Vasárnapi Ujság – 1865
1865-01-15 / 3. szám - Váradi Szabó János 3. szám / Arczképek, Hazaiak - Váradi Szabó János (arczkép) Kp. 25. oldal / Élet és jellemrajzok - Fővárosi képek: 1. Fenyves madaras tót 3. szám / Népviseletek - Pusztai kovácsműhely 3. szám / Népviseletek - Chinai büntetések 3. A tolvaj elfogatása 3. szám / Természettudomány; ipar; müvészet; gazdaság; népisme - Chinai büntetések 4. Régi halálbüntetés a darabokra vagdaltatás 3. szám / Természettudomány; ipar; müvészet; gazdaság; népisme
Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasárna»jság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatisnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonaban : Slausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban : Otto Mollen és Junger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. Ha megemlékezünk koránkint irodalmunk úttörőiről s a közélet különböző pályáinak vezérférfiairól : illőnek találjuk fölkeresni emlékeit azon emelkedettebb szellemű hazánkfiainak is, kik a hazai nevelésügy jobbra fordultának első alapjait megvetették. Ily férfiú volt az, a kire ezúttal hivjuk fel az olvasó figyelmét. A mult század utolsó negyedében a hazai előkelőbb s műveltebb családoknak nem kevés gondjába került, gyermekeik mellé oly nevelőket találni, kik maguk is az akkori európai műveltség színvonalán állva, a nevelés-oktatás magasb eszméjének némi nemzeti alapokon megfelelni képesek lettek volna. Külföldi nevelők egész serege árasztotta el főuraink házait, mit teljesen kárhoztatni talán nem is lehetett, ha meggondoljuk, hogy hazánkban akkor szellemi művelődés s különösen a a köznevelési és tanrendszer még alig bontakozott ki a középkor békéiból s a nemzet még később is hiában várt az 1792-ki országgyűlési tudományos kiküldöttség munkálatainak életbeléptetésére. Azon ifjaink pedig, a kik a külföldön virágzó tudományosság fokára emelkedve, a szellemi műveltség terjesztésére szentelték magukat, a magán nevelői állomásokat csak alárendelt eszköznek, legfölebb átmeneti hidaknak tekintették valamely nyilvános tanári vagy lelkészi állomás elnyerésére. S így történt, hogy a jobb családok gyermekeinek nevelése gyakran oly képzetlen, félművelt egyének kezébe került, kik mostoha viszonyaik következtében jóformán iskoláikat sem végezhették el, s maguk is inkább még nevelendők lettek volna. E körülmények nem csekély aggodalmat okoztak jobb érzésű magyar uri házainknál, s ezek között különösen néhai id. báró Vay Miklós tábornoknak s hozzá méltó, magas műveltségű nejének. Csak a legközelebbi időkben közölte néhány hazai lap ez utóbbinak, a bár külföldi származású, de egész lelkével a hazához hű, magas szellemű hölgy (1783—1864.) nek életrajzát s naplóját. E naplójában b.Vay Miklósné egy helyen többi között ezeket írja: „Szeretve tisztelt, minden nagy és közhasznú eszméért lelkesülő férjem, ki korát megelőző, már régen gondolkodott arról, mikép lehetne gyermekeinket valódilag emberien nevelni, a szivet és elmét arányosan, valamint a tudást, képességet és akaratot öszhangzóan kiképezni. S nem is kerülheté el figyelmét az e század elején jelentőségre emelkedett Pestalozzi-féle tanmódszer. Szülőföldemről (a nemes báróné Baden nagyherczegségben született) néhány jó barát még inkább megerősité férjemet szándékaiban. S miután magyar nemzeti szellemben csak igazán magyar nevelő képezheti a növendéket, e czélból felszólítottuk s megnyertük 1807-ben a sárospataki kollégium egyik kitűnő tanítványát, Szabó János urat, hogy nevelősegédünk legyen."1 Váradi Szabó János — kiről a fentebbi naplóban szó van — 1783 aug. 27-én Zemplén megyében Szilvás-Újfaluban született. Hat éves korában a szülői háztól egyik rokonához vitetett, honnan később további kiképeztetése végett Sárospatakra adták, melynek kollégiumában a gymnáziumi és akadémiai tanulmányokat elvégezte. Épen a külföldi egyetemekre készült, midőn K. Vay Miklós tábornok családjával megismerkedett, s ettől nem sokára — 1807-ben — a kiskorú Miklós és Lajos bárófiak mellé nevelőül meghivatott. Hogy e hivatásának méltóan megfelelhessen, s hogy magát oktató-nevelővé teljesen kiképezze, a nemes báró Szabó Jánost előbb külföldre, nevezetesen a heidelbergi egyetemre küldé saját költségén, hol az utóbbi három egész évet töltött. Hogy szorgalma és tudományossága által ott is kitűnt, többi között egy latin nyelven irt pálya munkája : „Descriptio Persici imperii" *) tanúsítja, mely a bádeni nagyherczeg által kitűzött jutalmat nyerte s 1810-ben jelent meg Heidelbergben. Ezen 198 lapra terjedő tudományos munka által némi hírnevet szerzett magának Szabó János, azonkívül tudományos jártasságáról s előadási képességéről más alkalmakkor adott nyilvános bizonyságot. — Pestalozzi tanmódjának elméletét elsajátítván, az egyetem szüneteiben Németország több hires tanintézetét s növeldéjét is meglátogatta. 1813-ban személyesen kereste fel Sveiczban Pestalozzi nagyhírű yverduni intézetét, hol angol, franczia, orosz, porosz, spanyol, sőt amerikai nevelőgyakornokokkal szövetségben, a jeles tanrendszerrel gyakorlatilag is megismerkedett. Eltelvén a kiszabott idő,az 1811-es év nyarán hazájába tért vissza Szabó János, hogy azt, a mit tanult és tapasztalt, néven SZABÓ JÁNOS. •) Ezen munka teljes czime: „Detcripti* f'rtici Inperü, ex Strabonis tum ex aliorum auetonun cum illo comparatorum fide composita, auetore Joanne íszabo ttunzaro. — Commentatio, cui in certamine literario emum Icademiae Heidelbergensis d.22 novembris 1809Proemium a Magno Duce Badarum constitutum amplissunus Philosophorum ordo adjudicavit. Heidelbergae 1810.