Vásárhelyi Ujság, 1923. április-június (3. évfolyam, 13-25. szám)

1923-04-01 / 13. szám

2 7. A mezőgazdaságban rokkanttá lett beteg munkások nyugdíj intézményéről. Előadó Olasz Sándor. 8. Több termelésünk érdekében úthálózatunk járhatatlanságának mikénti orvoslása. Előadó Gregus Máté. 9. Az alföld fásításának nagy fontossága, utalva az általunk benyújtot módosításra. Előadó Ormos Zsigmond erdőtanácsos. 10. Középfokú gazdasági szakiskolának városunkban leendő felállítása. Előadó Lázár Lajos gazd. főtanácsos. E gazdag és nagyfontosságú tárgysorozatnak, hogy minél nagyobb súlyt adjon, a G. E. vezetősége minden lehetőt megtesz, hogy a szomszéd városok és egyesületek gazdatársadalma minél nagyobb számban legyen képviselve, s hogy városunk gazdatársadalma minél nagyobb számban vegyen részt a gyűlésen. Közgazdaságunk kimagasló vezéreit e nagy magyar város közönségéhez illő módon fogadja és látja vendégül s tiszteletükre a G. E. székház társalgó termében bankettet rendez. Hisszük, hogy gazdaközönségünk megértve a kor intőszavát, nagy elfoglaltsága dacára is oly nagy számban fog a gyűlésen részt venni, amely méltó lesz e nagy magyar város gazdatársadalmához. A tanyai olvasókörök működéséről. Irta: Tárkány Sz. Ferenc. A nagy világháború és ezt követő fájdalmas idők a tanyai körök működését teljesen megakasztotta és mondhatom tönkretette, pedig hogy milyen szép és kulturális működést tudnak ezek a kisebb testületek kifejteni, különösen láthatjuk, mióta újra lettek szervezve alvezetők és a tanyai lelkes magyar földmivelő nép támogatásával. Tartanak hasznos tanulságos felolvasásokat, istenistiszteleteket, mindenféle versenyeket, műkedvelői előadásokat, családias összejöveteleket, is NEMZETIBEN ami minden esetben léleknemesítő, mert jótékony célt szolgál, segít és nyomort enyhít, igen tevékeny részt vesznek a mostani mezei vasút és útépítési akcióban stb. Ezen mindenben hazafias célt szolgáló építő munkájában a köröknek szorgalmas segítőtársak a tanyai tanítók, akik az iskola falain kívül is oktatnak, tanítanak. Hogy a tanyai körök működése teljesebbé, tökéletesebbé tétessék, akciói mentül sikeresebbek legyenek, a körök vezetőinek oda kell hatni, hogy a Gazdasági Egyesületünkkel, szövetkezetünkkel a legszorosabb kapkapcsolatot létesítsék. Az én igénytelen véleményem szerint ez úgy érhető el, ha az eddigi eléggé bevált rendszer, hogy több körnek a vezetői helyet foglaltak a G.E. és szövetkezet választmányában vagy igazgatóságában, a jövőben még jobban kiterjesztessék, hogy a G. E. tevékenykedéséről, működéséről és szövetkezetünkről is, hogy milyen irányban dolgozik, a lapunk útján is, de meg élőszóval is, a tanyai gazdatársakat értesíteni, felvilágosítani lehessen. A mi háziipari szövetkezetünk üdvös, hasznos munkálkodását is megismertetni kell. Ezért mi körvezetők, hogy a tanyai gazdatársaink a mi intézményeinket és azok hazafias intenzióit megismerjék, áldozzunk elsősorban anyagilag, másodszor kell, hogy gazdatársaink szintén tartsák kötelességüknek intézményeink vezetői iránt bizalommal legyenek és anyagi áldozatot hozzanak. Hogy miért kell anyatestületünkkel a legszorosabb kapcsolatot fenntartani ezután mondom el. (Folyt. követelményeinek is. Természetes dolog, hogy mint mindig, úgy most is vannak ez „üzletágnak“ védelmezői, akik a mai közgazdasági élet „szükséges“, „nélkülözhetetlen“ követelményének látják a koszt-uzsorát, amely nélkül természetesen a „nemzeti termelés válságba jut“, „a középosztály elpusztul“, megállnak a gépek, megszűnik az élet, megdermed a munka. Ezeket az üres frázisokat mindig hallani — gondoljunk csak a devizaközpont felállítását megelőző harci zajra —, mikor a nemzeti közvélemény erélyes beavatkozást követel valamilyen konjunkturális darázsfészekbe, amely érinti azoknak az érdekeit, akik nem tisztes munkából, de a mai szomorú gazdasági helyzet kiaknázásából élnek. A kosztpénz-üzlet tulajdonképpen a legszemérmetlenebb uzsora, amely még ártalmasabb a rendes u. n. polgári uzsoránál is, mert először a korona romlására spekulál, másodszor a tőkéket elvonja a termeléstől és a tőzsdei spekulációs üzletekre koncentrálja, ezzel rontja a gazdasági konszolidáció ügyét, tehát ismét a koronát és végül kiöli a társadalomból a takarékossági szellemet. A legveszedelmesebb pénzügyi destrukció a koszt-üzlet, amely olyan mint a penészgomba, addig virágzik, míg a gazdasági élet túl van telítve rothadási anyaggal, de menten kipusztul, mihelyt javulnak a visszonyok és normális mederbe tör a gazdasági élet. Ebből természetesen következik, hogy azoknak, akik a kosztpénzüzletekből élnek, az az érdekük, hogy a gazdasági konszolidáció minél későbben következzék be, mindent elkövetnek tehát — éspedig, fájdalom nem csekély sikerrel —, hogy megakadályozzák a a nemzet gyógyulásának és felemelkedésének a folyamát. Íme, ezek a gazdasági, szociális és nemzeti okok követelnek erélyes beavatkozást, hogy haladéktalanul véget vessenek a lehetetlenül elhatalmasodott kosztpénz-uzsorának, amely már a városi élet falain túl naponta állandóan friss csapolósűsz,jó magyar konyha, minden este Kien Sim hangversenyez. A közönség becses pártfogását kéri OLASZ ERNŐ. Vásárhelyi Újság A kosztpénz-botrány. A hivatalos és nem hivatalos pénzügyi koponyák hetek óta azon töprengenek, miként lehetne véget vetni annak a szédítő zsibvásárnak, amely az u. n. kosztpénz-üzletek körül tombol és fittyet hány a tisztes gazdasági erkölcsök, a józan polgári becsület legelemibb köve