Vasárnapi Hírek, 1993. július-december (9. évfolyam, 27-51. szám)

1993-07-04 / 27. szám

Magyar—orosz államelnöki találkozó /A A kisebbségek Jelcin természetes szövetségesei Rendkívül kellemes hangula­túnak nevezte Borisz Jelcinnel folytatott, közel háromnegyed órás megbeszélését Göncz Árpád. A köztársasági elnök kéthetes oroszországi útja leg­fontosabb állomásának értékel­te a találkozót, amely módot adott az eddigi tapasztalatok összegzésére is. Borisz Jelcin tájékoztatta Göncz Árpádot az orosz belső­ helyzetről és az alkotmányozási folyamat menetéről. Ezután esett szó a kétoldalú viszonyról, amelyet a magyar elnök a repülőtéren adott rövid nyilatkozatában felhőtlennek nevezett. Szó esett az Oroszor­szágban található magyar mű­kincsek sorsáról, s Göncz Árpád kérte: az orosz elnök segítse elő tervbe vett magyarországi kiál­lításuk és visszajuttatásuk meg­gyorsítását. Erre az orosz elnök ígéretet adott. Göncz Árpád átvette azokat a dokumentumokat, amelyek Beth­len István, valamint Eszterházy János szlovákiai magyar politi­kus sorsáról tanúskodnak. Egyúttal kérte, hogy az orosz hatóságok segítsék felkutatni Bethlen István sírját. A megbeszélésen szó esett a volt szovjet adósság második, mintegy 800 millió dolláros ré­szének orosz törlesztéséről is. A köztársasági elnök tájékoztatá­sa szerint ezt orosz részről az első rész törlesztéséhez hasonló módon képzelik el. (Magyaror­szág a tartozás első részén kato­nai felszerelést, egyebek között MiG—29-es elfogó vadászrepü­lőgépeket szerzett be.) A két államfő érintette a ma­gyar—orosz alapszerződés rati­fikálásának ügyét is. Göncz Árpád kifejtette, hogy a megál­lapodást a parlament nem uta­sította el, s csupán idő kérdése a ratifikáció. Hozzá hasonlóan az orosz elnök sem aggódik az ok­mány ratifikálása miatt. A délszláv válságról folytatott eszmecsere újólag megmutatta, hogy a magyar és az orosz megkö­zelítés igen hasonlatos, mindkét ország a háborúskodás békés ren­dezését szorgalmazza. Göncz Árpád értékelése szerint Oroszor­szág kész magára vállalni azt a küldetést, amely abból adódik, hogy egyszerre muzulmán és orto­dox nagyhatalom. A magyar államférfi a megbe­szélésen hangoztatta, hogy a vál­ság rendezése hallatlan mérték­ben erősítheti Oroszország világ­­hatalmi státusát és tekintélyét. Az oroszországi utazás ta­pasztalatai kapcsán Göncz Árpád a felkeresett kisebbségek kérésére tolmácsolta azt az igényt, amely a kisebbségi prob­lémák kezelésére alkalmas el­képzelés kidolgozására vonat­kozik. — Megkockáztattam azt a vé­leményt, hogy a kisebbségek tőle várják a kérdés megoldását, mondjam azt, természetes szö­vetségesei — tette hozzá Göncz Árpád. Végül elmondta: magyaror­szági, balatoni nyaralásra hívta meg az orosz elnök feleségét és unokáit. J. Dorogi Sándor (MTI) ÚNK Először a történelemben Gazdaságilag is jelentős a rokon népeinknél tett elnöki látogatás — értékelte Faragó András szóvivő Kazanyban, a tatár elnökkel folytatott tárgyalások közben sikerült lapunknak tele­fonon utolérnie a köztársasági elnök szóvi­vőjét. A Vasárnapi Hírek Faragó Andrást kérte fel a kéthetes munkalátogatás értéke­lésére. A szóvivő kiemelte az orosz elnök és a magyar köztársasági elnök szombati tárgya­lását. Ennek legfontosabb momentumaként említette, hogy a magas rangú vezetők meg­beszéléseinek eredményeként felgyorsul a kétoldalú kapcsolatok végleges rendezése, így remény