Vásárhelyi Ujság, 1937. január-március (17. évfolyam, 1-71. szám)

1937-01-01 / 1. szám

a­ml ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hóra 1*40 P. Negyedévre 4-- P. Fél évre 8'— P­ — Külterületre és vidékre negyedévre 6 P. Péntek, 1937. január 1. rnammmmm Felelős szerkesztő : Dr LÁZÁR BÉLA Szerk­sztőség és kiadóhivatal: Szent Antal*utca 7 szám- TELEFON: 209. ■umsni rnbmamammmmBm­mamaamm Hódmezővásárhely XVII. évfolyam­­­szám A mi szilveszteri­nl A láthatatlan és megfoghatatlan idő elrohan. Láthatatlan, — csak a kül­világ változásaiból érezzük, hogy a mából tegnap, — a jelenből — múlt lett. Szilveszter estéje! . . . Pár óra múlva itt az éjfél s az ó évből át­lépünk az uj esztendőbe. A sok hangos jókívánságtól eltekintve erre a változásra végeredményben csak a naptár és az óra figyelmezteti az embereket. Odakünnt a zúzmarás fák és a didergő állatok nem vesz­nek tudomást arról, hogy ismét el­múlt egy év . .. nem ünnepük az új esztendő ködös hajnalát. Az eszes és bölcs ember figyelte meg a külvilágot, a csillagos eget, a törté­nések visszatérő szakait és felfe­dezte az „évet“. S azóta tudtuk, mikor múlik el s mikor kezdődik az év. Tudjuk és ünnepeljük. Meg­feledkezünk önmagunkról szilveszter éjjelén és őszinte szívvel kívánunk embertársunknak jót. Boldog új­évet ! Pedig a didergő állatoknak van igazuk : ők nem vesznek észre sem­milyen változást, — mert nem is változik meg semmi. Vagy talán mégis megváltozik ? Az biztos, hogy a rajtunk kívül eső világ, a nagy természet nem, — mert hiszen tu­domást sem vesz az újévről. Talán bennünk, lelkünkben történik va­lami változás ? Jobbak, embersége­sebbek leszünk? Bennünket mindig rutul becsapott a naptár és az óra! Megjavulni, meg­­újhodni akartunk mindig újra s el­hittük, hogy a természet ad majd bölcsen egy dátumot, vagy kényelmes terminust, amikor minden, de minden önmagától megváltozik körülöttünk és embertársaink lelkében anélkül, hogy nekünk magunknak külön- külön meg kellene változnunk, meg kellene ja­vulnunk . . . Igazán és nagyon őszintén lóhajtom a boldog újévet. De hát ez az év még csak nem is új. Mi van rajta új ? Nincs semmi. Bennünket elbolondított a naptár és az óra. Hasztalan­­a nagy szilveszteri ünneplés,­­ hasztalan mércsikéljük"az időt évekkel. Felettünk évtizedek ro­hantak el mint évek , változás nélkül. Valami nincs rendben a mi Szil­veszterünkkel ! De mindegy ! Mindegy, hogy melyik fagyos hajnalt választjuk arra, hogy boldogságot kívánjunk egymásnak. Nekünk dátumok kellenek! Mi csak ünnepnapon tudunk egymásnak jót kívánni ! . .. Adjon Isten boldog új­évet ! (L. B.) BOLDOG UJESZTENDŐT kiván újévi nyilatkozatában dr Kozm­a György d tm or r n ■■ ■■ rr ■ főispán a város közönségének Az újév alkalmában felkerestük hi­vatalában leveldi Kozma György dr főispánt és nyilatkozatot kértünk tőle az el­múlt és az ujesztendőre vonatkozólag. A főispán a következőket mondotta : — Az év utolsó napján Hódmező­vásárhely város közéletének 1936. esz­tendejére visszagondolva, lehetetlen meg nem állapítanom azt, hogy az elmúlt esztendőben sok olyan dolog történt, ame­lyekre csak kellemesen tudok emlékezni. A város közélete meglehetősen nyu­godt volt és sok olyan kérdés oldó­dott meg, vagy vitetett előbbre, ame­lyek igen régi óhajtások voltak. Ezekre külön rámutatnom felesleg­­, mert mindenki tudja, aki a törvényhatóság közéletét figyelemmel kíséri. A pótadó mérséklése, a batidai közbenjárás, az új méntelep elin­tézése, mind olyan nagy horderejű kérdés volt, amelynek megvalósításá­ért az egész város hálája őszinte szív­vel fordul főispánunk felé. A jövőre vonatkozói­g igy nyilat­kozott leveldi Kozma György dr.: — Az 1937. esztendőben Hódmezővásárhely város kor­mányzatát ugyanazon elvek alapján óhajtom irányítani, mint a múltban. • Különösen törekedni fogok arra, hogy a törvényhatóság vezető tényezői egy­mást megértve dolgozzanak a közért s az önzetlen kötelesség teljesítésében szeretnék példát mutatni. Kívánatos­nak tartanám, ha a törvényhatósági közélet minden jelentősebb tényezője közéleti tevékenységében minél kevesebb súlyt fektetne saját népszerűségére s a nagy magyar azon mondását tar­taná szem előtt, hogy „a népszerűség nem arra való, hogy ezt minden áron meg­tartsuk, hanem hogy azt a közért szükség esetén a ma­gunk kárára feláldozzuk !