Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1927. április (23. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
ármestere. í rt április rgyaban. Ján eddig nyakönyvi 1927 évi 992—1924 1. sz. következtében prílis hó 3 területetet alkot, ivatalának :öje. hiratkozott étkeztében Hódmező-i kerületzdve párk és pedig etre megosi széki A.) jelrület körimi iskola- I) jelzésű rzetére a szésü páranyaköny- 5 helyetteimvevő és ígvi kertia B.) jelvezetése Veres B. oltók és a rvek vezérül Szabó állami takezdődő kijelölést 68.113— alapján az ítézését iledett : az éré hivavonatkozó az A.) jelági anyaiszes anyaházasságűnőségben gó Mihály,lő-helyett az anyaházassági akönyvveágkötésekben való .ragó Miteljesiti s ír Faragóbá, hogy jekre vo- 5ket pedig ryvvezet Mihály csak azva van. vezetésére Ira vonatkién a B. sági anyanyakönyvasságkötésioöségben 5. Mihály,tő helyethogy he- Veres B. supán midi hály az vezetésére alokra vogszintén a házassági ses anyant házas,lő minegy Szabó önyvvezetégis úgy, s mindig vndor csubó Gyula megbizák a jogot nyakönyvszemélye-31. Igármester Tanácsától ,ő Bíróság int Keleti któl mega megálla- t felelő kiaddig is,állapitható lkat, hogy 1 megállakataszteria után 75 esités hóiltság árát közétételétől sem végrehirdetőtálik ki s azt osztályban étik. tanácsának pján tartott ,sl tanács. Áprilisba nyiatt a márciusi közgyűlés. A 27 milliárdos költségvetésben előirányzott 65 és fél százalékos pótadót 55 százalékra szállította le a törvényhatóság impozáns többségének akarata. — Az olvasókörök létalapját veszélyeztető terhek megszüntetésére mindent elkövet a törvényhatóság. — Az utcák burkolásánál is a függetlenségi és 43-as párt álláspontja érvényesült az egész vonalon. — A közgyűlés folytatása pénteken reggel 9 órakor lesz. Tegnap délelőtt 9 órakor folytatta szerdán megkezdett március havi rendes közgyűlését Vásárhely város törvényhatóságibizottsága. Hatalmas, messze kiható jelentőségű és korszakos fontosságú tárgyak voltak szőnyegen s ha az első nap az indítványok dús termékenységű napja volt, úgy ez a második méltán nevezhető a városgazdálkodás és a kövezés napjának. 54-ik éves fennállása alatt törvényhatóságunknak talán másod ízben fordul elő, hogy a második közgyűlésnek estjébe, sőt most már harmadik napjába is belenyúljon a tárgyalás. Most megtörtént. Dicséretére legyen mondva a függetlenségi és 48-as pártnak, hogy követei hűséggel állták a vitát és álltak posztjukon, hova a közönség bizalma őket elhívta hűséggel és rendületlenül. A témák sora mindjárt reggel szívbéliséggel kezdődött, ugyanis az olvasókörök segítéséről volt szó, mit Kovács Jenő a múlt közgyűlésen indítványozott. Sok érdekes felszólalás volt itt s a felszólalók mind, egytől egyig és a tanácscsal együtt megbecsülték a köröket és szeretettel szólottak azok működéséről, csak a módokban volt eltérés, de mikor Kun Béla képviselő is rámutatott arra a nemes kulturmunkára, melyet nemcsak az érdekelt városrészek, de az egész polgári és nemzeti társadalom javára is kifejtenek a körök, az összes felszólalás a megbecsülésben találkozott s minden könnyítést kilátásba helyezett a 4 ezer pengő segély mellett. A vita hevessége azonban a költségvetésnél érte el tetőpontját. A tanács szívósan, szinte merevséggel védte állásait és sehol, egy ponton sem akart engedni a költségelőirányzatból, azonban a számok csalhatatlan offenzívája nem fáradt . Gábor István, a 48-as párt megbízott szónoka higgadtan, csendesen, de kíméletlen pontossággal boncolgatta a tételeket. Valahogy 65 és fél százalék pótadót jelentett volna az eredeti költségvetés, a 48-as párt fáradozásának és hősies kitartásának azonban meglett a kívánatos eredménye és a közgyűlés a pótadót 55 százalékra apasztotta le, ami mintegy 10 százalékos csökkentésnek felel meg. Ennél a pontnál a legérdekesebb a Kun Béla felszólalása volt. Dr