van arra, hogy mielőbb megálla­podásig jutnak a még kiegyenlítetlen orosz adósságról folyó egyezkedések, s hasonló eredmény várható a magyar műkincsek ügyében is. A köztársasági elnök kéthetes munkaláto­gatását értékelve, Faragó András az út ered­ményének két pillérét emelte ki. Mindenek­előtt hangsúlyozta a látogatás történelmi je­lentőségét, hiszen először járt magyar elnök ugor nemzetiségi területen, s mint mondta, minden segítséget meg kell adni rokon népe­inknek, például a nemzeti szakemberképzés­ben, az új értelmiségi réteg kialakulásában. Az orosz tagköztársaságokban eltöltött két hét gazdasági szempontból is különleges jelentőségű — tudtuk meg a szóvivőtől. Az előzetes értékelések szerint az elnök kísére­tében lévő üzletemberek ugyanis több tíz­millió dollár értékben írtak alá vagy készí­tettek elő szerződést. Ezek pedig nem csu­pán külkereskedelmi szempontból fontosak, hanem azért is, mert több tízezer új munka­helyet jelenthetnek Magyarországon. A szerződések között szerepelnek mezőgazda­­sági megállapodások is. A Bábolnai Mező­­gazdasági Kombinát például az út eredmé­nyeként megtízszerezheti kukoricaexportjá Baskíriába. De szerződések születtek televí­zió-összeszerelésre és Ikarus buszok szállí­tására is. Cserébe viszont olyan fontos és értékes nyersanyagokat kapunk, mint a kő­olaj és származékai. A már nyélbe ütött megállapodásokon kívül pedig olyan, na­gyon reménykeltő tárgyalások is meg­kezdődtek az üzletemberek között, amelyek a következő két-három hónapban érhetnek be. Pete Tóth Csilla. _ -------- . Feledy három pontja A Magyar Televízió illetékesei az országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának idején szeretnének a parlamenti pártokkal konzultál­ni arról, hogyan képzelik a tévé szerepét a választási előkészüle­tek során. Erről Feledy Péter hír­igazgató tájékoztatta a Vasárnapi Híreket. Feledy Péter a VH-nak elmond­ta: az átszervezés bonyodalmai és viharai után elérkezettnek látják az időt arra, hogy egyeztessenek a pártokkal a jövő évi választások­ról. A napokban postázzák a meg­hívókat az első tisztázó megbeszé­lésre, amelynek három célja lesz. Először is arra kíváncsiak, hogyan értékelik a pártok a kilencvenes választások tévés közvetítését és előkészítését, s abból milyen kö­vetkeztetéseket vonnak le. A kon­zultáció témája lesz a nemzetközi tapasztalatok megvitatása is. A harmadik s talán a legfontosabb kérdés: konkrétan mit szeretné­nek, mit akarnak a pártok. A hír­igazgató abban reménykedik, hogy sikerül majd közös nevezőre hozni a véleményeket, és a televí­zió a közösen elfogadott etikai szabályzat alapján vághat neki a kampánynak. — vess — ......■ Vasárnapi­­Hírek* Centrum a jobboldalon — jelölte kii Csurka István­ profitizálásuk fő célját a Magyar Út szombati országos gyűlésén Az ügynöki múlt beismerése nem zavarta a Ma­gyar Út szombati országos gyűlésének publikumát, amely tapsviharral fogadta Csurka Istvánt, aki a mozgalom fő céljának azt nevezte: a jobboldalra ke­rüljön a magyarországi politizálás centruma. A Bu­dapesti Műszaki Egyetemen megtartott tanácskozá­son megválasztották a szerveződés vezetőségét, a héttagú elnökség élén Csurka István áll. Csurka István szerint a Ma­gyar Út az egyedüli képviselője a népi-nemzeti akaratnak, mert nemcsak az ellenzékben, hanem az MDF-ben is az idegen szelle­miség vált uralkodóvá. Úgy ér­tékelte, hogy az MDF tagsága „félelemtől vacogva tűri ve­zetőségének egyre fokozódó és állampártiasodó centralizmu­sát”, s a mozgalom gerincét az onnan kikeseredettek alkotják. A mozgalom fő szövetségese, „édes gyermeke” a Magyar Igazság Párt, amelyet minden eszközzel támogatni fog. Eluta­sítják viszont — Csurka szavai­val élve — „a liberalizmusnak álcázott vágott vegyessaláta nemzetfelfogást, ami ugyan a konformizmusba és a tájékozat­lanságba taszított apróra vágott egyén teljes szabadságát hirde­ti, de ugyanakkor egy szűk réteg kizárólagos hatalmát valósítja meg”. Szemben áll a mozgalom a kommunizmus és a fasizmus minden válfajával, de azokkal is, akik a Magyar Út helyét a szélsőjobbon akarják kijelölni. Tisztességes jobboldalként azonban — jelentette ki Csurka — megbecsülik a tisztességes baloldalt. Csurka élesen bírálta az An­­tall-kormány kiszámíthatatlan pénzügyi, adó- és gazdaságpoli­tikáját, és szigorúbb törvénye­ket sürgetett a vagyonfelmérés és a privatizáció ügyében. Az utóbbit így jellemezte: „Most a transzvesztita virágáruslány­­réteg — amelyik vörös csillag­gal a gomblyukában vagy a blú­zán a túlfizetett hitelek felvéte­lével árulta a hazát — abban ér­dekelt, hogy áron alul adja oda portékánkat, s minél előbb. Le­hetőleg addig, amíg a nemzeti­nek mondott kormány van ha­talmon.” -------- , , A A Magyar Út olyan embere­ket akar küldeni a törvényho­zásba, azután az államhatalom­ba, akik meg tudják alkotni az új „nemzetépítő állam” alaptör­vényeit, fokozatosan felváltják a régi, elhasználódott apparátus embereit, és megteremtik az át­menet erős államát, amely a ter­heket arányosan és igazságosan elosztva elvezeti a magyarságot az európai jellegű, de sajátosan magyar demokráciába. Csurka határozott, de — az alapszerző­désre utalva — nem „ukrán— magyaros” külpolitikát hirde­tett meg, és önrendelkezést kö­vetelt minden magyarnak, aki Trianon nyomán került a hatá­rokon kívül. Nem területeket, hanem a lelkek megtartását akarják — fűzte hozzá Csurka István. A zsúfolásig telt teremben — ahol föltűnt Zacsek Gyula, Szilassy György, Zétényi Zsolt, Dénes János, a délutáni órákban Csapody Miklós is . Horváth Lajos, a Magyar Igazság Párt ideiglenes elnöke úgy vélte: nem ők hagyták ott az MDF-et, ha­nem megfordítva. Reményeik szerint lehetőség nyílik majd koalícióra­­ az MDF-fel, talán úgy, hogy akkor a most kor­mányzó párt lesz a kisebbik partner. (vess) n­év Program­fórumok Fordítsuk meg az eddigi gya­korlatot! A lakossági fórumok legyenek a programalkotók. A pártok pedig abban versengje­nek, hogy melyikőjük képes a legjobb eszközrendszert moz­gásba hozni a társadalmi komp­romisszumokkal kidolgozott és elfogadott program érdekében. Ezek a gondolatok is vezérel­ték a Társadalmi Érdekegyezte­tő Tanácsot, amikor — mint ar­ról a minapi sajtótájékoztatón szóltak — Tények és Tétek cím­mel szeptembertől lakossági­­program-alkotó vitasorozatot indít. Ennek célja, hogy fogal­mazzák meg a választópolgárok és a munkájukhoz, napi létük­,­hoz kötődő érdekképviseleteik azokat az alapszükségleteket, amelyek elengedhetetlenek a jö­vendő társadalmi stabilitáshoz és fejlődéshez. (k.) Fémdugók az ország kapuiban /Török invázió — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — Egy busz megpróbálta kike­rülni a kamionsort, ahogy a sze­mélygépkocsik is teszik vagy tennék, de lecsúszott az árokba. Megkísérlik kitolni. Verejtékez­nek a férfiak. Nagyon