Vasárnapi Ujság – 1857

1857-09-13 / 37. szám - Morosini Tomasina (arczkép) 381. oldal / Élet- s jellemrajzok

A ..Vasarnapi Ujsajtó' hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a .,Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 311. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó­ hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó Morosini To­ma­sin­a, III. Endre király anyja. A mint II. Endre életét 1235-ki sept. 21-kén elolta a halál, özvegye Beatrix legott egybehivatá az ország főbb embereit, nekik ajánlván születendő gyermekét, kivel várandóban vala. II. Endre kimultával Magyarország kormánya IV. Bélára, mint már 1222-dik évben megkoronázott ifjú királyra szállott, ki mostoháját Beatrixot őrizet alá téteté; ez őreit meg­vesztegetvén, II. Fridrik császár követeivel férfi öltözetben Né­metországba menekült, hol nem sokára 1236-ik év elején szülte fiát Istvánt, kivel Olaszországba VII. Azzó (­ 1264.) esztei őrgróf­hoz, a már 1215-ben elhunyt aty­jának öc­cséhez költözött. Azzó lakhelye akkor Ferrara volt; itt nevelteték István, ki apai testvé­rénél, IV. Béla magyar királynál még születése előtt engesztelhe­tetlen gyülölségbe esett. István már gyermek­korá­ban a gibellini párthoz és így VII. Azzónak dühös ellenségei­hez csatlakozott. Nem tudni , anyja tanácsá­ból-e, vagy párthiveinek szavára azon terv forgott elméjében, hogy az esztei őrgrófságot ra­gadja magához; a mint ezt Azzó megtudá, István legott eltűnt, és holléte nem volt kitudható. Ő Spanyolországba menekült, hol apai testvére Jolánta arragoniai királynénak udvarában rokon kebellel fogadtaték. Francziaor­szágban is kalandozott, hol rövid idő múlva ugy tűnt fel, mint Crouy helységnek és városának Morosini közbirtokosa. E francziaországi birtok­szerzemény nem szakaszta félbe István kalandjait, ki nem sokára visszatért Olaszországba, és Ravennában polgárfőnökké (podesta) választatott, de kiméletlen bánásmódja miatt a polgárság csakhamar fellázadt ellene, s István csak nagy nehezen menekülhetett Velenczébe, hol Mo­rosini Tomasinát, Morosini Marino (1249—1150) dogé unoka­húgát nyervén el nőül, nemze az utóbbi magyar királyt III vagy velenczei Endrét. A híres Morosini (Mauroceno) nemzetség tagjai közül többen fénylenek a velenczei vezérek (dogé) sorában. Morosini Domokos (1148 — 1156) és Marino (1249 — 1250), Morosini Mihály (1382) és Ferencz (1688—1694), nemcsak dicső fiai, hanem vezérei is vol­tak a velenczei köztársaságnak, és a velenczeiek ez utolsónak még vezérsége előtt emlékszob­rot állítottak. A candiai vezér­ség czime, a zárai s­almisumi grófság öröksége volt e gazdag nemzetségnek, és István hitvesé­vel Morosini Tomasinával nyerte Brastol várát és Vegga nevű­ ber­ket Dalmátországban. Mikor szűnt meg élni Ist­ván, azt a történetírás fel nem jegyezte; annyi bizonyos, hogy Morosini Tomasinával nemzé III. velenczei Endrét, kinek mint egyetlen örökösének még éltében adományba mind a dalmátor­szági, mind pedig a francziaországi birtokát, és III. Endre ezen bir­tokról hivaték, Crouy-Chanel En­drének, a magyar vezérség elfog­lalása előtt; mert Kun László öcs­csének, ki szinte Endre nevü volt, kimúlta után, III. v. Endre birta 1278-dik év óta Slavoniát magyar vezérségül, és a mint a kun höl­gyekbe szerelmes Kun Lászlót a magyar királyt 1290-ben Körö­szeg táján Biharmegyében Ar­bócz, Törtei és Kemenes nevü há­rom kun meggyilkolta, legott III. velenczei Endre koronáztatott meg királyul, ki anyját Morosini Tomasinát Velenczéből magához hivatá, őt a magyar királynékat illető jogok gyakorlatába helyezé, fejét és nevét nagy koronás M. (Morosini) betűvel érmeire vereté, annak bátyját pedig Morosini Albertini slavoniai vezérségbe iktatá. Ez volt az utolsó, Árpád-vérből származott királyunk édes­anyja. T­o­m­a­s­i­n­a

Next