Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-08 / 10. szám - Izabella királyné. Szilágyi István 79. oldal / Történeti czikkek
II. 79 Harsog a tárogató, harsog . Most jön a várúr, ,Mert e hideg fogadtatás?" A várura bámul. Hallgat a várnagy, hallgat. Miért hallgatsz várnagy ? Beszélj! beszélj! ne feledd, hogy Te az én szolgám vagy. ,Esti sorban! . . . Nem érthetem. Hát asszonytok, hol van ? Beszéljetek, szóljatok hát Egyszer, a pokolban!" — Odafenn a várszobában Betegen, halványan , Ifjú asszony, fehér asszony Feküszik az ágyban. „Mért jöttél meg illyen hamar?" Nem érti a várúr. „Kiszáradt a szegény virág." A várura bámul. „Nem is csoda, ha kiszáradt : Megtetszett a napnak, S kiégetek hő szerelem Sugarai annak. Ne fogd mén az én kezemet. O O ' Bűnös az én vérem. Eressz, te is elkárhozol, Bizony még megérem. Ne nézz rám ugy, mert a szemed Mint pokoltűz éget. Hah! öreg férj, Slaller Péter Megcsaltalak téged! . . . Hallod? hallod? Hol a kardod? Ne légy ollyan gyáva! Itt a szivem, üsd ide csak, Ne állj itt hiába. Nem értettél? Miért remegsz, Sápadsz, gyáva féreg? . . . Hol a kardod? Ide nézz csak, Én semmit sem félek." Egy pillanat — és az a kard Már a kezében van. Egy pillanat — és az a kard Már a szivében van. Haller Péter, fájdalmában, Szótalanul áll ott : Irtóztató való, amit Értett, hallott, látott. Magyart. Izabella királyné. Életrajz. Irta SZILÁGYI ISTVÁN. (Folytatás.) XX. Martinuzzit három tapasztalással gazdagította a nem egészen sikerült vállalat. Egyik : hogy Izabellát eddig kiállott bajai, még nagyobb férfiasságra, bátor önállásra edzették, mint várni remélé, s hogy azt koronájától csak a legvégsőkig vitt kényszerűség foszthatja meg. Másik : hogy nincs olly magasra vitt bonyodalom, melyet az veszélyének ketté vágni ne sikerüljön. Harmadik: hogy bár most a béke helyre állott, bizonyos, miszerint sem Szulejman nem fogja serege kudarczát annyiban hagyni, sem a királyné és környezete nem szünendőnek mindent merni, hogy öt helyéből kitudják. S ez utolsóban jövő teendőit is tisztán hitte látni. Egy uj összejövetelen Salm gróf és Báthori Andrással, Diószegen (1550), a királyné kivetéséről s fiának Ferdinand kezeibe átadásáról tesz ajánlatot, mit a többi önként követend; csak sereg teremjen mellette rögtön, s élii ügyes hadvezér; a dolgok vitelében semmi késedelem, de a legsietőbb gyorsaság : ezektől függ minden. A titok ismét kinyilatkozott. Izabella Enyeden azonnal gyűlést tart, hol a rendektől változatlan hűséget és ragaszkodást értvén. Martinuzzira nótát kér s kap. De a kormányzó sem pihen, s alig veszi hirét Castaldo 7000-ed magával közeledtének : fegyvert ölt, s egy tekintélyes csapat élén, Körösbányán keresztül, a gyűlésben terem, ahol, midőn sem kérés, sem igéret nem használ, hogy ítélete megsemmisíttessék , bár eredménytelenül, fenyegetéshez fog. Hire fut ez alatt Castaldo közeledtének, s ettől inkább, mint a püspöktől tartva, kiki saját háza védelmére haza takarodik. Kevesen maradtak a királyné oldala mellett: Csáki Mihály, Balassa Menyhért, Kendi Antal, Kis Ambrus, állhatatos ellenei a püspöknek, s ez által ezért halálnak is szánva. Izabella ezek kíséretében Fejérvárra, onnan Szászsebesre fut, ott zárja el magát. Balassát tetemes erővel Castaldo elé küldi, de az nem tartóztatja fel a vészt . Castaldo más után, csakugyan bejutván Erdélybe. A királyné várai egymásután adják fel magukat a püspök ostrom-seregének , s végre maga Szászsebes is, vele a királyné, egész udvara Martinuzzi hatalmában (1551). A győztes püspök ismét alázattal járul királynéja elé; s elfogott kincseit kézbe szolgáltatván, a történtekről sírva bocsánatot kér; alázatosan jelenti a királyi vezérek és biztosok megérkeztét tetemes erővel; ajánlja a velők alkalmas föltételek alatti kiegyezést, magának csak ellenei kiadatását kérvén, kiken példás büntetést vehessen. Nem volt többé mit felelnie Izabellának. Látta,hogy ránézve minden immár bevégzett dolog. XXI. Az értekezlet megnyílt, jelen lévén