Vasárnapi Ujság – 1860
1860-11-18 / 47. szám - Zenészetünk s annak képviselői (3 arczkép) 565. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. aj pénzben. — A Vasárnapi Újság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Zenészetünk s annak képviselői. Volt idő, melyben nemzetünk keveset foglalkozhatott tudománynyal és szépművészettel s ennélfogva messze elmaradt azon népektől, melyek idejüket háboritlanul tölthették a múzsák között. Ha idegen utazott Magyarhonban, alig jegyezhetett fel rólunk egyebet, mint vitézségünket és vendégszeretetünket. Amazt becsülni, elég okuk volt; ezt pedig nem ritkán vették igénybe. Igy a külföld előtt jó darabig csaknem mythologiai mesés lények voltunk; mert beléletünket nem ismerve, rólunk a legnagyobb elfogultsággal ítéltek; nem létezett köztünk és a mivelt külföld közt azon szellemi kapocs, mely a műveiteket szokta egymáshoz kötni. — Mert mi gyakorolhat nagyobb hatalmat, mi bírhat nagyobb vonzerővel, mint a szellemi fensőség ? Azonban habár mult időnket csatamezőn kellett is töltenünk s ezáltal egyszersmind szomszédainknak szolgáltunk védbástyául; habár e mostoha századok alatt tudomány- és szépművészetben nem tarthattunk párhuzamot nyugatnak magát kényelemben művelhető népeivel, de ma önzés és túlbecsülés nélkül elmondhatjuk , hogy Európa magas műveltsége iránt nem maradtunk érzéketlenek. — Akadémiánkra, két múzeumunkra, különféle czélu egyleteinkre mutatunk, melyek korunk haladásának kétségbevonhatlan tanúi, melyek meghazudtolják azon régi bal véleményt, mintha fajunk nem birna hivatással tudományra és jelen alkalommal egy ujabb jelét mutatjuk be közönségünk előtt annak, hogy nehéz napjaink daczára egyének állanak elő, kik zene-művészetünk terén is ernyedetlenül fáradoznak és van lelkes közönségünk, mely ezek szép törekvését, szorongatott perczei közt is, méltányló figyelemmel kiséri. Csakis ugy lehet nagygyá egy nemzet, ha a szép és jó iránt mindig fiatal hévvel tud lelkesedni. El kellene mondanunk most zenészetünk élén álló három művészünk, Ábrányi Kornél, Bartalus István és Mosonyi Mihály — életének főbb vonását; de életiratot adni nem szándékunk; annyival inkább, mert azt hisszük, hogy eme vázlat a nevezett egyének nagyobb mérvben kezdett munkásságának célpontja előtt — félszeg fogna lenni. Ezért a művészi élettel kapcsolatban álló jó és rosz napok leírását, azon hatást, mellyel a közönségre voltak, szóval : egy mindent magában foglaló életirat készítését a jövő feladatául hagyjuk, s e helyett néhány szóval festjük zenészetünk jelenét s azon állást, miemlített zene-művészetink elfoglalnak. Nem mondunk nagyot, ha állítjuk, hogy napjainkban a zene-tanulás átalános lett, s miként más művelt nemzeteknél, úgy itt is a jó neveléssel jött érintkezésbe. Ritka kivétel azok száma, kik a zenében gyönyört, élvezetet ne találnának; de daczára annak, hogy a zenét átalánosan gyakorolják, sőt a nevelésnek egyik ága a szép művészetekre. MOSONYI MIHÁLY. ÁBRÁNYI KORNÉL. BARTALUS ISTVÁN.