Vasárnapi Ujság – 1867
1867-06-30 / 26. szám - Szakál Lajos: Népdalok I. II. 322. oldal / Költemények - Közlemények egy magyar menekült bujdosásából 322. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
322 begyakorlásában s átalában minden intézkedéseiben páratlan erélyt fejtett ki s nagy szakértelmet tanúsított. Sietünk, a forradalom végjeleneteit nem ecseteljük. Görgei aug. 13-án letette a fegyvert; pár nap múlva Damjanich átadta Aradot. A többi hadtestek vezérei is kényszerültek követni a szomorú példát. Egyedül Komárom szűz falai védték még Klapkát. De egy elszigetelt pontot, legyen bármily erős, egy legyőzött forradalom után tartani lehetetlen. Komárom, becsületes feltételek mellett, kapitulált október 2-kán. Klapka, kinek tábornoki rangja az osztrákok által elismertetett, Ujházy Lászlóval a polgári kormánybiztossal együtt, megkapta útlevelét azon kikötéssel, hogy rögtön külföldre utaznak s többé soha vissza nem jönek. A többinek szabad választás adatott a hazában maradni, vagy kimenni, — de ez utóbbi esetben vissza nem térni többé. Sokan ez utóbbit választották. Ezek, Klapka és Ujházy vezérlete alatt, Poroszországon át egyenesen Hamburgba mentek, hol Vámosy, magyar születésű nagykereskedő által s közbenjárására kitűnő vendégszerető fogadtatásban részesültek, sőt közülök azok, kiknek arra szükségök volt, pénzsegélyben is. Klapka innen, több társaival együtt Angliába ment, s mig Ujházy és vele az emigránsok egy nagy része Amerikába hajózott. Klapka, többi közt Szabó Imrével és Mednyánszki ezredessel Londonban maradt. Itt irta, 1850 tavaszán, eredetileg angolul. „Emlékiratait" a magyar szabadság-háborúról, mely műve aztán németül is megjelent, s azon korszak történelmi forrásainak egyikét képezi. Kevéssel ezután Svájczba, jelesen Genfbe tette át lakását.Itt ismerkedett meg Fazyval, Genf regenerátorával. E kitűnő egyéniség, ki 1830-ban, a júliusi forradalomban Páris barrikádjain harczoltX.Károly ellen,szülővárosát Genfet, a Kálvin teremtette egykori kálvinista Rómát, az új idő követelményeihez képest anyagilag és szellemileg újjáteremtette. Az egykori, de már roskadozó s feleslegessé vált körfalakat leromboltatta, a várost újra rendezte, s neki egészen új tekintetet adott. A politikában szabadelvű mozgalmat indított, az anyagi téren ipari és kereskedelmi vállalatokat teremtett. Ő volt többi közt a „Banque General Suisse" teremtője s gyors felvirágzásának eszköze, a mellett a város és kanton szellemi életének központja és valódi lelke. Klapka megismerkedvén vele, Fazy őt, a Banque igazgató-tanácsosává tette, s a magyar tábornok valóban jól megszolgálta e kitüntetést. A Banque érdekében számos fontos kiküldetést végzett, nagy utazásokat tett, főleg a Duna fejedelemségekbe és Keletre, valamint Angol és Olaszországba is. Összeköttetéseit jól fölhasználta a Banque ügyeinek s vállalatainak előmozditására. Konstantinápolyban ő létesitette a nagy fontosságú Banque Ottoman-t, mely fiók-bankja volt a svájczinak, valamint az ő ernyedetlen munkássága hozta létre a florenczarizzói vasutvonalat is. De viszont ez iparvállalati missiókat politikai czélokra is föl tudta használni, sőt azok néha csak takarókul szolgáltak a fontosabb politikai küldetéseknek, melyeket főleg a Dunai fejedelemségekben végzett. Ekkor szoros összeköttetésben állt, előbb a Cavour-, majd a Minghetti-kormánnyal, s mint átalában a magyar emigratio több kiváló tagja, ő is sokat tett az olasz egység s franczia politikai czéljainak előmozditására. Igy 1859 ben, a háború alkalmával, mely Ausztria ellen oly nagy sikerrel vívatott, a magyar lego szervezését Kossuthtal, Tirrel, Klapka hajtotta végre. A háború elmultával ismét visszatért Genfbe, állomására a Banquehoz. S genfi polgár is lévén egyszersmind, kit a még folyvást mindenható Fazy emelt pártfogásával, megválasztatott a kanton „nagy tanácsába" — azaz a törvényhozó-testületbe, mint Genf egyik képviselője. Ez időben azon emberek egyike volt, kik köztiszteletben állottak Genfben s befolyása nem csekély volt a város és állam ügyeire. 1864-ben azonban Fazy megbukott. Ez ember, ki annyi érdemet szerzett városa és hazája jólléte s fölvirágzása körül, nagy hibákkal is birt, melyekkel eljátszotta polgártársai bizalmát és becsülését. Vállalatai szerencséje, mlyek dúsgazdaggá, de egyszersmind felfuvalkodottá és telhetlenné is tették,ellene fordult. Roppant házát egy szerencsejátékbank helyiségeül engedte át s általános volt a hir, hogy ez erkölcstelen üzelemből maga is nagy hasznot húz. A külföldi bankok, épen az ő személye miatt, megszakták összeköttetéseiket a Banque General-lal. S ez, hogy magát rehabilitálja és megmentse, kénytelen volt, szakitni teremtőjével s mindenható vezetőjével. Fazy — ki ha előbb hal meg, halhatatlan lesz vala Genf évkönyveiben, — most gyűlöltté lett a városban és államban; elvesztette politikai befolyását; teljesleg megbukott a következő választásoknál