Vásárhelyi Ujság, 1938. július-szeptember (18. évfolyam, 145-220. szám)
1938-07-01 / 145. szám
■ ■ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP MEGJELENIK A KORA DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN ELŐFIZETÉSI ÁR : Egy hóra 1'60 P. Negyedévre 4'50 P. ^ FŐSZERKESZTŐ: ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szent Antal utca 7 szám. Fél évre 9’0 P. Külterületre és vidékre negyedévre 6'50 P. ^ DRHOLLÓSI ANTAL A Kölcsönkönyvtár: Vasárnap és csütörtök. — TELEFON: 209. 1938 július 1. péntek. Hódmezővásárhely XVIII. évfolyam, 145. szám A „mit“ és a „miből“ kérdései — A mezőgazdaság kívánságai — Elsősorban s Utak. Kiépül az úthálózat a külterületen — Beszélgetés dr Temesváry Imre képviselővel, a GE. elnökével (Dr H. A.) Lapunk hasábjain felvetettük a kérdést, hogy a milliárdos beruházási programmal kapcsolatban mit tudna Hódmezővásárhely város közönsége, mezőgazdasága, ipara és kereskedelme szempontjából a maga számára biztosítani? E kérdéssel kapcsolatban lapunk főszerkesztője hosszú és beható megbeszélést folytatott dr Temesváry Imre országgyűlési képviselővel, a Gazdasági Egyesület elnökével, amely beszélgetésnek lényegét, az alábbiakban adjuk közre : — Feltétlenül be kell kapsolódnia városunknak mondottan a kormányzat beruházási programjával kapcsolatos nagy beruházási műveletekbe s ezek közül abból, amiből csak lehet, kivenni a maga részét. — Városunk régi, égető problémája — folytatta — a külterületi úthálózat kiépítése. — Ez elsősorban ugyan, gazdaérdek, de ezenkívül nem kismértékben a kultúra és a közegészségügy és földmunkás kérdés is. A Gazdasági Egyesület az itteni útkérdéssel kapcsolatos problémákat még a milliárdos beruházási program előtt, erős kézbe vette s csak természetes dolog, hogy most, a beruházásokkal kapcsolatban, még erőeljesebben szorgalmazza e kérdés megoldását. Még a kora tavasz folyamán történt, hogy ez ügyben az illetékes kormányzati köröknél, a G. E. kérelme alapján, eljártam. — A kormányzat hajlandó is lett volna a legfontosabb útépítési ügyeink rendezésére, de csak úgy, hogy a kiadások egyharmad részét viselje, kétharmad részt pedig a város. — Kénytelen voltam alaposan kifejteni, hogy erre városunk képtelen, súlyos anyagi helyzete és a pótadó magassága folytán. — Most azután sikerült azt elérnem, hogy az állam az útépítések kiadásainak kétharmad részét vállalja és csak egyharmad része hárul a városra. Ez egészen kivételes kedvezmény városunkkal szemben. — Hogy mely utakról lenne szó? — A Rárósi útról, végig, a Pusztaközponti útról, a Ficsér-ténán át, a mátyáshalmi iskoláig terjedő útról, azután a Pusztaszéli útnak Mágocs felé északra és Csomorkány felé, délre való kiépítéséről, ezenkívül a Szegvári útnak végig való, úgyszintén az Erzsébetiútnak végig való, a Csárpateleki-utnak végig való s végül az Orosháza- Mezőkovácsháza (a régi Aradi-ut) kiépítéséről. — Meg kell jegyeznem, hogy hathatós a közbenjárásom eredményeként, ez utak kiépítésének dolga most már nemcsak óhaj vagy ígéret, hanem befejezett tény, ésannyira, hogy amennyiben a város a csupán egyharmadrészre vonatkozó kiadás fedezetét megjelöli s arra vállalkozik — ami a törvényhatósági bizottságban keresztülvihető — akkor az állam 160.000 pengő kiutalásával az útépítést az idei évben, az aratás után, már meg is kezdi. Ez pedig azt is jelenti, hogy városunk földmunkásai