Vasárnapi Ujság – 1862
1862-05-04 / 18. szám - Pálfy József 18. szám / Arczképek, Hazaiak - Pálfy József (arczkép) 205. oldal / Élet- és jellemrajzok - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Pompeji borkereskedő czimer 18. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Pompeji Isis temploma 18. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Pompeji sütőműhely 18. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Pompeji tragikai szinház 18. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Pompeji utcza 18. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Gazdag mulató 18. szám / Hazai népélet; népviselet - Vastermelés: e) fuvó 18. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet - Vizhatlan csatornazárak 18. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet
A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben 1V» íven jelenik meg. Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Pá iy ózsef: Amily ritkák, ép oly tiszteletreméltók azon férfiak, kik nemes és szent czélért, melynek elérését éltük feladatául tűzték ki, az útjokban álló akadályok és ellenségek ellen kitartó erővel, tántoríthatatlan erélylyel és bátorsággal küzdenek. Egy ily férfiú arczképével találkozik itt az olvasó. Pálfy József, a magyarhoni ágost. hitv. ev. egyház egyik legtevékenyebb napszámosa, különösen a népnevelési ügy hathatós támogatója. A dunántuli egyházkerületben, melyben közvetlenül működik, nincs gyülekezet, mely őt nevéről s tetteiről ne ismerné. Született aug. 20-án 1812-ben Farádon, Sopron megyében. Atyja ugyanott haszonbérlő, közel rokonságban volt az ihletett keblű költő, Kis János superintendens és soproni lelkészszel, kinek pártfogására számitva, szép tehetségű fiát 10 éves korában a soproni lyceumba adta. Végezvén Sopronban tanulmányait, a bécsi ev. theologiai intézetbe költözött, akkor a magyar ifjaknak tilalmas lévén a külföldi egyetemek látogatása, s innen gróf Zay Károly fiai mellett, mint házi nevelő, három évet töltött, hol a maga kiképzésére kedvező alkalmat lelkiismeretesen felhasználta s e mellett a Rothkrepf által szerkesztett „Honmüvészbe" s a Helmeczy „Jelenkorába" szorgalmatosan irogatott. Rév-Komáromba hivatván 1836-ban segédlelkésznek s a felsőbb iskola tanítójának, három évet ezen kettős hivatalában töltött. Itt fontos hivatala egészen igénybe vette minden idejét, az agg lelkész helyett majd minden papi teendőket neki kellett a két nyelvű egyházban végeznie. Azonban főgondját az iskolára forditotta, melyet egy jeles olvasókönyvtárral s számos taneszközzel látott el. 1839-ben rendes lelkészi állomást nyert a kies Balaton partján, Mencshelyen; de innen csakhamar Sopronba hivatott, a nyelvtani felső osztály tanárának, hol sikerült neki a holt latin nyelv helyébe a magyart tenni az intézet tannyelvévé. Azonban a tanári széket nem sokára a nagy-gerezsdi lelkészi állomással cserélte fel, hol egy nyelvtani közép és felső osztályok számára kidolgozott latin-nyelvtana és több más kézirata a lángok martalékává lett. 1842-ben a dunántuli ev. egyházkerület számvevőjévé neveztetvén ki, ezen egyházkerület zilált pénzügyeit sok fáradsággal rendbe hozta. A superintendentia már 1820-ban megkezdette volt a soproni lyceumban egy tanári szék alapítására pénzt gyűjteni. 1840-ben azt hitte, hogy a tőke elég nagy, hogy jövedelmeiből egy tanárt fizetni lehessen s a tanárt be is állította. Azonban csakhamar kiderült, hogy a tőke csak papíron létezik. Több tekintélyes világi úr bízatott meg egymásután ezen alapítvány rendezésével; hiában; az ügy mindig zavartabb lett, s a tanárt nem lehetett máskép fizetni, mint apróbb tőkék behajtása által. 1845-ben Pálfy, mint számvevő bízatott meg az alapítvány rendezésével. A következő évben kimerítő jegyzékét mutatta be mindazon pénzeknek, melyek ezen alapitványra 1820. óta ajánltattak. Ekkor a pénztárnokkal kezet fogva, hozzálátott a kinnlevő pénzek behajtásához, s oda vitte, hogy a kezdetben alig 5000 ftnyi kamatozó tőke már néhány év múlva 20,000-re szaporodott. A bölcs belátású, szelíd lelkű Kis János superintendensnek, kedvencz eszméje volt, egy egyházi nyugintézet felállítása, az elaggott lelkészek és tanítók s azok özvegyei és árvái számára, s már superintendensi hivatalának első éveiben tett kísérletet ezen eszme létesítésére. 1814-ben történt is valami e részben, de ami sem őt, sem a szűkölködőket ki nem elégítette. 30 évvel később ismét megpendittetett általa e nemes eszme, de most sem volt sok kilátása annak létesítésére. A derék Pálfy már ekkor jeleit adta volt tevékenységének s a sirja szélén ballagó főpásztor nem hiu reményeket táplált magában kedves rokona felől. Azt mondá tehát e buzgó erélyes férfiúnak : „Öcsém, kisértsd meg te, én 30 éven át hiában fáradtam kedvencz