Vasárnapi Ujság – 1855

1855-11-25 / 47. szám - St. Cloudi várkastély (kép) 377. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások

379 akadémia elhatárzá, hogy a nagy halott temetésén egész testületben fog megjelenni. — Ezek után pedig Venczel Gusztáv, ki a velenczei status könyvekben találtató hazánkat érdekelő adatokat mind kijegyezgette, ezúttal Bán Lajosnak azon jelentését olvasá fel, mellyet az Magyarhon­ból a velenczei köztársaságnak irt 1519-ben jul. 18-kan. Bán Lajos II. Lajos királyunk udvarában a velenczei köztársaság követe volt, a neve­zett király uralkodásának első 3 éve alatt. E jelentésben ő többek közt Bakács Tamást, Frangepán érseket, Báthory Istvánt, Újlaki Lőrinczet emliti, elmondja, hogy azok mennyi jövedelemmel birtak, hogy néztek ki, hány évesek stb. e.— A bécsi cs. kir. akadémia math. osztálya jutalmat tűzött ki, egy az akadémián kivül álló ifjabb vizsgáló számára, ki benyújtott müve által a tudomány körét leginkább szélesiti. A jutalmat a pozsonyi szüle­tésü Dr. Grailich nyerte el, ki a bécsi egyetemnél magántanár , atyja pedig a pozsonyi lyceumnál tanitó. e.— A magyar természettudományi társulat utolsó ülésében (nov. 8-án) Stoczek tanár ur Lamont bajor csillagász felfedezéséről értekezett, melly földünk felszínén a delestű elhajlásának különböző szabálytalansá­gai­ és eltéréseire vonatkozik. — Ugyan­ő tartott felolvasást az andro­id (higanytalan légsulymérő) felett, melly a lég hirtelen változásait ponto­sabban mutatja, mint a higanyos légsulymérő, ellenben a leg­csekélyebb változásairól ez utolsó értesit jobban. — Ugyanő felhivá a jelenlevőket, hogy a német Richtigkeit és Getrieb (olly kerék, mellyet egy másik moz­gat) kifejezésekre ajánljanak magyar szókat. Vidéki hirek. xx.— Érsekújváron a távirda hivatal megszüntetett, Sopronyban és Komáromban pedig ollyanok állittattak fel. xx.— Nyitraszalakuszon Bartakovics Adalbert egri érsek ő excilja, az általa emelt szentegyház felszentelése alkalmával a szegények közt 200 pftot, az iskolás gyermekek közt pedig 100 csinos kötésű­ kathekis­must osztott ki. xx.— Kaposvárott (Somogyban) folyó hó 7-én a gym­nasium tömege részére tartott ülésen csak kevesen jelentek meg a helybeliek közöl, vi­dékről pedig senki!! Egy választmányi tag pláne úgy nyilatkozott, hogy miután pénzforrásai a jövőben még inkább szaporodó kiadásokat úgysem leendnek képesek fedezni, azért ő a tanintézet megszüntetésére szavaz! Ez indítvány után a gyülekezet határozat nélkül oszlott szét. Hol illyen nyi­latkozatok történnek, az nagy visszaesésre mutat. Hát nincs semmi mód az intézet megmentésére? Megkísértettek-e e tekintetben mindent? Mert mi nem hisszük, hinni nem is akarjuk, hogy napjainkban, midőn mindenki előre rugaszkodik, csupán a somogyiak volnának azok, kik egyátalában hátrafelé törekesznek.­ek. —Kolozsvárra összesen 2151> példány magyar lap jár, ezek közt 152 a Vasárnapi Újságból és a Politikai újdonságokból, a német lapok­ból pedig 137. Erdélyben 2—3 német lap és ugyanannyi havi és évirat jelenik meg, a románoknak szintén van 2—3 lapjuk, mig magyar egyet­len egy sincs, holott az előbbi időkben szellemi és politikai tekintetben a magyarság volt e kis hazában a legelső, mellyet számra ma 800 ezerre lehet tenni. Ha már előre nem haladunk is, legalább hátra ne mennénk!! De reméljük, ha az annyit rebesgetett magyar lap Kolozsvárt csakugyan megindulna, az erdélyi magyarságban van annyi hazafiúság, és önérdeke felfogására elég