Vásárhelyi Ujság, 1936. július-szeptember (16. évfolyam, 147-221. szám)
1936-07-09 / 154. szám
as=^Lu— -----Kar—im ml llliiHn hin itfEEiiii^n—wiimmitiftJiilTr^aBaB'WinTMrr-^ i gmmt irrnimmlIBIfiM 44, 48, S6, 20!... Megérkezett a kamarai munkabérmegállapító bizottság határozata az építőipari munkásság órabére ügyében . Az Ipartestület felebbez A szegedi Kereskedelmi és Iparkamara területére alakított munkabérmegállapító bizottság most küldte meg az Ipartestületnek azt a határozatát, amelyben a kamarai terület városaiban és községeiben fizetendő legkisebb kőműves és ácsipari munkabéreket megállapítja. A határozat a kamarai terület városait és községeit öt csoportba sorozza, amely beosztás szerint Vásárhely a 11. csoporthoz tartozik, ahová Baja, Csongrád, Gyula, Makó és Szentes városok, továbbá Kiskundorozsma, Mezőhegyes és Szarvas vannak még beosztva, ahol 44, 48, 26, 20 fillér legkisebb munkabér fizetendő. A négy egység a következőképen alakul: a szakmunkásoknak a felszabadulástól számított két éven belül 44 fillér, két éven túl 48, férfi napszámosoknak 26, nőknek és 16 éven aluli fiatalkorúaknak pedig 20 fillér a fizetendő munkabér-minimum. A határozat ezenkívül a túlóradíjat és egyéb pótlékokat is megállapítja.A határozatot a kamarai kerület összes ipartestületei megkapták és a kézbesítéstől számított 8 napon belül a megállapított minimális munkabérek ellen felszólalásnak van helye. Értesülésünk szerint az Ipartestület megfelebbezi a határozatot az iparügyi miniszterhez. Márton Árpád Az egyházak belső életének tárgyalása nem tartozik a politikai napilapok feladatkörébe. A sajtónak ez a része, — mint lapunk is — részrehajlás nélkül és felekezeti különbségre való tekintet nélkül köteles támogatni az egyházakat, az emberi lelkek jobbá, nemesebbé fejlesztő nagy munkájában. Ezt a feladatot híven teljesíteni , mindig elsőrendű kötelességünknek tekintettük és tekintjük ma is, amikor az élet robotos napjainak történelmét rójuk. Most mégis megállunk egy pillanatra, mert a Márton Árpád mellett megnyilatkozott egyhangú bizalom, a szeretet és ragaszkodás egyhangú megnyilatkozásának hírére megreszketett a kézben az újságírói toll. A mai élet könyörtelenül törtető rohanásában olyan jó volt egy kissé megpihenni és hírül adni mindenkinek azt, hogy a becsületes munkáért a megbecsülés, a szeretetért szeretet, a hűségért — ragaszkodás jutott osztályrészül annak, aki mindig tántoríthatatlanul és mindig az egyenes után haladt. Mert most nem történt semmi egyéb. Márton Árpád a mienk volt, velünk egy lett akkor, amikor erre a földre lépett és más nem is akart lenni soha. Nem csak az egyházé, hanem a városé is. Az ő szerepe akkor kezdődött itten, amikor a világháború és forradalmak után, erre a meggyötört városra az oláh megszállás átok súlya ült. És akkor hallottuk az ő ajkáról a hitnek, a feltámadásnak lángoló szavát, amikor a városháza tornyáról lefelé hozták az oláh rongyot, s a Kossuth-téren még oláh katonaság állt. A városháza erkélyén volt egy ember — Márton Árpád — és beszélt a mi szívünkből — lelkünk szerint, amikor a szégyen pírja még égette homlokunk, Ő hirdette onnan az új magyar életet, egy nemzet feltámadását és a téren lent reszkető fejű öregek halk zokogása és dacosan feszülő magyar szemekből pergő könnyek kísérték az „Isten áldd meg“ szívből fakadóbban talán soha el nem mondott imádságát, amely az Ő ajkáról zengett föl először annyi keserű nap után egy független, de csonka nemzet felszabaduló nagy magyar városában. Azóta az ő útja sem vitt mindig bársony szőnyegen. Velünk küzdött és velünk szenvedett. Tudott velünk örülni s tudta tűrni a gáncsot ami érte, de soha nem zúgolódott ellene. Vállalta a közös sors minden megpróbáltatását Munkálkodott úgy, mintha örökkön élne és imádkozott, mintha az örökkévaló Ítélő széke előtt adna számot minden cselekedetéről. S most 30 évvel azután, hogy az oláh fővárosba kiküldetett 9000 magyar ember életének megalkuvásnélküli szolgálatára, — amiért akkor börtönnel fizettek nemzetünk hóhérai — a legmagyarabb város adja meg neki a legnagyobb elismerést amit adhat és maradéknélküli bizalommal hívja az évszázados falak közé pásztorul, hogy lankadatlan hittel, mindig frissen zengő szóval hirdesse az igét és szolgálhassa ezt a várost. Szolgálja is és építse ezt a várost, ahol először szólott az új magyar élet hajnalán, amikor szavát sokat szenvedett magyarok könnye kísérte, akiknek nevében köszönti most az ó-templom új lelkipásztorát a toll egyszerű katonája. (eszjé.) # ELŐFIZETÉS ÁRA: Ijy kér» l’31 P. Negyedén« 360 P. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP •l«rk«*aéé»ég és hándékiratai: Szent Antal-itea 7 szám Fél évre 7*20 P. Külítrülttr© és TÜékrt iiijiiiTn Sí P, Mit$j*ktnik wl kora délutáni órákban, TILIPON 1 20S. Megfelebbezte a közgyűlési határozatot dr Földes Béla közjegyző az igazságügyminiszterhez A törvényhatósági közgyűlésen beterjesztett Karasz - féle indítvány, amelyet a bizottság elfogadott, ismét foglalkoztatja a közvéleményt. Ma futott be ugyanis a polgármesterhez dr Földes Béla közjegyző felebbezése, amelyben panasszal él az igazságügyminiszterhez, a határozathozatal körüli alaki hibák miatt. Felebbezésében azt kifogásolja dr Földes Béla, hogy nem volt megfelelő előkészítés ebben a nagy horderejű kérdésben, mert azzal nem foglalkozhatott a kisgyűlés és közgyűlés sem érdemben, lévén mindkét Szerv tárgykörében szóbanlévő indítvány a póttárgysorozatba felvéve. A felebbezést a város eljuttatja az igazságügyminisztériumba. ------o®---- 1600 felszólalás a központi választmány előtt A központi választmány ma délelőtt 11 órai kezdettel Fejérváry Bertalandr tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Az ideiglenes választói névjegyzékből való kihagyás miatt beérkezett 1680 felszólalás került a központi választmány elé s a panaszosok választójogáról kellett dönteni. Gidófalvy Pál dr tanácsnok, előadó terjesztette elő az anyagot, jelentette, hogy beszerezték a szükséges igazolásokat s minden felszólalásra rá van vezetve az előadói javaslat. A központi választmány Takács Ferenc, Hódy Sándor dr és Kenéz Lajos hozzászólásai után nyomban meg is kezdte a felszólalások egyenkénti tárgyalását. Elmondotta Gidófalvy Pál dr, hogy többen arra hivatkoztak, hogy vitézségi érmük van s ennek igazolását az Országos Levéltártól kérték. A képviselőválasztásokat nyilvántartó hivatal megkereste az országos levéltárt, az azonban az igazolást csak egyenként 3 pengő költség megtérítése ellenében hajlandó megadni. A központi választmány újra megkeresi a levéltárt s hivatkozik arra, hogy a választójogi törvény értelmében minden hivatal díjmentesen köteles az igazolásokat megadni. Egyúttal értesítik az érdekelt felszólalókat is. A központi választmány határozatáról július 31 ig értesítést kap minden felszólaló. Ma Budapestre jön az osztrák belügyminiszter Budapestről jelentik : Ltockinger osztrák kereskedelmi miniszter budapesti látogatása után az osztrák kormánynak egy másik tagja is a magyar fővárosba jön. A kereskedelmi minisztert követően ma autón az osztrák belügyminiszter , Bahr von Bahrenfels érkezik Budapestre felesége társaságban. Bahrenfels belügyminiszter elsősorban Gömbös miniszterelnököt látogatja meg Nagytétényben, hogy Schuschnigg kancellár nevében legjobb kívánságait fejezze ki előtte, majd meglátogatja a magyar minisztereket is. A vendégek a Ritzben szállnak meg, majd az osztrák követségen lesz dejeuner tiszteletükre. Este Kánya külügyminiszter ad vacsorát a városligeti Gerbeaudban. A vendég osztrák belügyminiszter holnapután megkoszorúzza a Hősök emlékművét, résztvesz egy rendőri díszszemlén és a magyar belügyminiszter decemerjén. Holnapután délután utazik vissza Bahr von Bahrenfels Bécsbe. Meszlényi Ernő nyilatkozata a múltbeli incidensről A következő nyilatkozat közlését kérik tőlünk: „A „Vásárhelyi Újság“ 1936. évi július hó 4-én megjelent számában az én családi helyzetemre vonatkozó újságcikk valótlan tényeket közölt, továbbá a való tényeket pedig hamis színben tüntette fel, ezért az alábbi nyilatkozatot közlöm a nyilvánossággal helyreigazításként. Nem felel meg a valóságnak, hogy a feleségem temetésén engem a gyászoló gyülekezet meg akart volna lincselni, mint ahogy azt az újságcikk címe tartalmazza. Ugyanígy valótlan az, hogy én gyermekeimet semmi nélkül hagyva, velük nem törődve mentem volna külön feleségemtől, amint azt a cikkíró feltünteti. Erre vonatkozó való tényállás az, hogy amidőn néhai feleségemmel megegyezve, vele a házassági életközösséget megszakítottam, nyomban gondoskodtam az ő és gyermekeim további megélhetéséről. Később ez az anyagi gondoskodásom gyámhatóságilag is jóváhagyott közokiratba foglaltatott, amelyben vagyonon nagy részét gyermekeimnek ajándékoztam, terhelve a feleségem haszonélvezeti jogával. Ezen túlmenőleg a különélésünk alatt is többször felkerestem a feleségemet és gyermekeimet és őket támogatni igyekeztem. Valótlan az, hogy én csak a végtisztesség órájában, a temetésen jelentem volna meg a ravatalnál, mert amidőn értesültem a halálesetről, nyomban megjelentem és a temetés előtti