Vasárnapi Ujság – 1861

1861-01-20 / 3. szám - Adakozások a magyar Akademia palotájára 35. oldal / Vegyes tartalmu

35 b.— (­4 krakói egyetemet) jan. 8-án bezárták, mivel a tanulók kinyilat­koztatták, hogy mig csak tannyelvül a lengyel nyelvet be nem hozzák, nem látogatják az előadásokat. — (Halálozás.) Borsodból irják : A Szatthmáry-Király-család fájáról a legszebb remények gazdag bimbója hullott alá, midőn január 3-án éjfélkor a felejthetlen kedves leány, a szeretetre legméltóbb nővér s barátnő, a leg­műveltebb lelkű s legvallásosb keblű valódi honleány, éltének legszebb fes­lésekor, 16 éves korában, Szatthmáry-Király Ida kisasszony, zavartalanabb örömök hónába költözött.­­ A vigasztalhatlan szülők, bánatteli nagyanya, kedves testvér és rokonérzetü család ezen sok örömet igérő kincsének, csa­ládi kertjük fejlődő virágának porhüvelye január 6-án F.­Zsólczán tartott érzékeny ima, gyászbeszéd és búcsúztató után a könyök záporától kisértetve vitetett a családi sirboltba Bodvára, hol rövid sirbeszéddel adatott át a kora sirnak. — Szelid lélek­ nekünk, kik ismerénk, birád szerelmünket, mig va­lál; s miután nem vagy, az emlékezet édesen keserű érzete örökre keblünkbe vési emlékedet, mert jó valál! Nyugodjál csöndesen! — N. — (Czáfolat Csongrádból.) Csongrád,január 7-én. Midőn a Vasárnapi Újság f. évi l­ő számában egy Csongrádról, december 13-áról D. J. álnév alatt közlött azon hibás hírt, mely szerint egy csongrádi „tekintélyes izrae­lita lakos Sváb Jakab" — midőn ez Csongrádon a nép által (?) megyei bizottsági tagul választva a h.-m.-vásárhelyi megyeszervező gyűlésen meg­jelent, csak azért, mert őt az 1848 törvények nem polgárositották, egynéhá­nyak felszólalására egyszerűen kitörültetett — olvasom, kötelességemül érzem nemcsak azért, mivel e hibás közlemény némi árnyat vet Csongrád­megye polgárisult s hazáját forrón szerető népeire, de legfőbben az igazság felderítése tekintetéből ezen az eljárást igazoló felszólalással nyilvánosság terére kilépni. Igaz ugyan, hogy nevezett Schwab Jakab izraelita a H.-M.-Vásárhe­lyen m­­ég december 13-án tartott megyeszervezési gyűlésen a megyei bizottsági tagok sorából kitörültetett, távol legyen azonban tőlünk csak azon gondolat is, miszerint mi izraelita atyánkfia választhatási vagy nem választ­hatási jogát vagy kérdését vitatás alá bocsátottuk valta s e tekintetben a többi megyéktől kivételt akarnánk képezni, főkép, mert nem is éreztük ma­gunkat jogosultaknak az 1848-ki törvényeken változtatni vagy azokat mó­dosítani és azért is mivel Csongrádmegye lakossága az, mely az egyenlőség eszméjéhez ragaszkodik s nem oly elfogult, hogy azon hiedelemnek adjon helyet, miszerint az, ki nem magyarul imádkozik és nem magyar szülőktől származik, nem lehet jó hazafi; — sőt felfogta lánglelkü költőnk ezen szavait: „— Mint a fán az ágak az oltott galyakkal, „Ugy tartsatok össze minden népfajokkal." Hogy tehát azon kiskorúság öltönyét lerázzuk magunkról, melylyel a fentebb emlitett álnevű czikkiró bennünket felruházott — mely czikk itt már is sok vitatkozásra szolgáltatott alkalmat — kénytelenek vagyunk ezzennel kinyilatkoztatni, miszerint nevezett izraelita nem azért törültetett ki a bizottsági férfiak sorából, mert izraelita, hanem mivel egy bizonyos tett miatt törvényszékileg 16 hónapi vizsgálati fogságban volt letartóztatva mint ily tettel vádolt egyént kivánta a felszólalókon kívül Jeney megyei fő­s ügyész úr kiterültetni, hozzá­tévén, hogy más becsületes izraelita megválasz­tásában senki sem fog e megyében akadályt találni. Hazánk