Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-30 / 13. szám - Hogyan keletkeztek Magyarországon a várak? Szokoly V. 110. oldal / Elbeszélések - A drégeli varga. Ürményi 110. oldal / Költemények
én megvénhedett szivem a magyar fejedelem közelében. . . Jó uram még sohasem volt valami becsesebb portékám, mint itt la ez a nagy kerek sajt; fogadd ezt tőlem kegyesen, a milly tiszta szivből adom." „Szeretném adományodat hasonlatossal viszonozni, — válaszol a király, — de bajosan hiszem, hogy tehetném. Mindazáltal kérj tőlem üt bármit, fejedelmi szavamra mondom, megadom." „Nem nagy az én kérésem, — felelt volt a juhász, — de ha megadod, nagy jót teszesz velem. Szádvárnak környékén lakozom, holott is él két legényfiam, mindkettő apjára ütött, mindkettő apja módja szerint keresi a kenyerét. Fiaim házasulandók, de a lányok apjai mit sem akarnak tudni róluk, mert igy kend szóltak hozzám : „Ha fiainak külön telken épittet lakást, akkor a kendiek fiai vihetik a lányainkat, mert valamire való eszű ember csak nem kivánhatja, hogy lányaink férjeikkel, apósukkal, leendőbéli magzataikkal mindnyájan egy födél alatt lakozzanak, mint az oláhczigányok."—De felséges uram, az, akinek jobbágyai vagyunk , olyatén rendeletet bocsájtott valaki, hogy egyegy jobbágyfamília ne épitethessen magának itt is ott is házat kedve szerint, mivel azt mondja, hogy alattvalói igy elkényezkednek, elgazdagodnak, hatalmaskodnak." god." „Mi volna hát kivánság Az, hogy engedjen felséged fiaim számára külön építeni." A király nagy jó kedvvel hallgatta ezen együgyű beszédet; persze hogy megengedi, akár száz külön lakást épitsen is a juhász, csak hogy házasulandó fiainak örömet tegyen! Azért megparancsolta udvarmesterének, hogy szólitana be egy ivódiákot. A diák hosszú fekete talárba öltözve előjött; övéről lelógott a tintatartó, meg az ezüstbe foglalt nádkalamus; ollyanféle tarsolyt is viselt mint a nemesurfiak, csak hogy fekete kordoványból valót, mi tele volt pergamendarabokkal. kérde „Mi is a neved?" — Lajos fejedelem az öregtől. „Megkövetem alásan, familiai nevem nincs, hanem amúgy Estóknak, a fiaimat pedig Ferkónak meg Laczinak hiják." „írjon kegyelmed," — szólt a fejedelem a diákhoz, ki a nagy kezdőbetűt már széltében hosszában kiczifrázta vala, és folytatá az írást ezen szavakkal, a mint itt következik „Királyi helybenhagyásunkat s engedelemadásunkat dónáljuk a mi Szádvár környékén lakozó becsületes Estók nevezetű jobbágyunknak, melly szerint Laczi és Ferkó fiai számára sorsukhoz illendő lakásokat építhessen. Mit nagyobb erősség okáért nevünk aláirásával jelölünk sat. — Mikor pedig a juhász a kapott engedelemadással eltávozott volna, a király az ebéd befejezteüs felvágatá a sajtot. Tömve volt az drága ékszerekkel! minek látásánál minden ember szeme, szája elállott. .! ) 01 NI o cl