Vasárnapi Ujság – 1859
1859-11-20 / 47. szám - Tatai vár (képpel). Th. 555. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - A mérges növényeket ismertetni. Dr. Kun T. 555. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság
.555 ágyu kereszttüze véd, s mellynek előtere nagyon alkalmas tüzaknák készitésére. E felett van a lőporos torony is, mellyről sokszor mondá Abdi basa, hogy ha már az ellenség a sánczon volna, kanóczot vetne bele s magával együtt a légbe röpítené. Ez tehát átkozott pont lesz az ostromlókra nézve. Petneházyt épen nem lepte meg, midőn a haditanács után azt a rendeletet vevé, hogy hajdúival a nagy rondella ostromát fogja vezetni. Valamint az sem, midőn megtudta, hogy vetélytársa Funkenstein a bajor segédcsapatokhoz tétetett át, kik a víz felől fognak ostromolni. Kezdett már fatalista lenni s bizni a jóslatokban. „Ne busulj, én is ott leszek!" biztatá őt Gábor barát, a mivel sok volt mondva, mert a tüzérség fővezére, Gonzales Antal, a ráczhegy felöli ütegek vezetését a leleményes eszű barátra bizta, kiben az első találkozás után ollyan ismeretgazdagságot fedezett fel, aminőt csak egy hosszú élet és meghalni nem akaró koszúvágy tanulmányai adhatnak egy férfiúnak. Junius 19-én(1686.) sütötték el az első ágyút a város falai ellen. ) (Folytatása következik.) A mérges növényeket népiskolákban is kellene ismertetni. A legközelebb elmúlt nyár folytán két gyermeket gyógyítottam, kik maszlagos redőszirom (datura stramnonium) magvaival jóllakván, valószínűleg csupán azon kedvező körülménynek tulajdoníthatják életben maradásukat, hogy szüleiknek volt helyben kihez fordulniok gyógysegélyért, különben a köznépnél, köztudomás szerint is, a távolság elhatárzó erővel bírván, aligha áldozatja nem lett volna a két gyermek a csemegézésnek. Ez és ehhez hasonló esetek, akaratlanul is eszébe juttatják az embernek azon szomoru igazságot, hogy sok ellensége van az ember életének és egészségének, saját maga, s embertársai, meg a természetben található lények által, minők az állatok, növények és ásványok. De más részről meg van azon édes vigasztalás számukra, miszerint az ember, mint erkölcsi valóság, a szabad akarat által van megdicsőítve s értelmi tehetségénél fogva pedig urává jön a természet három országában előforduló minden lénynek, és igy tőle függ, a birtokában levő eszközöket czélszerüen aként fölhasználni, hogy a hasznosokat saját javára forditsa, az ártalmasokat pedig elkerülje. Van-e valami ut és mód, mi által a természet három országában előforduló ártalmas termékek ismerete a nép különféle rétegei közt, ha nem is átalánossá válhatik, de legalább a vidék és helyhez kötött állat-, ásvány-, kiváltképen pedig növényféléknek ismerete által az életveszély és egészség koczkáztatásának kikerülhetését megközelíthetni ? Szerintem nincs más út és mód, melly által a czélt megközelíteni lehetne, mint népiskolákban a természet három országát a nép életéhez alkalmazott modorban gyakorlatilag röviden megismertetni. Például : az állatországból a kőrisbogarat, pókot, kígyót és ártalmas bogarak, meg férgek különféle fajait, mint a mellyekkel a közéletben gyakran találkozik, — kiválólag érinteni. Az ásványországból, a rezet, ólmot, higanyt, mirenyt (arsenicum), és ezeknek a kereskedésekben kézmüvi s mesterségi czélokra is árultatni szokott készitményeit megismertetni, mint a mellyekből mázat, festéket, sőt néha még házi orvosságot is szoktak, részint tudatlanságból , részint megcsökönösödött balhitból használni. Legkitűnőbb figyelmet kellene pedig forditani a növényország ismertetésére, mint a mellyből legtöbb példánynyal jő érintkezésbe a köznép, a háznál, kertekben és a mezőn és a mi lelkiismeretbe vágó dolog, ártatlan gyermekek esnek miatta bajba, kiknél a tudatlanságot vétségül nem is róhatni föl. — Hogy a nép érdekében elérni óhajtott czélt leginkább megközelíthessük, minden tekintetben gyakorlati kézikönyvre volna szükség, de ollyanra, melly nem tudományos rendszerben adná elő a tárgyat, hanem a nép fölfogásához alkalmazkodnék, csupán a közéletben előforduló tárgyakat magyarázná gyakorlatilag és érthető rövidséggel. E kézikönyvnek, szerintem, természethü ábrákkal kellene ellátva lenni, melly ha nem is a népnek a közéletben tudni szükséges minden egyes terméket a természet három országából, de legalább a gyérebben található fajokat előtüntetné. Azonban a kézikönyvnek legsikerültebb ábrái által sem lehetvén még a czélt teljesen elérni, a néptanítóknak kötelességükbe tétetnék, hogy