és az igazság iránti tartozásunkat véltük leróni azzal, hogy épen ott tisztázzuk ki magunkat, hol azzal vádoltatunk, hogy „az ily kön­­nyedén tett nyilatkozat" által sajnos visszahatásokat akarunk előidézni s kinyilatkoztatjuk, miszerint mi egyiránt öleljük mind azon népfajt és nemze­tet, mely hazánk boldogitásában honfiúi buzgalommal fáradozik, hogy a fentebbi költő szavai szerint „édes mindnyájunké legyen a koszorú." *) — Cséfalvay R. — (Nyilatkozat.) A Vasárnapi Újság f. évi 1-ső számában közlött csongrádi levelet, mely a csongrádmegyei életre, de különösen Schvab Ja­kab izraelitára vonatkozik, hogy én nem irtam, azt e lapok általam igen tisztelt szerkesztője bizonyithatja. — Csongrád, január 8-án, 1860. — Se­bestyén Károly. — (Nyilatkozat.) A Vasárnapi Újság I. évi 1. számában Munkácsról „egy beregi magyar" aláírásai ellátott czikk jelent meg, a jelenlegi mun­kácsi grófi uradalom főtiszte ellen, melynek szerkesztésével többen engem annál inkább gyanúsítanak, mert a múlt év 53. számú lap szerkesztői mon­danivalói közt, e lap szerkesztője küldeményeimért köszönetet mond. Azon­ban az igazság és magam érdekében felkérem a t. szerkesztő urat, hogy becses lapjában mielőbb nyilvánítani szíveskedjék, hogy a kérdéses czikket csakugyan nem én irtam. *) Munkács, jan. 12. 1861. Lehóczky Tivadar. + (A m. Akadémia elnöke) a bécsi magyar technikus ifjúsághoz lelkes köszönő levelet intézett, azon Széchenyi-mellszoborért, melyet Izsó hazánk­fia által az Akadémia számára készíttetett. 4­ (Nagy-Váradon) m. hó 29-én Petőfi-lakomát tartottak, melynek tiszta jövedelme (127 ft 76 kr és egy arany) a Petőfi-szoborra küldetett be a „P. Naplóhoz." 4­ (Győrött a Petőfi-szobor javára) jan. 18-án nagy szavalati, ének- és zenészeti Akadémia volt tartandó több hölgy- és férfi műkedvelő közremű­ködésével, Komáromy Alajos, azelőtt nemzeti szinházi tag rendezése mel­lett. A műsorozat érdekesen állittatott össze.­­)­ (Ujabb adakozások a Markó-féle képekre.) Főpapjaink dicséretes buzgalommal adakoznak a Markó-féle képeknek Muzeumunk részére leendő megvásárlására. Ujabban e czélra Bartakovics Béla egri érsek 100, Haynald erdélyi püspök 200, Ranolder János veszprémi püspök 100, Simor János győri püspök 100, és Bonnaz Sándor csanádi püspök 30 ftot küldtek be. — Ezeken kivül Baldácsy Antal 200, Wodianer Albert pedig 50 ftot adakoztak. — (Adakozások.) A mult héten következő adakozások küldettek be szerkesztőségünkhöz : A Széchenyi-emlékre : Dr. Szenger Ede gróf Schlick huszárezredbeli főorvos 2 ft. 50 kr. Az irói segélypénztár számára : Jászapáthb­ól többen Váczi Sándor által 25 ftot. Az erdélyi muzeumra : Nyíri János gy.-vári erdész 2 ftot. A Rókus kórházi betegek számára : Nyíri János gy.-vári erdész 2 ftot. Rapecz Ferencz özvegyének : Pestről Gubicz András 5 ftot. Táncsics családnak : Orosházáról többen Győri Dani István törvény­bíró által 63 ftot. — Pestről Gubicz András 10 ftot. Petőfi-szoborra : Vityáról Erhardt Imre 3 ft. 30 kr. — Dr. Szenger Ede Galicziából 2 ft. 50 kr. A Széchenyi és Petőfi-szobor és az irói segélypénztár számára kegyült adakozásokat a pesti takarékpénztárba tettük, a többieket illető helyeken átadtuk. A magyar Akadémia palotája. — (Ujabb kimutatása) a Vasárnapi Újság szerkesztőségéhez a magyar Akadémia számára beküldött hazafiúi adakozásoknak. XLIII. közlés : Dr. Szenger Ede gróf Schlick huszárezredbeli főorvos 5 ftot. — Nagy-Acsádról (Veszprém) Jeremiás Lajos ref. lelkész 1 ft 50 krt. — Miskolczról, a minden jó- és szépért, buzgón hevülő ottani szitaszövő­czéh, Szánthó