Vasárnapi Hírek, 1993. július-december (9. évfolyam, 27-51. szám)
1993-07-11 / 28. szám
Gyula ürügyéniHÍVÁ / Történelem és dráma Ezen a címen rendezett a Gyulai Várszínház igazgatósága konferenciát írók, történészek, színházművészek, kritikusok, esztéták számára a gyulai városháza dísztermében az elmúlt hét péntekén. A harmincéves jubileum kapcsán is az alapkérdés az volt, helyes-e, szükségese és elismeri-e, ha egy színház a történelmi drámát, tágabb értelemben a sorsidentitási kérdéseket felvető-taglaló drámákat helyezi egész létezése, működése középpontjába? Milyen ezenközben a történelem (történészek) és a dráma(írók) viszonya, melyek a kapcsolódások és függések etikai, esztétikai, műfajidramaturgiai követelményei? Szerteágazó és egész irodalmi, színházi életünket foglalkoztató problémakör ez, nehéz most, a „történelem végén”, az újfent kialakult politikai, művészeti nép-nemzeti—urbánusszociálliberális törésvonal mentén a téma tárgyilagos megvitatására is kellő értékű és számú tudóst és művészt mozgósítani. A meghívott drámaírók többsége el sem jött. Erősen foghíjas volt más ágak, műfajok képviselőinek a megjelenése is, ám Czímer József, a színházesztéták, történészek, dramaturgok doyenje bölcsen tette a dolgát: főreferensként elhatárolta és összekötötte a történelmet és a drámát (valamint művelőit), figyelmeztetett mindkét oldal lehetőségeire, kötelességeire és hibáira. A felesleges szembeállításokat és gyanakvásokat kiküszöbölendő, önfeltáró vallomást is tett: mintegy két évtizede maga buzdította a Várszínház vezetőit a sorskérdésekkel foglalkozó (történelmi) drámák bemutatására. A Kosáry Domokost mint konferenciavédnököt is helyettesítő Benda Kálmán ugyancsak egy szakterület doyenjeként higgadtan, bölcsen beszélt a történészek és (történelmi) drámaírók közös kötelességeiről (mindketten, nemzedéki váltások során, újból értelmezhetik a múltat), különböző eszközökkel, az utóbbiak csak azt nem tehetik meg a „történelmi nyersanyaggal”, hogy korba nem illő gondolatokat, tetteket „ruházzanak be” a drámafolyamatba. Az összefércelt „múzeumi” vagy dokumentumjátékokra célozva hangsúlyozta a magas művészeti-esztétikai színvonal fontosságát. Néhány hozzászóló — dramaturgok, önkormányzati képviselő, rendező — elemezte, méltatta még a Várszínház jeles magyar drámaműhelyként betöltött, lényegében szintetizáló szerepét, s ötleteket is adott ahhoz, miként lehetne e szerepet folytatni akár az épület és intézmény megvédése, továbbfejlesztése, akár az 1996-os expóhoz kapcsolódás érdekében. B. J. ^ ----------xA\\ W)---------Csemetesztori Az emberi képzelet nem ismer határokat. Ezért aztán már csak az a kérdés, hol tart a fejlődésben a maszk- és trükktechnika, meddig tágulhatnak e sajátos „művészetben" a határok. A filmipar legújabb darabjait látva úgy tűnik, szinte a végtelenségig. Szemünk láttára zuhannak ki a repülőgépből az emberek, vagy megégnek, szörnnyé változnak, megtanulnak repülni, törpékké vagy óriásokká válnak környezetükhöz képest. Néhány éve egy szórakozott feltaláló, bizonyos Wayne Szalinski véletlenül összezsugorította gyerekeit, akik a nagyvilág kis liliputijaiként élték át kalandjaikat saját kertjükben. Azóta nagyot változott a világ. Legalábbis a Szalinski családé, nem Hollywoodé, ahol változatlan a recept; ha sikere volt egy filmnek, jöhet a folytatás. Nos, a feltalálóval ismét történt valami megmagyarázhatatlan. King Kong után szabadon, most Szalinski kétéves csemetéje került egy nagyítómasina közvetlen közelébe, így elkerülhetetlen lett a kisember óriássá válása. Ezúttal hozzá képest válik liliputivá egész Las Vegas — a szülőkről nem is szólva. Ha a Drágám, a kölyök (marhamnagy stíl)című filmet gyerekek nézik a moziban, önfeledten élvezhetik a jópofa csemetesztorikat, ha a gyerekeket felnőttek is elkísérik, unaloműzésként érdemes megfigyelni, mikor, milyen trükköket alkalmaztak a produkció készítői. E film e szempontból valamivel érdekesebb. (Intercom) (falus) Társulatról társulatra kopogtat az új évad A kőszínházak csendjét ilyentájt legfeljebb a renoválók szerszámainak zaja veri fel, ám Máthon a színházszerető nem nyughat, * * * már az izgatja, mi vár rá az új#IJ-é?