Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1931-01-29 / 24. szám
, amelyek a kereskedelem javát szolgálták. Beszéde további folyamán részletesen ismertette a kereskedők körében úgy a külföldön, mint nálunk megindult mozgalmat, amely a kereskedők szervezetbe tömörítésére irányul. Ezek a törekvések ugyan még csak a kísérletezés stádiumában vannak, de azért megérdemlik a támogatást, mert a kereskedelem sok baját kiküszöbölik. Tévedett Sándor Pál abban, hogy 300 ezer pengős veszteségi garanciát vállalt a kormány. A pénzt nem kapták meg a kereskedők, az egy pénzintézetnél van elhelyezve és az állam teljesen biztosítva van a pénz elvesztésével szemben. Sándor Pál és Bud miniszter újabb felszólalása után a Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Kéthly Anna a hadiinkantak, özvegyek és árvák járandóságainak a kifizetésénél elkövetett visszaélések ügyében interpellálta meg a népjóléti minisztert. Interpellációjában a Kiskundorozsmán előfudult esetre hivatkozott Ernst Sándor népjóléti miniszter \ idas/'.iban kijelentette, hogy a kiskundurw.smai ügyet nem ismeri, mindene. !!■'.• k .p iti vizsgálóbiztost fog kiküldeni, akinek kötelessége lesz az ügyet kivizsgálni. Kabók Lajos interpellációjában a kilakoltatások kíméletesebb végrehajtását kérte. Ernszt Sándor népjóléti miniszter hamsúlyozta, hogy a miniszteri biztosnem engedi meg az indokolatlan kilakoltatásokat. A pénzügyminisztérium vigyáz arra, hogy önhibáján kívül senkise »ki maradjon lakás nélkül. Ha a kilaki...Vasolt kérdését gyökeresen akarná megoldani a kormány, akkor szükség lenne arra, hogy a mai helyzettel szemem egy korábbi állapotott állítson viszsza s ha ennek szükségét látja, akkor hajlandó lesz ebben az irányban intézkedni. Kábák Lajos és Ernszt Sándor népjóléti miniszter ujabb felszólalása után a Ház a miniszter válaszát tudomást vett és ezzel az ülés 4 óra után ért véget.___________ Egy mozdonyvezető hőstette. Nagykanizsáról jelentik. Tegnap délután a nagykanizsai budapesti gyorsteherszervényt Steiner Jó... és 51 éves nagykanizsai gépész vezette. Komárváros állomáson a kazáncső eddig ismeretlen okból megijedt. Nehogy robbanás álljon be, Steiner igyekezett a megrepedt csövet valamiképpen eldugaszolni az azonban nem sikerült neki, mert a forró gőz és a vicc olyan erővel csapott ki, hogy csaknem megvakította. Hogy a szemét megvédje, két karjával födte el az arcát. A gőz mind a két karját összeégette. Az állomás személyzete sietett segítségére, bekötözték égési sebeit és az állomás épületébe vitték.Breiner lélekjelenlétére jellemző, hogy a kazáncső megrepedése pillanatában, amikor még attól is tartani kellett, hogy robbanás áll be, a mellette szolgálatot teljesítő fűtőt nyomban letuiszkolta a gépről, maga pedig igyekezett a repedést eldugaszolni. Az esetről jelentést tettek a nagykanizsai sűtőházi főnökségnek, amely nyomban segédmozdonyt küldött új mozdonyvezetővel, hogy a vonat tovább folytathassa útját. Hatszáz munkanélküli tüntetése a pesterzsébeti városháza előtt, Budapestről jelentik: A pesterzsébeti városháza előtt tegnap reggel 9 órakor mintegy 600 munkanélküli hangos kiáltozásokkal kenyeret és munkát követelt, majd a polgármesterhelyettestől küldöttség útján munkát és munkanélküli segély kiutalását kérte. A tömeg a városházától Chikán Béla állásától felfüggesztett polgármester lakása elé vonult. Chikán felhívtál a munkanélküliek figyelmét arra, hogy a rendzavarástól tartózkodjanak, a hatóságok mindent elkövetnek, hogy helyzetükön javítsanak. A tömeg ezután rendben szétoszlott VÁSÁRHELYI HEGGEL! ÚJSÁG 1931 január 29. Volt szép házam, földem, most én vagyoka legárvább. Újabb valorizációs gyűlés lesz február 8-án. Alig van ezen a csonka földön ember, akit ne gyötörnének a bajok. És az az eset, merről legutóbb értesültünk, mégis megható voltánál fogva a küzködő társadalom tömegnyomorúságából, öregrendű ember jött hozzánk. Elesetten, roskadozó vállakkal, kopott