Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-28 / 9. szám - Erdős Mózes tüzellenes épitésmódja ügyében 105. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság - Természeti tünemény Buttyin környékén 105. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
10.r. Természeti tünemények. — Buttyin *), február 15-én 1858. Aradmegye keleti végén fekvő ezen "vidékről hírlapjainkban csak akkor volt alkalmunk valamicskét olvashatni, midőn a tolvajgyilkosok máris nagyra nőtt bandái veszélyeztették éltünket és vagyonunkat. Hatóságaink erélye tevé, hogy kevesebb mint egy év leforgása alatt, t. i. a mult évben, ezen erdeinket elárasztó bűncsoportok főczinkosai egyenkint elfogattatván, rendre, még pedig ugyanitt Bökény mezővárosában kötél segitségével felmagasztaltatván, vidékünk tehetősbjei és birtokosai, kiknek része máris odahagyá magán falusi lakát és elköltözött, e nyomasztó aggodalom alól fölmentettek. Nem felötlő, ha darab idő óta a hirlapok levelezői majd minden jelentéseiket a jelen időjárat külön sajátosságának megemlítésével kezdik meg. Furcsa időszak is ám ez! Nemcsak földünk izzó űrében és az azt útövedző kéregben tűnnek egy idő óta fel nagyszerű változások, valamint ezt a külföldön, úgy hazánkban sürün megjelent erős földingások tanúsítják, hanem felszíne és légköre is ritka tünemények színhelye. Vidékünkön is ugyan azt tapasztalhatni: Jelen tartós szárazságunk még a mult évi julius hóban vevé kezdetét, mi miatt a tengeri és szőlő sinyleni kezde, beköszöntvén pedig september hóban a kora derek, e kétnemű növény kellő kifejlődésében gátoltatván, tetemes kárt szenvedett. — Ez alatt az eső tökéletes hiánya miatt a patakokban a viz mindinkább apadott, az 5 — 6 öles kutakban annyira kiveszett, hogy már a mult szüret alkalmával a szőlős gazdák edényeik kimosására a szükséges vizet a távolabb folyókból hordatni kénytelenittettek. — A későbbi ősz is minden eső nélkül ment véghez. — December hó elején beállottak tartós szép idő közben a száraz fagyok, és tartanak január elejéig, midőn is egész vidékünk bő hóval boríttatott el; áll ez most is, sőt azóta még egy bő szállítmány által nekedett ollykép, hogy folytonosan tartó jó szánatunknak és a magas hónak örvendenénk is, ha örömünket más részről a vizhiány ellen nem súlyozná, melly már olly fokra hágott, hogy malmaink részint ezért, részint a példátlan fokú éjjeli fagyok miatt régóta tétlenek. Embereink, minthogy átalában kukoi^iszakenyérrel élnek, a kézi- vagyis sódarálókhoz folyamodnak, hogy e silány durva lisztből, vagyis inkább darából kenyereket előteremthessék; sőt az egész megyében méltán elhirhedt amerikai szerkezetű bökényi műmalom is, melly az egész Fehér-Körös vizét, ha kell (kell pedig most), boldogult Beszédesünk terve szerint készült vizosztó segítségével zsoldjába veszi, szintén tétlenül heverni kénytelen. E közben a hévmérő minden éjjel — 16 — 18 °-ra szokott leszállani, súlymérőink pedig különös állást foglalnak el e télen. Ugyanis e sorok írója 30 év óta csak két ízben, t. i. 1830. és 1841-ben tapasztalta jó eszközének a 29-ik hüvelykre emelkedését, azonban ez csak néhány óráig tartott; a múlt egész január hóban ezen magas állás állandóan szinte napirenden volt, és még most is ritkán száll le 28" 6"-ra. Illy sajátságos légköri viszonyok közt nem csoda, ha a légkör berze (electricitása) is különkép nyilvánul : egyszerű