Vasárnapi Ujság – 1854
1854-12-10 / 41. szám - Éhség a cserkeszeknél. P. Szatmáry Károly 365. oldal / Elbeszélesek - Napoleon herczeg 41. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)
Éhség a Cserkeszeknél. Az 1846-dik évben megverte Isten Cserkeszországot. Ama hegyi patakok és folyók, mellyek máskor tenyészetet adtak a gazdag virágéletnek és sebes estökben áldással önték el partjaikat, most teherbe ejtve a fellegszakadások rohanó özöne által, s növeltetve a kaukaz olvadó jéggerinczeitől, irtózatos rombolás közben söpörtek végig a szép Avarián, sivataggá tették az ubichok földét, sár és sövényhalommal önték el a gyönyörű Kabarta völgyeit. Ott feküdt az áldás : ezer meg ezer munkáskéz gyümölcse ; a fákat gyökerestől tépte ki az iszonyú vihar; a szőllő venyigéit eliszapolta az ár, vagy megfagyasztotta a rombolást követő fagy. Szóval az egész tartomány , az egész szép Cserkeszföld ollyan képet mutatott, mint a tíz csapástól látogatott Egyiptom. A természet nem lelte helyét : a viharrongálta fák alig voltak képesek rügyre vergődni; a madarak 67 más vidékre költöztek, a mindenüktől megfosztott lakosok kétségbeesve tekintettek a csapásra; még a szél is sírva kereste fel a halmokat : csak a szerencsétlen ország démona , a cserkeszekörök ellensége kaczagott — a moszkó ! Parancs jön adva, hogy a megrongált hadi utak helyre állitassanak, s expeditionalis Jacltömegek nyomultak az elpusztult ország belsejébe, mellyek nem emberekre, hanem azok élelmére vadásztak, — felégetvén a csűröket, szekerekre rakván minden emészthetőt s magok előtt hajtva azon nyájakat, mellyeket el nem sepert volt a vihar. A legvadabb állatot , mellyet sem a fegyver ereje, sem emberi mesterségek meg nem szelidithettek, kalitba zárják és éheztetik mind addig, mig megszelidül; az éhség a legnagyobb mester ... jól tudta ezt a moszkó. Hadvezérei gyakran az ország belyébe nyomultak, töltött erszénnyel csaknem a vezér szivéig, — nem ért semmit. De most midőn a csapás fölülről jön, midőn a hóditásnak a természet láttatik segédkezet nyújtani : most látták elérkezettnek az időt, midőn az Elborús hegyének hóboritotta ormára hamut lehet hinteni, midőn a Kaukaz tüskés gerinczeit le lehet simitani, s az orditó oroszlánt a hatalmas cserkesz nemzetet lábhoz lehet fektetni. A tengerpart ostromzár alá vettetett. A csernomori kozákok és Kaukazia sikjai felöl, egész Georgia és Sirván földjén át kordon vonatott azon utasítással, hogy az egyetlen szem gabonát se bocsásson be a cserkeszek földére. A _ 11.1 .\apulcuii lierczt'K. (Élutleir.L^f. i.ív.i Lx.i.»—i:iii. \