gúnyában. S a szegényes keretből csak az a szomorú szelíd szempár nézett, világított ki, annak az egyszerű léleknek a bánatos tükre. Egy csomó írást vett elő reszkető kezével s alig hallhatóan mondotta: Itt az egész vagyonom. Volt szép földem, házam s most egy kilogram lisztért fogok sort a városi lazán a tömegben, mert ha nem mennék, hát betevő falatom nem lenne holnap. Megtudtuk azután azokból az írásokból, hogy valóban a háborús tragédiáknak egyik legmeghatóbb fejezetével állunk szemben. Mellékes a neve ennek a szegény öreg embernek. A Pál utcában volt csinos kis háza, a katrai határon volt 18 hold földje takaros tanyával. Hogy a háború alatt fia odamaradt, feleségét pedig a bánat vitte sírba, hogy tehát lomfej átépetten úgy állt meg az öreg a kicsi föld dűlőjén, mint egy öreg fa, úgy gondolta, hogy megválik ettől a kicsi birtoktól és majd közelebb valót vásárol, mely jobban is tetszik néki. Talált is egy kis tanyával ékesített birtokot a város közelében. Kinézte magának s aztán mikor megtudta, hogy mennyiért adnák, áruba bocsájtottai a maga földjét. Hamar kapott vevőre. Mivel pedig a pénz nem lett volna elegendő, megvált a kiesi háztól is és kapott az egészért 20 ezer koronát. Alighogy eltette a pénzt. Még meg sem melegedett az nála, mikor jött a Hegedűs Lóránt féle pénzfelbélyegzési rendelet, melynek során pénzének egy része az államé lett. A megmaradt részt pedig, mivel azon a kicsi birtokot már most megvenni nem tudta, betette az egyik bankiba ötös percent mellett. Addig kereste az újabb birtokot, míg romlott-romlott a pénz annyira, hogy egyszer csak a tízezer koronájából egy pengőt ittak a takarékban javára. Értesítették is és amikor tudakozódott, vájjon pénze hogy áll, közölt téte vele, hogy azt az egy pengőt akármikor felveheti. Így jutott ez a reszketősen öregember az ő 20 ezer koronás birtokából oda a népjóléti hivatal folyosójának végére, egy kilogram kenyérért. Banga Sándor volt törvényhatóági bizottsági tag hivatkozott erre az esetre és több hasonló körülményre, mikor ismét fenn járt az államrendőrségen és bejelentette, hogy a bankbetétek, illetőleg az árvapénzek bizonyos fokú valorizációja tekintetében az érdekeltek felkérésére újabb mozgalmat indít és újabb gyűlést óhajt tartani. Ez az újabb gyűlés február 8-án, vagyis a jövő vasárnap délután fél 3 órakor lesz az Iparegyletben, melyre az érdekeltek figyelmét az egy behívó Banga Sándor már most felhívja. Banga Sándor volt tb. bizottsági tag, mint ismeretes, már az ősszel összehívott egy ilyen valorizációs gyűlést, melyen az árvapénzeknek és az árvapénzekből eredő hadikölcsönkötvényeknek különleges elbírálását kérte. Akkor a gyűlés határozati javaslatát beterjesztették a város hatóságához és a törvényhatósági közgyűlés a maga részéről is támogatva terjesztette fel azt az országgyűlés mindkét házához. Azonban maga az eredmény az egybehívókat nem elégítette ki. Tehát most egy újabb gyűlés összehívását határozták el, házuig mindössze három lovas vásáron mag a debreceni lóavatóbizottság. Mikor a debreceni lóavatóbizottság átirata Vásárhelyre megérkezett, a gazdaközönség, mely szinte egy év óta készítgette elő lóállományát az állami vásárlások céljaira, felvillanó reménykedéssel tekintett a debreceni bizottság látogatása elé. Január 20- án, még a múlt hét keddjén jöttek el első ízben Vásárhelyre a bizottság tagjai, azután másodszor a hét végén látogatták meg Vásárhely piacát, azonban az eddigi eredmény, melyet a levásárlások terén tapasztaltunk, nem mondható olyan fényesnek, mely a reménykedésnek csak egy csekély részét is beváltotta volna. Mint ahogy egyik gazda jegyezte meg, a katonai leavatóbizottság sem az már, mint ami régebben volt, mert nagyon szigorúan megszabott feltételekhez kötik látogatását s emiatt nemcsak hogy megválogatja az anyagot, de minél olcsóbb áron is kénytelen az állam részére nehéz pénzügyi viszonyai miatt lovakat vásárolni. Egyhét alatt a lóavatóbizottság