Vásárhelyi Ujság, 1935. január-március (15. évfolyam, 1-74. szám)

1935-01-01 / 1. szám

1935. január 1. kedd Arai 6 fillér. XV évfolyam­, 1. szám. VÁSÁRHELYI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁR. Egy hóra­­*30 P, Negyedévre 3*60 P, Egész évre 14'— P.— Külterületre és vidékre negyed évre 5 P DÉLI HÍRLAP FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz.-Antal­ u. 7 szám TELEFON: 209 mi ÚJÉV Tizenöt megpróbáltatásokkal, tűrés­sel, szenvedéssel, könnyel és jajjal teljes háború iráni­­ békeév után el­érkeztünk, a tizenhatodik küszöbé­hez is. Évek is hosszú sora óta sóhajt a magyar,­ talán az­­­jév meghozza végre a várva várt és igazi békét. Ta­­lán az emberek szívébe beköltözik már egyszer a megértés, a felebaráti szeretet, a­ józanság és becsületérzés, mert a türelemnek, a szenvedésnek is van határa, mert, a könnycsator­nák sem kiapadhatatlanok és a saj­­toknak is el kell jutni az őrületben tobzódó süket­­ülekhez.­­Mert: nem bírjuk tovább! Mert össze kell ros­­kadjunk a reánk minden évben sú­lyosbodó terhek alatt. Miért, össze kell roppanunk a­­ csonka testünket gyű­lölet öleléssel átfogó ellenséges karok szorítása alatt, mert: „tasgbünhödte már e nép a ,múltat s jövendőt.* Mintha a természet is a szomorú magyar sors példázata b­enne. Borús volt a magyar ég a szeretet Kará­csony ünnepén.­­ Gy­ászlepel­ként bo­rúlt a trianoni i határra, mélyen ke­resztül kiüldözött véreink ezrei szét­­marcangolt szívű, összetört lelkű szo­morú énjükkel váltak megvadult szomszédaink által nekünk adott ka­rácsonyi ajándékká. A jó­tevő hó­­takaró nélkül szűkölködő magyar róna is fekete gyászba öltözötten fo­gadták a vándorok seregét és míg a testvéri szeretet és képzeletet felül­múló áldozatkészség ,a szív melegét­­ sugározta reájuk, addig a gyászoló föld a legkilátástalanabb jövő szomorúsá­gát példázta vendégre, vendéglátóra egyaránt az évforduló k­özeledtén. Az újévre valamit enge­dett a gyűlöletkorok szorkása, alig észrevehetően megkönnyebbültek a vállainkra nehezedő külpolitikai tér­­ihek. Hála érte a magyarság megértő barátainak, köszönet érte az ország nagytudású és bátorszívű népszövet­ségi főmegbízottjának és a súlyos helyzet magaslatán is higgadtan kö­rültekintő külügyminiszterének. Azonban még mindig borús a ma­gyar ég, a hótakaró nélkül­­feketélő magyar föld még mindig a magyar­­sors példázata. Az újév a szeszélyes természet mostoha időjárása folytán gondokba ráncolja a szántó-vető hom­lokát. Úgy, ahogy átlábolta az aszá­lyos 6- esztendőt. Közkötelességeinek a lehetőség legmesszebbmenő hatá­ráig ugyan, de akként tett eleget, hogy a legnagyobb lemondás árán elkerülte az ünnepek előtt a keres­kedők boltjait, az iparosok műhelyeit s a maga fekete takaróját borította kénytelen kelletlen az üzletek és műhelyek redőnyeire is. Az újévre való kilátások, ha nem is reménytelenek, de nem a legbíz­­tatóbbak egyelőre. Hogy azzá is vál­janak, ennek megvalósításában azo­kon a sor, akik az ország kormány­zásának a gyeplőjét tartják a kezük­ben. Az egyetlen eszköz pedig ami­vel megvalósítható: a kímélet és pedig a legmesszebbmenő kímélet minden téren, ahol a kötelességtelje­­sítés erőpróbája az újévvel köszöntött rá a polgárságra. Ez a kímélet, mely a törvényhatósági választások alatt a leghathatósabb eszköznek bizonyult arra, hogy kiváltsa a kormányzatba ve­tett hitet és bizodalmát, a legnagyobb reményeket engedi táplálni a tekin­tetben is, hogy a nemzet óhajtva óhajtott egységének megteremtése és megdönthetetlenül való kiépítése a megértés és méltányosság pillérein nyugoszik a legbiztosabb alapokon és sziklaszilárdan fog ellentállani azoknak a törekvéseknek, melyek az