Vasárnapi Ujság – 1867

1867-06-30 / 26. szám - Szakál Lajos: Népdalok I. II. 322. oldal / Költemények - Közlemények egy magyar menekült bujdosásából 322. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak

322 begyakorlásában s átalában minden intéz­kedéseiben páratlan erélyt fejtett ki s nagy szakértelmet tanúsított. Sietünk, a forradalom végjeleneteit nem ecseteljük. Görgei aug. 13-án letette a fegy­vert; pár nap múlva Damjanich átadta Aradot. A többi hadtestek vezérei is kényszerültek követni a szomorú példát. Egyedül Komárom szűz falai védték még Klapkát. De egy elszi­getelt pontot, legyen bármily erős, egy le­győzött forradalom után tartani lehetetlen. Komárom, becsületes feltételek mellett, kapitulált október 2-kán. Klapka, kinek tá­bornoki rangja az osztrákok által elismerte­tett, Ujházy Lászlóval a polgári kormánybiz­tossal együtt, megkapta útlevelét azon kikötéssel, hogy rögtön külföldre utaznak s többé soha vissza nem jönek. A többinek sza­bad választás adatott a hazában maradni, vagy kimenni, — de ez utóbbi esetben vissza nem térni többé. Sokan ez utóbbit választot­ták. Ezek, Klapka és Ujházy vezérlete alatt, Poroszországon át egyenesen Hamburgba mentek, hol Vámosy, magyar születésű nagy­­kereskedő által s közbenjárására kitűnő vendégszerető fogadtatásban részesültek, sőt közülök azok, kiknek arra szü­kségök volt, pénz­segélyben is. Klapka innen, több társai­val együtt Angliába ment, s mig Ujházy és vele az emigránsok egy nagy része Ameri­kába hajózott. Klapka, többi közt Szabó Im­rével és Mednyánszki ezredessel Londonban maradt. Itt irta, 1850 tavaszán, eredetileg angolul. „Emlékiratait" a magyar szabad­ság-háborúról, mely műve aztán németül is megjelent, s azon korszak történelmi forrá­sainak egyikét képezi. Kevéssel ezután Svájczba, jelesen Genfbe tette át lakását.Itt ismerkedett meg Fazyval, Genf regenerátorával. E kitűnő egyéniség, ki 1830-ban, a júliusi forradalomban Páris barrikádjain harczoltX.Károly ellen,szülővá­rosát Genfet, a Kálvin­ teremtette egykori kál­vinista Rómát, az új idő követelményeihez képest anyagilag és szellemileg újjá­terem­tette. Az egykori, de már roskadozó s feles­legessé vált körfalakat leromboltatta, a várost újra rendezte, s neki egészen új tekintetet adott. A politikában szabadelvű mozgalmat indított, az anyagi téren ipari és kereske­delmi vállalatokat teremtett. Ő volt többi közt a „Banque General Suisse" teremtője s gyors felvirágzásának eszköze, a mellett a város és kanton szellemi életének központja és valódi lelke. Klapka megismerkedvén vele, Fazy őt, a Banque igazgató-tanácsosává tette, s a ma­gyar tábornok valóban jól megszolgálta e ki­tüntetést. A Banque érdekében számos fontos kiküldetést végzett, nagy utazásokat tett, főleg a Duna fejedelemségekbe és Keletre, valamint Angol és Olaszországba is. Össze­köttetéseit jól fölhasználta a Banque ügyei­nek s vállalatainak előmozditására. Kons­tantinápolyban ő létesitette a nagy fontos­ságú Banque Ottoman-t, mely fiók-bankja volt a svájczinak, valamint az ő ernyedetlen munkássága hozta létre a florencz­arizzói vasutvonalat is. De viszont ez iparvállalati missiókat politikai czélokra is föl tudta használni, sőt azok néha csak takarókul szolgáltak a fontosabb politikai küldetéseknek, melyeket főleg a Dunai fejedelemségekben végzett. Ekkor