#ICI?Kil6K évadban. BUDAPESTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ. Ahogyan ko- Máté Gábor rendezi egyébként jábban azt már hírül adtuk, az első „nagyszínházi” bemutató minden teátrumnál korábban jót is, amelynek még nincs végkezdi a következő évadot a Ka leges címe. Jona József Színház, amelynek Zsámbéki Gábor ShakesXC Kamrájában augusztus 21-től peare Julius Caesarát viszi sorozatban láthatók az eddig színre, Ascher Tamás Pirandel. " egyeztetési gondok miatt nehelo Ma este rögtönözve játszunk - szebben elérhető előadások a című művét, a színházhoz most " . Katharina Blum elvesztett tisz- szerződött Gothár Péter pedig é ptessége, a Hamlet és az Akárki. Bereményi Géza készülő darabja (Az utóbbiban nyújtott játékáját rendezi majd. És még egy újPKért kapta idén Csákányi Eszter hánság: a túl magas előadásul a legjobb női alakítás díját a Főszám (az elmúlt évadban ez 450 ar városi Önkormányzattól.) Ezek volt), s a műszak túlterheltsége kel az előadásokkal, valamink miatt a Katona havi egy szánna- ir az ugyancsak itt játszott Müller lapot tart. (Ez egyébként — már táncosaival (ezért a munkájáért) ,hogy nem tartanak előadást —* pedig Máté Gábor kapta a Főváv (kifejezetten gazdaságos,Prosi Önkormányzat legjobb ren- , BUDAPESTI KAMARASZÍN-dezésért járó díját) és a két Ha- HÁZ. A hasonlóképp anyagi Helász Péter-rendezéssel, vagyis a nehézségekkel küzdő Budapesti kamrabéli teljes repertoárral. Kamaraszínház például mindvesz részt a társulat az Európa, járt azzal kezdi az évadot, hogy Színházi Unió Budapesten rend? elmarad a Poppea megkoronádozott fesztiválján október 20-szásának bemutatója a Kiscelli és november 10. között. De nem'' ,romtemplomban — pénzhiány szűnik meg a Kamra izgalmast miatt. Meglesznek viszont a tvkísérletek színhelye lenni a törvábbiak, a Nem élhetek muzsivében sem. A következő évad-utcaszó nélkül a színész Derzsiban két rendezőszakos főiskolás , János rendezésében, a Vértest és Zsámbéki Gábor végzős szi'Ztérek című musical a Pécsről nészosztálya is itt dolgozik* dde szerződött Vári Éva főszemajd. Hargitai Iván Büchner ü Teplésével és Szegvári Meny- Dantonját viszi színre, Novák Miért irányításával; Shakespeare Eszter pedig a Csongor és a Makrancos hölgye Csizmadia Tündét. És ismét lesz a Kamra-*Tibor rendezésében, s a kedvelt dűn Máté Gábor-rendezés, Tom Anese figura, Pán Péter is meg- Stoppard Rosencrantz és Gwij-elevenedik Novák János vendenstern halott című darabja, végrendezésében. Mindez a Kálvária téren. Az ínyenceknek való csemegéket itt is a stúdió kínálja: a Károly körúti parányi térben Marlowe II. Edwardját Gálfi Lászlóval a címszerepben Ruszt József viszi színre, Csiszár Imre Lorca Termáját, s a változatosság kedvéért itt drámaíró, Forgách András rendez majd, mégpedig Heinrich von Kleist Kitaszítottak című drámáját. Tarkovszkij filmje alapján pedig Csizmadia Tibor rendezi a Stalkert. ZALAEGERSZEGI HEVESI SÁNDOR SZÍNHÁZ. Világhírű filmekből közismert művek csábítják majd a közönséget a színházba Zalaegerszegen is, ahol A lovakat lelövik, ugye?! és a Zorba színpadi — ez utóbbi musical — változata lesz látható, mindkettő Halasi Imre rendezésében. A Hevesi Sándor Színházban is lesz Shakespeare-bemutató: itt a Szentivánéji álom kerül színre Zsótér