Vasárnapi Hírek, 1990. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-15 / 15. szám

Lehetne filozofikus játékká is formálná Shakespeare utolsó színműve, A vihar előadását; a szöveg bőséges anyagot ad ehhez. Lehetne a varázslóvá lett, elűzött milánói herceg, Prospero varázsszigete metaforikus hely is, a világ hatalmi és erkölcsi konfliktusai csodákkal kísért megjelenésének színtere. Lehetne komoly mese bűverejű mágusról, tündérekről, szerelmesekről, vad, civilizálatlan szörnyekről, gonosz trónra áhítozókról, paradicsomi szépségű s tájaikról. A Nemzeti Színház előadásának rendezője, Taub János azonban nem ezeket a lehetőségeket választja — vagy csak éppen csipeget belőlük, közülük, öt A vihar valóságos csodái érdeklik jobban. Például az, hogy Prospero varázspálcája nem annyira a korlátlan hatalom, mint a korlátlan jobbítási képesség eszköze. Az, hogy a lenge szellem, Ariel, úgy szolgál Vihar és napsütés urának, Prosperónak, hogy e szolgálatban örömét leli. Az, hogy torzonborz és torz lelkű bennszülött daliban helyett egy, a szeretetre könnyes kínlódások közepette vágyakozó gyermeteg lelkű vadat láttat velünk. S hogy a mihaszna pajtásak, Trinculo és Stephano alakjában is felfedezi: alapjában véve ártalmatlan, sőt, jóravaló korhelyek, de főként roppant mulatságosak. Ami pedig a szerelem csodáit illeti, Miranda, Prospero lánya, és Ferdinand, a nápolyi király fia az erotika eredendő romlatlanságú bájával találnak egymásra, etikett és álszemérem nélkül. S tán még a gonosz hercegi öcs, Antonio sem annyira megátalkodott, mint egy vérbeli intrikushoz illenék. Vihar és napsütés aránya a napsütés javára tolódik el ebben az előadásban, s ha Prospero működteti is a csodákat, azok is inkább derűsek, mint félelmetesek vagy meghökkentőek. Ennyire derűs, humorral és öniróniával átitatott színrevitelben (legalábbis nálunk) még nem láttuk A vihart. Az érdem Taub mellett a színészeké, Sinkovits Imre higgadtan bölcs, jó humorérzékű Prosperójáé, Kerekes Éva tündérkönnyedségű, bájos Arielléé, a rekeszizmokat rengetően bohóckodó Reviczky Gáboré és Eperjes Károlyé (Trinculo, Stephano), a nem gonosz, csak elvadított, őserejű Calibané (Bubik István), az érzéseit pőre őszinteséggel vállaló Mirandáé (Ráckevei Anna), s mind a többieké a népes szereposztásból. Vayer Tamás éj feketéből hófehérre váltó díszlete, Szakács Györgyi tónusokban kifogyhatatlan pasztellszín ruhái, — no és Mészöly Dezső különösen a humor szférájában hatalmas nyelvi leleményű fordítása szintén a siker alaptényezői. —esi— Óh, április! Szerzőként érthető hevülettel írt levelet lapunknak Polgár András író. Nem értette a zenés darabja kecskeméti bemutatójáról lapunkban április elsején megjelent kritikát. A Hangos csendkúra című írás szerzője vétlen a félreértést okozó hibákban. A nyomdai munkálatok során — ez, mint Polgár András is tudja, sajnos, gyakran előfordul —, értelemzavaró hibák kerültek Heltai Nándor írásába. A második bekezdés első sorában például a szöveg helyesen: „Horváth Károly elhitette...” s kimaradt a következő bekezdés: „A Bergendi és a Pannónia Express zenekarból is ismert, most Kecskeméten színházi karmesterként dolgozó Hajdú Sándor húsz zenei betétszáma közül egyikmásik slágergyanús, nálam hozzáértőbbek szerint. Poprock zenéje iránt, a hírek szerint, már egy hanglemezkészítő cég is érdeklődik. Ügyesen énekeltek a színészek, és — ez nem utolsó szempont —, kiválóan funkcionált a Hajdú Sándor technikusi készségét dicsérő erősítőberendezés, számtalan mikrofon.” Mindez április elsejei tréfának is beillik ... Zsöllye Húsvét hetében tartózkodóbbnak mutatkozott a színházi eseménynaptár, talán az ünnepre is tekintettel. Bemutatóról mindössze háromról kaptunk (s adunk) hírt. A budapesti Nemzeti Színház Shakespeare A vihar című játékát vitte színre, Taub János rendezésében. Ugyanők a Várszínházban Szép Ernő lírai vígjátékát, a Vőlegényt játszották, Szőke István rendezésében. A szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában pedig Sütő András ma különösen izgalmas gondolatokat rejtő drámáját, a Csillag a máglyánt adták elő, vendégrendező, a győri Illés