mindössze három lovat vett meg ilymódon, mégpedig Molnár Sándor Szabadság téri földbirtokostól 800 pengőért, Bábiczki István Mátyás utcai kereskedőtől 700 pengőért és Égető István György u. 9. sz. alatti lakostól 770 pengőért egyetegyet. A leavatóbizottság Vásárhelyen mintegy 12 lovat választott ki azzal a megjegyzéssel, hogy azokból fogja készletét kiegészíteni. Azonban eltávozott anélkül, hogy háromnál többet megvásárolt volna, illetőleg hogy biztatást nyújtott volna agazdaközönségnek a visszajövetelére. Vásárhelyről azért vett még egy lovat külön, amennyiben Orosházán asszentálta az illető gazdának a lovát és ott vásárolta meg, többről azonban már nem tudunk. Mindenesetre sajnálatosnak tartjuk, hogy Vásárhely messze híres lótenyészetéből nem talált több alkalmas példányt megvételre a lóavatóbizottság, minint hármat, vagy négyet, mely olyan elenyészően csekély, hogy a mi tenyészetünknél figyelembe sem vehető. A jóindulat különben meglátszott és meg is volt a lóavatóbizottság részéről, de azok a feltételek szigorúak, melyeket az állam a lóvásárlásokra megszabott s melyeknek marsrutája magát a lóavatóbizottságot is kötötte. Megjegyezzük végül azt, ahogy a lóavatóbizottságnak egy újabb látogatása nincs kizárva, mert maguk a bizottság tagjai kijelentették, hogy amennyiben alkalmuk nyílik arra, még egyszer hamarosan felkeresik Vásárhely lópiacát. Vácott h három jelölt küzd a mandátumért. Vácról jelentik: Tegnap járt le azajánlások benyújtásának határideje a váci képviselő választásra. Tíz óraikor három jelölt nyújtotta be ajánlásait. Báthory József 1152, Szente József 1060 és dr Kornis Gyula 6755 ajánlást gyűjtött. A váasztási biztos az ajánlásokat átvette. Báthory és Szente készülnek arra, hogy pótlásra lesznek utasítva, éppen ezért már most felkészülnek az új aláírások összegyűjtésére. A múltban már bevált kiváló minőségű faj boraink árusítását újból megkezdtük. Kapható 1 liter 64 fillértől Deutsch Zoltán üzletében, János tér. HÍREK. - A legelső időkben, mikor még nem öltött formát a háború s a kicsi magyar csapatokat szinte hétről-hétre dobálták a veszélyeztetett frontokra, rég lehullott , már lábaink előtt az erdők sárguló lombja s a szabadulást még sem hozta meg a jóslat, melyet nem kisebb ember, mint a németek császárja tett. Az emberek tévednek és maga Vilmos császár is ember volt, sőt ma is ember, tehát ő is tévedhetett. A Száva szennyes hullámai mosták , a partot s úsztatták lefelé a csendes halottakat, kiket senki nyilván nem tartott. A vizparti kicsi falunak lutheránus papja maréknyi népének élén, mint egy csepp az égő óceánban, levett kalappal, komolúan nézett utánunk, amint távozóiém voltunk. Jöjj velünk! Mondottuk neki. Mert valahogy ez a halálra vált szomorú kép úgy a szívünkbe vésődött, melynek láttára sírni szerettünk volna ott az ég hulló könnyei alatt. A pap azonban nem jött. Szomorú mosollyal jegyezte meg: Most menjek el, most hagyjam itt az én árva népemet, annak a legnagyobb szüksége van reám. És nem jött el és ott maradt és ott is találtuk meg harmadnapra holtan, mert egy szerb golyó járta át a becsületes, nemes emberi szivét. Valahogy ez a kép jut eszünkbe mostan, mikor az ebédeltetési akcióknak mintegy, hogy úgy mondjuk, kezdődő kimerüléséről értesülünk. Olyan jelek vannak, melyek arra mutatnak, hogy talán már többen belefáradtak a hosszú télnek jótékonykodásába és azt várnák, hogy újabbak, mások váltsák fel őket az áldozatosságnak terén. Valahogy az a szavaparti szomorú kép jut eszünkbe, mikor erről értesülünk. Ne kerteljünk hát, mondjuk meg nyíltan és nézzünk szembe ezzel a gondolattal, mert csak így várhatjuk annak orvoslását, illetőleg csak így remélhetjük azt, hogy a nagy gondolatot, mely az ősszel a jó szivekből pattant ki, nemcsak hogy megmenthetjük de végigvezethetjük a kikelet napjáig, tehát addig, mig új életösztönök, esetreménykedések virágbafakadásával azok a szegény árvák, kiket Isten asztaláról