képesség, hogy az pártolatlanság miatt nem volna kény­telen megakadni. Erdélyben azelőtt több magyar lap is jelent meg, s föl­tes­szük, hogy azon közönség, melly azokat fentartá, máig sem feledett el és akar is olvasni, haladni, és jelenségeit mutatni annak, hogy még él, nehogy valaki azon gondolatra jöjjön, miszerint Erdélyben nincs többé­­ magyar, csak volt. Tárogató. *** Mult szerdán temettük el Vörösmartyt. Mintha a hon nemzője hivta volna azon körbe meghalni, mellyben élte munkásabb napjait el­tölté, pár hét előtt Pestre költözött, s azoknak karjai közt halt meg, kiknek nevei az övével együtt egy boldog korszak emlékét alkotják. Ugyanazon házban halt meg, ugyanazon napon temették, mellyen 25 év előtt a magyar irodalom egy korábbi vezére, Kisfaludy Károly hunyá le örökre szemeit. Egy elláthatlan tömeg lepte el az utczák hosszú sorait, mellyeken koporsóját végig vitték, s a kényező szemek, a tisztelettel le­emelt kalapok bizonyiták, hogy ez a tömeg nem hiu néző, hanem gyá­szoló nép. A koporsó előtt járult az egyházi személyzet, teljes ornatus­ban: elől Szántóffy prépost, az ur szentségével kezeiben. A nemzeti szin­ház zenekara válta fel a halotti szent éneket. A nemzeti szinház ének­kara hallatá a buzgalom zsolozsmáit a koporsó fölött, mellynek ezüst betűit egy babérkoszorú árnyalá , a költő méltán megérdemelt babéra. Oldala mellett huszonnégy fáklyavivő haladt, mind ifjabb és vénebb irótársai a költőnek és színművészek, utána a magyar tudományos académia, s a nem­zeti szinház testületei haladtak, mint gyászoló felek, elnökeik, igazgatóik vezetése alatt. Ott voltak a nemzet jobbjai is, s többen főuraink közül, mint Ráday és Mikes grófok egész a távol temetőig gyalog kisérték a ha­lotti ravatalt. E végtiszteletben a nemzet nem csak költőjét, de önmagát tisztelte meg; s a kihullott könyek tanusiták, hogy a jó mag, mit a költő szellemi kezei a nép lelkébe vetettek, nem hullott sziklára és tövisek közé. Bécsben november 11-én éjjel a Seitenstu­tter utczában egy cs. kir. szabad, nagykereskedő boltja felveretett, melly alkalommal több tárgyak el is oroztattak, azonban a Wertheim Ferencz és Wiese Frigyes nevezetes gyárából (főrakhelye Magyarország, Szerb vajdaság és Temesi bánságra nézve Pesten Weisz B. és társánál, nagyhidat ez a 12. sz.) került pénz­szekrény — mint előre gondolni lehetett — ez úttal is sérthetetlennek mutatta magát. — Más­nap reggel ezen szekrényen tolvajkezek által krétával irt ezen gunyszavak voltak olvashatók : ,,Ehez szerencsétekre nem férhettünk." Hasonlón Brünnben néhány héttel ezelőtt egy raktár feltöretett és kiraboltatott, de a Wertheim­-féle szekrény az erős feltörési eszközökkel tett és világosan mutatkozott próbák daczára ez­úttal is hozzáférhetlen­nek bizonyult be. Illy szembetűnő próbák által bebizonyult czélszerüsége és kitartása mellett a fennebbi szekrényeknek, — nem csudálhatni, ha az emlitett honi gyár, mellynek készítményei az utóbbi párizsi világ műki­állitás alkalmával is minden szakértő s avatatlanok csudálkozását felger­jeszték, — az üzleti világban napról napra nagyobb elismerésben ré­szesül. i *** Mult héten az orvosi kar gyűlésén mutatta be dr. Kovács Endre egyikét remek műtéteinek. Egy férfinak, kinek a rák alsó ajkát és állát elpusztitá, a baj eltávolítása után uj egész ajkat és állat képezett, melly a szerencsétlen kórnak elpusztított arczát ismét azon formába állitá vissza, minővé Isten alkotá azt. Mult években szinte köztudomásu dolog