István irányításával. S volt még egy, igen jelentős eseménye a hétnek. Kilencéves kényszerszünet után ismét Veszprémbe, Budapestre, s más városokba látogatott (látogathatott) a sepsiszentgyörgyi színház magyar tagozata, mely — mert már nem tiltott a név — Tamási Áron nevét vette föl, kissé tán programjuk jelképeként is. Az ő előadásaikról, s erdélyi helyzetükről is beszámolunk. E kellemes események mellett azonban kevésbé kellemesekről is hallottunk. Társulaton belüli békétlenségek mutatkoznak az eddig jól és sikeresen működő egri színházban. Nagymértékű mozgásokkal (el- és odaszerződés) reagál a vezetőváltásra a József Attila Színház, s a korábbi vitás szituációkra a veszprémi társulat. Szeged háza táján is csak félig van még rend és nyugalom, s egyelőre senki nem tudja, hogyan rendeződik el a Népszínház irányításának kérdése. E bizonytalanságoknak sok és sokféle oka van , de talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, a háttérben lényegében véve az országos gondok bizonytalanságot okozó kihatásai állnak. A színház sem független a társadalomtól, amelyben dolgozik. A Vőlegény színeváltozása Szép Ernő műve immáron sok-sok évtizede színpadokon, filmen igazolta kvalitásait. Akármikor játszották, bárhol találkoztam vele, mindig hatni tudott ez a fantasztikus, különös, bensőséges humorú vígjáték, amelyet nevezhetünk komédiának, élvezhetjük bohózati elemeit, a vezető dallam mögött azt érezni, hogy valami keserű, szomorkás líraiság lengi be a történetet. Szép Ernő szeretettel, ironikus gyengédséggel ábrázolja hőseit, élvezi, ahogy alakoskodnak, csalnak, mert legtöbbször nem mást, hanem önmagukat hozzák nevetséges és kilátástalanul humoros, kalandos helyzetbe. Itt él a színpadon tehát egy különös, a lét peremére sodródott józsefvárosi kispolgári család a századelőn ... Valamennyien ábrándokban lebegve képzelegnek sorsukról, jövőjükről és jelenükről. A történetbe a nagy robbanást az hozza, hogy feltűnik a családban a reménybeli vőlegény, aki megpróbálja Kornélkát, a legszebb lányt meghódítani abban a reményben, hogy a hozományából meggazdagodhat. A két szomorú szegénység találkozik. S ez a találkozás valami hihetetlen rögeszmés játékokat hoz a történetbe, a két szegény kiszolgáltatott lélek végül is felismeri egymás szegénységét ebben a groteszk, különös körhintában, amelybe sorsuk véletlene ültette őket. Ez a kavalkád támadt fel a Várszínházban, meghökkentően harsány rendezői felfogásban. Szőke István érti ezt a stílust, közvetíteni is tudja, de az az érzésem, a sajátos humort, a nyelvben rejlő játékos erőt nem tudja eléggé kiragyogtatni. A főszerepben a papa alakjában Agárdi Gábor lendületesen komédiázik, bohóckodik, alakoskodik, Kornélkát, a bizakodó széplányt Kováts Adél játssza, a vőlegény szerepében Gáspár Tibort láttuk. Pontos jellemképet rajzolt, ám több könnyedséget, finomabb svihákságot kellene érzékeltetnie, hogy a figurát ne csak értsük, hanem megmosolyogni is tudjuk. Illés Jenő (Ikládi László felvétele) Gáspár Tibor és Agárdi Gábor (Müller László felvétele) A Dominó együttes új műsora, az „Egy faun éjszakája” tánckompozíció osztatlan közönségsikert aratott. Képünkön: jelenet a sajátos hangulatú táncjátékból Hangverseny — képekkel Kobajasi Kenicsirót, az Állami Hangversenyzenekar igazgatóját ötvenedik születésnapja alkalmából Pro Cultura Hungarica emlékéremmel tüntette ki Pusztai Ferenc művelődési államtitkár. A világhírű japán művész — akit munkatársai most ezüst karmesteri pálcával ajándékoztak meg — vezénylőpálcáját kitüntetése után először húsvéthétfőn, április 16-án Zalaegerszegen emeli föl. Itt este 7 órától az Állami Hangversenyzenekar kamarazenekara Händel-, Mozart- és Csajkovszkij-műveket ad elő. Előzően 5 órakor a városi hangverseny- és kiállítóterem galériáján portréfestőjének, Pribojszki Zsófiának nyílik tárlata különös gondolatvilágú, szürrealista képeiből. A kiállítást Hegedűs Péter újságíró vezeti be. • CSIRKEFEJ PRÁGÁBÓL. A prágai rendezők szabad egyesülésének új kísérleti színháza Budapesten vendégszerepel. A Katona József Színházban, április 17-én, kedden, majd másnap az Ódry Színpadon