s magával rántotta bukásában barátjait, azok közt Klapkát is. Ez is kimaradt mind a választásokból, mind a Banque szolgálatából. Klapka Francziaországba ment át s itt vette nőül D'Arbouingnez kisasszonyt, egy franczia apától és angol anyától született hölgyet, ki mintegy 100,000 frank hozománnyal jött férjéhez. A közben a porosz-olasz szövetség megköttetett Ausztria ellen. Mindent mozgásba akartak hozni e belül is annyira zilált állam ellenében. El volt végezve, megtámadni minden oldalról, kivül és belül. Olaszország Velenczénél, Poroszország északnyugaton , Szerbiába Türrt küldötték,Bukarestbe Ébert, készülni minden eshetőségre, s végre magyar légiót akartak szervezni, mely a betörés esetében Magyarországot költse fel. A porosz kormánynak az olaszhoz intézett kérdésére, ez Klapka tábornokot jelölte a magyar légió szervezése és vezetésére ki Klapka megjelent Berlinben, de a tervnek egyedül katonai kivitelére vállalkozott, annak politikai oldalára nézve azon két magyarra utalt, kik az olasz kormánnyal eziránt már egyezkedtek volt. Kossuth is felszólittatott a részvételre, feltételei azonban elfogadhatlanoknak találtattak Bismark által. A porosz hadi tervek közöltettek Klapkával, ki Roon és Moltke terveire némi megjegyzéseket tett, mik elismeréssel fogadtattak. Jelen volt a háború főbb mozzanataiban s Königgratznél is. A magyar légió is szervezve jön ezalatt. S a háború utolsó napjaiban meg is történt a belépés Magyarország földére. A fegyverszünet azonban gyors visszavonulásra kényszeritette. S ezt oly szerencsésen tette, hogy egyetlen emberét sem vesztette el. A háború után Magyarország állapota jobbra fordult. S most bizton várjuk, hogy Klapka is a hazatérők közt lesz és kitűnő tehetségeit itthon hazája szolgálatára szentelendi. — Maga a tábornok egy franczia laphoz legközelebb intézett levelében a következőket írja: ,,Szerkesztő úr! Örömmel üdvözlöm hazám alkotmányának visszaállítását. Megelégedéssel értesültem a koronázási ünnepélyes tény felől, s mindenek felett örömmel üdvözlöm azon igazságos és kiengesztelő intézkedéseket, melyek azt követték. Remélem, hogy kíncs küzdelmeink, s hosszú szenvedéseink után Magyarországra nézve , jobb kor kezdődik, s elismerem, hogy minden jó hazafinak kötelessége támogatni, elősegítni a politikai és anyagi újjáalakulás nagy munkáját. — Tizenkilencz évi távollét után természetes, hogy élénk vágyat érzek újra láthatni hazámat. Igyekezni is fogok, hogy mihelyt magán ügyeim megengedik, haza mehessek, s remélem, hogy ott szives fogadtatásra találok. — Brüssel, 1867. junius 22-kén. — Klapka György —á — r— Népdalok. I. Legény-biztató. Van egy szőlő, olyan szőlő, Virágot hoz, de nem termő. ,,Gazda-biztató"-nak híják, Ráismernek, kipusztítják. Van egy leány, olyan leány, Szeret sokat, de mind csalfán. Legény-biztatónak híják, A pártában ott is hagyják. II. Lesz más szeretőm, Jókor kinyílt az orgona, — Elfagyott, Első gyenge kis szeretőm Elhagyott. Majd virít még az orgona Másodszor: Más szeretőm lesz nekem is Már akkor. Szakál Lajos. Közlemények „Egy magyar menekült baj losásá"-ból. *) is. 1849. augusztus hó utolsó napján a menekültek Viddinben öszpontosultak. A vár déli részén, a Duna és egy kisebb folyó közötti sík téren állottak tanyasátraik, elkülönözve egymástól testületenként egyenes, széles utczák által. A magyar menekültek három külön testületet képeztek. Az egyik B m dandárja volt, melyet Vöröstoronynál a muszkák még julius hóban szorítottak ki Oláhországba; ezek fegyvereket viseltek, míg az ügyek Magyarországon végeket érték. A másik testületet képezők a Török tábornok hadtestéből Mehádián keresztül menekvők. A harmadik v lt Bem kísérete. Az elsőt tehetjük 2000, a másodikat 2200, a harmadikat 800 főre. Ezeken kívül voltak a lengyelek és olaszok; az elsők mintegy 500, az utóbbiak 250 főig. Midezek ismét két osztályba sorozandók: polgári és katonai rendbe. A katonai osztályba tartozók, kivévén a tábornokokat s néhány törzstisztet, a sátrakban tanyáztak; a polgári hivatalt viselők a városban laktak. A tanyázók kényelmére elegendő sátrakat hozattak ki a várból; az élelmezésre is gondot fordítottak egy e czélra rendelt török főélelmező tiszt és segédje által. Az élelmiszereket naponkint kétszer, következőleg adatták ki: */4 font juhhus, 8 lat rizs, 2 lat vaj, 4 drem só (2% font , 400 drem), 12 font vöröshagyma, 2 font kenyér egy-egy részletben; tizre számítottak 45 font tüzelőfát. A tanyatér körül felállított török őrvonalon tul nem volt szabad menni még tiszti krnek sem; azonban a térparancsnok naponkint hat tisztnek megengedhette a városba menetelt. A tanyások szükségeinek kielégítése tekintetéből szabad volt a kereskedőknek, portékáikat a helyszínen áruba bocsátani. A tanyázók napi foglalkozása ebből állott: tisztálkodás a sátrak körül és maguk után; főzés, fürdés, — s ábrándozás és dé l Múlt számunkban hibásan állott: „Árvay László bujdosása." Szerk.