Soós István polgármester arra utalva, hogy a 232 ezer pengő adóhátralékból csak 150 ezret irányoz elő a tanács a szükségletek fedezésére, azt mondotta, hogy ha ily címen csökkentjük a pótadót, az jöhet, hogy csak pillanatnyi öröm lesz. Kun Béla képviselő erre nagyon találóan és általános tetszés mellett adta meg a cáfolatot és a közakarat kifejezését. — Mi — mondotta Kun Béla — mi nem pillanatnyi örömet, nem is pillanatnyi fájdalmat akarunk, mert mi azt akarjuk, hogy a pótadót ne emeljük és hogy ez az öröm ne csak pillanatnyi, hanem állandó legyen ! Ez volt az az ünnepi tónus, melylyel 1 órakor a délelőtti tárgyalás véget ért. A legmélységesebb komolyságú tárgyalás azonban a délutáni közgyűlésben történt meg. Az utcák burkolásáról volt szó. Kun Béla képviselő volt a vezérszónoka a délutáni közgyűlésnek és az egész vonalon az ő helyes felfogása és pártjának akarata, mely egyúttal a közönségé is, érvényesült. Felvetette az utcaburkolási programba, a 60 százalékos hozzájárulás mellett a Szent István, a Dáni, a Révai és Vajdautcák burkolását s elvül mondotta ki, hogy mig orvosolatlan külső városrészi sérelem van s míg egyes utcákon a sár az úr, addig meglévő burkolatot ki nem cserél, csupán kijavíttat a törvényhatóság. Ebben a megnyugtató és igazságot jelentő felfogásban zárult háromnegyed 6 órakor a közgyűlés, amikor elnöklő főispán pénteken reggel 9 órára halasztotta annak folytatását. A folytatólagos közgyűlést délelőtt 9 órakor nyitotta meg dr Mokcsay Zoltán főispán. A tárgysorozaton a kül- és belterületi olvasókörök támogatása ügyében előterjesztett tanácsi javaslat következett. Az előterjesztésre a februári közgyűlés adott felhatalmazást a tanácsnak, amikor is Kovács Jenő indítványa folytán kimondották, hogy a kisbirtokosság tulajdonát képező vadászterületekért a törvény értelmében a város kasszájába folyó jövedelem egy részét a kül- és belterületi olvasókörök támogatására kívánja fordítani a törvényhatósági bizottság. A tanács ezen a címen 4000 pengő felvételét javasolta a közgyűlésnek azzal a feltétellel, hogy ebből az összegből könyveket, mégpedig elsősorban gazdasági szakkönyveket vesz és oszt szét a körök között. B. Szabó István a tanács javaslatával szemben azt kéri, hogy a körök a 4000 pengőből rájuk eső részt, készpénzben kapják meg, mégpedig kimondottan könyvvásárlási célokra. A kérdés ilyetén megoldása azért lenne fontos, mert ebben az esetben a körök maguk választhatnák ki azt a könyvet, melyre szükségük van. Lázár Dezső gazdasági főtanácsos örömmel állapítja meg, hogy a törvényhatósági bizottság támogatni óhajtja az olvasóköröket. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a külterületi körök bevételei elenyészően csekélyek, úgyhogy kulturális céljaikra alig fordíthatnak valamit. Majd azt kéri, hogy a könyvakcióba, mint tanácsadó szervet, a Gazdasági Egyesületet is vonják be, mert a G. E. Útmutatása sok tekintetben hasznos lesz a körök részére juttatandó gazdasági szakkönyvek megválasztásánál. Végezetül rámutat arra, hogy a körök társas összejöveteleit, táncmulatságait, — melleket pedig kulturális célokból rendeznek, — tönkreteszi a sokféle adó. Ezek közül a vigalmi adót a város szedi, így tehát a közgyűlés a hivatott, hogy legalább ettől az egy tehertől megszabadítsa az olvasóköröket. Kovács Jenő a következő felszólaló. Hangsúlyozza, hogy indítványa megtételénél az a cél vezette, hogy az olvasókörök támogatása révén némi ellenszolgáltatást kapjon az a kisbirtokosság, amelynek vadászterületéért a város szedi a bérösszeget. Bár kevésnek tartja a tanács által előirányzott 4000 pengőt, mégis hozzájárul a javaslathoz, mert már ez is több a semminél. Ugyanekkor helyteleníti annak a törvényhatósági bizottsági tagnak álláspontját, aki a múlt alkalommal a közgyűlésen kikelt az úgynevezett „úri vadászok" ellen. Nem tartja helyesnek azt a kívánságot sem, hogy a könyvek kiválasztásánál a Gazdasági Egyesület is szerepet kapjon. Az olvasókörök — úgymond, — független egyesületek, melyeknek semmi szükségük nincs a Gazdasági Egyesület gyámkodására s nem is hajlandók senki kedvéért feladni a függetlenségüket. Ezen az alapon állva teljes egészében a tanács javaslatát teszi magáévá. Lázár Dezső Kovács Jenő szavaira reflektálva kijelenti, hogy óhajának előterjesztésével nem volt szándéka a körök belő életébe beleavatkozni, mindössze azért ajánlotta fel a Gazdasági Egyesület segítségét, mert G. E.