Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. február (16. évfolyam, 25-47. szám)

1920-02-25 / 43. szám

EtHZaBATi »ubl. »«lapk­amu Sdmellővásá­rhely, 1920. február 25. ttttd*Ara 50 fillér. XVI. évfolyam 43. sfcáea. VÁSÁRHELYI Felelő« virkeszt. Fejérváry József Szerkesz­­tőség és kiadó­­hivatal Kossuth tér FÜGGETLEN POLITIKAI L­AJPil. AJJ. KIVONAT l. és 25-ik számú beviteti rendeletből. '■ Sternek tekintendő: As,­ki­ndékosan terjeszt, közöl, akár in­got, akár elképzelt híreket, vértes helyeken, állomásokon, ton­atbe vagy véleményeket a­­ műveletekre vonatkozólag a caa- j­ok beleváltoztatásának tervraj- j­át, katonai hatóságok rendelte f­­löl, vagy akármilyen ügyről ami más hadsereg érdekében áll. Ezt a vétséget a hadbírók első al­­­só fokú bíróságnál egy évi légy- s­zál és 2000 lei pénzbüntetéssel­­ k­el. S a fent említett tetteket kémked­y céljából követik el, az illetőt a­z­eru idején életben levői büntető t­ények által előírt büntetések érik déli hadcsoport parancsnoka HOLBAD s­z. tábornok, r­ égi közmondás,­­ mindig igaz marad, hogy , hából nem lesz szalonna, a kiszólás jut eszünkbe, ez a szikáncsi rablógyil­­előéletéről hallunk egyet­ást. A nyomozás adatai­­s a gonosztevő vallomá­­­s világosan áll már ad rá­­minden részlete és vilá­­j­ságban áll a Joó Ferenc­­ íz előélete. A gyilkost­­ gyerekkorában többször­­ aűzte roszra való hajlan-­­ iga az egyszerű zsellér­­rel, ahol bölcsője ringott, f jára egyszer kést fogott. 1, ar szolgai sorba került,­­ állandóan nem maradt, í fogához nem fült a do­­s ha gazdája szidta, szem­­állt. Tavaly, mikor M­ucsi ennál szolgált, leütötte egy iónak a derekát. S mikor­­ a gazda szelíd szóval ismertette, késsel rontott Mégis felkereste azóta is már a Mucsi családot és ig kért valamit. Legutóbb­­kéredzett a tanyába. A a szívélyesen fogadta, vacsoráztatta és kölcsönt­­ neki. Ezek után az volt a, hogy megölte jóltevő- ismerünk egy hasonló­t. Slaima István makói is leütötte a nagylaki imarost 70 forintjáért, öt ült s mikor a rabságból idult s ment volna haza- Földeák határában egy iban kért éjjeli szállást, két éves kis kanász volt a csak. A szegény fiú sztotta kicsi vacsoráját a­­rral, még abból a ré­­l is megkínálta, am­elyi­­t édesanyja ajnározó keze leki aznap a tiszta ruha- Szalma István elfogadta sorát s mikor a kis­fiút rá­vette a szelíd álom, ott ál­mában agyonütötte fej­szével a rabviselt ember. A birák lelkében nem volt ir­galom : Szalma Istvánnak eloltotta gonosz életét a törvény megtorló ereje. A Joó Ferenc élete éppen igy indult. Tagadásával minden erkölcsnek és hazugságával minden etikának. Ez okozza azt, hogy ezen az ember­­gnómon nincs semmi meg­­illetődés, semmi megbánás. Ezt a vézna, beesett mellű hitvány kis embert börtön nem javítja meg. Kutyából nem lesz szalonna soha . .. Egy vasutas tragédiája. A városban igen jókan ismerték és bizonyára emlékeznek Gaál Imre nyugalmazott vasúti főkalauzra. Gaál Imre a háború alatt a köz­ellátási hivatalban dolgozott. Szorgal­mas, megbízható, becsületes robotcsa volt a városnak, felebbvalói tisztelték, ■zerettélí, a vele érintkező felek be­­cédásét vívta ki a maga számára, s Gaál Imre a múlt héten szomba­ton délutin 4 óra táján izgatottan járt haza Kiatőpart utca 4. szám alatt levő lakásába. Hozzátartozói meg­kérdezték, hogy mi lenn­et vele, az öregember azonban nem telett, csak a kezével legyintett, azután leült egy székre, a következő pillanatban azon­ban lefordult s pár percnyi kínlódás után megszünt élni, mire az orvos megérkezett, már c­sk a bekövetke­zett halált konstatálta, — a beteg szive ölte meg. A tragikus véget ért vasutast teg­napelőtt délután mély, igaz részvét­­ mellett kisérték utolsó útjára, a Di­­­inika temetőben hantolták el. I Tetemrehívás Szl­ánoson.­ ­ A gyilkos a dráma színhe­­­­lyén. — Már február 14-én­­ el akarta követni a rabló­­i gyilkosságot. — Aznap a szemkórházban járt.