, hogy kötelességet teljesített, amikor gyilkolt és gaztetteinek köve­tésére konok büszkeséggel hívja fel nyomorult elvtársa­­it, az emberiség eme rettentő szörnyetegeit. Hívő lélek is botlik, sőt el is bukhatik gyarlóságból, igaz, de­­ ,de fölemeli bűnbeeséséből és le­iismeretének szemrehá­nyásai a javulás, az erény út­jára vezetik megtévedt lépését. Midőn tehát vértanúink megrendítő csoportozatát igaz kegyelettel vesszük körül, éb­redjünk­ végre tudatára annak a szent igazságnak, hogy a társadalom épsége, biztonsága, boldogsága, nyugalma érdeké­ben a vallásra, az istenfélelem­re feltétlen szükségünk van; szent kötelességünk azért mindnyájunknak, hogy a val­lásosságot, az Istenben való hitet minden erőnkből istápol­­ni, erősíteni igyekezzünk. A jelenlegi, szívet facsaró gyász­jelenet előidézésében második indító okai a nemzetünk ellen egyes emberek részé­ről, sajnos, oly gyakran tapasztalható gyűlöletet vagyok kénytelen odaállí­tani. Mi, akik itt, vértanúink ravatalánál egybegyűltünk, mindannyian szent meggyőző­déssel­­ érezzük, tudjuk, hogy ez a gyűlölet valóban meg­magyarázhatatlan, mert nemze- „A Fenség“ című társa­dalmi drámában fellép a filmen az Urániában. Vasárnap március else­jén délután fél négy, fél hat és este nyolc órakor Psylander Valcsemár Lapunk mai száma 12 oldal.

Next