Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-22 / 12. szám - Tóth Lőrincz (arczkép) 93. oldal / Élet- s jellemrajzok
102 Nép- és tájrajzok. A római sánczok vidéke. *) Rég feltett szándékom vala, a hazát minden irányban megismerni. Tehát ismeret, vagy inkább tapasztalás szerzése, de egy a távolban lakó gyermekkori barátom meglátogatása végett is, a kocsira ültem. Miután Szegeden túl értem, azon sajátságos érzés fogta el keblemet, melly bécsi utamban meglepett, midőn Dévényt, az országszélén álló végvárat, a gőzössel elhagytam. A haza déli határának tartván, Szabadkára értem. Mindamellett, hogy Szabadka nem egészen magyar ajkú város, mégis magyar szinháza van! voltam benne. Örömmel mondhatom, hogy ezen megbecsülhetlen intézet ott hazánk nyelvét megörzendi. Tovább a Telecskán, felső Bácsnak magasabban fekvő dombos földjén keresztül a Ferencz-csatornához értem, melly már a nagy rónaságon épült, itt egykoron (a hagyomány szerint) a „mare dulce" — édes tenger, volt. A csatorna vidékén lakó svábok gazdasága szépen lábra kapott, mert náluk a szorgalom mellett nem ritkák a vasekék, vastengelyek, cséplőgépek, vízerővel hajtott olajsajtók és selyem-fonodák. S mig nálunk ujságszerte dicsérettel emlittetnek azok, kik szederfa-iskolákat (fájdalom ! még csak most) plántálnak, — addig itt a házak előtt már évtizedek óta állnak szederfasorok, — a szorgalmas háziasszonynak a selyemszoknya árát évenkint kiadják, ezenkívül nyárban szép árnyékot vetnek, édes egészséges gyümölcsöt teremnek, a falut ékesítik, és tűzveszélyben a túlsó sorokat is védik. Milly kicsiny ága ez ártatlan fácska a mezei gazdászatnak, és mégis mint a példa mutatja, hány oldalú annak szükségessége, haszonvehetősége! De nem időztem e tájon, hogy mielőbb feltalálhassam azokat, kiket keresek, s látni, leirni akarok. — És már amott a távolban a telecskai-dombok végleteitől nem messze villogott azon torony, melly szerencsétlen emléke mult éveknek, de most már békés a szemlélője a két harczias fajnak. Szent-Tamásra értünk. Az itteni nők feltűnő csinosságát lehetetlen vala azonnal észre nem vennem s a mellékelt rajzban ezennel bemutatok egy példányt. — Innen alább a vidéken terülnek el a római nagy sánczok, mellyekröl Tacitus, a történet-irók őseinek egyike, azt mondja , hogy a rómaiak nagy hatalomra vergődvén, birodalmukat sánczokkal keritették el. Ezen sánczok közelében lakott gyermekkori barátom, kinek társaságában utaztam be a közel fekvő vidéket. A falunak két tornya van, egyike bádoggal befedve. Alig vártam hogy a nagy faluhoz közelebb érjek, mert mintha a falu végén a földből füst emelkednék? S csakugyan ugy volt, a dadé a földputriban kovácsolta vasát, — mig a rongyos purdék hátukon hordták a fát, — s fogaik közt énekelték : Mámár dévlá mládévláró. Hej pelemiró, hej seroró! (Folytatása következik.) Egy nap Péczelen. Ne vegye senki ugy, ki e czimet olvassa, mintha elég volna Péczelen egy nap arra, hogy annak minden nevezetességét megtekintsük, és mindennel megismerkedhessünk, mi az ott való mulatást kellemessé, hasznossá és ránk nézve a történészetet illetőleg nagy becsüvé teszi; — hanem ugy, hogy számunkra mindezekre fájdalom, csak egy nap jutott az életből, de e nap is örök emlékű, és nagy becsű marad előttünk. Péczel a nagy világ kicsinyben. Mi kincset