és közönségesen ismeretes borzgömbök gyakrabban láttattak itt e télen, nevezetes világfényt terjesztenek, és erős csattanás közben oszlanak szét. De azon kétnemű légköri tünemény, melly itt e mult hó 22-én és 23-án észleltetett, és kétségtelenül a legritkábbak közé tartozik, méltó, hogy a tisztelt közönség kedvéért részletesen leirjaui. Ugyanis január 22-én, reggelig 7-re, tehát fél órával napkelet előtt, különben tiszta égi boltozat mellett, a Borossebesben kezdődő és Bökényfelé vonuló hegy fölött vékony fátyolos köd láttatott; e ködben 3—4 ölnyi tetszőleges magasságban a hegy fölött két úgynevezett álnap jelent meg egymás irányában vizhányosan épen ott, hol fél óra mulva a nap fölkelendő vala; egymástóli távolsága mintegy ölnyi lehetett, átmérőjük még egyszer olly nagy, mint a napé, szinök szép vérpiros, keletkezésök perczétől egymáshoz közeledni látszottak, s ugy is volt, mert három első percz alatt, a meddig t. i. az egész tünemény látható volt, mindinkább egymáshoz közeledvén, összeolvadásuk perczében fehér világú, sugaras, de határozatlan karimájú gyurmává válván, mind ennek rögtön vége szakadt. — E tüneményt sokan látták. A második tünemény ennél sokkal nevezetesebb, és legalább e sorok írója által följegyezve sehol sem találtatott. E látmány január hó 23-án, esti 8 órakor, a menyházi béretek fölött vétetett észre következő körülmények között : sulymérő 28" 10", hévmérő — 15 °, tökéletesen tiszta égi boltozat, ragyogó csillagok. — Azon egyén, ki azt észlelé, és leirását rajzával együtt e sorok írójával közlé, a boros sebesi uraság Menyházán lakó erdőmestere, Leffler József ur, kinek tudományos műveltsége és polgári jelleme eléggé kezeskedik az észlelés és előadás hűségéről. Ezen ur ugyanis a nevezett napon, esti 8 órakor, didergő hidegben Boros-Sebesből haza-felé utazván, midőn Ó-Déznán túlhaladván a radnai és menyházi bérczek közé vonulna, rögtön megpillanta ezen hegyek egyike fölött mintegy 200 ölnyi tetszőleges magasságban egy épen keletkező izzó oszlopot, vagyis inkább másod fél öl hosszú és harmadfél hüvelyknyi széles, tüzes léczet, melly keletkezése első perczétől rézsútos irányban elég sebesen délnyugatról északkelet felé s egyszersmind lefelé vonult. Miután az oszlop ezen irányban mintegy 150 tetszőleges ölnyire előhaladott volna, annak alsó végéből 10 — 12, mintegy hat hüvelyknyi átmérőjű (tehát szinte emberfőnyi nagyságú) iz zó golyók szökkentek ki, mellyek a tűzoszlop közül mintegy két ölnyi távolaságra fel- és leszökvén, a tüzes kéezezel egyetemben kialudtak anélkül, hogy csattanás hallatott volna. ( Az egész tünemény mind össze tartott 7 — 8 másodperczig.—Az oszlop és golyók világossága olly neinü © volt, mint a vörös izzásban levő vasé, s e miatt csekély világosságot is terjesztének. — Lüffler ur e tüneményt lerajzolá, melly azon perczet ábrázolja, mellyben a tünemény legérdekesbnek tűnt fel, tehát az eloszlás perczét; — közlöm itt e rajzot. K. Erdős Mózes tüzellenes épitésmódja ügyében. A „Gazdasági Lapok" után lapunk is megemlékezett e tárgyról. E napokban vettük Erdős úrnak saját nyilatkozatát, mellyből a következőt tudatjuk a tisztelt gazda-és épitőközönséggel. Erdős úrhoz több felől érkeztek írásbeli tudakozódások, de minthogy külön külön felelnie igen terhes, lapunk utján teszi közzé a szükséges tudnivalókat. Erdős úr óhajtása az volna,hogy vagy egyesek karolnák