emberek elégedetlenségéből, a kis­­hitvesc lemondásából és a nemzeti­szellem egyedül fenntartó voltának Túlfűtött, ideges hangulat előzte meg a törvényhatósági bizottságnak a mai napra egybehívott utolsó év­­negyedes közgyűlését, amelyen részt­­vettek még azok a törvényhatósági bizottsági tagok is, akik a ngyóbbi városatya választáson kisebbségben maradtak s így az új ciklusban nem lesznek tagjai a város parlamentjé­nek. Ez a tény és azok a hírek, hogy a kibukott bizottsági tagok és a szo­ciáldemokrata városatyák a közgyű­lésen viharokat akarnak provokálni, valamint szombaton a Szentesen tör­tént események, egészen érthetővé tették azt a vélekedést, amely a ta­nácskozás nyugodt rendjét és mél­ó­ságát féltette. A feszült várakozás­ban, m­elylyel a városatyák a tárgya­lás megnyitása elé tekintettek, hire terjedt, hogy a Neraze­i Egység párt­jához tartozó bizottsági tagok a köz­gyűlés elnapolását fogják javasolni arra az időre, mikor Farkas Béla dr- főispán súlyos betegségéből felépül s maga elnökölhet majd a tanácskozáson. A bíró­­sági tagok túlnyomó többségének úgy a jobb, mint a baloldalon az volt az állás­pontja, hogy a közgyűlés ennyi lo­­yalitással tartozik a főispán iránt, mert hiszen kétségtelen, hogy a ki­bukott városatyák és a szocialisták épen Farkas Béla úr személye ellen akarnak támadást intézni, tehát illő dolog tenne, ha lehetővé tennék, hogy a gyűlésen maga a megtámadott is jelen lehetne és személyesen száll­hatna szembe az ellene intézett vá­daskodások­kal. A közgyűlés elnapo­lására azonban sajnos, nem kerülhe­tett sor, mivel S­o­ó­s István dr. polgármester a jogi vélemények alap­ján úgy látta, h­gy ennek törvényes akadálya van. Ekkor többen felve­tették azt a gondolatot — s ennek a tervnek legbuzgóbb szószó­lja M­ó­­n­u­s János dr­vo­t,­­ hogy a pol­gári többség vonuljon ki a köz­gyűlésről és hagyja magára a szo­cialistákat, valamint azokat, akik egy nézeten vannak velük. Kezdődik . . . Erre azonban nem került sor és a közgyűlést 9 óra már néhány perc­cel S­o­ó­s István dr. polgármester telt padsorok és még zsúfoltabb karzatok előtt megnyitotta. A polgár­­mester a tanácskozás előtt hálás kö­szönetét nyilvánította a város nemes lelkű közönsége iránt, amely a ne­héz viszonyok közepette is jelentős, szép áldozatot hozott a szerbek által tagadásából kovácsolják a politikai orgyilkosságok hivány fegyvereit. Még nem vagyunk túl az összes akadályokon, de ahogy a külpolitikai kormánysikerek után a derengés hal­­vány fénye látszik a magyar hori­zonton, ahittel hisszük az újév hajna­lán, hogy belpolitikai téren is a de­rengés fénye hatja át a magyar köz­életet a nemzet egységének teljes és tökéletes kiépítésével. És ennek útjából a sorsdöntő új esztendő el fogja söpörni azokat az utolsó aka­kiüldözött magyar testvérek megsegí­tése érdekében, isten áldását kéri a jószándékú adakozókra. Kovács Jenő napirend előtt Rothermere lordnak és az angol saj­tónak köszönetét nyilvánítja a genfi tanácskozás során Is­iusiton magyar­barát magaterás vér, felolvasása következett ezután. A föl leütéshez elsőnek Takács Ferenc szólott és vitába szállott a Szentesi Hírlapnak a vásárhelyi városatya választásról iron cikkével. Óriási zaj közben olvass­, fel a kérdéses cikket, ami ellen a jobboldal, különösen pe­dig Mónus János dr., Lázár Rezső és Sdieirich Ferenc dr. tiltakoznak itten heves közbeszólásokkal. Majd a Vásárhelyi Újságnak szombaton, az igazoló választmány üléséről írott cikke ellen emelt szót Takács Fe­renc, az, állítván, hogy cikkünk „kút­­mérgező“ tendenciájú volt. B­e­n­k­e Imre, Simon Sándor és M­ó­r­i­t­z Imre az inségakcióval kap­­csolatosan intéztek kérdést a polgár­mesterhez, majd