Vasárnapi Ujság – 1860
1860-10-21 / 43. szám - Verbőczy István (arczkép) 513. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasarnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasarnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 tt. új pénzben. — A Vasarnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. (1460-1541 ) Vessünk ismét egy pillantást a múltba, s meritsünk tanulságot, okulást a mozgalmas napokból, melyekben ész, erő és kitartás szintén főkelléke a hazafiúi kebelnek. Oly férfiú arczképét és életrajzát veszik itt olvasóink, ki nemcsak széles tudománya, és szónoki ereje miatt, de önzéstelen hazaszereteténél fogva is, mivel minden tudományát, egész életét arra áldozta, hogy az ország jogait minden jogtalan bitorlás ellen ótalmazza, — korának legnépszerűbb, legtiszteltebb embere volt. Születéshelyének, némelyek Nógrádmegyét 1), mások ismét Hontmegye Verbőcz vagy Varbócz helységét, végre Szentpált s ennek nyomán az 1836-ik évben Bécsben nyomatott „Oesterreichische National Encyclopädie" czimü munkában Szökefalvát, Erdélyben, mondják. Leghihetőbb azonban, mit Szirmay Antal Pesten 1805-ben megjelent „Comitatus Ugochensis" czimü munkájában mond, t. i. hogy Werbőczy Ugocsamegyének hasonnevű falujában 1460. körül született. (A szül. évszám másoknál 1475.2) Édesanyjáról vérrokonságban levén a Szapolyai (Zápolya) házzal, Szapolyai János igen nagy gondot forditott Werbőczy István tudományos kiképeztetésére. A budai tanodákban, hol Szapolyai, Deák Imre és István ajánlata folytán Mátyás király kedvezésében részesült, végezve tanulmányait, a római jog hallgatására Rómába, s innen 1500 körül Bécsbe küldeték. Tanulmányait a legnagyobb szorgalom- és igyekezettel végezvén, visszatértekor a gyakorlati téren mint irnok a kir. kanczelláriánál, később a királyi főtörvényszéknél, végre az országbiróságnál, mint jegyző, 1505. körül pedig mint országbirói itélőmester3zön nemzetének századokon át fönmaradandó emlékű szolgálatokat. E közben tapasztalá Werbőczy, mily hátrányára van az igazságszolgáltatásnak az, hogy írott törvénykönyv hiányában a birák csupán a királyoktól birt egyes alkotmányos oklevelek és szokásokra, hagyományokra kénytelenek ítéleteiket alapítani, mint ez Ulászló királynak Werbőczy Tripartitumához csatolt helybenhagyó leveléből bőven kiderült). A rendek sürgeték ugyan a királyt, hogy e bajnak királyi tekintélyével elejét vegye, de az igazságos király ezen méltányos kivánatot, nem tudni mi okból, nem csekély kárára az országnak, igen későn teljesité. Végre hosszas tanácskozások s többszöri elnapolások után a már ekkor jogtudományairól ismeretes Werbőczy István bízatott meg, hogy a nehéz munkát az ország alkotmányos levelei és szokásaiból összeállítván, füzetekre és czimekre oszsza. A nagy mű szakértők által jónak találtatva, az 1514-ki sz. Erzsébet napjára eső országgyűlésen II. Ulászló király által megerősitteték, és egy okirat által a rendek beleegyezésével mindenkorra érvényes törvénykönyvül ismertetek el. Már most nem volt egyéb hátra, mint a munka kinyomatása, melyből a király minden egyes megyének, egy saját pecsétjével megerősített példányt akart ajándékozni, hanem e tervében különböző dolgok akadályozván, végre a király, Budára visszatérve, meghalálozott s igy a ma még jó darab ideig kiadatlanul s kevesek által ismerve hevert, miglen Werbőczy királyi személynökké neveztetvén ki, e müvet, ugy, mint az már országgyülésileg jóváhagyva volt, Bécsben 1517-ben ily czim alatt : „Tripartitum Opus Juris consvetudinarii inclyti regni Hungáriáé : per magistrum Stephanum de Verbencz personalis praesentiae regiae majjestatis locumtenentem:accuratissime editum. Impressum Viennae Austriae per Joannem Singrenium. Anno Domini MDXVIT. Octavo die Maji." VERBŐCZY ISTVÁN. "•) Horvát István „Verbőczy lékezttí" czimü munka, II. köt. ") Severini János .,De veteribus incolis Hungariae cisdanubianae." (Sopron 1768). 2) „Oesterreichische National-Encyclopädie." — 3) Jászai Pál ,,A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után."