Vasárnapi Ujság, 1848. január-június (15. évfolyam, 710-733. szám)
1848-06-11 / 732. szám
Öcs. Azt kedves bátyám , hogy az istennyila megütötte a’ kutyabőrt! . . . Kuk. Miti a’ kutyabort? a* drága nemesi kiváltságot? Tán bizony a* világ elveszte a’ maga rendes forgását, ’s kiugrótt a’ maga kerékvágásából, ’s azt akarják, hogy elveszszünk, kik eddig tenntarták azt... . . Jaj! jaj! mingyárt elájulok ! Öcs. A’ kutyabőrt már bétehetjük a’ Káptalan régi levelei közé — ha beveszik, ellenben felhasználhatjuk.-----Igen-igen jól nevezik biz’ azt kutyabőrnek, mert valóságos kutyabőr volt. A’ világ pedig nem veszté el a’ maga rendes forgását, mert nem is volt eddig rendes forgása, ’s ki sem is ugrott kerékvágásából, mert tulajdonképpen nem is volt kerékvágása, ’s nem is azt akarják, hogy elveszszünk, kik nem is tarták azt fenn, sőt voltaképpen veszélyeztettük kutyabörünkkel, hanem azt, hogy ne hízzunk tovább ’s igy szélütés ér jen, ’s hogy dolgozzunk, ne éljünk úgy, mint az égi madarak. Maradi. ’S hát mi történik már velünk, kik — Öcs. ’S hát az történik már velünk, kik eddig a’ szilvafa alatt pipáztunk, hogy ezen túl nem heverünk a’ hús árnyékban, mint a’bivalok a’ pocsojában, hanem magunk is dolgozunk. Kuk. Tán bizony azt akarják , hogy én kapáljak, ’s hogy én menjek útcsinálni a’ parasztért. Öcs. Azt bizony nem akarják, hogy ön kapáljon édes Kuk úr, ha lesz módja ezentúl is kapáltatni mással, mert a’ ki úr volt eddig — nem adele szilvafás úr — ezentúl is úr lesz, de ön nem megyen út csinálni a’ paarasztért, bizony a’ paraszt sem fog menni önért. . . Kimúltak biz’ azok a’ kis királyságok, a’ régi boldog idők, ’s most azt hangoztatják: menynyiben részesülünk az ország javaiban, anynyiban részesülnünk kell terheiben is.— És ez igazság! Értse meg édes Kuk úr, ezentúl részt veszünk a’ közterhekben, azokban a’ közterhekben, a’ mikben eddig a’ szegény paraszt — görbédést. . . A’ paraszt szóra azonban csak az a’ megjegyzésem, hogy ezentúl csak az paraszt, ki döfni, rúgni fog, a’ kinek aztán hamarébb leülünk hoszszu fülei mellett, mint eddig. Kuk. Abból az egyenlőségből, szabadságból ’s testvériségből pediglen, mit anynyiszor hangoztattak, nem lesz semmi a’ ki Pilátusok van azoknak a’ szellemistáknak! .. . Mert hiszen hogyan lehessek én egyenlő a’ paraszttal, kinek eldődem anynyi érdemet lett egykor a’ hazáért?! Maradi. De hiszen a’ ki paraszt volt eddig, ezentúl is az lesz. Öcs. Abból az egyenlőség, szabadság ’s testvériségből édes Kuk úr több lesz valaminél, a’ ki Pilátusok van azoknak a’ régi rendszer embereinek. Mert hiszen hogyan lehessen az, hogy a’ ki semmi érdemet nem tett a’ hazáért, mégis mint érdemes, javadalmakban részesüljön az ország kárára. . . A’ mint nem lehet a’ fiút büntetni apa érdemeiért, úgy nem lehet a’ maradékot jutalmazni Isten tudja melyik nagyapa érdemeiért. ... ’S ha Kuk úr meg nem foghatja hogyan lehessen a’ paraszt jogi tekintetben Kuk úrral egyenlő, úgy a’ paraszt, még több okkal meg nem foghatja, hogyan lehessen az, hogy Kuk úr anyja hasából minden érdem nélkül mint nemes ember kukkant ki e’ világra. -----Maradi bácsi szavára hogy a’ ki paraszt volt eddig, ezentúl is az lesz, csak azt mondom, hogy úgy van ..