Vasárnapi Ujság – 1858

1858-08-08 / 32. szám - Kis János (arczkép) 373. oldal / Élet- s jellemrajzok

MB—BBMI I I11 IC i ÍT n A Vasárnapi Újság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg. — Előfizetési dij julius—decemberig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 ft.pp. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó­ hivatalához (egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. (1770—1846.) Kis János ismét egyik azon nagy emlékezetű uttörök közöl, kik nemzeti irodalmunk alapitó munkásai, serkenő mivelődésü­nk ka­lauzai voltak akkor, midőn még az irói névért, szellemileg, anyagi­lag sovány dicsőségért egy egész élet kényelmeit — ha nem a mindennapi kenyeret kellett cserébe adni, habár ezen dicsőség, nyelvünk fejletlen voltánál fogva még többől nem igen állhatott, mint abbeli munkálkodásból, minélfogva e nyelv, magasabb esz­mék s elvontabb gondolatok kifejezé­sére is alkalmassá tétetvén, virágzásá­nak jelenleg szemlélhető szép foka felé irányoztassék. S noha ennélfogva két­szeres becsülést és méltánylatot érde­melnek azon lelkesek, kik a kevéssé járt ösvényt számunkra megnyitották, nemcsak a nekik tartozó forró háladat az, melly nemes emlékek megőrzésére intve, részökre az utókor örök tisztele­tét követeli , hiszen buzgóságuknak, a fölemelő öntudatban ugy is elegendő és egyedül várt jutalmát találták; ha­nem önmagunk iránt tartozó elmu­laszthatatlan kötelesség, — a mennyi­ben most, midőn az irodalom ügye, mint máskor is mindig, a nemzet, élet kérdései között foglalt helyet, s szellemi létünknek legnevezetesebb emeltyűjévé lett, csak ama lankadatlan vezérfáklyások biztos és dicső példájá­ban lelhetünk erőt és kitartást a mun­kálkodásra. Kis János született 1770-ben, sept. 22-én Szent-Andráson, Sopronmegyé­ben; szegény, de értelmes földmivelő szülőktől, kik a gyermek nagy remé­nyekre jogositó tehetségét idejekorán észrevévén, azt a soproni evang. tano­dába adták, hol a gymnasiumi tanul­mányokat végezte. Itt kedvelte meg az ó-kori remek-irodalmat, s tette magáévá az ujabb mivelt nyel­veket, főleg egyik oktatója, a derék Schwartner buzdítása s útmu­tatása folytán, s itt sajátította el azon vas szorgalmat, csüggedetlen kitartást, melly magán és irodalmi egyéniségének mindvégig ki­váló jellemvonását képezte. Feltörő szellemének, s mivelődésért égő keblének már ekkor élénk bizonyságát adta, midőn, 1790-ben, néhány tanulótársával a soproni főtanoda növendékei közt máig is fennálló magyar nyelvmivelő társaságot alapitá, mellynek példáját később — a felvilágosodás nem kis gyarapodására — a két hon majd minden protestáns iskolája követte. — Sopronban tette első irodalmi kísérleteit is, Lont (d­v. Laut) angol költő : „Herkules választása" czimü versezetének lefordításával, melly fordítás vé­letlenül gróf Széchenyi Ferencz kezébe jutván, ugy megnyerte a tudomány kedvelő s irodalom pártoló nagy honfi tetszését, hogy Bécsben 1791-ben maga költségén kinyomatta.­­ Ez évben utazta be Magyarország nagy részét, az ak­kori tudományos világ és irodalom nevezetesebb egyéniségeivel teendő is­meretség végett; majd a fenn említett dolgozatáért ajándékul kapott pénzzel a göttingai és jénai egyetemeket láto­gatta, honnan visszatérve, először a győri evang. tanodánál viselt oktatói hivatalt; aztán, 1796-ban, a nagybaráti evang. egyház hitszónokává válasz­tatott, honnan 1799-ben Kővágó-Örsre (Zalában), 1802-ben Nemes-Dömölkre ment (Vasmegyébe). Itt készítette töb­bek közt a „Protestáns közemberek ol­vasókönyvé"-t (Pozson, 1802.), melylyel a népies irodalom felé a legelső, és a viszonyokhoz képest igen tapintatos lépést tette. Utoljára Sopronba vitték át hasonló minőségben, hol e hivatal­ban harmincznyolcz esztendőt töltött. Ezalatt adta ki összes költeményeit, mellyeket nyugodt kedély, vonzó ész­járás, bölcseleti irány jellemeznek, s mellyek Kis Jánost, ki mindeddig egye­dül tudta a tanköltészet alakját igaz érzelmekkel és lyrai melegséggel páro­sitni, az első magyar költők sorába emelik. Hatvan kötetet túlhaladó fordított és eredeti munkái között különös em­lítést érdemelnek még a „Soproni est­e­k" és ,,Emlékezések életemből ifjúság számára készült könyvei, ez irodalmi nemben első, sikerrel koronázott kísérletek, mellyek mint illyenek ma is élvezetes és tanulságos olvasmányul szol­gálnak. Eközben jeles tehetsége, s kitűnő érdemei mind több-több elismerésben részesültek. így 1808-ban a derék gróf Festetich Ignácz, kinek uradalmában született, azzal örvendezteté meg a köztiszteletű férfit, hogy édesatyját érezte minden jobbágyi szolga- Kis János.

Next