volt, hogy Kovács E. tudor hasonló csoda műtétet vitt végbe, a mi a legnevezetesebb O ' o esetek közé tartozik. Egy előkelő gazdag bánáti kisasszony, alig tizen­hat éves korában elhatalmazott görvélykór (serophula) miatt elveszté egész orrát és felső ajkait, úgy hogy az ártatlanul szenvedő gyermek arcza e különös Isten látogatása miatt inkább hasonlított egy kínlódó ha­lálfőh­öz, mint emberi alakhoz. A leányka elbusult szülei meghallván dr. Kovács szerencsés műtétei hírét, felhozák szerencsétlen gyermeküket hozzá, hogy ha lehet, segítsen rajta. A derék orvostudor hat hét alatt visszaadá a boldogtalan leánykának emberi orózáját, saját arczbőréből alkotott szabályos orrt és felső ajkat neki; s már hat hét múlva egy vé­kony sebhelyen kivül semmi nyomát nem lehetett látni a véghezvitt mű­tétnek, az arcz ollyan volt, mint a minőnek Isten keze teremti az embe­rek arczát. Ez esetet igen sokan tudják, s azokra nézve nem leend ér­dektelen megtudni, hogy a leányka, kit a derék orvos az élet örömeinek visszaadott, már két év óta boldog nő és második szülöttének most hívta meg keresztatyául a nagyra becsülendő tudort, kinek Isten után köszön­heti élte egész boldogságát. o­o­o + A Budapesten megjelenő minden újságok valamint a lakosság is legnagyobb figyelemmel és érdekkel­­ kísérik a nagy sietséggel épülő ga­zometert, melly megadandja végre Pestnek az olly régtől óhajtva várt gázvilágitást. Az építéssel megbízottakat tán nem lesz felesleges figyel­meztetni, hogy Angolország egy városában a mult hetek alatt, vigyázat­lanságból-e vagy hibás épités miatt a gazometer szétugrott és akkora pusztítást tett, mint, akár egy becsületes bombázás. xx. Prágában a vagyonosabbak összeadakoztak olly czélból, hogy burgonyát és egyéb élelmi­szert nagyban bevásároljanak, mellyet aztán kicsiben a lehető legolcsóbban adhassanak a szegények­ és szűkölködők­nek. E magas emberbaráti jótékony czélhoz a cs. kir. apostoli Felsége Ferdinánd császár és király iOOO pfttal járult. ..— Bohus ur Világosról a pesti Lipótegyház épitésére 500 pftot küldött be. E szép tett az adakozónak mind vallásos érzelmeiről, mind azon érdekeltségéről teszen bizonyságot, melylyel fővárosunk csinosbu­lása, emelkedése iránt minden magyarnak kell hogy viselkedjék­­.— A m­űegyleti választmány az october- novemberi képtárlatból 5 képet 950 pft értékig ajánlott az egyletnek sorsolás végetti megvásár­lásra. ..— Balassa János orvos egyetemi tanárt, mult héten táviró utján Belgrádba hiták, Vucsics volt szerb miniszterhez, ki veszélyes szembe­tegségben szenved. A nevezett tanár azonnal el is utazott. Némellyek már azt is tudják, hogy távolléte alatt naponkint 100 arany tiszteletdíj­ban részesülend, mások pedig hogy egész odaléte alatt volt számára 500 arany biztosítva. A d <á ni­á­k. * Ludakat vitt a székely ember Brassóba a vásárra. Meglát egy bódéban papagályokat kirakva. Kérdi, hogy mért árulják illyen kalicz­kákban azokat a fura madarakat? — Mert azok drága madarak, mondják neki, van itt ollyan is, a­m­ellyiknek száz forint az ára. — Mellyik? Az a piczi? az a szürke? Annál csak külömb az én lu­dam. Akkor az én ludam két­száz forintot ér. — Igen ám, mondják neki, de ez a madár beszél is. — Az enyim meg gondolkozik! * — Alszol-e komé? kérdi a székely fuvaros társát, ki hanyatt fek­szik a szekér tetején. — Nem én. — Adj kölcsön egy kereket, az enyim eltörék. — Vagy alszom, alszom * Uj inast fogadott a gavallér, a ki maga is nagy korhely volt.

Next