szoros összeköttetésben állt, előbb a Cavour-, majd a Minghetti-kormán­nyal, s mint átalában a magyar emigratio több kiváló tagja, ő is sokat tett az olasz­ egység s fran­czia politikai czéljainak előmozditására. Igy 1859 ben, a háború alkalmával, mely Ausz­tria ellen oly nagy sikerrel vívatott, a ma­gyar leg­o szervezését Kossuthtal, Ti­rrel, Klapka hajtotta végre. A háború elmultával ismét visszatért Genfbe, állomására a Banquehoz. S genfi polgár is lévén egyszersmind, kit a még folyvást mindenható Fazy emelt pártfogásá­val, megválasztatott a kanton „nagy­ taná­csába" — azaz a törvényhozó-testületbe, mint Genf egyik képviselője. Ez időben azon emberek egyike volt, kik köztiszteletben ál­lottak Genfben s befolyása nem csekély volt a város és állam ügyeire. 1864-ben azonban Fazy megbukott. Ez ember, ki annyi érdemet szerzett városa és hazája jólléte s fölvirágzása körül,­ nagy hi­bákkal is birt, melyekkel eljátszotta polgár­társai bizalmát és becsülését. Vállalatai sze­rencséje, m­lyek dúsgazdaggá, de egyszers­mind felfuvalkodottá és telhet­­lenné is tet­ték,ellene fordult. R­oppant házát egy szeren­csejátékbank helyiségeül engedte át s általá­nos volt a hir, hogy ez erkölcstelen üzelemből maga is nagy hasznot húz. A külföldi ban­kok, épen az ő személye miatt, megszak­ták összeköttetéseiket a Banque General-lal. S ez, hogy magát rehabilitálja és megmentse, kénytelen volt, szakitni teremtőjével s min­denható vezetőjével. Fazy — ki ha előbb hal meg, halhatatlan lesz vala Genf évköny­veiben, — most gyűlöltté lett a városban és államban; elvesztette politikai befolyását; teljesleg megbukott a következő választá­soknál s magával rántotta bukásában ba­rátjait, azok közt Klapkát is. Ez is kimaradt mind a választásokból, mind a Banque szol­gálatából. Klapka Francziaországba ment át s itt vette nőül D'Arbouin­gnez kisasszonyt, egy franczia apától és angol anyától született hölgyet, ki mintegy 100,000 frank hozo­mán­nyal jött férjéhez. A közben a porosz-olasz szövetség meg­köttetett Ausztria ellen. Mindent mozgásba akartak hozni e belül is annyira zilált állam ellenében. El volt végezve, megtámadni minden oldalról, kivül és belül. Olaszország Velenczénél, Poroszország északnyugaton , Szerbiába Türrt küldötték,Bukarestbe Ébert, készülni minden eshetőségre,­­ s végre magyar légiót akartak szervezni, mely a be­törés esetében Magyarországot költse fel. A porosz kormánynak az olaszhoz intézett kér­désére, ez Klapka tábornokot jelölte a magyar légió szervezése­ és vezetésére ki Klapka megjelent Berlinben, de a tervnek egyedül katonai kivit­elére vállalkozott, annak politikai oldalára nézve azon két magyarra utalt, kik az olasz kormán­nyal eziránt már egyezkedtek volt. Kossuth is felszólittatott a részvételre, feltételei azonban elfogadhatla­noknak találtattak Bismark által. A porosz hadi tervek közöltettek Klap­kával, ki Roon és Moltke terveire némi meg­jegyzéseket tett, mik elismeréssel fogadtat­tak. Jelen volt a háború főbb mozzanatai­ban s Königgratznél is. A magyar légió is szervezve jön ezalatt. S a háború utolsó napjaiban meg is történt a belépés Magyar­ország földére. A fegyverszünet azonban gyors visszavonulásra kényszeritette. S ezt oly szerencsésen tette, hogy egyetlen embe­rét sem vesztette el. A háború után Magyarország állapota jobbra