Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-08-08 / 690. szám
501 orvosolni. Legelőbb is 12 szarvasmarhájából hatot eladott, a’ megmaradt hatot pedig meghatározta télen nyáron istálóban tartani, úgy hogy naponként csak egy-két órára bocsátódjanak ki azok a’ szabadba. Mivel pedig gazdasági első évében mesterséges rétéi nem voltak , e’ hiány pótlása végett egy darab földét bévetette bükkönynyel, ennek felét zölden költvén el, felét a’ virágzás után lekaszálta ’s pajtája híjára téli koszul elrakta. E’ fordulóban eső többi fiáidéit bévetette zabbal, mely bőven teremvén, széna pótlékul mindenesetre szaporább az árpánál vagy törökbúza kórénál. Ezen intézkedéseinek az a’ jó következése lett, hogy pajtában tartott marhái után az első évben szerzett anynyi trágyát, menynyivel ugarainak nagy részét meghordathatta, de e’mellett még más haszon is mutatkozott; ugyan is tehenei, melyek az azelőtti évben a’ legelőre járva, eső és nap hevének kitétetve lézengettek a’ kopár legelőn, ’s hitványságok mellett még a’ ház kitartására szükséges tejet is alig adták ki, most nyugodtak, szépek ’s kövérek voltak, bőven tejeltek, anynyira, hogy a’ ház szüksége kipótlásán felül még a’ vajból ’s túróból el is adhatott. Továbbá: a’ zabbal bévetett öt holdnyi tavasz földek bő aratást adtak, ’s ő nyereséggel adván el annak szemeit, szalmáját kostul vagy rázottul használta föl. Ily előmenetel kecsegtette pajtában tartott marhái hulladékaiból jól megtrágyázott ugaraira nézve is. Mária, ki eleinte a’ marhák félegesitését látva, aggodalmát az okból, hogy már ezután tejben takarmánya megszűkülend, el nem titkolhatta, midőn most az üdvös eredmény meglepte, csudálkozással fogadta azt, ’s az istenmezeiek is, kik 502 eddig át nem látva miképp lehet kevés marhával is gazdaságot folytatni, marháik eladogatásából sok helytelen jövendölésekkel képzelődtek, csalódva véleményükben kénytelenek voltak Földesi előrelátását elismerni, ’s nem egy volt azután közülök, ki a’ jó példát követendőnek is találta. Korszerű eszmék. Az országgyűlés urbérrel foglalkozik, soha nemesebb hivatással országos kk. és rr. egybe nem gyűllek mint jelenleg. Isten segitse tehát a’ legeredményesebb határozatokra! Ezt előre bocsátva, távol légyen hogysem merészeljek utasító szereppel fellépni; egyszerű egyéniségemet ismerve, csak eszméket leszek bátor nyilvánítani azon sok teendőinkről , mik honunk tengődésének lökést adva, haladását elősegítenék, ’s ha ezen eszmék netalán a’ legnélkülözhetlenebbek közül valókat jelölnék ki, akkor bátor figyelmeztetésem hazafius kötelességnek felel meg. És pediglen orvoslást sóvárgó fogyatkozása honunknak tör egy országos cselédrend nem léte; már pedig az úrbéri törvények életbe léptetve, a’ túlon túli robotok apadásával, a’ cselédek szaporítása jó igénybe, e’ kettőt szoros kapcsolatban látom együtt. Nagy és kis városi urakat, gazdákat hallottam a’ cselédek ellen panasztani; de ott könynyithetni a’ bajon, mert a’ holdnapra szegődő cseléden ha kiadunk, mást kapunk helyébe rosznál roszabbat, mibe megint az az enyhítő, hogy egy-egy holdnapig majd mindegyik cseléd igyekszik jó lenni. Ellenben ki a’ gazdák éven általi türelméről helyes ismeretet akar szerezni magának, miket