bemutatják Spiró György: Csirkefej című drámáját. Ez alkalomból hazánkba érkezik Viktorie Hradska, a darab műfordítója, aki egyben a cseh miniszterelnök tanácsadója, valamint Alex Koenigsmark drámaíró, a Cseh Köztársaság kulturális minisztériumának színházi főosztályvezetője. A budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban baráti találkozón vesznek részt szerdán, s a progresszív színházi irányzatok kérdéseiről rendeznek nyilvános vitát. • ÚJABB NEMZETKÖZI SIKERT ért el a Hungaroton. A COMPACT című jelentős szakmai tekintélynek számító francia folyóirat a legkiválóbb CD-kiadványok rovatába sorolta a lemezcég Gianni Schiccini-lemezét. • A HANGSZEREK KIRÁLYNŐJE, az orgona fenséges hangjában gyönyörködhet a hallgatóság április 16-án, Húsvéthétfőn a pannonhalmi Főapátságban. A fél négykor kezdődő hangversenyen az NSZK-beli Josef Beckmanns Bach-, Albrechtsberger-, Buxtehnde-műveket ad elő. • NEMZETKÖZI KÓRUSKARNAGYI VERSENYT rendez 1990. augusztus 21—27-ig Szombathelyen a szombathelyi Kóruskarnagyi Zenei Alapítvány kuratóriuma a Radius Hungaricus Chor közreműködésével. A karnagyi versenyre várják a jelentkezőket, a határidő: 1990. május 5. A Kárpáti Éva: Fiatalság A budapesti Csók István Galériában nyílt meg Kárpáti Éva festőművész új képeinek tárlata, D. Fehér Zsuzsa művészettörténész méltató bevezetőjével. Kagylók, rügyek, erdélyi tájak Érzelmek látványa Áprilisban a Csók István Galériában M. Kiss Katalin kerámiái, a Pataky Galériában Oltvainé Dancsó Ilona festményei láthatók. M. Kiss Katalin keramikusművész 1967-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, azóta többször is egyéni kiállításon mutatkozott be Budapesten, Debrecenben, Szombathelyen, Püspökladányban, Balmazújvárosban. Gyermekkori élményeit a virágok finom rajzolatait, ágak hálózatát, sok-sok követ, kagylót, rügyeket örökít meg falitájain, faliképein. Mivel e művek személyes vallomások, ezért a fürge játékosság érzelmekkel telítődik. M. Kiss Katalin kerámiáinak sajátos szellemisége abban is meghatározható, hogy a természetelvűség és absztrakció az adott mű üzenetétől függően módosul a megvalósításkor. E vizuális kétnyelvűség egységes, kellemes rendszer. Oltvainé Dancsó Ilona Bánffyhunyadon született, erdélyi tájak, emberek határozták meg első élményeit, melyet később képsorozatában is érzékeltetett. Egyéniség a rajzban, a szerkesztésben. Pontos grafikai vonalvezetéssel és érzelmeinek bensőségével ábrázolja a szentendrei sétányt, a pomázi kertet, a szántódi udvart, Kolozsvár panorámáját, Krakkót, Dubrovnyikot. Külön ciklusban dolgozta fel a Loirementi kastélyokat, itáliai utcarészleteket. Legújabb isztambuli utazásáról most készültek el naplóintimitású képei. Losonci Miklós A megcsavart kamera Mivel lehet mondjuk egy karmestert jellemezni? Azzal például, hogy lefényképezzük amint áll a zenekar előtt és a csak rá jellemző stílusban dirigálja a muzsikusokat. Kézenfekvő megoldás. Ismerünk is számos ilyen felvételt, köztük nem egy híreset is. Ki gondolná azonban, hogy ugyanennyit, netán még többet is elmondhat egy fotográfia, ha a háttérben az üres nézőteret látjuk, a muzsikusok székein Csak a hangszerek pihennek, s Leonard Bernstein mindennek háttal ül egy kiterített kotta előtt. A hatásról mindenki meggyőződhet, aki megnézi a Várban, a Legújabbkori Történeti Múzeumban Arnold Newman amerikai fotóművész tárlatát. (A pénteken megnyílt kiállítás május 13-ig látható.) A fentihez hasonló portrék sorozatát találja a falakon a tárlatlátogató, köztük nem kevésbé híres emberekét, mint Igor Stravinszky, Marc Chagall, Marilyn Monroe, Truman Capote vagy Alfried Krupp és John F. Kennedy. Mindegyiküket szokatlan, ám annál jellemzőbb, sokat eláruló környezetben és beállításban rögzítette a fotóriporter. Arnold Newman a fotóművészet kiemelkedő alkotói közé tartozik. Több mint fél évszázada (1918-ban született) rögzíti kamerájával az őt körülvevő világot és embereket. Kiállításai és díjai felsorolhatatlanok. A világ leghíresebb múzeumaiban és galériában mutatkozik be rendszeresen, s olyan lapok versengenek felvételeiért, mint a Life vagy a Look. M. N. P.