Vasárnapi Ujság – 1862
1862-10-19 / 42. szám - Látogatás az erdei laknál (két képpel) Kósa Sándor 497. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek
.497 Szlatina környékét, s nézze meg est hajnalon a völgyekben különkülön megvilágított Csernagora terrasseos rengetegét a szenkovczei dombról, s a legszebb panoráma fejlődik ki szemei előtt. És a sors úgy hozta magával, hogy a szép vidékek urai lélekben is oly szépek, mert legnagyobb részben a grófi és nemesi Jankovich család birtokai, mely család tiszta, rendületlen hazafiusága kivívta magának a Dráván innen és tul az egri nevet. Legyen is ezentúl még inkább, mint eddig, Szlavónia zászlajára a nép szava felírva, melynek lobogója alatt testvéries szeretet és egyesülésben Magyarországgal, küzdjenek a haza jólétéért hivatott fiai, szerbek és magyarok egyaránt ! Látogatás az erdei lakó-nál Eperjesen. (Emlékezésül Petőfi, Kerényi és Tompa költői versenyére.) T .Eperjestől délre, a Tarcza-folyó jobb oldalán, tölgy- és bükkel sűrűn benőtt hegylánczolat vonul el, — alján termékeny szántóföldek, s itt-ott gyümölcsös kertektől szegélyezve. A Tarcza völgyén, a Vilecz-hegy felé menve, keskeny fahíd vezet keresztül a partos kis folyón, mely nyugtalan árjaival gyakran elsepri a völgy termékeit. — Átmenve rajta, a hidon felül, mintegy tiz ölnyi távolságra, rekettyeegerfabokrok s közt, egy kis patak siet le a hegyről, mélyre ásott medrében. — Partján kalauz gyanánt — gyalogösvény vezet fel az erdő árnyékos lyába. Komo-Eperjes vidékének egyik legszebb pontja a Kálvária-hegy, melynek rajzát ezúttal szintén bemutatjuk. J !£ Egy nyári délután, a kálvária-hegytől két társammal e patakhoz tévedtem. „Barátimi szólalt meg társaim egyike, —jertek, látogassuk meg az „erdei lak"-ott ott legalább kipihenve magunkat, a hűs forrás vizével égető szomjunkat is elolthatjuk. Mohón ragadtam meg az alkalmat, meglátni a helyet, hol hazánk három lánglelkü költője egykor versenyre kelt, s azonnal felsiettünk a gyalogösvényen. Alig haladtunk azonban néhány ölnyire a „behorpadt hegynek oldalában", a patak partján álló gyümölcsfák közöl egyszerű szalmás házikó tünt elénk, melyet sövénynyel befont kerítés övezett körül. Alsó végén baromfiól látszott s mellette egy fiatal cser emelé az ég felé lombos koronáját, melynek tövéhez a gazda épen akkor köté svájczi tehenét. — A lak felső végén egy rozzant méhes szomorkodék; szétszórt köpüi közel alig volt egy-kettő használatban. A kerítés ajtajánál, hol a patakon átjárás van, malomkőbe foglalt forrás buzog fel. Leültünk a forrás mellé, ittunk kristálytiszta habjaiból és szétnézve a regényes szép helyen, ábrándos érzelgés, szent ihletettség lepett meg mindhármunkat. Alakban édesanya zengé bölcsődalát kis gyermekének, körültünk a szellő susogott, miként ha titkos regéket mondana. A gerle sirt, távol fülmire zokogta panaszát, s mi . . . kalaplevéve titkon imádkoztunk. A versenydal történetét társam ekként beszélte el : 1845-ik év tavaszán a néhány száz ölnyi távolságra fekvő vilecz hegyi fürdőben négy ifjú mulatott. Három közölök lelkes ifjú költő : Kerényi, Petőfi és Tompa, a negyedik a hazaszeretetéről ismert J. D. az ifjak lelki-testi barátja volt. Délután kissé jó kedvvel hazafelé indultak, s útközben szomjuk enyhítése végett e forráshoz tértek. Élet, humor nem hiányzott, végre J. D. ingerelni kezdé Petőfit, többi között szemére veté, hogy verseiben minden ami csak kell, egyedül tiszta rím hiányzik. Petőfi lángra van, lobbant, de mentségére nem használt szavakat, hanem elkezde gyakori szokása szerint rögtönözni : „Mi kék Az ég, Mi zöld A föld; Kék ég alatt zöld föld felett a Hangos pacsirta fütyörész; Dalával a napot kicsalta, S a nap rá mosolyogva néz." — J. látva a költők szent ihletét, felkérte őket, hogy e nap emlékét egy versenydallal örökítenék meg. Az indítvány elfogadtatott, s pár óra múlva a költészet három gyönggyel gazdagodott,s a kis lak örökítve jön. Alább közöljük egymás mellett mind a három költeményt, meg vagyunk s győződve, hogy olvasóink most is nagy érdekeltséggel olvasandják a nemes verseny szép eredményeit. Este Sz.-nél nagyszerű mulatság rendeztetett kedvökért, hol mindegyik felolvasta versenydalát. A vendégek elragadtatása határtalan volt. Az öregek nem tudtak szólni, csak kezeit szorongaták a dalnokoknak, a hölgyek szemében szebb jövőt hirdető könyek ragyogtak, s a leányok önfeledten, ábrándos tisztelettel csüggtek lelkesült vonásaikon. A szép idők letűntek! A válságos küzdelmek között a fényes múltnak emlékei csak nem is elmosódtak. A három ifjú dalnok közül csak az egyik él még meg nem tört erővel és lélekkel köztünk. Petőfi sirját hiába keressük, csak gyanítjuk; Kerényi hamvait nehéz küzdelmek után az uj világ, Északamerika földje zárta be. A kis lak feledés élébe merült s alig találkozik egy-két egyén, ki a szegény vándornak megmutatná biztosan a helyet, melyet irodalmunk három jeles bajnoka nevezetessé tőn. Eperjes lelkes hölgyei és polgárait nektek jutott a szerencse, hogy a haza három jeles költője egy időben élt várostok falai között. Szent emléket birtok tölök, örökítsétek meg ti is az övéket Az „erdei lak" Eperjes mellett.