fordult. S most bizton várjuk, hogy Klapka is a hazatérők közt lesz és kitűnő tehetségeit itt­hon hazája szolgálatára szen­telendi. — Maga a tábornok egy franczia lap­hoz legközelebb intézett levelében a követ­kezőket írja: ,,Szerkesztő úr! Örömmel üdvözlöm hazám alkotmányának visszaállítását. Megelégedéssel értesültem a koronázási ünnepélyes tény felől, s mindenek felett örömmel üdvözlöm azon igazsá­gos és kiengesztelő intézkedéseket, melyek azt kö­vették. Remélem, hogy kíncs küzdelmeink, s hos­­szú szenvedéseink után Magyarországra nézve , jobb kor kezdődik, s elismerem, hogy minden jó hazafinak kötelessége támogatni, elősegítni a po­litikai és anyagi újjáalakulás nagy munkáját. — Tizenkilencz évi távollét után természetes, hogy élénk vágyat érzek újra láthatni hazámat. Igye­kezni is fogok, hogy mihelyt magán ügyeim meg­engedik, haza mehessek, s remélem, hogy ott szi­ves fogadtatásra találok. — Brüssel, 1867. junius 22-kén. — Klapka György —á — r— Népdalok. I. Legény-biztató. Van egy szőlő, olyan szőlő, Virágot hoz, de nem termő. ,,Gazda-biztató"-nak híják, Ráismernek, kipusztítják. Van egy leány, olyan leány, Szeret sokat, de mind csalfán. Legény-biztatónak híják, A pártában ott is hagyják. II. Lesz más szeretőm, Jókor kinyílt az orgona, — Elfagyott, Első gyenge kis szeretőm Elhagyott. Majd virít még az orgona Másodszor: Más szeretőm lesz nekem is Már akkor. Szakál Lajos. Közlemények „Egy magyar menekült baj­ losásá"-ból. *) is. 1849. augusztus hó utolsó napján a me­nekültek Viddinben öszpontosultak. A vár déli részén, a Duna és egy kisebb folyó kö­zötti sík téren állottak tanyasátraik, elkü­lönözve egymástól testületenként egyenes, széles utczák által. A magyar menekültek három külön tes­tületet képeztek. Az egyik B m dandárja volt, melyet Vöröstoronynál a muszkák még julius hóban szorítottak ki Oláhországba; ezek fegyvereket viseltek, míg az ügyek Ma­gyarországon végeket érték. A másik testü­letet képezők a Török tábornok hadtestéből Mehádiá­n keresztül menekvők. A harmadik v lt Bem kísérete. Az elsőt tehetjük 2000, a másodikat 2200, a harmadikat 800 főre. Ezeken kívül voltak a lengyelek és olaszok; az elsők mintegy 500, az utóbbiak 250 főig. Mi­dezek ismét két osztályba sorozandók: polgári és katonai rendbe. A katonai osztályba tartozók, kivévén a tábornokokat s néhány törzstisztet, a sátrak­ban tanyáztak; a polgári hivatalt viselők a városban laktak. A tanyázók kényelmére elegendő sátrakat hozattak ki a várból; az élelmezésre is gondot fordítottak egy e czélra rendelt török főélelmező tiszt és se­gédje által. Az élelmi­szereket naponkint kétszer, következőleg adatták ki: */4 font juhhus, 8 lat rizs, 2 lat vaj, 4 drem só (2% font , 400 drem), 1­­2 font vöröshagyma, 2 font kenyér egy-egy részletben; tizre számí­tottak 45 font tü­zelőfát.­­ A tanyatér kö­rül felállít­ott török őrvonalon tul nem volt szabad menni még tiszti­ krnek sem; azonban a térparancsnok naponkint hat tisztnek meg­engedhette a városba menetelt. A tanyások szükségeinek kielégítése tekintetéből szabad volt a kereskedőknek, portékáikat a hely­színen áruba bocsátani. A tanyázók napi foglalkozása ebből ál­lott: tisztálkodás a sátrak körül és maguk után; főzés, fürdés, — s ábrándozás és dé­­ l­ Múlt számunkban hibásan állott: „Árvay László bujdosása." Szerk.

Next