Ferdinánd részéről Castaldo, Báthori A., Nádasdi Tamás és Losonczi István; Izabelláéról egynehány tanácsos. A kötés szavait Martinuzzi olvassa fel. Azok szerint: „Izabella, maga és fia nevében lemond Erdélyről s Magyarország részeiről; a koronát s egyéb királyi jelvényeket átadja Ferdinándnak ; ezekért Ferdinánd a királynénak és fiának adja Oppelnt és Ratibort, s a szepesi grófságot. Izabella kap 100 ezer aranyat jegypénz fejében, a királyfi nőül egy leányt, Johannát, Ferdinánd házából ; tartozván azonban ez egyezményt távozás előtt eskütétellel megerősíteni." — Izabellának fájdalom, majd haragtól elfogulva kicsordult a köny a hallottak után szemeiből; de végig nézvén elméjével dolgain, — „Ö," — úgymond, — „a kötést aláírja; de Istent s minden szenteket hivja bizonyságul, hogy ö, fia jogaira nézve e sérelmes lépést kényszerítve s nem akarva tette. Hiszi azonban, hogy a hatalmas Isten, ki a hálátlan emberek vétkeire éles szemeivel vigyáz, illy égbekiáltó gonoszságért bizonnyal példás boszútáll. És hogy azt tegye is, hogy azt, ki e keserű bajoknak okozója volt, látogassa meg, azért, éjjel nappal szüntelen esedezni meg nem szűnik." Az ünnepélyes megerősítés minél előbb végrehajtását Martinuzzi nem szűnt meg legerélyesebben szorgalmazni. A királyné, legyőzetve sorsától, engedett; s miután kezét Castaldonak beadta, országgyűlést nyitott Kolosvártt. Korona, palota s az oszág aranyalmája a főtemplom oltárán ott voltak kitéve. Tizenegy éves királyi fiát oda vezetvén Izabella, mély keservvel szólította meg a gyülekezet előtt : „Ne nehezteld édes fiam, hogy a királyi hatalom e jelvényeit, mikkel egykor téged remélélek fölékesítve trónodot ülve látni, a minden bizonynyal jó Ferdinándnak átadom." Azután a hosszú sorral álló rendekhez fordulva, — „lm" — úgymond, — nemes magyar urak, vegyétek át országtok kincseit, adjátok át azokat királytoknak. Engedje Isten, hogy az nektek, országtoknak s az egész keresztyén világnak szerencsét hozzon; bár én látom, hogy az nem lészen ugy. Nekem, szolgáim és férjem tápláltjai által megcsalt, elárult nőnek, örök dicsekedésem , hogy azokat, okait annyi háborúságnak, bár erőmet a hosszú bajok nem tették ugy semmivé, hogy reményem nem volna, a jó egyességért, magam és fiam szerencséjét hátra téve, nem vértől undokilva a domát. De téged én Istenem kérlek, büntető karod súlyát éreztesd az eskütörővel; s ki az igazakat el soha nem hagyod, az árvát s özvegyet fogadd utalmad alá." — Az országnak illyetén áradatását, az ifjú János Zsigmondnak Ferdinánd leányával eljegyeztetését, s mind azt ami a gyűlésen történt, Petrovics azonnal bejelenté levelében Szulejmánnak, mi elég volt, hogy közötte és Ferdinánd közt az ellenségeskedés újból kitörjön. XXII. Izabella, dolgait rövid idő alatt rendbe szedvén, Erdélyből fiával együtt kiment, kisértetve szomorú seregétől övéinek. Martinuzzi sem maradt el, ki, midőn visszatérendő, el akara Izabellától, válni : mondják, nem tartóztathatta kényeit, emésztve nyomván kétségkivül lelkét az atyától vett jótéteményekért a fiúnak illy gonoszul fizetés emlékezete. Izabella a Meszeshegyek rengeteg erdein keresztül vévén utazását, a magas bércz-oromról gyakran vissza tekintgetett az elhagyott Erdély felé. Midőn egy szoros helyt le kellett kocsijáról szállania, félre menvén kísérőitől, egy hársfába bevéste nevét, e három betűvel : S. F. V. (Sic Fata Volunt), s ugy folytatta tovább utazását. A Tiszánál nevezetes száma várakozott reá a magyar főuraknak : Petrovics Péter, Balassa Menyhért, Patócsi Ferencz, kassai parancsnok Czéczei Lénárt, Ferdinand részéről Perényi Ferencz nyitrai püspök, kik bucsu-tiszteleteket tanusitani jövének eléje. Ezek kíséretében érkezett be Kassára, utjának első nyughelyére, ott akarván bevárni a kötés pontjai teljesülését. XXIII. Mit a királyné megjövendölt, kezdett nem sokára mind beteljesedni. Gyors egymást követve vitte utána a hit a török harag vad eredményeit : várak foglalását, pusztítását azon földnek, melly még