Vasárnapi Ujság – 1860

1860-10-21 / 43. szám - Verbőczy István (arczkép) 513. oldal / Élet és jellemrajzok

A Vasarnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasarnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 t­t. új pénzben. — A Vasarnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. (1460-1541 ) Vessünk ismét egy pillantást a múltba, s meritsünk tanulságot, okulást a mozgalmas napokból, melyekben ész, erő és kitartás szintén főkelléke a hazafiúi kebelnek. Oly férfiú arczképét és életrajzát veszik itt olvasóink, ki nem­csak széles tudománya, és szónoki ereje miatt, de önzéstelen haza­szereteténél fogva is, mivel minden tudományát, egész életét arra áldozta, hogy az ország jogait minden jogtalan bitorlás ellen ótal­mazza, — korának legnépszerűbb, legtiszteltebb embere volt. Születéshelyének, némelyek Nógrádmegyét 1), mások ismét Hontmegye Verbőcz vagy Varbócz helységét, végre Szentpált s ennek nyomán az 1836-ik évben Bécsben nyomatott „Oesterreichi­sche National Encyclopädie" czimü munkában Szökefalvát, Erdély­ben, mondják. Leghihetőbb azonban, mit Szirmay Antal Pesten 1805-ben megjelent „Comitatus Ugochensis" czimü munkájában mond, t. i. hogy Werbőczy Ugo­csamegyének hasonnevű falujában 1460. körül született. (A szül. év­szám másoknál 1475.2) Édes­any­járól vérrokonságban levén a Sza­polyai (Zápolya) házzal, Szapolyai János igen nagy gondot forditott Werbőczy István tudományos ki­képeztetésére. A budai tanodák­ban, hol Szapolyai, Deák Imre és István ajánlata folytán Mátyás ki­rály kedvezésében részesült, vé­gezve tanulmányait, a római jog hallgatására Rómába, s innen 1500 körül Bécsbe küldeték. Ta­nulmányait a legnagyobb szorga­lom- és igyekezettel végezvén, visszatértekor a gyakorlati téren mint irnok a kir. kanczelláriánál, később a királyi fő­törvényszéknél, végre az országbiróságnál, mint jegyző, 1505. körül pedig mint országbirói itélőmester3­­zön nem­zetének századokon át fönmara­dandó emlékű szolgálatokat. E közben tapasztalá Werbőczy, mily hátrányára van az igazságszolgáltatásnak az, hogy írott tör­vénykönyv hiányában a birák csupán a királyoktól birt egyes al­kotmányos oklevelek és szokásokra, hagyományokra kénytelenek ítéleteiket alapítani, mint ez Ulászló királynak Werbőczy Tri­partitumához csatolt helybenhagyó leveléből bőven kiderül­t). A rendek sürgeték ugyan a királyt, hogy e bajnak királyi tekinté­lyével elejét vegye, de az igazságos király ezen méltányos kivánatot, nem tudni mi okból, nem csekély kárára az országnak, igen későn teljesité. Végre hosszas tanácskozások s többszöri elnapolások után a már­­ ekkor jogtudományairól ismeretes Werbőczy István bízatott meg, hogy a nehéz munkát az ország alkotmányos levelei és szo­kásaiból összeállítván, füzetekre és czimekre oszsza. A nagy mű szakértők által jónak találtatva, az 1514-ki sz. Erzsébet napjára eső országgyűlésen II. Ulászló ki­rály által megerősitteték, és egy okirat által a rendek beleegyezé­sével mindenkorra érvényes tör­vénykönyvül ismertetek el. Már most nem volt egyéb hátra, mint a munka kinyomatása, melyből a király minden egyes megyének, egy saját pecsétjével megerősített példányt akart aján­dékozni, hanem e tervében külön­böző dolgok akadályozván, végre a király, Budára visszatérve, meg­halálozott s igy a ma még jó da­rab ideig kiadatlanul s kevesek által ismerve hevert, miglen Wer­bőczy királyi személynökké ne­veztetvén ki, e müvet, ugy, mint az már országgyülésileg jóváhagy­va volt, Bécsben 1517-ben ily czim alatt : „Tripartitum­ Opus Juris consvetudinarii inclyti regni Hun­gáriáé : per magistrum Stephanum de Verbencz personalis praesen­tiae regiae majjestatis locumte­nentem:accuratissime editum. Im­pressum Viennae Austriae per Joannem Singrenium. Anno Do­mini MDXVIT. Octavo die Maji." VERBŐCZY ISTVÁN. "•) Horvát István „Verbőczy lékezttí" czimü munka, II. köt. ") Severini János .,De veteribus incolis Hungariae cisdanubianae." (Sopron 1768). 2) „Oesterreichische National-Encyclopädie." — 3) Jászai Pál ,,A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után."

Next