Sándor vendégrendezésében. Ugyancsak vendégként rendezi a Diákszerelem című zenés vígjátékot a népszerű, egyébként Kaposvárról Veszprémbe szerződött színész, Koltai Róbert. És jön vendég rendezni „a világhír küszöbéről” — ahogy Halasi Imre igazgató fogalmazott —, Ljubljanából. De lesz Szabó Magdamesejáték, a Sziget-kék című, és lesz a stúdióban Nádas Péter-bemutató, a Temetés. És mint már évek óta, lesz megint Nyílt fórum, ahol a fiatal drámaírók legújabb műveit szedhetik ízekre az érdeklődő kollégák, dramaturgok, kritikusok és egyéb színházi szédelgők. sv A pillanat, művészet Az EZ + AZ című szórakoztató műsor egyik jelenetében örömmel fedeztem fel a nagyszerű színészt, Mányai Lajost és partnerét, Újlaky Lászlót, kedves, ősi barátomat. Egy a tévében már sokszor ismételt cirkuszi környezetbe ültetett Tell Vilmos-jelenetet adtak elő, kitűnően. De jókedvem hamarosan elszállt, amikor a képernyőn megjelent a bohóc-Tellt azonosító felirat: Pethes Sándor. Holott — mint említettem — a szereplő a Madách Színház immár nyugdíjas kitűnő művésze, Újlaky László volt. Ha már a rendező vagy a stáb tagjai a színpadról nem, legalább a Szomszédok című teleregényből ismerhetnék Újlaky Lászlót. De ha a pályán csaknem hat évtizede szakadatlanul dolgozó, ma is aktív művészt onnan sem ismerik, akkor ismerniük kellene Pethes Sándort a régi magyar filmekből, melyekből — hála Istennek — szinte soha nem hiányzott. Mondják, a színház a pillanat művészete. Na de ennyire?! (sívó) 0 ( Zsöllye ) A múlt heti szabadtéri színházi kínálatot a könnyedebb szórakoztatás igénye jellemezte (de a „kis” Madách Neil Simon-bemutatója is ide sorolható volt). E héten azonban nagyon fontos premierre kell felhívnunk a figyelmet: Sütő András új drámája, Az ugató madár bemutatójára Gyulán. Ha Sütő tolla alól bármilyen új mű kerül ki, az mindig esemény. Egy új dráma pedig (amely csak a színpadon lesz új, mert régen is folyamatosan készült éveken át) különösen jelentős esemény. E hetinek tekintendő a miskolci Akropolisz Szabadtéri Színpad bemutatója is: hivatalosan július 6-tól játsszák Békeffy—Lajtai c _ \ ,i J ^ íl V - 1 (-esi) A régi nyár című zenés vígjátékát, kitűnő szereplőgárdával. Nem szabadtéri kínálat, ám az előadás különlegessége megéri az esetleg kánikulai hőségű nézőtér viszontagságait is a Merlin Színházban. Halász Péter New York-i társulata, a Love Theatre — először ma este — , angolul adja elő a Piero della Francesca Cabaret című produkciót. És még egy vidéki esemény: Zsámbékon a Romtemplom előtt tegnap este a Kerekasztal Színházi Társaság színre vitte Paul Foster híres darabja, az I. Erzsébet sajátos (zenés) változatát. A keserű valóság fantáziavilága" . Meglepő színpadi látomás, különös és egyedülálló stílusbravúr Sütő András Az ugató madár című játéka, amelyről a szerző*azt írta műfaji megjelölésként, kegyelem és ítélet három felvonásban. Az ugató madár Bodor Péter székely ezermester, feltaláló életének, sorsának dallamára íródott, de nem történelmi eseményjáték annak ellenére, hogy a valóság abszurd logikája szerint bonyolódik. A sorsdráma a szabadságharc bukása utáni években játszódik Marosvásárhelyen; vízióként, fantáziaképekben idézi meg Bodor Pétert s a korabeli történelmi valóságot, amelyben szenvedések, szenvedélyek motiválják, keretezik a szereplők életét. A színterek váltakozása is meglepetésből meglepetésre fordítja a cselekménysort, ebben a fantáziavilágban minden valóságos, Bodor Péter körül a barátok színeváltozása éppúgy meglepő fordulatokat produkál, mint megmentőjének áldozatos cselekvései, Rhédey Claudia szerelmes hűsége. Az írói alapgondolat, a drámát működtető mondandó nagyon is sokfelé mutató. Példázatos, nagy ívű gondolati építmény — a