Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. május (16. évfolyam, 96-119. szám)
1920-05-30 / 119. szám
Ata X korona. XVI. árfolyam$8. szám. Szemelővásárhely» $920 május 30 vasárnap Főszerkesztő és lap tulaj elem os : KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth-tér. Telefonszámt’ 87 s VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NtlFiJ-.AF. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN s Egész évre — - - E£« Fél évre . . . — É TDÉKRE . Fél évre . . K. Hirdetések és előfizetések felvétele délelőtt 8 évétől délelőtt IS évéig-» Ellenzéki beszédet mondott Friedrich István a béke kérdésében a nemzetgyűlésen. Az aláírás ellen nyilatkozott. Rámutatott, hogy bűn volt a háborúba bekényszeríteni engedni magunkat; bűn volt a háborút hamarabb be nem fejezni, mikor még jobb békét kaphattunk volna ; bűn volt a háború végével cserbenhagyni szövetségeseinket s bűn a területrabló békét aláírni. Megállapította Friedrich, hogy az antant hatalma letűnőben van, olyan mint a fogatlan oroszlán s ma már nem is az egész antanttal, hanem a csehekkel, oláhokkal, szerbekkel állunk szemben. Elmondotta Friedrich, hogy az antantnak számolni kell a 150— 200 millió emberrel, kiket a németektől az arabokig a hadiszerencse folytán letiport s kik most élni akarnak. Előadta Friedrich, hogy ő már a Károlyi kormány idején tiszti századokat, karhatalmi zászlóaljakat szervezett, már akkor a nemzeti önvédelem erősítésén dolgozott. Apponyi Albert nagy ékesszólással fejtette ki, hogy a békét a súlyos kényszerhelyzetben alá kell írni. Alá is írják. De a milyen bűn, ha bárki is Apponyinak és követőinek hazafiságát e miatt meggyanúsítja, épen olyan bűn Friedrich ellen támadni azért, mert az ocsmány béke ellen beszélt s hangot adott annak, hogy a béke csak papiros-kötelezvény, de az ősi határai közt élni akaró nemzet tiltakozik ellene mindhalálig. Hát nem veszi észre a keresztény nemzeti közvélemény, hogy a képviselőházban Friedrichet ért éles közbeszólásokat mily ravasz fondorlattal használja ki a liberális, szabadkőmíves sajtó arra, hogy zabolátlan dühvel rontson neki Friedrichnek, épen úgy, mint mikor a Tisza gyilkosságba akarta belekeverni, hogy az Ő személyén keresztül rést üssön magán a keresztény nemzeti politikán, melytől pedig minden igaz magyar az ország megújhodását várja!? Mikor tavaly a vörös terrorista uralom utolsó napjain Pesten sok más polgári derék politikus és hazafi tétovázott, akkor Friedrich, Csilléry és vakmerő társaik beleragadtak az események rohanó küllőibe, elűzték életük kockázatával a kommunista, majd félkommunista kormányt, helyreállították a jogrendet. Friedrich mint miniszterelnök újat húzott nemzetünk érdekében a megszálló oláhokkal, kik háromszor akarták letartóztatni; lelke volt s az ma is az elemi erővel feltörő keresztény nemzeti közvéleménynek s bár nem övé az egész érdem, hogy idáig juthattunk, de főrésze van benne, hiszen ezért támadja, gyalázza őt, meg Horthy kormányzót, meg a nemzeti hadsereget állandóan a Göndör Kraus?, Náthán bécsi szenny lapja,az „Ember“ ez. ponyvatermék, tehát amit most itthon a liberális, szabadkőműves sajtó folytat Friedrich ellen, azon kaján röhögéssel őrülve kurjongat a Bécsbe szökött bolsevista népbiztosbanda és ottani piszoksajtója, mert gyengülve látja az itthoni egységes kereszténynemzeti frontot és annak vezérkarát s tele hazudhatja az antant köreit ismét azzal, hogy egymás haját tépi a magyar, tehát úgy bánhatnak el velünk, amint akarnak. Ne engedjük, ne tűrjük ezt! Hiszen hiába írjuk alá papiroson a békét, mégis minden becsületes magyarnak az marad a hitvallása, hogy: nem, nem, soha! A tarjáui templom, írás benél (ó1a, avas éa komoly írás, minélfogva hites, de meg emellett sok minden más bizonyítja, hogy mikor őseink bolyongásaik közben ideverődtek, szépnek találták a tájat, hasznosnak nézték a földet emberre, állatra egyaránt és településre alkalmasnak. Ahódzsva északi partját szemelték ki és választották fekhelyül a fészekrakásra, valamint annak közvetlen környékét, mivel