fel találmányát vagy társaság alakulna („tűzgátló társaság" név alatt), melly annak életbeléptetésére vállalkozzék. Az ő tüzellenes építésmódja létrehozására kivántatnék: 1) alkalmas gyárhely, hol a tüzellenes cserepek készitésére a jó föld kéznél legyen; 2) alkalmas gyárépületek, mellyeken egy egészen uj tüzellenes tetőzésmódot lehetne szerencsés felmutatni. E tetőzést — mint Erdős ur írja — a legszegényebb ember is, bármelly gyenge vályogfalon is czélszerűen használhatná ; az olly egyszerű, hogy hasznát minden fejtörés nélkül azonnal beláthatná mindenki. S bár csinra nézve a legszebb, eddig ismert tetőzéssel kiállja a versenyt, állandóságra nézve mindegyiknél tartósabb, olcsóságra nézve jutányosabb, sőt felényi költséggel kiállítható; 3) alkalmas égető kemenczék felállítása; 4) a kész anyagok épen tartására alkalmas színek; 5) legalább 20 ezer cserépdeszka, vas formák és sajtók (prések). Hogy ezen iparág kivánt eredményekhez vezessen, legalább 50,000 pft tőke kivontatnék. Ez által a fentebbi szükségleteket mind ki lehetne állítani s a sikerrel biztató üzletet megkezdeni. Találmányának minőségéről s alkatrészeiről nem tudósít Erdős úr, de hozzánk küldött értesitésében felszólit mindenkit, hogy a legközelebbi pesti józsefnapi vásárkor látogatásával szerencséltesse. Addig ő a szükséges rajzokat, ugy nagy és kis mintáit elkészíti s reméljük, hogy akit a dolog érdekel, annak fontosságát, becsét és hasznát be fogja látni, s egészen meg is tanulhatja; valamint arról is meg fog győződni, hogy előadásában semmi képzelődés vagy nagyítás sincs. Akik tehát így megkeresni akarják, azokat kéri, hogy erről bérmentes leveleik által előre tudósítsák Erdes Mózes János urat, a pest-váczi országút felügyelőjét. (Lakik Uj-Pesten 63 sz . Kovácsház). ") TÁRHÁZ. o © *) Aradmegye lakosságának nagy része oláhság. Az oláh k átalában a magyar szavak elferdítésében mesterek. Buttyinnak hajdani magyar neve Bökény; igen sok oláh kiejtésű helységek hajdani magyar nevei egészen kivesztenek. Menyháiát, a megye nyugoti részének végső pontjában fekvő, jó orvosi hatással biró fürdővel ellátott helységet Monyásiának nevezik el, és nevezik maiglan is. (Elég otrombául.) K. Vas. Ujs. Irodalom és művészet. (A „Pesti Napló" ideiglenes megszüntetése). A P. N. kiadó tulajdonosa Emich Gusztáv, következő körlevelet küldött a lap előfizetőihez:Pest, febr. 22. 1858. A magyarországi cs. kir. magas Főkormányzóság f. évi február 20. kelt leirata által a „Pesti Napló" czinni politikai lapot két hónapra fölfüggesztette. Midőn ezt a tisztelt előfizetőkkel tudatni kötelességemnek tekintem, bátorkodom türelmüket fölkérni azon ideig, mig a lap megint megindulhat. Hogy pedig a Pesti Napló fölfüggesztése által a tisztelt olvasókra semminemű kár ne háruljon, a mostani előfizetési határidő lejáratát két hónappal meghoszabbítom. Ennélfogva a negyedéves előfizetők martius vége helyett május végéig, a félévesek junius vége helyett augustus végéig veendik a Pesti Naplót. Azon t. cz. előfizetők pedig, kik a várakozást bármi okból *) E találmányról szólván a „Kolozsvári Közlöny," megemliti, hogy Márton József Kolozsvárit még tavaly tavasszal jelentett be az ottani gazdasági egylet nagygyülésének egy hasonló találmányt. A nevezett lap ugy gyanitja, hogy a két találmánynak egy as alapeszméje. Megérdemlené a tárgy, hogy mielőbb tisztába hozassék. Szerk. *