ide századok óta az ész és tudomány felhalmozott, arról tudomása van a hazának, a nemzetnek. Ott volt a hires Ráday Pál, ki a mult században II-ik Rákóczy Ferencz erdélyi fejedelem kanczellárja volt, a nagy diplomata, ki a fejedelemnek annyira birta birodalmát, hogy 1704 öt küldötte Selmeczre I Leopold császárral békét kötni; öt évvel később pedig Károly svéd királyhoz Benderbe, mivel a franczia udvar Rákóczyt tette a XII Károly és Nagy Péter közt kötendő béke közbirájává. Az 1711 szathmári békekötésre is nagy befolyása volt, és III Károly király őt a kir tábla közbirájává nevezte, később pedig az 1715 pozsonyi országgyűlésen kirendelt országos biztosság tagjává választaták, s mint illyen a helvét vallású ügyet hathatósan előmozditani igyekezett, mivel maga is e vallás követője volt. A magyar irodalomnak is — ámbár diákul — nagy szolgálatot tett — akkor divat levén a diák nyelv — mert Benderi útját leirta. Azonban egyházi énekeit „Lelki hódolat" czim alatt nyomatta ki magyarul Debreczenben. *) Ott született és élt Ráday Gedeon, a fentebb említett fia, ki a honban jeles és tudományos neveltetést nyervén, azt a frankfurti s más külföldi egyetemekben igyekezett még inkább növelni. Ő egészen a tudományoknak élt. Ö volt az, ki Zrínyinek feledékenységbe jött lelkes munkáira figyelmeztette a nemzetet, és a jelesebb német költőkből lefordított versekben a szótagok mértékét a rímekkel első kötötte össze, honnan az illynemű versek Ráday-verseknek is neveztetnek. József császár bárói, II Leopold pedig grófi méltóságra emelte őt és maradékait 1790. A „Magyar Muzeum, Orpheus és Muzarionban" elszórva jöttek ki versei, és idegen nyelvekből magyarított költői darabjai. Munkáinak legnagyobb és nevezetesebb része pedig még kiadatlan hever. Ez volt nagyatyja a most élő derék gróf Ráday Gedeonnak, kinek érdemei már csak a n. színház körül is örök becsüek maradnak a nemzet előtt. Ezen jeles család méltó ivadékai Ráday Gedeon gróf testvérei s fiai lakják most Péczelt egyesülten több olly családokkal, mellyekre büszke lehet a nemzet, hogy magáénak vallhatja. Ott él egyszerű elvonultságban egyedül a tudomány és művészetnek szentelve e rövid élet perczeit a jeles Prónay István báró, kinek műtermeiben a tudományt és művészetet becsülő a legnagyobb élveket feltalálhatja. Egyszerűséghez szokott uri családja nem az európai világ fájdalomban találja üdvét, hanem megfogva a munka és szorgalom bőségszaruját a valódi patriarchalis élet boldogságát élvezi. Ott él gróf Crouy-Chanell, s egyszerű háza, épen ugy mint a többieké, az erény és kegyelet háza, ott él Kovács Illés az ifjú, kinek elfelejthetetlen megboldogult atyja mindig kész volt ugy mint ő, bármilly áldozatot hozni a hazáért. És ha még többet név szerint el kellene sorolni azon meleg keblű emberbarátok és jó hazafiak közül, kik Péczel színét javát teszik, és a társadalomban mint a születésre előnyösek, szerepet játszanak, e nivellirozó kor iránya után indulva, roppant sok nevet kellene itt emlitenünk, mellyek talán jövendőben e haza történeti évkönyveiben dicsérete Szent-Tamási magyar menyecske. *) A mellékelt csinos és becses rajzok többnyire Sterin festész hazánkfia mesteri felfogása után metszvét. Szerk. *) Lásd „Magyar írók életrajz-gyűjteménye" kiadta Sz. István társulat Pest, 1856. j