-nek, illetve mindenkori vezetőségének hivatása, hogy szakkérdésekben tanácsaival a gazdák és az olvasókörök rendelkezésére álljon. Soós István dr polgármester örömmel látja, hogy a tanács javaslata a közgyűlés egyhangú helyeslésével találkozik. A Gazdasági Egyesület tanácsadásában a maga részéről nem lát semmiféle beavatkozást az olvasókörök életébe. B. Szabó Istvánt megnyugtatja, hogy az olvasókörök csak olyan műveket fognak kapni, amilyen a könyvtárukban még nincs. A vigalmiadóra vonatkozólag kijelenti, hogy a tanács minden esetben a legmérsékeltebb tarifát állapította meg a körökkel szemben. Tehát már ezért sincs szükség arra, hogy a vigalmi adó eltörlésére határozatot hozzon a közgyűlés, de egyébként is, a vigalmi adó megszüntetése csak a szabályrendelet megváltoztatásával volna lehetséges, ez azonban csupán abban az esetben történhetik meg, ha az ilyen irányú indítvány, mint külön tárgysorozati pont szerepel a közgyűlés előtt. Bodrogi Bálint a vadászati törvénynek a kisbirtokosságra sérelmes intézkedéseit teszi szóvá és kijelenti, hogy csak kénytelenségből fogadja el a javaslatot, mert hiszen szerinte az lenne az ideális állapot, ha a kisbirtokosok, a saját földjük után, maguk kaphatnák meg a vadászterületi bérösszeget. Gregus Máté szintén az olvasókörök nehéz anyagi helyzetére hívta fel a figyelmet és konkrét indítványt tett, hogy a körök mulatságait terhelő minden adót és járulékot törüljön el a közgyűlés, illetőleg ilyen irányban tegye meg a szükséges lépéseket. Megemlítette, hogy Csongrád vármegye területén már régen megszüntették ezeket a terheket, ezzel szemben Vásárhelyen még mindig szedik a sokféle címen előírt követeléseket. Ezután Kun Béla képviselő szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Kovács Jenő indítványát eredeti formájában azért nem lehetett elfogadni, mert a törvény szerint az a jövedelem, mely a vadászterületek bérében a városhoz befolyik, teljes egészében a városé, ezt az összeget tehát legális körülmények között nem lehet odaadni az olvasóköröknek. Ennek dacára a törvényhatósági bizottság tagjai tudják, hogy az a négyezer pengő, mely a kül- és belterületi olvasókörök támogatása címén a költségvetésbe be lesz állítva, tulajdonképen mégis a Kovács Jenő által megjelölt alapból utaltatik ki, amely alap, miután a vadásztársaságok az árlejtésnél egymást túllicitálták, többszörösen felülmúlja a várakozásokat. Éppen ezért a legjobbnak tartja az olvasókörök ilyetén megsegítését. Ha ezeket a köröket sokan igénybe vették, amint igénybe fogják venni utódaink is, bizonyos politikai és nemzeti célok érdekében,— mert hiszen a politika magasabb szempontokból véve együtt jár a nemzeti célokkal, —akkor kötelességünk elősegíteni az olvasókörök tulajdonképeni törekvéseit, a kulturális céljaikat is. Adjunk nekik könyveket, hasznos, tanulságos olvasnivalókat, amelyek a művelődést segítik elő. Azt, hogy a Gazdasági Egyesületet ezeknek a könyveknek kiválogatásánál megkérdezzék, nem tartja teljesíthetetlen gondolatnak. Különösen nem tartja annak a polgármester megnyugtató nyilatkozata után, mely szerint a könyvek szétosztásánál semmi súrlódás nem történhetik, még azok között az olvasókörök között sem, melyeknek vezetői tudomás szerint ellentétben vannak a Gazdasági Egyesület