ez a rész leginkább kiemelkedett és magas voltánál lógva legjobban uralkodott a tájék felett, minélfogva védelmet biztosított a lakosoknak a vlaára ellen minden időben. Odíszkosárban és szomszédságában a magaslatokon sorakoztak valamikor nagyon régen az első sátrak, majd később ottan bűjtek ki a földből és emelkedtek fölfelé s házak és haladtak tovább szép libasorban, egymásután napnyugatnak tartva, menazeki piperéig igazodva mindenütt a viz széléhez, innen Indult ki egykor a város. Oldal kosár és Turán iker testvérnek születtek és együtt alkották és képezték a magvát a később mindjobban nagyobbodó és ma már messze kiterjedő városnak. Mint testvérek testvériesen megosztozkodtak a különféle fusson, miket es idők folyamán örökségbe kaptak. fiz egyik is kapott, a másiknak la fotelt a kultúrintézményekből. Ezek aztán megadták a szívnek, amikre mindenkor nagy szüksége volt: a különféle nemes érzéseket, vagyelköltötték benne ezeket; az értelmet pedig felesztették és egyúttal pallérozták. Templom és iskola szomsnédosok lettek és egymás mellett tollsai tették magasztos és szép hivatásukat, mert emberré nevelték az embert. Igazi emberré, nemessé ésóvá, amelynek szánta valamikor a világ alkotója. A templom Oldalkosárnak futott osztályrészül. A nagy oskola ellenben Tarjinnak lett örökös kincse. Hogy altás az utóbbi nagy örökség egyedül ne maradjon, társul a segédek mellé és töeremsséd lett a faluhája. Ilyenformán Tarján erősebb lett mint a testvére ,a nagyságban la elhagyta, féltődésben túlhaladta, vagyonosodásban pedig messze tetejezte azt, mert a kincs érték, m óldban, jószágban és pénzben Itten húzódott meg és széket fit nagy ideig. A törzsökös, régi, nagy gazdák portái végig a tóparton nyújtózkodtak ki és Gyönyörködtek a Hódtava szőke tükrében, maguk a gazdák pedig a telkük végén akkor keltek vízi útra, — ki ki a saját ladikján — amikor éppen kedvük tartotta, Tarjárból tett ki abban az időben midenlátó. Adott bírákat a népnek nagyon sokszor, a tenácbeliek a városházán, a tanács öregek az eklézsiában többnyire innen kerültek ki, sőt még másra is jó volt tarjár és benne a nagy vagyon. Ha a község ládafiában fogyatékán van a költség, vagy éppen kurtát te kiáltott, úgy, hogy már nem futotta arra, amire kellett, megesett a szive a nagy gazdáknak a város rész aprán, a Saabjuk meg kinyílt és közös akarattal és egyező szándékkal kiemelték a szekeret a feneketlennek látszó mály kátyúból. A sok zsírnak és nagy bőségnek azonban böjt lett a vége, mert idők múltán megváltozott a sor és alulcsapott másfelé, éppen az ellenkezőbe. Mintha csak parancs szó ütötte volna meg fűtöket, felszedelőzködtek a nagy gazdák és ha nem is egyszerre, de elég rövid idő alatt egymásután hagyták el az ősi fészkeket, amelyek pedig századokon át adtak és nyújtottak örömet, megelégedést és boldogságot nekik és apáiknak. (Útra kelt a nagy vagyon és húzódott beleli az öreg templom környékére, hogy a harang szavát jobban és közelebbről hallja, aztán meg hogy többen meglássák és vagy csudálkozzanak rajta, vagy irigykedjenek rá. A vagyon mind a kettőt fölöttébb szereti. A másik rész meg az öreg templom környékén se állapodott meg, hanem tovább folytatta útját és messzebb telepedett le új utca környékén, hogy a napot az égen előbb láthassa ás hamarabb gyönyörködhessen annak fölkelésében és bíbor palástjában, Tarjádnak pedig utoljára nem maradt egyebe, mint a jóhirneve és a régi dicsősége áa tetejébe mindezeknek lelkében utóbb egy nagy keserűsége. Onnan van pedig ez a boszuvágy, mert külső Tabán rég elhagyta, Susán is megelőzte, noha ezek időre való nézve gyerekszámban mesnek mellette és vagy mezítláb, vagy bocskorban dicsérték zs istent, mikor Tarján már rámás csizmában, pengős sarkantyúval verte össze a bokáját. Tabán és Susán esztendők óta a maga templomában dicsért az Istent, külső Tarján pedig csak akkor hallja a harangszavit, ha az idő csendessé lesz és a levegő párával telik meg, amikor a hang jobban utat talál könnyebben jár. Közön édesanyánknak, a Szent Eklézsiának a