történelmi sors kelepcéjébe esett ember katartikus tragédiájáról, aki az önkénynek kiszolgáltatottan bármikor farkasverembe zuhanhat, hiszen körülötte nemcsak a rendőri szervek ólálkodnak, hanem a titkosügynökök is, ahogy a dráma mondja: „minden hatalom a megvetett besúgóinak hátán szánkázik előre”. Tehát a darab historizmusa egyetemességre tör. Önkínzóan keserű kép magunkról, a hangoskodó, magyarkodó szerepjátszókról, akik cselekvésnek hiszik a képzelgést, hősiességnek a kocsmai nagyotmondást. Bodor Péter sorsdrámája ürügyén sokféle felismerés villant elénk. Ez a rálátás a múltat is jelenidejűségbe emeli, a groteszk vonások pedig színesítik a színpadi pillanatokat, a játékosság elviselhetővé teszi a példázat keserű tartalmát. Sík Ferenc rendezése jól egyensúlyoz a stílus végletein, az ellenpontokat jól fogja egységbe, a már-már fekete humor hatáselemeit is okosan adagolja, a teatralitásnak különösen az első felvonásban juttat hangsúlyos szerepet. Koncz Gábor alakítja Bodor Pétert. Minthogy a drámai kompozíció szerint inkább elszenvedi a cselekményt, számára a magatartás nemessége, az identitás megőrzése a feladat, s a színész jó érzékkel a szellemi és lelkierő, az emberi nagyság működésének felmutatására koncentrál. Szerelmét Gáspár Imola alakítja — az érzelmek végletein játszik, jól ábrázolja a szerelmes asszonyt, az érzelmes „ lelket talán, csak a politikai gondolkodó ravasz bátorságát tudja kevéssé érzékeltetni. Sok szereplője van a játéknak, de feltétlenül dicséretet érdemel Fülöp Zsigmond, Ferenczy Csongor, Pathó István, Szersén Gyula, Bitskey Tibor, Mezei Lajos, Botár Endre, Szokolay Ottó és Áron László játéka. Kemény Árpád díszlete jól működő játékteret ad, Pap Judit jelmezei jól érzékeltetik a kor hangulatát. Az Illés Jenő nti /btíhiLvyRA K¥ Régi nyár— érdesebben Fedák Sári „hozta” a témát Lengyel Menyhért nyomán, aztán mégis Honthy lett Mária, híres színésznő a hatvanöt évvel ezelőtt a Budai Színkörben, más operettcsillagok és Nemzeti Színházból is jött színészek között, Oláh Gusztáv színpadképében bemutatott Békeffy István a Lajtai Lajos-operettben, a Régi nyárban. Tíz évvel ezelőtt keltette újabb életre a nosztalgiázó művet Iglódi István a József Attila Színházban, a vendég Törőcsik Marival a főszerepben, hogy onnan még orosz, cseh, szlovák fővárosokba, más magyar színházakba is elkerüljön. Az elmúlt napokban A régi nyár című zenés vígjáték — ismét Iglódi rendezésében, új szereplőkkel és nagyrészt új közreműködőkkel — a székesfehérvári Pelikán Udvarban és a miskolci Akropolisz Szabadtéri Színpadon indult újabb visszaemlékező útjára. E redivivus mintha komorabb, érdesebb lenne, a nagy számban özönlő, érdeklődő nézők is elgondolkodva, kevesebb érzelmi töltéssel nézik s tapsolják meg mégis e félig operett-, félig zenésvígjáték-szerűséget. Azért is, mert most már nincs ott akár a színművészek, akár a nézők tudata______ ban az a buja értelmi televény, amelyben az egykori vagy közelmúltbeli nagy sikerek megszülettek. Nyilvánvaló, hogy Iglódi tanár úr is szigorúbb játékra ösztökélt, újabb szorongásaink árnyékában is. Bánsági Ildikó (Mária) számára mintha a leánya féltése volna az egyedülvaló érzés és szándék, pedig hát... Bács Ferenc Jankovits báróként visszafogott, férfias lírájú, s az első nagy jelenetét Máriával tisztán, szépen csinálja. Méhes László Trafinaként valósággal abszurd táncos komikus, s külön nagy jelenete, amikor a görlöknek bevallja: minden excentrikussága félelem terméke. Igó Éva modern bájú Mimóza öltöztetőnő, Csömör Csilla (Zsuzsi), Széles Tamás (Miklós) pedig (velük láttuk) racionálisabb mai fiatalok, áttetszőbbek. AA-----Bogd József • A magyarországi turnén vendégeskedő neves angol ifjúsági zenekar, a