Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-10-20 / 545. szám
Sprachfehler, Sprachschnitzer, Sprach- regel, Sprachtrichter, Sprachwissenschaft, — de Sprachbilder , vagy Sprachhildereg nincsen. Hasonlókép találom más nemzeteknél is: mindenütt a nemzeti nyelv diófáját az Isten és természet keze növelik, ápolják; sehol szentségtelen kezek gyökere alá vetett rudakkal emelni, gyilkos ollóikkal szép alakját csonkitni, vagy bénuuló drótokkal léczekre, rostélyra hajtani nem merészelik. Ez engemez az 5.nyelvmivelésnek“ egy hasonlatosság általi jellemzésére vezet, miszerint annak hírképét a Frankhonban hosszas ideig divatozós onnan egész Európát elözönlött kertészetben találom. Azon időszak kertkedvelőinek és művészeinek az élőfa nem volt szép az ő természeti pompájában és erőltetlen csoportozatában; vas és mérésior kénszerlele falakat, tornyokat, pyramisokat, oszlopokat, ólaidban az épületek feszes vonalait képezni, sőt állat és ember alakokat is utánozni. Most ha ilyet látunk, elhalünk belé, amaz időben pedig annyira elváltak fogaivá vele, hogy a józanabb természetes ízlés kernelen volt egy új és messzebről jött divat színe alat, chinai maszkarában lopódzni be. Óhajtóra és reményrem, bár csekély szózatom semmit sem tehet benne, hogy a magyar„nyelvmivelést is is egykor és talán nem sokára hasonló sors várja. ,,Minden hasonlat sántikál,“ azt mondja a latin közmondás, és jól mondja , de itt maga az elnevezés is csak hasonlati, mert mit tesz magában ez a3 szó: „nyelvmivelés ?“ Hogy értelmét vehessük, a3 hasonalakú szókkal kell egybevetnünk, milyenek: földmivelés, gabonamivelés, szőllőmivelés és több ilyek. Az első mit sem világosít, mert a3 föld életműtelen test, a3 nyelv élő termék, melyet nem lehet és szabad úgy összevissza turkálni, hasogatni, mint a3 szegény földet, ámbár bizony a3 még szegényebb nyelven az is elégszer megtörténik. A3 többiek közelebb járnak: ezekben a3 mivelőnek az a3 kötelessége, hogy minden környületet, a3 mi a3 növény kelésére, gyarapodására, diszlésére segéddel lehet, körülre kieszközölni és sokasitni igyekezzék. Azon mivészeket kik szépeink kalapjára a3 még szebb «— akarom mondani, nem oly szép — rózsákat festett gyolcsból és selyemből készitik, nem nevezik kertészeknek. A3 gyümölcstenyésztő legmerészebb mivelete az, hogy fája ágaitól, bizonyos időszakban, a 3 természet mutatta czikkezetnél néhány hajtást levág és azt egy rokonos ágba beléoltja, de sem tavasszal leveleket mézgás vászonból, sem ősszel viasz vagy gipsz gyümölcsöket rájok néni aggat. Ezektől mind vehetnének lecskét azok, a* kik hallatlan és példátlan önhittséggel magukat „nyelv* mivelőknek“ nevezni bátorkodnak. Az ilyenek „nyelvmivelése“ egészen más elveken alapul, melyeket főfejezeteikben következőleg próbálom előszámlálni első A* szókurtitási elv. Helyesben szócsonkitásnak kellene nevezni és ezen módosítás az egész dolog méltánylását magában foglalja. Miképp lehet egy nyelvnek tökélyét abba keresni, hogy a3 szavai kurták? Aš természet minden teremtményének kiszabta saját mértékét, az ázalékféregben kicsinységét, az elefántban, a3 czethalban nagyságukat bámuljuk ; vájjon ugyan azon édes anya?, legjelebb szüleményeit a3 nyelvek különbféle fajait jellemzetlenül hagyta vollna-é? A3 spanyol szavainak teljes