János által 20 ftot. — Apostagról az egyesült kovács-, bog­nár-, lakatos- és asztalos-czéh 11 ft. 30 krt. — összesen 37 ft. 80 kr. Az eddigi I—XLIII. közlésekkel együtt : 14,088 ft., 1 régi római arany, 1 huszfrankos arany, 110 cs. arany, 21 kétpftos tallér, 1 orosz tallér, 4 ujftos, 140 húszas, 18 negyedftos, 1 tizes, 1 db. 100 pftos és 10 db. 20 pftos nemzeti államkölcsön-kötelezvény. — (Részletes kimutatás) a fentebbi adakozásokról, melyekhez többen járultak : Apostagon az egyesült kovács-, bognár-, lakatos- és asztalos-czéh f. hó 13-án tartott közgyűlésében 5 ftot határozott az Akadémia palotájára, mihez még egyes adakozók 6 ft. 30 krral járultak. Az egyes adakozók : Pavlik János 1 ft, Kopa György 1 ft, Katona János 1 ft, Hajós Dániel 1 ft, Dér István 50 kr, Kratzli János 50 kr, Gerő Sándor 50 kr, Trencsényi Dániel 20 kr, Si­mon Sámuel izraelita 20 kr, Goldner Sámuel izraelita 20 kr, Vasz Dávid izraelita 20 kr. *) E levél felvilágosult, szabadelmü nézeteit mindenki örömmel fogja olvasni; a valódi tényállás ügyünk barátainak s ellenségeinek egyaránt fog megnyugtatásul szol­gálni. — Sz­erk. *B) Bizonyítják. — Szerk. *) Ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy a szóban forgó czikknek ön sem írója, sem be­küldője. — Szerk. Színházi napló. Péntek, jan. 11. „A mátrai vadászatEredeti vígjáték 3 felv. Irta Fáy András. A köztiszteletben álló szerző az előadás jövedelmét ismét a szinházi nyugdíjintézetnek engedte át. A magyaros zamatu vígjáték ma is szép hatással adatott. Szigeti, mint rendesen egyéb szerepeiben is, sok ere­detiséget fejtett ki. Szathmárynét a zajos tapsok, miket talpraesett játéka előidézett, utólag meggyőzheték, hogy tehetsége ily darabokban arathat diadalt legsikeresebben. Munkácsy­ F.-né, Feleki és Lendvai szép játékuk­kal nem csekély mérvben növelték az előadás sikerét. Szombat, jan. 12. A nemzeti szinház énekkar-személyzete javára : „Észak csillaga." Opera 3 felv. Meyerbeertől. Átalános bérletszünet volt; tán az az oka, hogy a szinház nem telt meg egészen. Kár, hogy e különben kedvelt operát ennyi kihagyással adják, nevezetesen ezáltal a második fel­vonás végjelenete, mely rendesen adva nagyszerű, hatásos lenne, egészen elveszti érdekességét. A hárfát ma zongora helyettesitette. A fegyvergya­korlati jelenet zajos kivánat folytán ismételtetett. A katonamandurba bujt tánczosnőket meg kell dicsérnünk, hogy ezúttal katonához illő komolysá­got mutattak, s vagy kettőn kívül nem nevettek, mint máskor szoká­suk. A kardalnokokat figyelmeztetjük, hogy ne handabandázzanak an­­nyira azokkal a pléhpoharakkal, mert ki talál belőlök ömölni a bor; vagy ha nem, hát a közönség észreveszi, hogy elfeledtek bele bort önteni, s csak a száraz kortyokat nyelik. Vasárnap, jan. 13. A pesti jótékony-nőegyletnek álarczos-bálja, mely a nőegylet gyámolta szegények javára sorsjátékkal volt összekötve. Álar­czos-tánczvigalmaink régóta hiresek arról, hogy bennök az ember igazán kedvére unatkozhatik. Mi ugyan ezúttal nem voltunk jelen, azon természe­tes okból, mert másnap a lapokban olvastuk, hogy úgyis aligha befértünk volna, annyi ember volt; de ha a jelenvoltakat kérdezzük, hogy mulattak, azt felelik rá : „köszönjük a kérdését; épen úgy mulattunk, mint azok a he­ringek, melyek egy hordóban egymás hátára rakva várják a nagyböjtöt." Tánczolni természetesen nem lehetett, a kisszámú álarczosok pedig „szel­lemdusságtalanságukkal," (kérem, e szép szót én bátorkodtam feltalálni) mondhatni, valóságos fururét csináltak. Egy kis malheur is történt, t. i. %

Next