Vasárnapi Ujság – 1855

1855-01-14 / 2. szám - A vasárnapi iskolákban mit tanitsunk? 11. oldal / Társalmi kérdések és inditványok - A találmányok története. Ballagi K. 11. oldal / Tudományos rovat

11­ nek enyhitéseért könyörög s egyszerű fogságra változtatta azt, és azután siettette az asszonyt maga elöl, nehogy az megfeled­kezzék magáról, s kimondja vigyázatlanul e szót „köszönöm". E naptól fogva mindig jobban roskadozott a nő, a­kit annyi szenvedés meg nem tört, semmivé tette az a gondolat, hogy épen az, kinek kötelessége volna őt védni és szeretni, tulajdon férje az esküdt ellenség oldala mellett. Nagy hamar elvirult, egész kész vén asszony lett, beteges volt és nem tudott meghalni; az élet mászott vele, mint a be­teg féreg s gróf Korzky az örüléshez volt közel, ha elgondolta, hogy ennek az asszonynak emberfölötti lélekereje őt most e hi­deg országhoz, e sárkunyhóhoz tartja évekig lekötve, s egy meghalni nem tudó, egy őt gyűlölő nyomorult lény mellett kénytelen elvesztegetni fiatalságát. Végre érzi a nő közelgő halálát. Talán több nap óta alkudott már vele, hogy még csak egy napig, csak a másikig engedje élni, csak az első csütörtö­kig, a midőn fiát újra fogja látni. Megérte azt a napot. Gyermeke a kit Sándornak hivtak, akkor már tizenegy esztendős volt és igen szép, sok reményt igérő ifjoncz lett belőle. Mint rendesen, akkor is férje jelenlétében jött hozzá a fiú, azon kivül ott volt vele még egy káplár és az orvos. A mint a gyermek oda lépett anyjához, hogy őt megölelje, szegény néma anyját, a haldokló fölemelkedék fektéből s meg­fogta fia kezét és szólt. — Fiam. A halál órájában hallod legelső szavamat. Én Palukhin herczegnő vagyok, kit megyaláztak, száműztek, halá­lig üldöztek ; apád pedig egy nyomorult rabszolga. Erre emlé­kezzél egész életedben. Te légy áldott, a többieket látogassa meg Isten. Ezzel megcsókolta fiát és befelé fordult. A kik e szavakat hallották, elborzadtak rajta. Csak Korz­kyban nyomta el a csodálkozást az öröm. Me­­ sem várta, hogy hát neki mond-e valamit a nő? Jutott egyenesen a kormányzóhoz, ollyan arczczal, mintha ő fedezte volna most fel az átjárást a J3éring csatornán, s tudósítá, hogy a nő megszólalt, beszélt, felfedezett fia előtt veszélyes titkokat. Már most végre­hajthatják rajta a büntetést. A kormányzó rögtön küldött a nő után. Már akkor a halál régen megnémítá annak nyelvét s a büntetést nem kelle végre­hajtani. Gróf Korzky, természetesen a kormányzó ígérete szerint, rögtön megszabadult kellemetlen száműzetéséből s nem is ké­sett ott tovább sokáig, hanem sietett vissza Szent Pétervárra, s hihetőleg ismét feltalálta azokat a delnöket, kiknek még egy menuet vagy egy mazurka tánczczal tartozott, csakhogy vala­mivel idősebbeknek találhatta őket s igen valószínű, hogy azu­tán fényesen végezte pályafutását. Azzal, hogy hát abból a gyermekből mi lett, kit egykori neje Palukhin herczegnő szült szibériai sárkunyhóban ? bizonyo­san igen keveset fárasztotta lelki tehetségeit. (Folytatjuk.) A találmányok története. Irta BALLAGI KÁROLY. Y. A tűz és étezek olvasztása. A gondviselés legbecsesb ajándéka a tűz. E jótékony elemet az ember egyáltalában nem nélkülözheti, és a legforróbb égalj alatt épen olly szüksége van reá, mint a leghidegebb tartományban, ha különben eredeti vadságából ki akar emelkedni. Csak tűz segítségével készíthetünk magunknak ízletes és könnyen emészthető eledelt; csak tűz használata mellett virágozhatnak a művészetek és mesterségek; a tűz nélkülözhet­len úgy a természet, mint az ember háztartásában. Bárha a történet nem mutathat is fel kort, mellyben a tűz ismeret­len lett volna az emberek között : mindamellett képtelenség azt hinni, mintha tán az első ember szintúgy ismerte volna azt, mint mi. Sőt ellen­kezőleg azt kell hinnünk, mikép az ember magától soha sem jön azon gondolatra, hogy tüzet csináljon, ha azt előbb valamelly véletlenség vele meg nem ismerteti. Hiszen van rá elég példa, hogy némelly népek évez­redeken át éltek természeti vadságukban a­nélkül, hogy a tűzről csak fo­galmuk is lett volna. így például az 1521-ben Magellan által fölfedezett Mariana szigetek lakói azelőtt soha nem láttak tüzet, s mint rendkívüli csudát bámulták, midőn a spanyolok által rakott tüzet megpillantották. A lángot ők állatnak hitték, melly a fába csempészkedik, és táplálékot sző belőle. A bátrabbak közül néhányan merészen neki mentek olly szán­dékkal, hogy megfogják, de megégetvén magukat, irtóztató módon meg­ijedtek, és szétfutva azt kiabálták, hogy a szörnyeteg megharapta őket. Ezentúl a benszülöttek közül jó ideig egyet sem lehetett