Vásárhelyi Ujság, 1936. július-szeptember (16. évfolyam, 147-221. szám)

1936-07-09 / 154. szám

­­as=^Lu— -----K­ar—im ml llliiHn hin itfEEiiii^n—wiimmitiftJiilTr^aBaB'WinTMrr-^ i gmmt irrnimmlIBIfiM 44, 48, S6, 20!... Megérkezett a kamarai munkabérmegállapító bizottság határozata az építőipari munkásság órabére ügyében . Az Ipartestület felebbez A szegedi Kereskedelmi és Ipar­kamara területére alakított munkabér­­megállapító­ bizottság most küldte meg az Ipartestületnek azt a határozatát, amelyben a kamarai terület városaiban és községeiben fizetendő leg­kisebb kőműves és ácsipari munkabéreket megállapítja. A határozat a kamarai terület váro­sait és községeit öt csoportba sorozza, amely beosztás szerint Vásárhely a 11. csoporthoz tartozik, ahová Baja, Csongrád, Gyula, Makó és Szentes városok, továbbá Kiskun­­­dorozsma, Mezőhegyes és Szarvas van­nak még beosztva, ahol 44, 48, 26, 20 fillér legkisebb munkabér fizetendő. A négy egység a következőképen alakul: a szakmunkásoknak a felsza­badulástól számított két éven belül 44 fillér, két éven túl 48, férfi napszá­mosoknak 26, nőknek és 16 éven aluli fiatalkorúaknak pedig 20 fillér a fizetendő munkabér-minimum. A határozat ezenkívül a túlóradíjat és egyéb pótlékokat is megállapítja.­A határozatot a kamarai kerület összes ipartestületei megkapták és a kézbe­sítéstől számított 8 napon belül a meg­állapított minimális munkabérek ellen felszólalásnak van helye. Értesülésünk szerint az Ipartestület megfelebbezi a határozatot az iparügyi miniszterhez. Márton Árpád Az egyházak belső életének tár­gyalása nem tartozik a politikai napilapok feladatkörébe. A sajtónak ez a része, — mint lapunk is — részrehajlás nélkül és felekezeti kü­lönbségre való tekintet nélkül köte­les támogatni az egyházakat, az emberi lelkek jobbá, nemesebbé fejlesztő nagy munkájában. Ezt a feladatot híven teljesíteni , mindig elsőrendű kötelességünknek tekin­tettük és tekintjük ma is, amikor az élet robotos napjainak történel­mét rójuk. Most mégis megállunk egy pilla­natra, mert a Márton Árpád mellett megnyilatkozott egyhangú bizalom, a szeretet és ragaszkodás egyhangú megnyilatkozásának hírére megresz­ketett a kézben az újságírói toll. A mai élet könyörtelenül törtető roha­násában olyan jó volt egy kissé megpihenni és hírül adni minden­kinek azt, hogy a becsületes mun­káért a megbecsülés, a szeretetért szeretet, a hűségért — ragaszkodás jutott osztályrészül annak, aki min­dig tántoríthatatlanul és mindig az egyenes után haladt. Mert most nem történt semmi egyéb. Márton Árpád a mienk volt, velünk egy lett akkor, amikor erre a földre lépett és más nem is akart lenni soha. Nem csak az egyházé, hanem a városé is. Az ő szerepe akkor kezdődött itten, amikor a világháború és forradalmak után, erre a meggyötört városra az oláh megszállás átok súlya ült. És akkor hallottuk az ő ajkáról a hitnek, a feltámadásnak lángoló szavát, ami­kor a városháza tornyáról lefelé hozták az oláh rongyot, s a Kos­suth-téren még oláh katonaság állt. A városháza erkélyén volt egy em­ber — Márton Árpád — és beszélt a mi szívünkből — lelkünk szerint, amikor a szégyen pírja még égette homlokunk, Ő hirdette onnan az új magyar életet, egy nemzet feltáma­dását és a téren lent reszkető fejű öregek halk zokogása és dacosan feszülő magyar szemekből pergő könnyek kísérték az „Isten áldd meg“ szívből fakadóbban talán soha el nem mondott imádságát, amely az Ő ajkáról zengett föl először annyi keserű nap után egy függet­len, de csonka nemzet felszabaduló nagy magyar­ városában. Azóta az ő útja sem vitt mindig bársony szőnyegen. Velünk küzdött és velünk szenvedett. Tudott ve­lünk örülni s tudta tűrni a gáncsot ami érte, de soha nem zúgolódott ellene. Vállalta a közös sors min­den megpróbáltatását Munkálkodott úgy, mintha örökkön élne és imád­kozott, mintha az örökkévaló Ítélő széke előtt adna számot minden cselekedetéről. S most 30 évvel azután, hogy az oláh fővárosba kiküldetett 9000 ma­gyar ember életének megalkuvás­nélküli szolgálatára, — amiért akkor börtönnel fizettek nemzetünk hóhé­rai — a legmagyarabb város adja meg neki a legnagyobb elismerést amit adhat és maradéknélküli biza­lommal hívja az évszázados falak közé pásztorul, hogy lankadatlan hittel, mindig frissen zengő szóval hirdesse az igét és szolgálhassa ezt a várost. Szolgálja is és építse ezt a várost, ahol először szólott az új magyar élet hajnalán, amikor szavát sokat szenvedett magyarok könnye kí­sérte, akiknek nevében köszönti most az ó-templom új lelkipásztorát a toll egyszerű katonája. (eszjé.) # ELŐFIZETÉS ÁRA: Ijy kér» l’31 P. Negyedén« 3­60 P. