Vasárnapi Újság, 1838 (5. évfolyam, 194-244. szám)
1838-10-14 / 233. szám
233-dik Vasárnap. Kolozsvárott, October 14-kén, 1838. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK" TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM. Levelezés. 425 hasáb. Becsület érzés 433 h. Falusi egyesület 434 h. Újságok, 435 h. Toldalék 441 h. LEVELEZÉS. Szerkesztő hivatalos helyére megérkezte után mindjárt egy levelet kapa, mellynek tárgya az asszonyi mivelődés. Ámbár a3 mint látszik nem úgy van írva, hogy közzé tétessék és ottan ottan túlságos; de még is olly sok igazat találunk benne, hogy azt eredetisége megtartásáért egészen úgy a3 mint iratok kinyomathatónak vélők. Jelentjük egyszersmind , hogy ugyanazon postával a* levélíró leányaitól is kapunk egy levelet, melly a3 dolgot egy kissé más színben adja elé, 3s azt hisszük, hogy ha ezt is majd közleadjük, mind a3 két fél kívánságának elég lesz téve, 3s nem lesz szükség a3 szerkesztő3 saját nyilatkozására. A levél ez: Kedves Vasárnapi úr! Engedjen meg nekem , hogy illő titulussál megadni nem tudom, mivel mi, az V. U. olvasói csak annyit tudunk, hogy az eddigi Szerkesztő eltávozott, de helyébe kilépett,azt elfeledték vagy nem akarák nekünk megírni. Már akárki legyen az úr, elég toronyot, boronyát Összebeszél nekünk a3 Asántikról, kínaiakról, indiánokról és több más idegen népekről, a3 kikkel nekünk semmi közünk; azért reméljük hogy tud valamit mondani a3 mi hazai, sőt házi dolgainkról is. Igazán megvallva, én könnyebben szenvedem, ha Európa vész össze Ázsiával, mintha a3 bírónk vész össz a3 nótáriussal, vagy a3 dúló a3 falunkbeli földesúrral, mivel ezeknek következéseit hamarább megérzi helységünk. Most ugyan Istennek hála e3féle háborúság nálunk nincsen; hanem van nekem magamnak egy kis házi bajom a* mellyben reménysem lehet az úrhozám egy kis segéddel. A dolog ez. Ez előtt nem sok idővel elfelejthetetlen kedves feleségem meghatá- rozván, egy pár leánykát 13 -—, 14 esztendősöket hagyó apai gondoskodásom alá. Jó gyermekek az igaz, azért nem kellene panaszolnom, de bizony terhes egy férfinak leány gyermeket nevelni, és az enyimeknek, bár jól felnőttek lábalól, bizony még nevelésre van szükségök. Egy szegény néném van, ezt magamhoz vettem , mint oda kun jártamban hallottam nevezni, gár dédámnak, de ez szegény vén , beteges, gyenge, és az én leánykáim szelíd nyájas utánajárásokkal, kedve keresetével (mit néhai édes annyoktól szokának) úgy megnyerek *