rávenni, hogy a tűzhöz közeledjék. Sőt legtöbben azt hitték, hogy e csudás állat m­é»­­le­heletével is képes megölni az embert. — Amerika fölfedezése után ez országban is akadtak olly népekre, mellyeknek a tűzről semmi fogalmuk nem volt. E példák világosan azt mutatják, hogy kezdetben az emberek nem ismerhették a tüzet, és csak későbben jutottak annak birtokába,, hi­hetőleg valamelly szerencsés véletlenség által. Legtöbben ugy vélekednek, s ez leghihetőbb is, hogy a villám va­lamelly vén fát meggyújtván, annak taplós kebelében a tűz soká ham­vadt, míg az emberek figyelmesek lettek reá. Illy villám általi égések gyakran fordulhattak elő, valamint az mostanában sem ritkaság. A legrégibb népek általában isteneiknek tulajdonítják a tűz feltalá­lását. A görögök költői elbeszélése szerint a bölcs és előrelátó Prome­theus az égből hozta azt le az emberek számára. Napjainkban tapasztalás és tudomány számtalan módot nyújtanak tűz előállítására, s nem félhetünk, hogy az többé a föld színéről elvesz­szen, mig ember él. Ellenben a régieknél féltett kincs volt a tűz, melly­nek megőrzésére templomot építettek, és hajadon hölgyeket rendeltek oda, kiknek kötelességük volt arra vigyázni, hogy az oltár fölötti tűz so­ha ki ne aludjék. E hölgyeket Veszta szüzeinek nevezték.— Némelly né­pek olly fontosságot tulajdonítottak a tűznek, hogy azt istenség gyanánt imádták, s Persiában jelenleg is vannak tűzimádók. — A régiek a tűz­csínálásnak csak egy módját ismerték, t. i. különböző fákat addig dör­zsöltek egymáshoz, mig meggyúltak. A vad népek mai nap is e módot követik, minthogy más uton tüzet előállitani nem tudnak. A csiholás ké­sőbbi találmány. N­a meggondoljuk, miszerint tűz nélkül érczeket olvasztani nem tudnánk, tehát nélkülöznünk kellene mindazon eszközöket, mellyekkel most ezerféle szükségeinket kielégítjük , akkor önként el fogjuk ismerni azt, miként a tűz az emberi mivelődésre nézve elkerülhetlenül szükséges. Ha azt kérdi valaki, hogy jutottak az emberek az érczolvasztás esz­méjére, e kérdésre egy-két példa elbeszélésével felelünk. „Egy spanyol hajóskapitány egyszer valamelly szigetnél kikötvén, vaskemenczéjét ki­igazítás végett a partra vitte, és alját földdel temette meg, hogy tűzhely gyanánt szolgáljon. Néhány hét múlva a kemencze hamukatlanjában egy jókora darab aranyat találtak, melly az erős tűz által a földből olvaszta­tott ki.­­ Máskor tengeri rész alkalmával egy hajó egy ismeretlen szi­getnél kényszerült kikötni. A hajósok partra szállottak és egy szikla mö­gé vonulva, ebédjök készítése végett nagy tüzet raktak. S hogy katlanjuk a tűz fölött megálljon, köveket raktak az alá. Nem sok időre bámulva vették észre, hogy az egyik kőből fénylő szalagként tiszta fehér ezüst folydogált." — Hasonló véletlenségek által jutottak az emberek azon megbecsülhetlen ismerethez, hogy az érezek tűzben megolvadnak, azaz, folyókká lesznek. Mások azt hiszik, hogy villámgyujtás következtében nagy erdő­égés lehetett, melly alkalommal vették észre azt, mikép a föld szinén létező érerek megolvadtak, és a tűz kialvása után ismét megke­ményedtek. Még mások azt hiszik, mikép a tűzokádó hegy körül lakó emberek jöttek először azon gondolatra, hogy az étczek tűzben olvadnak, miután a kihányt olvadt anyagokat többnyire tűz és hamu kíséretében látták. Ebből magyarázható ki a rómaiak azon véleménye, melly szerint Vulkánról azt hitték, hogy ő mint a kovács mesterség feltalálója az Aetna gyomrában lakik. — Mi meg azt his­szük, mikép mindegyiknek igaza van, s azt állítjuk, hogy mindezen tapasztalatok együttvéve tanították meg az embereket az érczolvasztás mesterségére. Az érczolvasztás a kovács mesterséget szülte, ez pedig alapja lett a polgárisodásnak. Mert erősen his­szük, mikép az emberi mivelődés leg­fontosabb korszaka ott kezdődik, hol a tűz általános elterjedést nyert, és segítségével az érczeket feldolgozni kezdették. Ezután könnyű volt a földmivelésnél, házépítésnél és egyéb mesterségek űzésénél szükséges eszközöket készíteni. Ezek használata által pedig minden munka kön­­nyebb és sikeresebb lett. Az érczből készült eszközök közül legjelentéke­nyebb az eke, mellyről a következő czikkben szólandunk. A vasárnapi iskolákban [mit tanítsunk ? A vasárnapi iskolákról sok szépet és jót elmondtak már némelly ügybarátok, — hangzottak lelkesítő szózatok a szent ügy felkarolására buzditók, — tétettek javaslatok a kormány parancsa foganatositására vonatkozók stb . azonban a tanitási mód miként­jéről még a lapok hasábjain alig olvastunk valamit, holott pedig ez a dolog lényege, a vasárnapi iskolák sarkköve. a

Next