Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-23 / 51. szám - A kóbor angol. Bérczy 409. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
A „Vasarnapi Ujság?" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelet küldve vagy postai úton a „Politikai újdonságokká!" együtt csupán csak S nik meg. — j ft pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetemutcza Előfizetési dij julius — decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz ( 4. sz.) bérmentve utasítandó. A kóbor angol: Török élet. A töröknek évenként négy böjtje van s ezt szigorúan meg is tartja. Naponként ötször imádkozik s már korán reggel kezd hozzá. Szünet nélkül mosakodik, mert azt hiszi, hogy a mosdás lelkét tisztán tartja; vallása alapítója azonban igen jól tudta, hogy e forró égalj alatt a test tisztántartása nagyon szükséges. Minden török éltében legalább egyszer tartozik Mekka és Medinába zarándokolni; de a tehetős e fáradalmas utat gyakran követküldése által végezi, mi a czélnak ép ugy megfelel, sőt divatosabb is. Bort nem isznak — kivált közhelyen, vagy fecsegő ember előtt, s igen bőkezűek — kivált más ember erszényéből. A házasitási szertartást a kadi végzi. E szertartás igen rövid s csak néhány szóból áll, azonban hiteles tanuk jelenléte szükséges. Illyeseket gyakran igen bajos találni ezen országban, hol olly ritka az igaz szó s igy olly gyér a hitel. Ennélfogva Mahőmet zöld turbános ivadékai, kik t. i. nemesi rangra s e miatt hitelességre tartottak igényt, a tanúskodásból üzletet csináltak; idő jártával azonban sok ollyasról tanúskodván, mi soha sem történt meg, az üzlet rész hirbe jött s most már csak tönkre ment nemesek vég menedéke. A töröknek négy feleséget szabad vennie; e szabadsággal élni azonban kevés találja jónak. A négy feleség nemcsak hogy végkép kizsebeli őt, hanem körmeit is olly élénk ügyességgel veri egymás arczába, hogy többnyire egyiken sincs emberi ábrázat. E körülmények miatt a békeszerető beéri eggyel is. A többi nők száma, kik soha sem álltak a kaci előtt, a szobák mennyiségétől függ, mert hosszú tapasztalás bizonysága szerint az egyetlen mód e nőket meggátolni abban, hogy egymás szemeit ki ne kaparják, mindeniknek külön szobába zárásában áll. E török nő furcsa egy teremtés. Negédes, festett arczu, elhizott, bőre és gyermekes; foglalkozása nem egyéb, mint édességeket enni és öltözködni s közben néha — nem igen gyöngéd dalt dalolni és tánczot járni. Minden nő gyermekei elkülönözve nőnek fel s ha néha találkoznak, kész a verekedés, épen ugy mint mamáik között. De az okos szülő többnyire azzal veszi az illy kellemetlenség erejét, hogy nem ismerteti meg őket egymással. Így esik meg gyakran, hogy a háremből kilépő ifjú elbámul rokonai nagy számán — s nem igen örül meg neki. Arra is volt példa, hogy a hatalomra jutott egyén szép szerével eltette láb alól a sok fölösleges testvért s ezeknek hirét nem lehetett többé hallani—most azonban illyesmi már nem igen történik. A török szereti a szép lovakat és cselédeket, de ruházatával nagyon keveset gondol. A szép művészetekkel eddigelé mit sem törődtek új ismerőseink. (Ezt a „kóbor angol" mondja, nem mi, kiknek a törökök nagyon is régi ismerőseink.) Hasznos ismeretek szerzését a keleti ember méltósága alattinak tartja. (Az a „keleti" nagyon kétértelmű kifejezés!) Keresztbe tett lábakon ülve pipázni sokkal bölcsebb és kényelmesebb dolog. Ehhez képest az irásmestersége igen ritka tulajdon Törökországban s ezt csak kevesen gyakorolják — pénzért. Maga a nyelv is annyira kimiveletlen és határozatlan, hogy soha sem akadtam még két jó barátra , kiknek egyike a másikáról megvallotta volna, hogy anyanyelvét jól beszéli. A nyomtatás egészen háttérbe szorult. Egyetlen török napilap sem jelenik meg, — Konstantinápolyban két folyóirat előfizetők hiánya miatt csak ugy tengődik. Ebből is látható, milly fogalmaik lehetnek uj ismerőseinknek a dolgok és események jelen folyamáról s nem csoda, ha Angliát gyakran a veres tenger szigetének tartják. A törökök gyűlölik s nem képesek megérteni a párviadalt. Ők azt hiszik, hogy nyugaton a párbajt a szultán rendeli meg, mint alkalmas eszközt arra, hogy valamely alkalmatlan embertől megmenekülhessen. Náluk a veszekedő emberekre nézve igen derék szokás van divatban. Bairam ünnepén minden török kibékülni tartozik ellenségével, bármi legyen is a harag oka. Az ő dolguk, ha ezután még jobban gyűlölik egymást. A párbaj ellen azonban nem talán halál félelme miatt van kifogásuk. Vakmerő bátorságuk kérdésen kívül áll. De nem egyezik meg elveikkel az, hogy hives hajnalban valamelly magányos helyre menjenek megölni jó barátjukat, ki lábaikra hágott. Erre egyébiránt nem is adnak alkalmat, mert szépen keresztbe s maguk alá rakott lábaikra senki sem hághat , társalgások pedig olly csodás virágos nyelven foly, hogy sértésre ritkán kerül a dolog. Az igaz, hogy azután ha sértés történt, a mérgezéssel hamar készen vannak s ezt sokkal csendesebb módnak tartják valakit láb alól eltenni, mint a párbajt. A mérgezést azonban nem vitték annyira s nem értenek hozzá olly finomul és ügyesen , mint az olaszok és oroszok s nem is olly gyakran fordul elő. A török, ha valakire megharagszik, kivált ha e valaki görög, embereket bérel, kik azt jól eldöngessék s észre térítsék. — A görög él a gyanúperrel s lehetőleg kerüli az összetűzést. A törökök fatalisták, azaz hiszik, hogy minden esemény előre meg van irva a sors könyvében s földi hatalom ezen többé nem változtathat. Szerintök nem csak a természet rendje, de az emberi akarat is a fátumnak,végzetnek van alárendelve. Azt tartják, hogy az almatermés mennyiségét épen úgy, mint a görög lázadók nyársba vonását, Allah nagy bölcsen előre rendelte el. Ennélfogva nem is teszfnek sikertelen lépéseket valamely