kenyeret, megélhetést kapnak a téli hónapokra is, ami szociális szempontból mélyrehatóan fontos dolog. Az utak kiépítése öt év alatt nyerne befejezést. Ha azonban a város az egyharmad kiadás viselése tekintetében gyors döntést tud produkálni, akkor jóval hamarabb történik meg a kiépítés. — Hogy mi a közgazdasági haszna az útépítéseknek ? — E kérdésre csak azt felelhetem, hogy a Pusztaszék-uttal Mágocs község, az Erzsébeti-uttal Sámson község kapcsolódik be városunk közgazdasági életébe. Ez nagyfontosságú dolog, mert hisz Mágocs község Kutasra tendál majd piac tekintetében, Sámson pedig a város belterületére. De mit jelent még ezenkívül a város ellátása tekintetében a bekötőutaknak minősíthető utak kiépítése, az őszi, téli és tavaszi, esős, sáros idők folyamán szinte kiszámíthatatlan s nagy fejlődés útját nyitja meg. — Ügyelnünk kell azonban arra — tette hozzá mosolyogva — hogy ne történjék meg olyasmi, mint évekkel ezelőtt is, amikor a Pusztaszék-út kiépítése az állami költségvetésbe bevezetett s nekünk csak a fuvart kellett volna adni, de ennek a teljesítésére nem vállalkoztunk. — Szóval, olyasféle történt — jegyezte meg főszerkesztőnk — mint Mária Terézia idején: Életünket és vérünket! — Igen, de zabot, azt nem adunk... A hangulat erre kedélyesebbre fordult, ez azonban nem volt akadálya annak, hogy dr Temesváry Imre további fontos kijelentéseket ne tegyen. — Folyamatba tesszük a G. E. részéről további külterületi iskolák építését, valamint négy állami orvosi állás szervezését a külterületen. Egyszóval: a G. E. a felvetett gazdaproblémák megoldása tekintetében, minden lehető alkalmat meg fog ragadni arra, hogy a város részére előnyöket szerezzen s annak fejlődését megindítsa. — Igen óhajtandó volna e munka minél nagyobb sikere érdekében, ha a G. E. tagjai közé minél nagyobb számban lépnének be a gazdák, hogy annál nagyobb súlya legyen fellépésének. Hisz újjáalakulása óta is jelentős eredményeket tudtunk felmutatni, erejének felfokozása pedig még több eredménnyel biztatna. Ezzel megbeszélésünk véget is ért. Örülünk annak, hogy a főszerkesztőnk által felvetett kérdések egyikére, az itteni mezőgazdaság beruházására olyan mérvadó és illetékes helyről kaphatunk információt, mint dr Temesváry Imre országgyűlési képviselő, a G. E. agilis elnöke. Az ipar és kereskedelem problémáin folytatjuk tovább ügyünket. A júniusi közgyűlés befejezte tanácskozásait A törvényhatósági bizottság a folytatólagos közgyűlésen pénztári ellenőrökké megválasztotta Rákos Jenőt és Kenéz Józsefet, majd bizottságokat választott. A központi választmány rendes tagjai lettek : vitéz dr Lénárt János, Szathmáry János, Kováts Jenő, dr Kőrössy Sándor, Karasz Péter, dr Szörffy Sándor, dr Simonffy Ferenc, Pál Flórián, vitéz Vekerdy Sándor, Koller István, Héjja János, dr Mónus János, Kenéz Lajos, Takács Ferenc, Karácsonyi Ferenc, sorshúzás útján került be : Kardos Sándor és dr Hódi Sándor. Az óvodai bizottság tagjai lettek : dr Nagy Gábor, Cseh András, dr Darabos István, Márton Árpád, Kováts Jenő, Bodnár Bertalan, Bodrogi Sándor, Kun Béla, dr Héjja József, Kenéz Lajos, dr Soós István, Szathraáry János, Karácsonyi Sándor, dr Medvetzky Imre és dr Ivánka Zoltán. A hősi emlékmű ügyében hosszabb vita után úgy határoztak, hogy Nyári divatruhának a mintás „CHANTING ízlésben, minőségben, használatban páratlan és pótolhatatlan Konstantin Testvérek