Vasárnapi Ujság – 1866
1866-07-22 / 29. szám - Pihenő aratók. Lüders 29. szám / Népviseletek; genreképek - Aratás (képpel) 345. oldal / Vegyes tartalmu
Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sorára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — Bélyek-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Nincs nehezebb, de nincs igazabb kereset, mint a föld mivelése. Nincs nehezebb, de nincs hasznosabb munka egész nemzet jóllétére nézve, mint az aratás. Egész nemzet jóllétét biztosítja a jó termés, és minden viszonyt megzavar a terméshiány. . . . De itt sincs tiszta öröm, mint nincs vigasz nélküli csapás. Íme itt a régen várt aratás az a kétes, kétélű, arczával! Nálunk a termés jó — mondják ez idén Gömör, Szepes és Sáros megyékben. Nálunk a termés csak 15, y10, %C része a szokottnak, — mondják a Tiszavidékiek. Néhol a fagy, néhol a szárazság megtizedelte, megfelezte egyik s másik vetést, néhol mindeniket . ... és — mégis mennyi vigaszunk van e veszteségek közepette ?! Fagynál és szárazságnál rosszabb az ellenség. A fagy és szárazság csak a szép reményt, az ország termésének csak egy részét veszi el. Jön s megy, jobb időket hagyva nyomában. . . . Nem igy az ellenség! Ez a kész termést veszi el. Ez mindent elvesz — elveszi országszerte, szegénytől és gazdagtól egyaránt terméseit, készleteit, pénzét, eszközeit, marháit, lovait, — vagy a tűznek áldozza, mit el nem vihet. Hazánk, bármily csapásokat szenvedett helyenkint, mégis hoz annyi termést, mennyiből mindnyájan megélhetünk—kivált ha tehetősbjeink gondoskodnak a szegény nép keresetéről, köznagy munkákat adnak a szárazság által sújtott vidékeknek. Hiszen az 1863-diki inségi alapból még m. e. 4 millió ft. van. A Tisza vidékének öntözési csatornázásához mindenféle térkép s előmunkálat kész, s ha pénz nem volna, nincs könnyebb, mint a sok száz millióhoz még 5—6 milliót csinálni, mely tán még a jövő évben meghozza nem kamatját, hanem tőkéjét, mert ha a Tiszát mint egy jótékony Nílust kedvünk szerint kiereszthetjük oda, hova kell, 100—200 millió értékű termést fog adni még száraz időben is. Bár mindenik 5 — 6 millió igy megteremhetné az ő tőkéjét! . . . Hazánk, Istennek hála! még megvan; ezer balsors közt is jobban van, mint azon tartományok, hol a kalászos mezőkön most lovas ezredek vágtatnak végig, hol a rétek s mezők táborrá alakittatnak. Szomorúnak mondjátok nemde még a tücsök trécselését is? Nem láttok gólyát — nem halljátok a bölömbika dugását,, a kacsák csörgését — a bibiczek sikoltását .... A munkás gyermek veszély nélkül keresi fel a nádasok mélyét, hol rendesen csónakon is félve járt, s legfeljebb ennek nádsípja metszi át a csendes esti jéget, midőn a nap tányérja óriási veres karikává növekedvén, a fáradt kaszás már vacsoránál találja családja többi tagjait: fiát, ki magas ülőhelyet készített, hogy a kicsinynek, ki nagyanyja mögé húzódott, néha ő is nyújthasson egy falatot — s menyét, ki férjéhez (a másik testvérhez) fordulva mintegy azt mondja: „na itt az öreg, hadd vacsoráljon és pihenjen, mi pedig folytassuk a holdvilágnál, mely már szépen ragyog." Szomorúnak vélitek a kebelrenditő csendességet, mely imádkozásra tanítja a fővárosit, ki ilyet „soha nem hallott !" Ámde képzeljétek csak, hogy megy ez : Olasz-, Cseh-, Morva- s több más országokban ?! Képzeljétek csak az irtózatos dulást, csatazajt, mit ezer ágyú, fél millió ember véres küzdelme véghezvisz, hol a halottak száma csak egy részről is majdnem százezer ?! Képzeljétek ezt és adjatok hálát az Urnak, néma hogy ily lehettek csendben A föld, a hazai föld egyik része, meghozta az* áldást, mit megtagadott most a másik rész. De jövőre lehet, ti lesztek a szerencsésebbek. És van még egy nagyobb áldás, mint a hon minden földjének összes évi termése: az alkotmányos szabadság. . . . Ezt, ha még el nem hozta — de hihető, mielőtt bevégződnék — el fogja hozni az idei aratás. — y. I'il első aratók. — (Laders rajza.)