süt a nap. — Fölállítottuk ezt a sátrat, rajta a nagy vöröskereszt, ha valaki rosszul lenne. Még nem volt sok dolgunk, hála Istennek. Pedig hát ülnek az áttüzesedett kocsikban — mondja a polgári védelmis százados. — Ez ugye kész gutaütés. A török gyerekek meg szanaszét rohangálnak. Mi lesz, ha egy motoros elcsapja valamelyiket? Nagylak, Ártánd, Gyula. Ha­tárkapuk Magyarország és Ro­mánia között. Kapuk? Ugyan! Fémdugók kamionokból, sze­mélykocsikból. Megszoktuk? Ezt nem lehet megszokni — áll a határőr törzsőrmester a dízelmotorok fekete füstfelhőiben. Szemből gyalogcsapatok érkeznek, a há­tukon batyuk. — Honnan tud­nám, hogy milyen hosszú a sor, hogy hol a vége? Lehet, hogy holnapután, amikor újból szol­gálatba lépek, ideér az a kami­on, amelyik most kezdte a vára­kozást. Most, július másodikán, pén­teken a kamionok, más teherko­csik hatvan, a személyautók csak húsz órát állnak a sorban. Ártándnál valamivel jobb a helyzet. Gyulánál pedig egészen tűrhető, ott a teherautók húsz, a személykocsik hat óra alatt át­juthatnak Romániába. A török invázió éppen csak megkezdődött: a Nyugat-Euró­­pában dolgozó vendégmunkások többsége ezután indul el, július közepén, hogy szabadságét ott­hon töltse. Tehetetlenek vagyunk? Az okok közismertek, és­aj­­tunk kívül állók. Három eszten­deje kezdődött a volt Jugoszlá­viában a polgárháború, és akkor átterelődött erre, hozzánk az északnyugat—délkelet i rangú európai tranzitforgalom Aztán bevágott az egyre szigorodó em­bargó is. Korábban a röszkei, tompai határállomásokon ka­tasztrofális volt a helyzet, az idén nyáron azután mint, a magyar—román átkelőn verte ott végletesen. Más kérdés, hogy néhányan úgy gondolták, ez csak átmeneti ideig lesz így, s hogy nem tettek semmit, vagy nem tehettek meg mindent, amit lehetett volna. Mondván: minek a sok pénzt — amikor nincs is — kerülőutakra költeni. Azért alakultak tárcaközi bi­zottságok. De a dolog nem ilyen egy­szerű. A határátkelők ügye a szomszédos országokra egy­aránt tartozik. Az egyik, csak az egyik fél jóindulata édeskevés. Elfogultság nélkül is megál­lapítható, hogy az átkelőhelyek bővítését, újak megnyitását mindig a magyarok kezdemé­nyezték. Egyszer majd Méhke­réknél, Battonyánál, talántán Nagyszalonta alatt is át lehet kelni a határon. Mert a tárgya­lások mindig „a kölcsönös egyetértés" jegyében zajlanak. Megállapodások, szerződések is születtek. Csak éppen elég átkelőhely nincs, s ami van, ilyen forgalom átbocsátására, a határforgalom kulturált és biztonságos el­lenőrzésére végképp alkalmat­lan. A határőrség központi ügye­letétől kapott tájékoztatás sze­rint tegnap, szombaton Nagy­laknál a kamionoknak 40 órát, a személygépkocsiknak 30 órát kellett, illetve kell várniuk még az átjutásra. Sz. J. J. A magyaregér útja Célunk a fennmaradás és a túlélés, melyben a magyarság eddigi történelme során mindig jeleskedett — mondta a Magyar Egérút Körök elmúlt heti zászlóbontásakor Marton Frigyes, az ismert rendező és humorista, a Magyar Egérút Alapítvány szóvivője. A kettőszáz forintos tagsági díj befizetése (az alapít­vány központ, Budapest, 1081 Köztársaság tér 27.) bárkit feljo­gosít például arra, hogy korlátozásoktól mentesen használhassa a magyar egérutakat.