Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 15. kötet (Budapest,1894)
12 •A zsidó fiú, a rögtönzők titokban a magam mulattatására vagy vigasztalására. Hogy csak a Böske-Tecza gondolatkörben maradjak, kicsoda fejezte ki valaha szabatosabban a házassághistóriai meghatározását ? A házasságot az Úristen szerzette ugyan, de a formaságokat az ördög fundálta ki hozzá. Bizony! A házasság meglehetősen régi szokás már a világban, de még nem tudtunk annyira menni, hogy egy egyszerű rövid és világos törvénybe bírták volna foglalni akár a papok, akár a farizeusok és írástudók. Ti persze azt gondoljátok, hogy a házassághoz három dolog szükséges, u. m. 1. egy uszályos fehér selyem brocat ruha, 2. egy fehér csipke fátyol mirtusz koszorúval, és 3. egy karfiol alakú virágcsokor. Hohó ! 250 paragrafusa van a házassági törvénynek. Míg ezt könyv nélkül meg nem tanuljátok, addig én szóba sem állok veletek. Nem leszek násznagyotok. De még az eskető papoknak sem irigylem az állapotját. Ez ugyan nem tudja a 250 paragrafust egy sem, de rázza is a hideg valamennyit folyvást, valahányszor házasságkötésről van szó, mert sohasem tudja, mikor üti meg a lábát! Mennyivel boldogabbak lesznek mikor majd a szolgabirákat és közjegyzőket sanyargatják, bírságolják, csukdossák szemük láttára, a bigámiák miatt! Ex uno disce omnes, Böske! Mert ha én valamennyi textust idézni akarnám, ami Jókaiban van, rámenne két kötetre. Ahhoz pedig ez az esztendő igen rövid. Mondják, hogy cselekvény - szövése laza, fejlesztése indokolatlan; hogy könnyen elbánik a pszichológiával, hogy ismétli magát, alakjait; ideáljai egy anyagból vannak ■ gyúrva, gonosztevői egy rámára vannak vonva. A jóra minden csillagot, és a gonoszra minden fekélyt rárak. Hősei Perseusok és Herkulesek, nyomorultjai Cacusok és Thersitesek. Hogy szakmányban dolgozik. (No hát a nap is szakmányban világít, és a fülemüle robotban énekel.) Hogy jó poéta, de rosz politikus. (Ezt a Deák-párt mondta, hajdan, most édes apádék lovagolnak rajta.) Böske, ne higyjetek apátoknak. Ti nem olvastátok, de én olvastam Homért, Virgilt, Byront, Dantét, Scot Waltert, Dickenst, Ouidát, de Arany szebben énekel, mint Homér és Byron, és Jókai szebben mesél, mint Dickens és Ouida. Szebbet énekelnek, szebbet mesélnek, mert a mienket éneklik és mesélik. Két lángelme neve fűződik e czímhez : Jókaié, mint szerzőé s Petőfié, mint lemásolóé. «Híres» Kecskemét városában keletkezett e mostanában oly sokszor emlegetett színmű, ahol Jókai a jogot hallgatta, Petőfi pedig a színészi pályán nyomorgott. Jókai az iskolai év Előttem fekszik a «Kárpáthy Zoltán» ötödik kiadása 1877-ről. Ötödik kiadás 1877-ben. Ez a Jókai kritikája. — Minek mondjam én tovább? Most 44 esztendeje egy vert haddal és szaladó országgyűléssel Pestből kifutott a pusztába, a hajléktalan hidegbe, s utána két évre visszabujdosott rejtekezni a néma városba, név nélkül, talán hit nélkül. Egyszerre egy halk, szelíd szózat zendült meg: Édes szép ifjú Pestem! Mintha a Hóreb-hegyi szózat ismétlődött volna benne Ilyéshez, — ki merte akkor hinni, hogy az a proféczia teljesedésbe megy? Hogy 44 év múltával, a kibújdosás évfordulóján felkel előtte a főváros és azt mondja: «Együtt születtünk újjá, együtt nevekedtünk nagggyá. Itt vagyok és olyan vagyok, a minőnek te álmodtál. Mikor minden csillag lehullott, a te világod gyúladt ki legelőbb; a te lelked szikrái szétszállottak az egész országra, világítottak, melegítettek, gyújtottak. » Jó termőfa, mely soha el nem hullatja levelét, — ötven esztendeig termettél, évről - évre bőven! Annyifelé jutott, és most mégis itt van, felhalmozva mind.* így van ez Böske, így van ez Tecza, és valamennyi tánczos leány van a világon. Most lesz a Jókai jubileuma. Készül rá az egész nemzet. A díszpéldányok megrendelésében versenyre kel az ország. A király és az ő házanépe, a főpapok, a törvényhatóságok, a pénzintézetek, a városok, a gymnáziumok,ott látom a legszegényebb kis gymnázium legszegényebb tanárát, aki első évi jövedelmének felét adja oda e szép könyvtárért). Hát még a zsidóság! a magyar íróknak ez a leghálásabb publikuma! És a legfelső tízezerből már is mintegy százan. Még csak száz! De ha majd a hiányzó kilenczezer kilenczszáz is egy diadalmi oszlopban Szilveszter estéjén bevonul : az lesz a látvány! Mondjátok meg apátoknak, hogy siessen, mert ha kimarad a sorból, nem jut neki egyéb a Janicsárok végnapjainál. * Tecza! azon a napon kék szalagba fonjad a hajadat.Böske! hajnalban elkezdd verni a czimbalmot, és verd késő éjfélig. Baksay Sándor eleje óta tartózkodott Kecskeméten, a melynek tősgyökeres magyar népe, mint maga mondja, oly mély hatást tett fogékony lelkére. Petőfi 1842 végén ment Kecskemétre Szabó József színtársulatával s tudván, hogy Jókai is ott van, csakhamar fölkereste a már Pápáról ismert «A ZSIDÓ FIÚ.»