Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 22. kötet (Budapest,1897)

Dardentor Clovis. 637 büszkén ringatta őt, bár olykor-olykor a púpját is érezte a derék perpignani, no de oda se neki — váltig dicsérte a pompás járású állatot. A lovasok a kocsi mellé kerültek, Taconnat Jean és Lornans Marcel néhány szót válthattak Elissanenével és leányával... Désirandelleéket ette a méreg; folyton Agathoklest lesték fél szemmel... a gyámoltalanon aligha ki nem fog az öszvér. — Vigyázz, hogy le ne vessen! —figyelmeztető­­ anyja, — ha az öszvér néha-néha megbicsakolta magát. — Ha leheppen, újra felül! — vigasztalá az aggódó szülőket Dardentol. — Agathokles, szedd össze magadat, ne járjon túl az eszeden egy öszvér.— Hohó, megállj, csacsi!... Vissza akarod vinni gazdádat Saidába! ... Ne bomolj! Aga­thokles, fordítsd vissza azt az öszvért! A veszekedett állat se szólt, se hallott, hanem vitte szépen visszafelé a fajankót. A karaván megállott, s Dardentor Patricet küldte, hogy térítse vissza. — Kit ? — kérdé Taconnat Jean, — a gazdát vagy az öszvért. — Mindegy! — mondá halkan Lornans Marcel. — Uraim!... uraim... legyenek elnézök!... — jegyzé meg Dardentor, alig fojthatván el ne­vetését. Louise is hallotta . . . s mintha ajkai körül mosoly játszadozott volna. Patrice visszaterelte a makacs állatot Agathok­les úrral együtt. Désirandelleék izgatottsága las­­san kint megszűnt. Tíz órakor a karaván már túl volt a határon, mely Béni-Méniarint Djafra-ben-Djafourtól el­választja. A Houret egyik mellékágán szeren­csésen átgázoltak, néhány kilométerrel odább a Fenom­ánon is átvergődtek, mely a Chéraga erdőben ered. A kocsiknak még csak a küllői sem nedvesedtek meg. Tizenkét óra előtt húsz perc­c­el Moktani jelt adott arra, hogy a kara­ván megálljon, még pedig egy erdő szélén, a Qued-Fénouan partján, hol kivánatos üde pázsit­szőnyeg terült el és kellemes árnyék volt. A DJEFFRA-CHERAGA ERDŐN VEZETETT KERESZTÜL ÚTJUK.

Next