­­ A szikánosi dráma legapróbb­­ részlete is teljes világításban­­ áll már a nyomozó hatóság f előtt. Az egyetlen rejtély még csak az, hogy ha valóban igáz a gyilkos vallomásának az a résse is, hogy pár siás koro­nánál több pénzt nem talált és nem rabolt el, akkor hova lett a kínos? Hol van a 20 eset korona ? És már eleve kizárt­­nak látszik, hogy más későn tűnhetett volna el. Tehát vagy Joó Ferenc tagadja ezt, mert arra számít, hogy ha szabadul, hasznát veszi annak, vagy csak az a végső feltevés tehet, hogy a kirabolt gazda félelmében máshova rejtette, talán valahol elásta a pénz nagy részét. Mivel pedig ennek senki ta­núja nem volt, a halott pedig­­ már nem ad felvilágosítást, az a nagy pénzösszeg talán örökre elveszett, hacsak valami vélet­len eset fel nem deríti rejtek­helyét. A nyomozásnak azon­ban nem szabad lemondania a pénzről s kutatnia kell, mint­­ahogy kutatja is, hogy hova juthatott a kincs. Éppen ez a cél vezette a rendőrséget, mikor hétfő reggel a gyilkosság színhelyére, azu­tán pedig földeák­ lakására vitte és tetemre hívta a gyil­­kos bérest. Mert ahogy az el­rabolt ingóságok egy részét el­ásta, a pénzzel is ugyanezt te­hette. A dráma ügyében újabban a következő érdekes részlete­ket tudtuk meg: A gyilkos szerelme , a szemkórházban. I Joó Perese bérest Sö­télen Ili­a­­ szemkórházban kezelték. November 30-án vették fel a december 3-án si­keres operációt végzett szemén dr. Pásztor Imre főorvos Hályogot vett le szeméről a 6-án bocsájtotta el gyó­­­­gyotton. Január 15-én azonban újra beállí­tott Joó Ferenc. Az operált szeme erős gyuladásban volt. A főorvos megvizsgálta s meglepő fölfedezésre jött. Maga a béres fa be­vallotta, hogy önmaga paprikát szórt a szemébe, hogy újra felve­gyék a kórházba, mert agy ápolt leányba azerelmen. Persze kidobták. A leány, egy mindszenti cseléd, ma is a kórház­­­­ban van még. A gyilkos a múlt szom­baton febr. 14-én d.­e, látogatta meg utoljára. Délután ment el Vásárhely­ről s már akkor azzal a szándékkal gyalogolt a Makai-uton, hogy kira­bolja a gazdát. Vallomásában beis­merte, hogy mikor a gazda megva­­csoráztatta s mikor neki a konyhá­ban helyet adott, már fel is kelt s kezébe vette a baltát, hogy agyon-s­eiti a gazdát, de eszébe jutott, hogy a béres elárul­hatja a talán lármát csap. Ezért elhalasztotta a gyilkosságot. Szegény Mucsi Józsefet ezért gyö­törte valami sötét balsejtelem, mi­kor vasárnap hazajött s mikor hátté délután a halálba indult... Újabb adatok. Joó Ferenc a gyilkosság elkövetése után este 10 órakor érkezett haza Földeákra, mielőtt azonban lefeküdt volna, a tanyából elhozott holmikat, két fekete kabátot, két fekete nadrá­got, két mellényt, fehérneműeket és két pár csizmát elásta a kertjükben levő kazal tövébe. A gyilkosság elkövetése közben Joó Ferenci a késsel megsértette a kezét. Másnap reggel Joó Ferencz édes­anyja észre vette, hogy a fia késs be van kötve, a kabátja, a nadrágja, a mellénye és az inge véres. Meg­kérdezte : —­­Hi baja a kezednek ? — Összeverekedtünk az este."— fü­lelte a legény, — a bicska megvágta. — A ruhád is attól véres? — Attól, — mondta idegesen, — még ma mossa ki. A szegény asszony rosszat sejtett, azonban ismerte Ha­rabiátus termé­szetét, még az­nap kimosta a felső ruhákat, a vérfoltokat azonban a mosás se tudta egészen eltűintetni, ez és a lapunkban tegnap jelzett véres tizkoronás banké a bűnös em­ber árulójává lett. A boncolás alkalmával Mucsi Jó­zsef nyakán egy összefodrott fekete kendőt találtak, mely oly erősen el volt szorítva, hogy az orvosok véle­ménye szerint egymagában elegendő lett volna a halál előidézője. Erről a kendőről se akart semmit se tudni Joó Ferenc, mikor azonban megpuhították, mikor elébe tárták rettenetes cselekedetét a maga ször­­nyűsügében, megtörve mondotta: — Én kötöttem rá a kendőt ! A baltacsapások után még hörgött, nem tudtam hallgatni, így némítottam el. A detektívek, akik Joó Ferencet kivitték a dráma színhelyére, hogy az eltűnt pénz után kutassanak, még nem érkeztek vissza, így a véres dráma esetleges újabb fázisáról nem lehet mit sem tudni.___________ A márciusi csirkéről és a higénikus csirke-itatóról minden gyakorlatilag tapasztalt gazdaaszony tudja, hogy a „márciusi csirke" a legéletrevalóbb. Ha meg­hagyjuk magnak, mint ahogy az okos gazdasszony a márciusban kelt csir­kéből válogatja is ki a magnak való­kat, a tenyészállatokat, ezek kezde­nek is leghamarabb tojni. Télen­­a tojó egyed lévén a tojótyúk ivadéka, azzá kell, hogy legyen — egy-két visraütésen esetek kivételével — az ivadéknak ja. Ezekből van a legma­­gasabb áron értékesíthető rántani való csirke is. És éppen mert jól, sőt legjobban a márciusi csirkék ér­tékesíthetők, ennél fógva a kapzsi gazdasszonyok ezeket is adják el —a magnak való hagyás nélkül — legha­marabb : a divatcikkek bevásárolha­­téséért, új kalapéért, selyem vigadó­­ért. És alutin csodálkozik egyik-má­sik, hogy miért a luc­ ec télen is tojó­tyúkja, holott a szomszédasszonynak tojásos kabakjai minden heti piacra megtelnek már karácsony hetében és az egész farsangi időben. Meg la próbálja a legelső alkatommal amit, a nénémasszony javasol. Luca napján éjfélkor, miseharangszó alatt piszki­­lóval piszkálja meg a tojókat és cso­dálkozik, ennek dacára még sem főj-

Next