Vasárnapi Ujság – 1854
1854-10-08 / 32. szám - A szent-mártoni sebész. Kazinczy G. 270. oldal / Elbeszélesek
270 hanem szelid nyájas arczot, ha szivet, munkás kezeket s nem háborgatják őket a fain világnak keresve keresett bajai. Egyik törzsöket e népnek hivják avaroknak. Talán ők képezék azt a hős törzsökfát, mellyről az avar nép elszármazott, a kikről alig is tudnak többet, mint, hogy elmentek és nem jöttek vissza többé. Talán még most is várják őket, s van az esztendőnek ollyan napja, amikor minden háznál asztalt terítenek üresen hagyott székeket rakva mellé, az ezernyi-ezer esztendő előtt eltávozott testvérek számára .... Az avar népfaj egyikét képezi a kaukázusi hét nemzetségnek, melly szent hetes szám valamennyi ősmagyar hagyományban előfordul, s az avar faj ismét hét családra oszlik széllyel, mellyek között emberek emlékezete óta legtekintélyesebb volt az Andi család. Az öregeknél itt volt a legtöbb bölcseség, azért a legtávolabb vidékek lakói is gyakran eljártak hozzájuk tanácsot kérni s viszályaikban közbirákul őket hivták fel; az ő leányaik voltak a legszebbek az egész avar faj között s szerencséjének tarthatta a szomszéd kazikumuk nemzetbeli előkelő legény, ha egy közrendű Andi leánya kezét megnyerheté. Az ő paripáik voltak a legjobb futók s a harczban megállók, náluk maradt meg legtöbb történeti emléke a falnak, hires kopják, kardok, amik hétszáz esztendő előtt mint diadaljelek jutottak az ősapák kezeibe, s azóta hétszer hét ivadékot kiszolgáltak, még most is megvannak a fiak birtokában, s bizonyságot tehet róla az ellenség, ha ollyan jól fognak-e most is mint az előtt? A kies Nilár völgyében fekszik az Andi család főlakhelye, Karasszó helység , várnak is beillik. Sebes rohanásai hegyi folyam zuhog el mellette két felől, s csak a tömött szikla, mellyre a házak épültek, őrizi azokat, hogy a rohanó viz rég el nem söpörte onnan. Két felöl nagy meredek bérezek emelkednek körülötte, miken csak egy szük hegyszakadékon át van bejárás az avar földre , ollyan keskeny uton , hogy két lovas alig mehet el egymás mellett, ezt a bejárást őrzi a Karasszó erős helye, mert ha nekik tetszik kétfelől elzárni zsilipekkel a mellettük elfolyó patakot, az egy nap alatt ugy megárad, hogy elrekeszti az egész szük hegyi utat, s oda senki be nem mehet. E sok tekintetben nevezetes falu elöljárója volt a jelen század negyedik évtizedében Merisz bég, ki lehetett akkor mintegy ötven éves. Két fia közül egyiket hiták Balkár bégnek, másikat Gyáma bégnek. Ez husz, amaz huszonkét éves volt körülbelöl. Balkár bég háza volt a legszebb, legnagyobb az egész Nilár völgyében, köröskörül kígyósan faragott oszlopok tartották tetejét, mellyen köröskörül lehetett járni, s mellyre vén vadszöllök venyigéi kapaszkodtak fel, piros zománczos leveleikkel szétterjengve az ablakok körül. A ház párkányzata czifrán ki volt rakva agyaras vadkan fejekkel, szarvas ágbogokkal, miket vadászaton ejtettek el. Csinos kamarákra volt elosztva a kisded fakastély. Mindjárt a belépésnél a tűzhelyes konyha, réz és faedényeivel, túl rajta a tágas étkező terem, alacsony lábatlan bőrszékekkel, felaggatott ivókürtökkel, kupákkal, s a hosszú gerendákról alácsüngő négylábú kecskebőr tömlőkkel, mik piros füstölt hús s szalonna-oldalak közül barnállottak elő, feszülésig töltve levén tejből készült erős szeszitallal. Innen nyíltak kétfelé a családtagok elkülönzött szobái, egy a férfiaknak, a másik a nők számára. Az utóbbi szoba drága szőnyegekkel volt bevonva, mik anyáról anyára maradtak a családnál, sőt még a kereveten egy lantforma koboz is látszott, kilencz ezüst húrral, annak bizonyságául, hogy valamellyik ősanyja az Andi családnak, fiatal korában énekhez is értett. A férfi szobában egészen másnemű fényűzést lehetett szemlélni; czifra párduczbőrök, medvetakarók voltak leteritve a falak mentében; szerte a falakon egész csoportozatok összerakva nyilakból, fejszékből, s hajító kopjákból, rézszegekkel kivert bőrpaizs alatt