vezetőségével. Ismeri jól ezeknek a személyi ellentéteknek eredetét, maga is megmondta azt a véleményét, hogy ezekből a nézeteltérésekből kifolyólag nem volt helyes dolog a Gazdasági Egyesületből kitiltani a vásárhelyi gazdatársadalom egyik vezetőjét egy olyan közgyűlési határozattal, melynek meghozatala nem a legalkotmányosabb módon történt, de ennek a nézetének dacára is el kell ismerni azt, hogy ha a Gazdasági Egyesület véleményét meghallgatja a földművelésügyi minisztérium, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara , amely egyesület sokszor ad tanácsot a kisgazdáknak, nagyobb földtulajdonosoknak, az olvasóköröknek, akkor ennek a kérdésnek elbírálásánál sem lehet mellőzni tanácsát, már csak azért sem, mert ennek módjára nézve a polgármester részéről megnyugtató kijelentés hangzott el. Ami az olvasóköröknek a különféle adók alóli mentesítését illeti, képviselőnk azon a nézeten van, hogy erre nézve generális intézkedéseket kell tenni. Furcsa ugyanis, hogy amikor a körök tagjai testet és lelket emésztő munkájuk után szórakozásra vágynak s valamilyen összejövetelt, mulatságot rendeznek, állandóan deficittel kell küzdeniök, holott a mulatságokat mindig egy magasabb szempontból, olvasókörük kulturális céljainak érdekében hozzák össze. Ezeknek a kulturális céloknak érdekében fontos, hogy az olvasóköröknek vagyonuk legyen s ezért van szükség rá, hogy a várost illetőleg mentesítsük őket a vigalmi adó alól s az erre vonatkozó előterjesztés megtételével már most bízzuk meg a városi tanácsot. Engedjük el nekik a forgalmi adóból Vásárhelyt illető részt is, a zenealap szedése ellen pedig írjunk fel a belügyminiszterhez. Bármilyen jó szívvel vagyunk a diák nyomor enyhítése iránt s aki teheti közülünk, készséggel ad is erre a célra, de az olvasóköröket ezen a címen szintén nyomorítani nem lehet. — Ha mindezeket megtesszük az olvasókörök érdekében, — mondotta végül képviselőnk, — akkor már csak vezetőiktől és tagjaiktól függ majd, vájjon jutnak-e olyan helyzetbe, hogy kulturális törekvéseiket elérjék. Véleményem szerint, ha bennük minden pártpolitikán felül lesz fogékonyság a nemzeti és kulturális célok iránt, úgy nincs okom félteni az olvasókörök jövőjét. Kun Béla képviselő helyesléssel fogadott beszéde után Csáky Lajos dr főügyész reflektált az elhangzott felszólalásokra. Elsősorban is kijelentette, hogy a városi tanácsot nem lehet utasítani a vigalmi adó szabályrendelet módosítására, mert a módosítás a közgyűlés feladata. Erre egyébként nincs szükség, mert a tanács az olvasókörökkel szemben a múltban is liberálisan kezelte a vigalmi adó kirovását és a közgyűlés kívánságához híven még liberálisabban fogja kezelni a jövőben. (Helyeslés ) Véleménye szerint az olvasókörök legnagyobb baja nem is a vigalmi adóval van, hanem a különféle rendőri díjakkal, ezeknek eltörlésére kell tehát akciót kezdeményezni, mégpedig a belügyminiszterhez intézendő felirat formájában. Ami azt illeti, hogy a közgyűlés engedje el a forgalmi adónak a városra eső részét, ez teljesíthetetlen kívánság, mert egyrészt nagy adminisztrációval járna, másrészt pedig a forgalmi adó behajtását törvény szabályozza, mely alól nincs kedvezmény. Kun Béla: Mi csak arról akarunk lemondani, amii nekünk járna ! Csáky Lajos dr főügyész : A városra eső rész igazán édeskevés, ez még a köröknél sem teher. Soós István dr polgármester azt kéri, hogy a vigalmi adó módosítását ne mondja ki a közgyűlés, mert ha ezt az olvasókörökkel szemben megtennék, akkor hasonló kérelmekkel jönnének elő az összes társadalmi egyesületek, melyeknek kívánsága elől szintén nem lehetne kitérni. Maradjon meg tehát az eddigi rendszer s a tanács, mikor az olvasókörökről lesz szó, mindig tudni fogja, hogy a vigalmi adót mérsékelni kell. Banga Sándor szólalt még fel és a vadászterületek bérletének kérdésével foglalkozott a kisemberek