Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-11 / 19. szám - Egressy Gábor (szinpadi kép) 161. oldal / Életirások
161 A hegy ág, mellyen Erdő-Száda áll, de Erdély fele félkör alakú kanyarulatot vesz s határát képezi északkelet felöl az úgynevezett Szilágyságnak, azaz Kraszna s Közép-Szolnok megyéknek. — A rónán, mellyet e hegyág elkerít, foly a lomha Szamos, melly Czikónál vergődik ki Erdély hegyei közül. E rónát néhány oláh-magyar faluk tarkázzák be. — Itt láthatni Hoszszúfalut a Teleki Imre féle grófi lakkal, melly körül annyi épületek vannak, mikép e falunak féloldalát csupán ezek teszik. — Kiebb Nagy Bánya felé egy völgyben fekszik Berkesz, s még kiebb egy térbe olvadó dombnak oldalán Koltó, az Koltó, hol a kedélyes a költő Petőfi élte át házassági kora első napjait. Ha az itt vonuló hegymaradékokat s a nagy-bányai lapos erdőt átlépdeljük, ismét a Szamossal találkozunk, és ha folyásán végig nézünk,olly tér nyílik fel előttünk, mellynek láthatárát — nyugotra — nem zárja többé hegy; ez a hosszú róna a lehajló ég kék ködébe olvad már, mintha nem is volna a földnek több felemelkedése. A Mármarosra dülő hegyágazatok alján a bányai ut vonalán feküsznek: Miszt-Tóthfalu, rajta belől egy völgyben Miszt-Bánya, ismét a nagy sírban Sikálló, Illóba, Sebes-Patak les fekvésű s a szé-Szinyér-Váralja. A Szamos déli vagy balpartján túl egy egyenes menésü, de nem magas hegyvonal húzódik, mellyet, minthogy sűrű bükkel borítja, blikknek neveznek; az alatta terülő rónát pedig bükkaljának. E tájat többnyire sváb faluk borítják szöllő- és földmives lakóikkal. Illy környéke van Nagy-Bányának keletről, délről, nyugotról és északról?... magas-ott vonulnak ságban egymást meghaladva a Kárpát hegység külön nevű ágai be dlák és méltán, ír.ezt Mármaros megyébe. De e széles területű hegyes vidéken nem lakik más, mint az égi madarak és a lármás világtól magokat félrevonni szerető különnemü vadak, mellyekért a mármarosi vadász nem ritkán a bányai bérezés határt is bekalandozza. Közli Batizi János, Egressy Gábor: Meddig tart a művész élete? Mig meg nem hal, mig Csak addig, amig a a lélek el nem hagyja a testet. Nem test el nem hagyja a lelket. Egy testi betegség, ami más embernek legfeljebb ágyban fekvést okoz,a művészt kiszólítja az élők sorából, amint a színpadról letűnik, az életből is eltűnt, elfeledték,semmi sem maradt utána. Az író, a költő boldogabb. Ő megírta művét, azok megmaradnak, ha volt bennök valami, ami megérdemelte az életet, élni fog holta után is; művészetét folytathatja betegen, félholtan, még akkor is, midőn már fején és szivén kívül életmüszerével semmi nem bir. Legyen tehát az író kötelessége ezt az előnyét arra használni, hogy jó társait a dicsőségben és nyomorban jegyezze fel azon lapokra, ahonnan nem lehet olly könnyen letörölni a neveket, mint az emberek emlékezetéből. Egressy Gábor! Midőn e nevet ki,mondjuk, egész sorozata a tüneményes alakoknak vonul végig lelkünk előtt, egy egész művészeti korszak, melly e névben van kifejezve. Egressy művészi érdeme nem az, hogy szerencsés költői alakokat szerencsésen személyesített a színpadon, hanem az, hogy ő adott azoknak lelket, és gyakran a költői semmiségből feledhetlen alakokat teremtő. Legközebbi napokban egy franczia színész (Levassor)játszott nemzeti színpadunkon, akinek alakítási ügyességét, jellemfestéseit a magyar színbirálók osztatlan magasztalással fogótekintetben sok művészi leleményességet tanúsított, de annál méltatlanabbul történt az, hogy egynémellyike birálóinknak a franczia művész magasságáig emelkedve, onnan szánó fitymálással beszélt le hazai művészeinkhez, mint kik e magasságot soha meg sem közelíték. Egrepsy Gábor mint. ..Mátyás király.'