keresztbefektetett lobogós zászlók,félholdas lófarkak,szeges buzogányok és sarlóforma kardok. És minden fegyvernek megvolt a maga története. Sokat értek azok viselőik kezében! Ha egy pénzzel meg lehetne venni az életet, mennyi arannyal ezüsttel felérne ez a sok vas darab, ami annyi éltet elvett ingyen. A fő ajtó felett függ csupán egyedül egy hüvelytelen egyenes kard, mellyre szent képek s latin mondások vannak kiverve aranynyal. Ezt a kardot meglátni messze földről eljönnek a frank utazók, mert azt hétszáz évvel ezelőtt vevé el frank keresztes hőstől az Andi család egyik őse, ki Szelahaddin szultán alatt harczolt, s azóta minden ivadék becsületére szolgált annak a kardnak, s nem jutott az idegen kézre soha. Ők sok pénzt ígértek már azért az Andi családfőknek, ha áruba bocsátnák, tán az egész Nilár völgyön minden tehenet és juhot megvásárolhatnának rajta. De nem adják azt ollyan könnyen, csak az ellenség kap néha belőle, az is csak az éléből s vérével szokott érte megfizetni. Mert ellenségük van az avaroknak, majd egyik majd másik szomszéd. Hisz amióta a Bábel tornyánál összezavarodtunk, azóta haragszik egyik ember a másikra, s szereti pusztítani azt, a ki nem az ő nyelvét beszéli. Egyszer a tatárok,másszor az osszetek, majd meg a Kabarda lakók verekedtek az avar fajokkal, mind megbánták szépen s iparkodtak jó barátok lenni. De jött nem sokára egy mindannyinál félelmesebb ellen, hideg észak országából, hideg haraggal, hideg kitartással, a kik nem ugy rohantak rögtön, mint más ellenség szokott, hanem lépést lépésre tettek s minden lépés után megerősiték magukat, és senki sem birta őket többé onnan elmozdítani, ahova egyszer lábaikat letették. ... a moszkák, a moszkák! (Folytatjuk.) A szent-mártoni sebész. (Történeti anekdota.) Közli KAZINCZY GÁBOR. Guadeluphoz közel van egy kis sziget, Szent-Mártonnak hivják, hol a hollandok és francziák egyszerre települtek meg, 1648 körül. Amazok a keleti, lapályos, de kopárabb részt foglalák el; ezek az északit, telvét, bármi termelésre alkalmas szük völgyek és emelkedő rónákkal. Ez osztály folytán a francziák a földmivelésnek adák magokat, mig szomszédaik kizárólag lábbeli gyártással foglalkoztak. Férfiak, nők, gyermekek, fehérek, négerek s felmulattok a hollandi területen mindnyájan bőrt cserzettek, metéltek vagy varrtak. Ennek folytán a szent-mártoni saruk olly hirre kaptak, mint a rochellei szalonna, a cherburgi lőpor, az izlandi sózott hús, a nantesi és cognaci pálinka. Szent-Márton saruza fel minden felsarazható lábat, a szélesség tizedik fokától a harminczadikig. A franczia rész meg manikot (latropha manikot), dohányt, pamutot, kávét termelt, s becserélte európai czikkekért. Egyébiránt mind a két fél jó szomszédságban élt. Vigságban meglátogatá, bajban segélé egymást. Egyik megosztá dohányát s jó kedvét, a másik sörét és jó tanácsait. Nem volt mit irigyleni egymástól, következőleg min összezördülni. A dolog ez állásában még azon háborúk sem tettek legkisebb változást, mik Európát felforgatták , s a franczia gyarmatokat elpusztiták. Tudván, hogy az a rész, mit egymásnak okozhatnak, nem lehet javára anya-honuknak, hollandok és francziák csak olly testvériesen éltek együtt, mindenik a maga lobogója alatt; maradtak fajban különbözők, érzületben egyek. Ez egyetértés folytán a népesség mihamar fürüdni, a jóllét terjedezni kezdett.. A csizmadiáknak dereglyéik voltak saruik elhordása végett a szomszéd szigetek piaczaira, a földmivelők öszvéreket szereztek, dohányuk és kávéjukat a révhelyre szállítani. Kellő asztali készlet jött a tökkulacs helyére, s bordeauxi bor válta fel az alkut. *) A hollandok florenczi szövetekben mentek prédikáczióra, a francziák toursi nehéz selyemruhában akartak misére menni. Ezzel lön vége a jó szomszédságnak. Mig gyöngék és szegények valának, kezet nyújtottak egymásnak, mint erősek és gazdagok, féltékenykedni kezdtek egymás között. Minden kis hiúság úgy növekedik, mint a mesebeli béka, nem *) Amerikai szeszesital.