Buckinghamshire County Youth Orchestra ad hangversenyt július 28-án a Vigadóban. A koncert érdekessége, hogy magyar szólista, az ifjú gordonkaművész, Fenyő László lép fel az együttessel. A műsoron Eigar-, Csajkovszkij- és Sibelius-művek szerepelnek. Felfedezett táncban Az Izrael Balett, amely most nálunk, a Margitszigeten bemutatkozott, a szó szoros értelmében egyedülálló helyet foglal el a fiatal állam meglepően gazdag táncéletében. Az országban tizenhét — részben immár nemzetközileg ismert — együttes működik a XX. századi tánc különféle válfajában, klasszikus ellenben csak ez az egy, amelyet művészeti vezetői, a táncosnak és táncalkotónak egyaránt kiváló Berta Yampolsky és Hillal Markman 1967-ben létrehoztak. Nívójukról annyit: első amerikai turnéjukon (az együttes még csak tízéves volt akkor) századunk nagy táncalkotója, Georges Balanchine megtekintette előadásukban a most nálunk is bemutatott C-dúr Szimfóniát (Bizet zenéjére), majd ezt követően több (ma világszerte igen magas jogdíjas) koreográfiáját a rendelkezésükre bocsátotta, nagy segítséget nyújtva további fejlődésükhöz. Amint láttuk, ez példásan meg is történt. Az említett tánc, a térszimmetriának és a mozgásvariációknak ez a megindítóan szép remeke máig dísze és csúcspontja az együttes műsorának, meghatározója stílusuknak. Yampolsky azonban nem másolója példaképének, hanem nagy fantáziájú, tehetséges híve, amint a szigeten bemutatott Dvorák-variációi és Mephisto keringője (Liszt Ferenc zenéje) is bizonyították. Dancing változatai (Padlófelmosás, Itt egy keringő, Fáradtan) ragyogó humortartalékokból erednek, amelyből sokat képes átsugároztatni igen magas felkészültségű, részben nagyon fiatal táncművészeibe. Rajk András Balanchine—Bizet: C-dúr Szimfónia 00-14*2 o. Tatan*-n kalmük—pomázi história Követem Szalkay Antal úr pontosan 200 éve magyarított műve színlapjának eredeti utasítását: „a környülállásoknak minden egymással való egybevetése nélkül szállok a dolgoknak érdeméről". Mármint ami a Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsi második szentendrei felújítását illeti. Nekem tetszett már a negyedszázaddal előbbi is, amikor Békés András úr rendezte és a Pomázon született boldogult Vujicsics Tihamér úr készített hozzá zenét, Chudy József úr végképp elveszett partitúráját pótlandó. És most Ruszt József úr rendezése, valamint Sebő Ferenc úr zenéje is tetszik, csakúgy, mint a fiatal társaságnak — kivált Györgyi Annának, Bagó Bertalannak és Kaszás Gézának — továbbá a Hegedős Folk Zenekarnak s a Bihari Táncegyüttesnek igencsak eredeti játéka. Nem véletlen említem együtt a megnevezett szereplők, a muzsikálók és a táncosok játékát. Ruszt uram legnagyobb találmánya ehhez a „szomorú-vidám históriához”, ehhez a pomázivá magyarult szerbült, vérességében Euripidész úrral, kacagtató mivoltában Arisztophanész úrral vetekedő görögtragédia-csúfoláshoz, hogy jó érzékkel váltogatja a helyzethez illő s majd éppen helyt nem álló arcfacsarásokat a „fentebb” és az igencsak közönséges mozdulatokkal. Elmegy egészen a labdarúgómasszőrök gyógyító vádlipüföléséig, valamint az ideáig, hogy a fej-haj táncoló fiúk közül az egyik istenadta ebadta a másik csizmáján „csapásoljon”. Mindenek felett ez engedélyezett pajzán bolondozásban rejlik a jókedvű este csiklandó hatása. Ehhez igazodnak Orosz Klaudia képtelenül aranyos tatár—kalmük—pomázi és menynyei öltözetei. Foltin Jolán is tehetett volna még több engedményt a néptáncmozgás ismert stílusából a képtelen keverék irányába, amiként Sebőék zenéje erre bőven ad felhatalmazást és lehetőséget. R. A. ^ ^ 1993. JÚLIUS 11 .VASARNAP_______________________________________________________________________________________________________________