Karácsonyi Fe­renc a t­. bizottsági, tagválasztás során történt állítólagos sérelmeket tette szóvá. Tiltakozás a szentesi botrány miatt Vitéz dr. Kozma György emel­kedett ezután szólásra. Ő is elisme­réssel adózik az angol sajtó legális magatartásáért, majd Takács Ferenc szavaira célozva megemlékezik arról a példátlan botrányról, amelyet Vásárhely egy állítólagos pol­gára, a volt szocialista párttit­kár rendezett a betegen fekvő főispán szobájában- Általános helyeslés mellett D­s. a közgyűlés nevében gyesti ránkozását fejezi ki­hetetlen esettel fogadják A szocialisták nagydit amire a jobb. Gyvírgy­­yt kiáltanak feléjük: oldalról többen ^ n(jm azonositják i\Vfdl? — Talán m *eukat Ean a birggijg | _ válaszol­ták .­ocialisták. J1 Vúj csillapultával vitéz dr. Koz- György emlékeztet az 1919-es ütőkre és azokra a nemrégen múlt eseményekre, mikor egyes magukról megfeledkezett szocialisták a rendőrt lehúzták a lóról és élénk helyeslés közben jelenti ki, hogy a hasonló dolyokat is, melyeket a gyászos em­lékű forradalomnak jelentéktelen han­­dabandázói és a közélet szemfény­vesztőiként megmaradt kútmérgezők még mindig útjába akarnak állítni a nemzet igazi vezéreinek. így fog beteljesülni rajtunk nem­zeti imádságunk ,hozz reá víg esz­tendőt“ sóhaja s annyi gyász, annyi könny, annyi fájdalom után „lesz még egyszer ünnep a világon.H­ogy legyen ! — dr — események ideje szerencsére elmúlt. Arra kérte ezután a szociáldemok­rata városatyákat, hogy Szilveszter napján térjenek magukba és igye­­kezzenek beilleszkedni a nemzeti esz­­m­eáramlatba. Végül megemlékezett a pozsonyi rádióban Magyarország ellen elhangzott aljas támadásról s az i. ősz Kovács Jenő beszélt és a tpaga módján azt igyekezett kimu­tatni, mintha a városatyaválasztások nem a t­örvényesség jegyében men­tek volna végbe. Folyton „titokzatos“ szentesiekről regélt, persze a szociál­demokraták helyeslő közbeszólásai­val támogatva. Végül is a jobboldal megelégelte Kovács Jenő dühös ki­rohanását és kellemetlen kérdéseket szegett a szónos mellének. — Szentesre, a főispánhoz jár ebé­delni ! — kiáltotta Scheirich Ferenc dr. — Biztosan nem volt jó a menü és azért haragszik most! — állapította meg percesig tartó óriási derültség mellett Mónus János dr.­­*­ — A Nemzeti Egység lapja.^ újból vasúti szabadjegyet! — kié Scheirich Ferenc, befejezni Kovács Jenő alig a Kun Bélát beszédét, melynek adaton embereit dicsérte, amiért Hentesre, az igazoló nem engedte fére, választmánya felszólaló K­r­u­z­s-A­kovári volt, aki a szociálish­­­­­­­z hasonlóan szintén vélt vá­­rákhi sérelmekről beszélt. A közgyűlés elposványosítása ellen Oláh Sándor felszólalása után G­e­­n­e­r­s­i­c­h Antal dr. egészségügyi főtanácsos emelkedett szólásra, aki visszautasította azokat a törekvéseket, amelyek a polgármesteri jelentést két-három politikai párt egymás elleni vádaskodására, csatározásai­ra használják fel. — Ha belemegyünk ebbe — mon­dotta többek között —, hogy a tör­vényhatóság közgyűlését politikai pártok tornagyakorlataivá aljasítsák és negyedévre szóló népszerűséghaj­­hászásra használják, ennek a testü­letnek tesszük kárára. Mucsi Pál dr. (a szocialisták felé): A közönség nem azonosítja magát az urakkal ! SOK HO-HÓ- SUMMIÉRT . . . kibukott városatyák és a szocialisták viharokat rendeztek a mai közgyűlésen A polgári pártokhoz tartozó bizottsági tagok visszaverték a rendbontók rohamát A polgármesteri jelentés mm *­gyf Miért haragszik Kovács Jenő ? Ha újévi ajándékot hiheteten olcsón­­ KELETI akar vásárolni, úgy SOLOSSOU hol külön asztalokon felhalmozott legkülönfélébb és m­é­l­y­e­n leszállított áru más cikkek közül válogathat, míg a készlet

Next