Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-22 / 25. szám - A kétszer elesett magyar király. P. Szathmáry K. 211. oldal / Elbeszélések
ránczokba szedett szép homloka, a mélabús vonás ajkai körül, ezer tolmácsnál jobb utmutatók. Fridrik császár, igaz, pártul fogta fiát; de Erzsébet tudta, hogy ebben is inkább a zálogba vetett korona és saját érdekére néz, míg maga az özvegy királynő olly nyomorult kegypénzből élt, hogy még azokat sem igen jutalmazható, kik egykor szerencsétlenségében gyámoliták. Kottánere folyvást mellette volt, de azon hü emberét, ki a koronát Visegrádról elsikkasztani segitett, — a csalódás által ingerült magyarság a budai vértéren végtagjait lovak farkaira köttetve kegyetlenül szétszaggattatá. fia Erzsébet elhunytával pártja is nagyon megcsökkent Magyarországon. A Fridrik császár patronatusa nem hogy használt sót ártott a kis V-ik Lászlónak, a magyar urak szíve a fösvény gyámtól idegenkedvén. Valóban ugy látszott, hogy az ifjú Ulászló király trónja szerencséjében élete boldogtalanságáért kárpótlást találand. A dicsőség babéros pályája nyilt meg elötte. Egy oszlop tartá trón zsámolyát,egy véda angyal az ország czimerét, kire nem a mi parányi nemzetünk, de Európa s a keresztény világ összesége büszke lehetne. Hunyady János volt ez, vezéri dicsősége fénykorában. Ez önzéstelen harczi félisten, kinek aligha többet nem köszön a keresztény világ, mint Buillon Gottfriednek,ki zászlóját a szent város falaira föltüzé. E lángoszlop járt a fiatal király előtt, intőül, vezérül és védül a csaták viharában. E világító torony, melly a dühöngő tengerben fürdő végső szikla fokára épitve, az eltemetéssel fenyegető habok — a roppant ellenséges tábor — s vijjogó vészmadarak — kárvágyó és irigy ellenségei — között félszázadon keresztül bámulatos erővel oltalmazta a keresztet, a magyar hazát. Illy példány után, illy mester vezetése mellett lehetlen vala nem okulni s valóban a rögtön utána következő kor a haza és kereszténység legerősebb bajnokait mutatja föl. A hosszú hadjárat megkezdetett; a király megindult Budáról Hunyady társaságában s hozzá csatlakozott Brankovics a szerb fejdelem s Drákula az oláh vajda. Az 1443-ik év dicsőség éve a magyar fegyverekre. Miként is lehetett volna a harcz eredménye bizonytalan, melly Hunyady Mátyás születésével egyidőben rendeltetett el. Az ifjú királyt mindenütt babért aratott, Hunyady Nissa és Sophia falaira tűzi Magyarhon czímeres lobogóját; hatalmas karjainak csak a Balkán hegyek vetnek határt; a török hölgy nevével rémítgeti gyermekét. Hat véres ütközetben győz a magyar sereg s a szép lelkű király martyrarczczal örül a győzelemnek. Hiszen nem hiában áldozta föl magát. A győzelem híre elhat világszerte. Mindenfelé harsog a magyarok neve, az ifjú és lelkes királyé, — de legjobban és legfényesebben ragyog Hunyady dicsősége. És ez fáj a fiatal királynak Úgy véli, hogy a király azért feje nemzetének, hogy országában egyetlen embernek se legyen joga jobban szeretni a hazát, önfeláldozóbbnak, vitézebbnek lenni a harczmezőn; szóval a király nevének kell legfölül ragyogni. Tűzvérű lengyel barátai osztják söt szítják a véleményt s a vezéri tapasztalás, az edzett hősiesség s a vezéri érdemek kiesnek a számításból. A király, mert bámulnia kell, kezdi kevésbbé szeretni a hős magyar vezért. A tanítvány mestere szeretne lenni mesterének. Az Isten fölébe rendelés kívánja hogy fölébe emeljék az emberek is. az A végzetnek azonban ellenkezőt tetszett megmutatni. A szerencsétlen király dicsősége fénypolczáról hullott alá. Murád szultán megunta a csaták zaját; megbékéllett ázsiai elleneivel s fiát követőjéül nevezvén ki, áhitatos magányába vonult. Az uj császár ifjú vala még, — azért mig megerősödnék, Magyarország részéről is békét akart szerezni számára. Száz személyből álló s két pasától vezetett küldöttség jelent meg Hunyady előtt, kit az európai szokásokkal ismeretlen törökök másodkirálynak tartottak.De a nagy hős szerényen elutasítja azt magától, tudtokra adván, hogy ő nem király, csak ha alattvaló. Mégis voltak ollyanok, kik őt ezért is gyanusiták, a fiatal király előtt. A követség tehát Szegedre ment s miután gazdag ajándékait és a békeföltételeket átnyujtá, az értekezletek komolyan megkezdettek. A régóta zaklatott országnak békére volt szüksége. Giskra még a hazában, Fridrik császár folyvást ellenséges indulattal s a hatalmas ellenség annyira adakozó kedvében, hogy Bosnyákországon kivül minden elfoglalt magyar koronatartományt visszaigér. E hatalmas okok győznek s a béke 10 évre megköttetik. Ulászló az evangéliumra, a törökök az alkorásra esküszik annak megtartását. Sz. Márton templom belseje