Vasárnapi Ujság, 1848. január-június (15. évfolyam, 710-733. szám)

1848-06-11 / 732. szám

Öcs. Azt kedves bátyám , hogy az istennyila megütötte a’ kutyabőrt! . . . Kuk. Miti a’ kutyabort? a* drága nemesi kiváltságot? Tán bizony a* vi­lág elveszte a’ maga rendes forgását, ’s kiugrótt a’ maga kerékvágásából, ’s azt akarják, hogy elveszszü­nk, kik ed­dig tennt­art­ák azt... . . Jaj! jaj! min­­gyárt elájulok ! Öcs. A’ kutyabőrt már bétehetjük a’ Káptalan régi levelei közé — ha be­veszik, ellenben felhasználhatjuk.-----­Igen-igen jól nevezik biz’ azt kutyabőr­­nek, mert valóságos kutyabőr volt. A’ világ pedig nem veszté el a’ maga ren­des forgását, mert nem is volt eddig rendes forgása, ’s ki sem is ugrott ke­rékvágásából, mert tulajdonképpen nem is volt kerékvágása, ’s nem is azt akar­ják, hogy elveszszü­nk, kik nem is tar­ták azt fenn, sőt voltaképpen veszélyez­tettük kutyabörünkkel, hanem azt, hogy ne hízzunk tovább ’s igy szélütés ér­­ jen, ’s hogy dolgozzunk, ne éljünk úgy, mint az égi madarak. Maradi. ’S hát mi történik már ve­lünk, kik — Öcs. ’S hát az történik már velünk, kik eddig a’ szilvafa alatt pipáztunk, hogy ezen túl nem heverünk a’ hús ár­nyékban, mint a’bivalok a’ pocsojában, hanem magunk is dolgozunk. Kuk. Tán bizony azt akarják , hogy én kapáljak, ’s hogy én menjek útcsi­nálni a’ parasztért. Öcs. Azt bizony nem akarják, hogy ön kapáljon édes Kuk úr, ha lesz mód­ja ezentúl is kapáltatni mással, mert a’ ki úr volt eddig — nem adele szilvafás úr — ezentúl is úr lesz, de ön nem me­gyen út csinál­ni a’ paarasztért, bizony a’ paraszt sem fog menni önért. . . Ki­múltak biz’ azok a’ kis királyságok, a’ régi boldog idők, ’s most azt hangoz­tatják: menynyiben részesülünk az or­szág javaiban, anynyiban részesülnünk kell terheiben is.— És ez igazság! Ér­tse meg édes Kuk úr, ezentúl részt veszünk a’ közterhekben, azokban a’ közterhekben, a’ mikben eddig a’ sze­gény paraszt — görbédést. . . A’ paraszt szóra azonban csak az a’ megjegyzésem, hogy ezentúl csak az paraszt, ki döfni, rúgni fog, a’ kinek aztán hamarébb le­ülünk hoszszu fülei mellett, mint eddig. Kuk. Abból az egyenlőségből, sza­badságból ’s testvériségből pediglen, mit anynyiszor hangoztattak, nem lesz sem­mi a’ ki Pilátusok van azoknak a’ szel­lemistáknak! .. . Mert hiszen hogyan lehessek én egyenlő a’ paraszttal, ki­nek eldődem anynyi érdemet lett egy­kor a’ hazáért?! Maradi. De hiszen a’ ki paraszt volt eddig, ezentúl is az lesz. Öcs. Abból az egyenlőség, szabad­ság ’s testvériségből édes Kuk úr több lesz valaminél, a’ ki Pilátusok van a­­zoknak a’ régi rendszer embereinek. Mert hiszen hogyan lehessen az, hogy a’ ki semmi érdemet nem tett a’ hazá­ért, mégis mint érdemes, javadalmak­ban részesüljön az ország kárára. . . A’ mint nem lehet a’ fiút büntetni apa érdemeiért, úgy nem lehet a’ maradé­kot jutalmazni Isten tudja melyik nagy­apa érdemeiért. ... ’S ha Kuk úr meg nem foghatja hogyan lehessen a’ paraszt jogi tekintetben Kuk úrral egyenlő, úgy a’ paraszt, még több okkal meg nem foghatja, hogyan lehessen az, hogy Kuk úr anyja hasából minden érdem nélkül mint nemes ember kukkant ki e’ vi­lágra. -----Maradi bácsi szavára hogy a’ ki paraszt volt eddig, ezentúl is az lesz, csak azt mondom, hogy úgy van ..

Next