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP •l«rk«*aéé»ég és hándékiratai: Szent Antal-itea 7 szám Fél évre 7*20 P. Külítrülttr© és TÜékrt iiijiiiTn Sí P, Mit$j*k­tnik wl kora délutáni órákban, TILIPON 1 20S. Megfelebbezte a közgyűlési határozatot dr Földes Béla közjegyző­­ az igazságügyminiszterhez A törvényhatósági közgyűlésen beterjesztett K­a­r­a­s­z - féle indít­vány, amelyet a bizottság elfogadott, ismét foglalkoztatja a közvéleményt. Ma futott be ugyanis a polgár­­mesterhez dr Földes Béla közjegyző felebbezése, amelyben panasszal él az igazságügy­miniszterhez, a határozathozatal kö­rüli alaki hibák miatt. Felebbezésében azt kifogásolja dr Földes Béla, hogy nem volt megfelelő elő­készítés ebben a nagy horderejű kérdésben, mert azzal nem foglalkozhatott a kisgyűlés és közgyűlés sem érdem­ben, lévén mindkét Szerv tárgyköré­ben szóbanlévő indítvány a póttárgy­sorozatba felvéve. A felebbezést a város eljuttatja az igazságügyminisztériumba. ------o®----­ 1600 felszóla­lás a központi választmány előtt A központi választmány ma délelőtt 11 órai kezdettel Fejérváry Ber­­talan­dr tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Az ideiglenes választói névjegyzék­­ből való kihagyás miatt beérkezett 1680 felszólalás került a központi választ­mány elé s a panaszosok választójogá­ról kellett dönteni. G­i­d­ó­f­a­l­v­y Pál dr tanácsnok, előadó terjesztette elő az anyagot, je­lentette, hogy beszerezték a szüksé­ges igazolásokat s minden felszólalásra rá van vezetve az előadói javaslat. A központi választmány Takács Ferenc, H­ó­d­y Sándor dr és K­e­­n­é­z Lajos hozzászólásai után nyom­ban meg is kezdte a felszólalások egyenkénti tárgyalását. Elmondotta G­i­d­ó­f­a­l­v­y Pál dr, hogy többen arra hivatkoztak, hogy vitézségi érmük van s ennek igazo­lását az Országos Levéltártól kér­ték. A képviselőválasztásokat nyil­vántartó hivatal megkereste az or­szágos levéltárt, az azonban az iga­zolást csak egyenként 3 pengő költ­ség megtérítése ellenében hajlandó megadni. A központi választmány újra meg­keresi a levéltárt s hivatkozik arra, hogy a választójogi törvény értelmé­ben minden hivatal díj­mentesen köteles az igazolásokat megadni. Egyúttal értesítik az érdekelt felszó­lalókat is. A központi választmány határoza­táról július 31 ig értesítést kap minden felszólaló. Ma Budapestre jön az osztrák belügyminiszter Budapestről jelentik : L­t­o­c­k­i­n­­g­e­r osztrák kereskedelmi miniszter budapesti látogatása után az osztrák kormánynak egy másik tagja is a ma­gyar fővárosba jön. A kereskedelmi minisztert követően ma autón az osztrák belügy­miniszter , Bahr von Bahren­fels érkezik Budapestre felesége társaságban. Bahrenfels belügyminiszter elsősorban Gömbös miniszterelnököt látogatja meg Nagy­tétényben, hogy Schuschnigg kancellár nevében legjobb kívánságait fejezze ki előtte, majd meglátogatja a magyar minisztereket is. A vendégek a Ritzben szállnak meg, majd az osztrák követségen lesz de­jeuner tiszteletükre. Este Kánya külügyminiszter ad vacsorát a város­ligeti Gerbeaudban. A vendég osztrák­­ belügyminiszter holnapután megkoszo­rúzza a Hősök emlékművét, résztvesz egy rendőri dísz­szemlén és a magyar belügyminiszter decem­er­­jén. Holnapután délután utazik vissza Bahr von Bahrenfels Bécsbe. Meszlényi Ernő nyilatkozata a múltbeli incidensről A következő nyilatkozat közlését kérik tőlünk: „A „Vásárhelyi Újság“ 1936. évi július hó 4-én megjelent számában az én családi helyzetemre vonatkozó új­ságcikk valótlan tényeket közölt, to­vábbá a való tényeket pedig hamis színben tüntette fel, ezért az alábbi nyilatkozatot közlöm a nyilvánossággal helyreigazításként. Nem felel meg a valóságnak, hogy a feleségem temetésén engem a gyá­szoló gyülekezet meg akart volna lin­cselni, mint ahogy azt az újságcikk címe tartalmazza. Ugyanígy valótlan az, hogy én gyermekeimet semmi nél­kül hagyva, velük nem törődve men­tem volna külön feleségemtől, amint azt a cikkíró feltünteti. Erre vonatkozó való tényállás az, hogy amidőn néhai feleségemmel meg­egyezve, vele a házassági életközös­séget megszakítottam, nyomban gon­doskodtam az ő és gyermekeim további megélhetéséről. Később ez az anyagi gondoskodásom gyám­­hatóságilag is jóváhagyott köz­okiratba foglaltatott, amelyben va­gyonon­ nagy részét gyermekeimnek ajándékoztam, terhelve a feleségem haszonélvezeti jogával. Ezen túlme­­nőleg a különélésünk alatt is többször felkerestem a feleségemet és gyerme­keimet és őket támogatni igyekeztem. Valótlan az, hogy én csak a vég­tisztesség órájában, a temetésen jelen­tem volna meg a ravatalnál, mert ami­dőn értesültem a halálesetről, nyom­ban megjelentem és a temetés előtti

Next