­­ Mármost nem mindegy, hogy magyaregér, vagy magyar egér. Ki e nyelvet ismeri, az pontosan érti a különbséget. A többiek meg ragozhatnak. Dolgozataikat bekötik, fölpántlikázzák, arany czimerekkel körülczirkalmazzák, úgy lészen jó. Én meg itt napok óta csak somolygok a bajszom alatt. És látok­­­futok belépési nyilatkozatot keresve, hogy alákanyaríthassam a nevemet. Amelyikben semmi kétes ipszilon, semmi őstörténet. De a csudába is, sohmn sem tanálok egy belépési nyilatkozatot! Eldugták volna mindet? Rejtették valami egérlikba? Hogy mit ki nem talált ez a Marton Frigyes! Pontosan úgy viselkedik, mint az ugyancsak ősi viccben az egér, amelyik a hegyaljai magyar ember hordóból csordult borát kortyintván csípő­jére tette a két kicsi mancsát, és fölkiáltott: no, hu­ az a macska, hadd itéljem meg. Miközben vélhetőleg esze ágába sem jutott a macskákat szaporí­tani. Tudhatta ugyanis, hogy a macskák hősködésének, élettértágító vadászatainak mindig az egerek itták meg a levit. Utóbbi időkben különösképpen. Aztán vagy új macskák jöttek, vagy tigrisek (Tigris tankok), vagy behemót medvék. És annyi fejünkre idézett balszerencse közt mégis mindig sike­rült egérutat nyerni. Másként nem lennénk. De macskák se. Végső soron belőlünk élnek. Híznak, urizálnak, csinálják a macskazenét s a macskajajt. Az volt a baj, hogy eleddig senki ki nem találta ezt a Magyar Egérút Alapítványt. Hogy ehhez a Marton Frigyesnek kellett jönni. Egy komédiásnak! Holott az ügy, a­mi Magyar Egér Út ügyünk vér valóságosan komoly. A templomegere-frakcióval, a fehéregér­­frakcióval s a radikális mezeiegér-frakcióval. Ha kiderül, hogy túl sokan vagyunk, mi lesz tivéletek, Kandúr Bandik? Utóbb még bebizonyosodhat, hogy az egér a legvidámabb állat, s csakis azért, mert irhájából nem készül egy picike kacagány _______Szabó József Jenő : Wallenberg-emlékkert A volt budapesti gettó Wesselényi utcai egykori kapujának közelé­ben ma, vasárnap délelőtt ismét összegyűlnek a holocaust áldozatai­nak hozzátartozói, itthoni és a világ különböző országaiból érkezett túlélők, hogy leróják kegyeletüket a Magyar Zsidó Mártírok Emlékművénél. A Dohány utcai zsinagóga mögötti kertben rendezik a gyászünnepséget, amelyen ott lesznek a magyarországi zsidó közösség, valamint a Zsidó Világkongresszus kelet-európai tagozatának vezetői is. Keller László, az Emánuel Ala­pítvány elnöke — aki ugyancsak részt vesz az emlékünnepségen — a Vasárnapi Híreknek elmondotta: — A megvalósításhoz közeledik szándékunk, amely szerint a Do­hány utcai zsinagóga mögötti kertet (ez jelenleg felvonulási terület) em­lékparkká alakítjuk. A fekete gránittömbökből már elkészültek a táblák, amelyekre azoknak a bátor keresztény embereknek a nevét vé­sik fel, akik a vészkorszak idején — nemegyszer életük kockáztatásával — zsidókat mentettek. Öt táblát he­lyezünk el a kegyeleti parkban, amely Raul Wallenberg svéd diplo­mata nevét viseli majd. Az ember­mentők — úgy vélem — megérdem­lik, hogy — akárcsak mártírjainkra — rájuk is, elévülhetetlen, nemes cselekedeteikre tisztelettel emlé­kezzünk mi, majd később az utódok tegyék ugyanezt az idők végezetéig. — Annak függvényében, hogy a Dohány utcai zsinagóga rekonst­rukciós munkálataihoz szükséges jelenlegi felvonulási terület időben felszabadul, azt tervezzük —, foly­tatta az elnök —, hogy a deportálá­sok 50. évfordulója alkalmából jövő nyáron tartandó emlékünnepségre elkészül a kegyeleti park. A költsé­geket, amint az a mártíremlékmű esetében is, teljes egészében az Emánuel Alapítvány fedezi.­­gó 1993. JÚLIUS 4., VASÁRNAP3

Next