kötelessége, hogy a hibát helyrehozza és megadja azt, ami ennek a tájéknak régi vágya és jogos kívánsága. Tarján hitbuzgó népének pedig az a feladata, hogy az ügyet támogassa és kegyes adakozással a sebes célt előmozdítsa és mihsmszabb dűlőre juttassa, ami éppen mostani nagy pánzjárásban felettébb könnyen lehetséges. Egy kevés jóakarat az emberek részéről, a jó szivek megnyilatkozása egy Kikből áll az „Emich-pirt" ? A kérges tenyerű kisbirtokos osztály képezi azt az erőt, mely két keze munkájával és idők óta termel) a lökte alt mindazon kincseit, melyekre az összes hivatalnoki karnak, a kereskedő és iparos osztállyal együtt szüksége van. Mintse létfentartó erőt a dolgozó kezek siermetnek, s hogy teljes egészét képezzünk, a kisgazda és földmívespárthoz igaz megértéssel csatlakozott az Iparos, kereskedő és laterner osztály, így képezünk mi egy tömör egységet, melynek megbontása lehetetten. Az Iparos osztály készül mindazon eszközöket, melyek ruházatunktól kezdve a barázda hasításig szükségesek mindnyájunk részére. Be kell m áldást, hogy ezen eszközök hiányában termelni és élni lehetetlenség. Az anyag bevérzését a kereskedelmi osztály intézi. Az anyag feldolgozását az ipari munkéskezek teljesítik. Az iparosnak az anyag feldolgozásával munkát biztositunk, s ezen munkát a kereskedő, országszerte rendeltetési helyére juttatja, maly végeredményében a kisgazda és földmivesoszály szükségét van minden tekintetben hivatva kielégíteni. A fent írt módon ismertetett szervezettségünk eggyé tömörítésében rejlik az az egységessé vált ősi erő, amelyet egyik osztály sem aétkülolhat, így képezünk teljes egészet s igy érvényesithetjük egyesített erőnket városunk és hazánk javára. Dr. emőkei Emich Gusztáv kereskedelemügyi miniszteri, szereteti képviselőjelöltünket az ő kereskedelemi dm* - né! fogva sokan félre ismeri, vagy szándékosan félre magyarázza 3!? és ipedig oly formán, mintha 5 kizárólag iparár* deket volna hivatva szolgáld. Ez nem úgy á!l, sert eltekintve attól, hogy aza országos Kisgazdapárt tagja, -- a kereskedelmi miniszter az ország egész gazdasági életét, beleértve az ipart, földművelzet, kereskedelmete in hivat?« szolgál. A kereskedelmi miniszternek hivatása, hogy a városok és megyék határútjait úgy építse ki, hogy azon a forgalmat az év minden szakaszában akadály nélkül biztosítás,a ezáltal minél olcsóbbá tényé mindazon termények érak, amelyek a máskülönben különösen pedig a rossz időkben járhatatlanná vált utakon sok költséggel, vagy egy ittasan tehetetlen volna rendeltetési helyére, vasút vagy hajóállomásra szállítsd. Amidőn épen ilyen nehézségekkel kell a gazdának küldenie, rendesen akkor következnek be a legmagasabb árak, mert hiányzik, iletve hiányzanak a nem szállítható legszükségesebb cikkek, tehát a rossz utak, illetve a közlekedés tehetetlensége miatt a legtöbb kárt kénytelen szenvedni minden termelő. A kereskedelmi miniszternek kereskedelmet kell űzni oly irányban, hogy a kisgazda é a földenlves, illetve a nyert termelők által termelt összes nyers terményekből azon feleslegel, amelyet országunk fogyasztása igénybe nem vesz, a külföldi piacnak a legjobb áron értékesíthesse, hogy ez által a kivitt bűzb én egyébb termékeink árát aranyban fizessék meg a regvnv hazánk valutájának ■ javítására. Gondoskodnia kell továbbá arról, hogy mindazon ipari és gazdasági dolgok előállítására szükséges nyers termények, amelyeket Magyarországon ez idő szerint előállítani nem tudunk, a kürfőldről legolcsóbban, lehetőleg cseréimként, behozhatók tegyenek, hogy ez álltal 12 ipari munkás kezeknek munkát, a gazdaközönségnek pedig a munkához, eszközöket, ruházatot és minden egyébb felszerelést biztosítson. A fentiek szerint tehát egy kereskedelemügyi miniszternek nem egyoldalú hivatása van, hanem országos, minden kettőre megteremtik és előkerütik az eszközöket, amik a kérdést megoróják, és akkor a tarjád nép ott a saját lenkében, a maga hazájában, a maga templomában imádja és dicséri a kálviniak nagy Istenét. Dr. Szappanos Mihály ________________főgondnok:_________