eddig tápláltunk, másutt is megtalálhatják a betévő falat fehér kenyeret. Valahogy úgy érezzük magunkat, mint az a kopott ruhájú egyszerű falusi pap, aki a veszedelmek láttára is azt mondotta: most menjek el én és most hagyjam itt az én népemet, mikor a legnagyobb szüksége van reám. Tudjuk mi azt nagyon jól, hisz érezzük magunkon, hogy sok-sok az embereknek a vesződségük, a bajuk és a nyomorúság, mely a magyar életet elborította, nem igen hagyott már egy-egy tányérnyi oázist azok számára sem, akik még a bajoktól mentesen puha párnára tudják lehajtani esténként a fejüket, smely párnának nem a gondok tépő sokaisága bélelt volna ki. Érezzük mindanyj jnyian, hogy fáradtak vagyunk, hogy ki- | | merültek vagyunk, mert hisz a viaskolódás, mely lelkünkre és idegeinkre megy, i | meglehetősen kiszivta nemcsak anyagi | | erőinket, de azt a lelki erőt is, mely az j | embert emberré teszi s mely az ember- j j nek tud szárnyakat adni akkor is, mi- i ;-kor a föld sara húzza le. Fáradtak vaj !gyünk, de nem felejtjük el, hogy vannak j ; még nálunk is fáradtabbak és ezeknek a fáradtabbaknak gondját elejtenünk mi- j nékünk nem szabad soha. Szedjük össze még azokat a maradék darabokat, mellyek lelkünknek jóság asztalán találhatok és tegyük oda annak a nemes szép akciónak áldozat-oltárára. Arra kérjük Tarján lelkes asszonyait, hogy azt az élettüzet, melyet nemes szándékkal a tél kezdetén meggyujtottak, ne hagyják elajudni, hanem táplálják lelküknek életolajával. Jöjjenek azok is, akik még nem voltak. Azok pedig, akik már voltak, ismételjék meg jószándékukat és jelentsék be a Malom utcai óvodánál, hogy mely napon hajlandók egy-egy gyermekcsoportnak ebédgondjait ellátni. Ne fáradjunk el most, mikor népünknek a legnagyobb szüksége van reánk.. — Az időjárás. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint hazánkban csapadék a nap folyamán nem volt, a hőmérséklet plusz-től 6 fokig emelkedett. — Időjóslás: További enyhüléssel, változékony és csapadékra hajló idő várható. ! — Elmarad a vitézi vacsora. Mivel ■ most szombaton, melynek estéjére a vité-zi vacsorát tervezték, Szegeden ezrednap-1 lesz s igy vitéz S h voy Kálmán dandárparancsnok és Bá 1ó ezredes azon részt ■ nem vehetnének, a vitézi vacsorát a vitézi járás bizonytalan időre elhalasztotta. l/Jra Rijp a röpo Ij Budapestre megtartott fo son titkos szek a Ferenc m az eddigi ropták meg a sí mesterévé. A közül Ripki dlar 18, és Ktot kapott. Net us a» Budapestről napokban hire ráciában lévő nek az ügyek leg pertörlésban lehetővé Beszéltek arra Hock János akarják tenni tudniillik akc sokat gyűjtőt házi férfiak mozgalomban, zatérését lehn Zsitvay mniszter ez ig mondotta: — Hock Jí nyit mondiha' bén a kérdés nem feleszik, zám még nen kai megkegye Sze mint „ Nagyfkanize ban Deutsch nyugalmazott kakas“alán amelyben fékjével helyezte kása felőli itt szizett helyre golva 600 pen fenyegetőzött re nem lesz eről a hatóság ni, meg fog , és olyan harc még az unokutsch termés: rendőrségen , őrs egy játdrozott helyen Varga Györg, az a csomago rajtaütöttek aki tagadta azonban nem miért járt ott cali járásbiró Rövit A budapest év szeptember folyólag Széki és fél hónapi, det pedig 41 Genf. A még sezo hármas egyik bizottsággár kisebbségik. Három szól, egy pedij elnyomása mi Szekszárdi lakos éssaaszi megkárosított Mihály annyit , székkel agybi , akit vérbefog ! szomszédok. Heti betét 1,2,5 vw Nem lehet annyira szegény, hogy hetenként 1—2 pengőt félre ne tehetne. Nem lehet annyira gazdag, hogy ne használná ki a takarékosság legkönnyebb módját, ti hétről- hétre betétgyűjtést melyre lehetőséget nyújt a Magyar-Olasz Baxik Rt. hódmezővásárhelyi fiókja ahol minden irányban tájékoztatást kaphat és ahol minden néven nevezendő bakszi ** Róma. Az ölében az olasa lepett meg egy lavina 13 - val. Az osztal.t két katonánál találták. Csepel. Érd lőtt fel a rémei la esepvrriálic fegyver, am olyan vegyülettel valakire i sül meg, csak