“ — Szívből kívánok boldog újesztendőt Hódmező­vásárhely város közönségének és a város minden fiának. Szerdán délután eltemettél­ özvegy Tóth Sándornét Tóth Eszter az utolsó beszélgetésről . „Nem mertem a szörnyű éjszaka után anyámmal egy fedél alatt aludni . . A tragikus véget ért özv. Tóth Sándornét szerdán délután temették el a szegedi kórház halottas házából. Az öngyilkosságról a szegedi rendőrség táviratban küldött értesítést a vásár­helyi rendőrségnek, amely azután ér­tesítette a szerencsétlen asszony leá­nyát. Szerdán délben Szegedre érke­zett az elhunyt asszony testvére, Tóth Sámuelné leánya, Tóth Eszter és vőlegénye Kiss Sándor. Mind a hár­man először a rendőrségre mentek, ahol közölték velük, hogy özv. Tóth Sándornét eltemettethetik. Kijelentet­ték, hogy nem kívánják Vásárhelyre szállítani az elhunytat, a szegedi re­formátus temetőben helyezik örök nyu­galomra. A holttestet ezután a kora délutáni órákban a törvényszéki or­vostani intézetből átszállították a köz­kórház ravatalozójába, ahol felravata­lozták. A koporsón egyetlen koszorú feküdt, egy lila, művirágokból készült koszorú, amelyen ezek a szavak ál­lottak : „Felejthetetlen édesanyám emlé­kének — Eszter.“ Csak hárman állták körül az egy­szerű koporsót. A szertartás után a belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra a tragikus életű asszonyt. Tóth Eszter anyjának ravatalánál az idegdrámáról A temetés előtt beszéltünk Tóth Eszterrel,­­ a sáppadt, 21 éves, egy­szerű leány teljesen kimerülten, üve­ges szemekkel mondotta a következő­ket a tragédiáról: —„ Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történt . . . Amikor kará­csonykor vőlegényemmel meglátogat­tam a fogházban anyámat, egész nyu­godtan és békésen beszélgettünk, meg­beszéltük, hogy hazatérése után meg­tartjuk az esküvőt. Anyám teljesen megnyugodva mondotta Sándornak, hogy a kis Pálffy­ utcai házunkban mindketten elférünk, ő majd a kisebb szobába költözik, nekünk pedig elég lesz az a lakás, ahol eddig laktunk... Nem volt semmi ellentét kö­zöttünk, nyugodtan, szépen be­szélgettünk és még akkor sem gondolhattunk a bekövetkezett szörnyű eseményekre, amikor hétfőn a felmentés után meg­vártuk a folyosón és kérleltük, hogy utazzék velünk haza. — Anyám akkor csak azért nem akart velünk együtt utazni, mert félt, hogy feltűnő lesz így a hazatérés. Észre fogják venni, fel fogják fedezni, hogy visszatért a fogházból. Megkért minket, menjünk előre, ő majd szép lassan, egyedül hazamegy. — Mielőtt a villamosnál elbúcsúz­tunk, még ő kért pénzt a vonat­költségre, — ekkor tehát még nem is gondolhatott a szörnyű öngyilkosságra ... Nem tudom, hogyan határozta el ma­gát végzetes tettére . . . Adtam is neki 1 pengő 20 fillért, nála még volt 50 fillér és azzal küldött ki bennünket az állomásra, hogy ez az összeg elég lesz a hazautazásra . . . Nem sejthettük, hogy milyen tervekkel foglalkozik . . . Este kimentünk elébe az állomásra és amikor nem érkezett meg, azt hittük, hogy majd reggel jön. Reggel hiába vártuk, felszaladtam a rendőrségre, de akkor még semmit sem tudtak . . . — Csak a doktor urak tudnák megmagyarázni, hogy mi tör­tént és miért történt szegény anyámmal. •­­ Tóth Eszter most lehajtott fejjel, mereven maga elé nézett, majd míg a temetési vállalat emberei anyjának koporsóját lassan elhelyezték a kaja­­falkon, alig hallhatóan a következőket mondotta: — Nem tudtam, nem mertem anyámmal a szörnyű nyári éjszaka után egy fedél alatt egyedül aludni, ezért hétfőn egyik barátnőmnél töltöttem az éjszakát . . . Külön la­kást akartunk kibérelni a számára, mi akartuk kifizetni a házbért is, hogy nyugodtan élhessen és hogy most már ne történjék semmi baj... Ő meg minden áron azt akarta, hogy továbbra is egy födél alatt lakjunk . . . Most már egyedül maradtunk a Pálfy­ utcai házban . . . szegény, most már nem szól többet, pedig olyan jóságos volt, szegény . .. .»i . «o» i — Újévre! Figyelje tájékoztató kirakatainkat Mindent, ami kötöttáru és harisnyában szép, finom és olcsó, megtalál Kokronnál

Next