Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-20 / 3. szám - Székelyek a tutajon (tájkép) 20. oldal / Nép- és országisme.
20 tűnjék; vagy talán, világosabb szavakkal : kieszközli, miszerint a tápanyag például a farkasnál farkas-alakra és cselekvési tehetségre, a rózsabokorban ennek formájára átváltoztassák és egy rózsabokor életnyilvánításaira képesítessék. Eszközli, hogy a kormánya alatt készült anyag itt a róka ravaszsága és annak szükséges eszközei, — ott a szöllőfürt édessége és formájának körvonalai alatt szemeink elé tűnjék,—kieszközli, hogy itt a szelid birkának szelídsége és szörbesége, ott az őszi baraczkizes csemegének alakja alatt szerepeljen stb. És ha ezek csakugyan így vannak, panaszkodhatunk-e mégis, hogy a mai világ csodákban szegényebb mint nemünk és apái kora? — Csak a vaknak sötét a látköre; kinek szeme van, vonja vissza panaszát; tekintsen e szempontról a természet titkairól levont kárpit mögé, és ha a csodák bámulatában találná üdvét, feltalálni fogja azokat mai nap is! A növényi test szervezetének egész felületén szájacskákkal vagyon ugyan ellátva, mindamellett mégis a szájacskáknak kiváló gyülhelyeit a gyökerek végei és a levelek képzik. Az átváltozó úgynevezett emésztési szervezetüket, vagy — egyszerűen szólva — gyomrukat képviselik a gyökerek magok, a miből azoknak becse és rangja a növényi oeconomiában megbirálandó. Azon készület, melly a levelek eszköze utján a tagnak felvételével foglalkozik , csak ideiglenesen működik nyáron által, és a tartósabb életű növényeknél az úgynevezett évelőknél a szűkölködés idejének, tehát a télnek beálltával, mint a fölöslegesekké vált szájak elébb a halál sárga színét öltik magukra, s utóbb az ideiglenes koplalásra kárhoztatott anyjok testétől végkép elválnak, hogy takaróul szolgáljanak a tél zordonsága ellen a maradandó gyöknek, és majdan korhadásnak átesett állapotukban, mint hálás gyermekek ismét tápot szolgáltassanak aggságnak induló anyjoknak, kinek életerején valamikor vigan zöldültek. — Ember fia tanuld meg a szerény növényvilág titkaiban és képében hála-kötelességeidet, mikkel aggságnak indult szülőidnek tartozol! (Folytatása következik.) most fogsz elveszni." Pedig se baj ott. Tréfa már ez a mulatság a székelynek. Négy-öt szálfából összekötöznek gúzzsal — jó tágon — egy tutajt, vagy ahogy a Vágvidéken nevezik a talpat, csinálnak neki két kormányrudat s azzal ráeresztik azt az Olt vagy a Maros vizére. Az Olt, meg a Maros vize nem folydogál ollyan szép csendesen, mint a mi Dunánk, hanem nyargal mint valami telivér paripa, kanyarogva sziklás völgyeken keresztül, néhol a meredek bérczek ugy összeszorulnak, hogy csak épen a keskeny tutaj számára marad közöttük hely, másutt hirtelen kanyarodik a folyó futása s az odaért tutajt elmeriti a sebes fordulásban. A két székely azért páratlan nyugalommal ül a kormányrudnál s szivogatja kurtaszáru pipáját. Mikor azután egy-egy vizomláshoz érnek, mellynek csattogó zúgása messziről hangzik eléjök, oda kormányozzák szépen a tutajt a folyó sodrába, akkor felemelik a kormánylapátokat s hirtelen a tutaj közepére futva, ott egy keresztbeállitott bakba fogózva várják a beközelgő pillanatot, melly vagy hagyja őket élve, vagy sem. A tutaj a zuhatag szélére érve, egy perezre lassitni kezdi futását, csendesen előrenyomul, ugy hogy félig a levegőben látszik függni, akkor egyszerre alárohan a tajtékzó zuhatagba .... A másik perezben azután megint a kormányrudnál áll a két székely, s ha talán kialudt a pipa a nagy esésben, iparkodik megint tüzet csiholni. A part melletti sziklákon itt-amott, egy -egy kereszt van felállitva. A székely jól tudja a történetet, ami illyen keresztekhez van csatolva : itt, meg amott tiz, husz székely veszett el a folyóban , a mint az első tutaj fennakadt a zuhatagnál valami kőben, vagy keresztül álló fatörzsben s az utána jövök mind ott törték össze egymást a rajtuk levőkkel együtt; ezt a történetet elmondogatják egymásnak, valahányszor egy olly kereszt előtt elhaladnak sebesen, és ha szerencsésen megjárták az utat, egyet imádkoznak, — megint újra kezdik. J. Zeyk falván Tutaj a vizomláson. Székelyek a tutajon. Olvasóink a fentebbi képre tekintve, elszörnyedten fogják mondani : „No te szegény góbé, ha még soha el nem vesztél, a római templom. Róma alig másfél százados uralkodása alatt a meghódított Daciában számos királyi városok, imperátori épületek, imaházak, temetkező helyek, színtér, utak, csatornák, fürdők és bányák létrehozója volt, és sehol ezekből annyi ma nem látszik, mint