tavasztól kezdve késő nyárig, különösen a növényzet időszaka szerint, a növényeket eleven példányokban is megismertetnék tanitványaikkal, nemcsak leszakitva száraikról, hanem a helyszínen is, melly szemlélő tanmodor legsikeresebb lehetne következményeiben. Igy például : igen gyéren találni olly vidéket, hol kertekben és a mezőn a belindek (hyosciamus), bürök (wacta) maszlagos redőszirom (datura stramonium), nadragulya vagy szép könye (atropa belladonna) nem találtatnának. Különös figyelmet kellene fordítani, a gombáknak megehető fajaira is, hogy már az iskolában tanulnák ismergetni a gyermekek a mérges fajtákat; apródonként pedig, és a korral haladva, minden vidék lakosai képesekké válnának az ehető fajoknak a mérgesektőli biztos elkülönítésére s nem történnének olly könnyen tudatlanságból a család körében mérgezési esetek. Illy kézikönyveknek előállítását csupán és egyedül testületi erő által lehetvén eszközölni, óhajtandó, miszerint a r. katholikus néptanodák részére a tanintézeti alapitvány buzgólkodjék illyetén könyveket előállitani, a protestáns néptanodák részéről pedig a f. t. kerületek gondoskodjanak, és minden erejök megfeszítése mellett, habár áldozattal is, ingyen és minél olcsóbb példányokat szolgáltassanak a népiskolai tanulók kezébe. Óhajtandó, miszerint épen a népiskolák érdekében már régóta s még folytonosan működő főt. kerületek bizottmányának becses figyelmét ki ne kerülje ezen tárgy a készitendő tervnél, miről annyival inkább meggyőződve vagyok, mivelhogy tapasztalati tényekből tudhatni honunknak reálirányát, mire minél nagyobb mérvben törekedni igen nagy szükségünk van. Addig is pedig, mig a népnevelésnek a népre hatandó jótékony befolyása által oda juthatnánk, hogy az említett rendszer mellett felnőtt iskolai növendékek meglett emberekké válván, a természet három országából előkerülő ártalmas termékek ellen biztos ismerettel bírnak, közegészség- és életbiztosság tekintetéből orvosrendőrileg elkerülhetlen szükségét látnám annak, hogy községileg évenkint olly intézkedés tétetnék, miszerint a kertekben és házak környékén csaknem mindenütt vadon teremni szokott belvndek, maszlagos redőszirom és szépnönye mérges növények kiirtatnának, még pedig magvaik érése előtt, hogy magvaikat elhintvén, következő évben ismét ki ne keljenek és ne szaporodjanak. És hogy az illy intézkedésnek kellő foganata lehessen, az egészségi osztály által eszközlött és helytartóságilag leküldött rendeletnek kellene a községek elöljáróihoz kimenni, kik felelősség terhe alatt, és ahol rendszerinti orvos létezik, ennek közremunkálásával, legalább évenkint kétszer szemlét tartanának a lakosok házkörnyékén, és a gondatlan, vagy rendeletnek ellenszegülő házigazdákat és szülőket érzékenyen büntetnék. Az illy csekélységnek látszó dolgokat némellyek tán kicsinyleni is fogják, mert nem gondolják meg, hogy könnyebb az életet és egészséget évgyógymódilag megtartani, mint az elveszettet visszahozni, vagy visszaadni. Nem gondolják meg, hogy a nép jólététől függ az állam jóléte, s hol a nép testben és lélekben szegény, ott az anyagi állapot csak tengés virágzásnak sohasem fog indulni, következésképen az állam sem lehet boldog és virágzó. Az illyenek azt sem gondolják meg, hogy a nép jóléte érdekében illyenképen működni, az orvosi rendőrségnek fő feladata. Dr. Kún Tamás: A tatai vár. Tata, hazánk dunántúli részének egyik legélénkebb s legcsinosabb mezővárosa, fekszik Komáromtól 19/16 s Budapesttől 48/lí állomásnyira, amattól délkeletre, ettől pedig nyugotra gyönyörű, regényes vidéken, a Vértes-hegyláncz oldalánál. Különösen nevezetes szép angol kertjéről, márványbányáiról, meleg fürdőiről, mintegy 600 holdnyi tért elfoglaló nagy taváról, mellynek északnyugoti partján legnagyobb nevezetessége képünkön látható régi vára is épült. *) Kútfőim a napra nézve igen eltérnek, két egykorú krónika közös egyik : „Der siegreich geendigte etc. XV.jährige Türkenkrieg." Kelt 1699-ben, junius 13-ra teszi az ostrom kezdetét, egy másik : Johann Christoph Wagner's Christlich und Türkischer Staedt- und Geschichtsspiegel, melly az ostrom utáni évben adatott ki; junius 19-ét emliti. Azontúl is minden egyes fegyvertényt, nevezetes férfiak elestét stb. hat nappal későbbre teszi, mint az előbbi. Hammer Purgstall junius 28-tól kezdeti az ostromot (Geschichte des osmanischen Reiches), Palugyai szerint pedig junius 18-án érkeztek meg az összes seregek Buda alá. Így ez legjobban megegyez a második könyvben idézett adattal. ' ' J. M.