érdekében. Végül is a közgyűlés, a tanácsnak azzal a kötelező ígéretére, hogy a körök vigalmi adóját minden egyes esetben a legminimálisabb alapon állapítják meg, egyhangúlag elfogadta az olvasókörök 40‘0® pengős könyvsegélyére vonatkozó előterjesztést, egyben pedig kimondotta azt is, hogy a mulatságok különféle rendőri díjainak elengedéséért felír a belügyminiszterhez. Ezután egyhangúlag tudomásul vették a tanácsnak azt a bejelentését, hogy a házipénztárban kezelt alapok terhére tavaly a kardoskuti iskolák építésére, az orosházai tótkomlósi műnt burkolására, valamint a Speyer kölcsön előzetes kamatainak fizetésére felvett kölcsönből 32 ezer pengő még fedezetlenül van, azonban ez az összeg a Speyer kölcsönből vissza fog térülni. A költségvetés tárgyalása. A tárgysorozat következő pontjaként a a város 1927. évi házi- és nyugdíjpénztári költségelőirányzatának tárgyalására tért át közgyűlés. Bereczk Pál dr pénzügyi tanácsnok nagy készültségre valló expozétrétében ismertette a költségvetést. Rámutatott azokra az okokra, melyek miatt a költségvetést csak most, a márciusi közgyűlés elé lehetett beterjeszteni. Ilyen gátló körülmény volt a pengőszámításra való áttérés, a Speyer kölcsön feltételeinek hiánya, továbbá a múlt év végén történt képviselő- és főrendválasztás, valamint a törvényhatósági bizottság felfrissítése, melyek sok munkát adtak a tisztviselőknek is. Ezek után érdekes számadatokat sorolt fel az 1913-as békeesztendő stabil és a stabilizálódott jelenlegi költségvetés végeredményei között, mégpedig olyanformán, hogy az 1913-as költségvetést is pengőre számította át. Eszerint 1913-ban a szükséglet másfélmillió, a fedezet pedig 865.000 pengő volt, míg a jelenlegi költségvetés szükséglete 2.141.000, a fedezet másfélmillió pengő. A hiány tehát úgy 1913 ban, mint most 622 ezer pengő volt. Százalékban kifejezve 1913-ban a fedezet 75 százalékát tette ki a szükségletnek, míg most 72 százalékkal fedezhető a hiány. Ennek megfelelően az utolsó békeévben 75 százalékos pótadóra volt szükség, ma viszont csak 65 és félszázalékos pótadót kell kivetni, ha a költségvetést változtatás nélkül fogadja el a közgyűlés. Majd rámutatott Bereczk tanácsnok, hogy békében korlátlan százalékú pótadó kivetéséhez volt joga a közgyűlésnek, jelenleg viszont csak 50 százalékos pótadót szabad kivetni. De más tekintetben is súlyosodott a város helyzete, melynek állami ellenőrzése egyre intenzívebb tempót vesz. Ezután részletpéldákat sorol fel az 1913-as és a jelenlegi költségvetésből, melyek közül a legérdekesebb ez, hogy a városnak 1913-ban 3 millió pengő adóssága volt s ennek évi kamatterhe 148 ezer pengőt tett ki, mig most 3.400.000 pengős Speyer kölcsön után évi 25000 pengő kamatot kell fizetnünk. — Jelen költségvetésünket, — mondotta ezután Bereczk Pál dr., — a szegénység jellemzi, de mégis, a törvényhatósági bizottság ama áldozatkészsége révén, mellyel a Speyer kölcsönt felvette, soha eredményesebb, nagyobb alkotásokat megvalósító év elé nem nézett Vásárhely, mint éppen most. Ennek a kölcsönnek terhei teszik a költségvetésünket szegénynyé, de eredményben annál gazdagabbá. Végezetül bejelentette, hogy a kinyomtatott költségvetés szükségleti része 8 ezer pengővel emelkedett, amely összeget a közvilágítás fejlesztésére és a külvárost ezek villanyhálózatának kiépítésére fognak fordítani. Ezt az összeget a költségelőirányzat 12 és fél ezer pengős rendkívüli rovarból fedezik s «csel a kiegészítéssel igy alakul Hé átnéző vásárhely, 1927. április 1. Péntek. Ára 16 fillér. (2000 K) 71X111. évfolyam. 74. szám. Elölszelési ár helyben. Magfeáévre: 1öO.ÖUi? K Fátévrs. -----% Vidékre % ■^»gyadévr« t41).000 « Teitfosasteána 37, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ! kiadó laphisjdast» KUN BÉLA felelős szerkeszti fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, VÁSÁRHELYI