Vasárnapi Ujság – 1868
1868-11-08 / 45. szám - Két kép a spanyol forradalomból (képpel) 536. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
A legfőbb kellemetlenséget valóban kiállhatatlan károgásukkal okozzák, mivel egymás irányában is zsiványok levén, rendesen van min osztozniok; kivált a fészeképités és költés idején napirenden van a tolvajkodás. Mig a szomszéd oda van új anyagokért, meg nem állhatja egyikmásik, hogy a magáéba ne hivjon át annak fészkéből egy-két ép oda illő galyacskát, s mikor aztán előjön a megkárosított, az igazságróli eltérő vélemények kiegyenlítése mindig egy kis nyelvgyakorlatba kerül. Hát még a kis éhes borzasoknak, vagy tán egy más kisebb madárkának, melynek fiait ezek számára szivtelenül elrabolták, — ki vehetné rosz nevén, ha kiabálnak? A kinek mindez nem tetszik, vagy kertjét akarja tőlök megkimélni, nincs könnyebb, mint egy kis területről őket elijeszteni. Hol egy meglőtt társukat fölakasztva látják, sokkal okosabbak, hogy át ne értenék, miszerint ott nem igen szives a vendégmalasztás; hogy pedig a komoly veszélylyel tréfálni valóban nem szoktak, sőt hogy mennyire tudják egymást figyelmeztetni az ilyen iránt, eléggé mutatja a következő eset: Egy majom, mely az udvaron hosszú póznához volt lánczolva, s melyet már sokszor vérig boszantottak a varjak, mivel mig ő a pózna tetejére szegezett deszkán szokott heverészni, ellopdosták alóla a neki oda tett ételt, — mikor végre egyet közülök megcsiphetett, annak kegyetlen hideg vérrel előbb minden tollát kiszedte, s aztán a kemény deczemberi napon, körülszörnyűködő társai bámulatára, elevenen a légbe vetette. Midőn tehetetlenül leesett a szegény pára, a hozzá siető társak szánalomból agyonverték, s aztán többé soha egy varjú sem bántotta a majom ételét. Íme egy kissé figyelmesebb vizsgálat mennyire más szinben képes feltüntetni előttünk ugyanazon lényt, melyet pedig átalában károsnak tartanak ; s így vagyunk a bennünket környező állatok legtöbbjeivel. Kevés dolog az, mely föltétlenül káros volna az emberre nézve, s legtöbb attól függ, ahogy vesszük őket; ha türelmünk van természetöket kikutatni, s eszünkkel őket czéljainkhoz idomitani, ellenségeinkből a leghasznosabb szolz ö Ogáinkká lesznek. A pusztító villám nem lett-e az emberi gondolat eszközévé, s lesz tán nemsokára mezőink termékenyítőjévé*). Sok olcsó munkát s ez által olcsó kenyeret adott már ez után a természettudomány eddig is a mostoha viszonyokkal küzdő embernek, s igy függetlenebbé tevén őt, szellemi fejlődését a legegyenesebben mozditotta elő. Dapsy L. Két kép a spanyol forradalomból." Az imént lezajlott spanyol forradalom néhány élesen megkülönböztethető mozzanattal bir, melyek szoros egymásutánja egészen kimeriti a sikerült forradalmak e legújabbikának nagyon egyszerű történetét. Az első mozzanat: a hajóhad B élén Topete ellen-admiral nyilatkozványa, szept. 17-kén ; ez volt a forradalmi zászló fölemelése, s azért Topete, bár később a többi szereplők által túlszárnyaltatott, mint merész és eszélyes kezdeményező tiszteletet és elismerést érdemel. Tíz nap sem telt, s a forradalom második, döntő mozzanata előtt állunk szept. 26-án. Serrano megindult a királyi hadak ellen, 10,000 emberrel s 40 löveggel, egyenesen Madridnak tartva; az alcoleai hídnál történt ütközet e fontos mozzanatot befejezi s vele egyszersmind a forradalom sorsát jobbra, a dynastiáét balra dönti el. A szegény Novaliches, a királynő vezérei közül az egyetlen, ki kötelességét végig megtette s hűségét vérrel Decsété, nehéz halálos sebben vitetett vissza Madridba. Sereg nélküli visszatérte vér nélkül engedé lefolyni a fővárosban a forradalmat; mert ha ő serege élén s épen jöhet még vissza, Madrid az utczai harcziszonyaitól bizonyosan nem marad megkimélve. A fővárosban levő katonaság parancsnokai, a két Concha, sokkal határozatlanabbak voltak s többet gondoltak a maguk biztositásával, mintsem még további ellenállást kísérlettek volna meg. Szivesen elnézték, hogy a katonaság is a polgársághoz szegődött. A madridi nép, mely az alcoleai csata előtt egészen csöndesen tartotta magát, s ugy látogatta a szin- és kávéházakat, mint a legbékésebb időben, most egyszerre a kivivott diadal mámorának adta át magát. Zajos csoportosulások történtek az utczákon, s a nép szabad folyást engedett gyűlölete nyilatkozatainak. Ellenállásra nem találván, a le nem fojtott pezsgős pohár szabad habzásához hasonlók voltak kitörései. Jellemző, hogy a vallási tekintetben oly hagyomásan vakbuzgó Spanyolországban, az inquisitiók őshazájában, a „tüntetések" egyik legnevezetesebbike abból állott, hogy a pápai nuntius ablaka alatt a konkordátumot a nép megégette. Nem az idegen udvar követe ellen intézett sérelem, hanem a vallásszabadság proklamatiója akart ez lenni, s mint ilyen teljesen sikerült. A végrehajtott népitélet után, a tömeg a nélkül oszlott el, hogy további kihágásokra ragadtatnék. Az alikantei szinház előtti zavargás is tettlegességek nélkül múlt el. Mindenütt voltak a nép vezetői közt oly józanok, kik a kicsapongásoknak eréllyel és eszéllyel tudtak gátat vetni. A hasonneműek közt a legérdekesb jelenetek egyike volt az, melyet egyik képünk ábrázol: a képek kidobása a közmunka-minisztérium épületéből. A jelenet elevenen emlékeztet a világtörténet egyik fontos jelenetére, a keleti és nyugati egyházak harczára a templomi képek ügyében, midőn Izauri Leo, bizánczi császár, a VIII. század első felében, a túlságosan elterjedt képtisztelettel szemben, a festett képeket a templomokból kidobatta. Ott a szentek, itt a gyűlölt királynő s kegyenczeinek képei estek áldozatul. Másik képünk egy érdekes genre-t ábrázol Madrid vidékéről ez izgalmas napokban. A politikus öszvérhajcsár, ki öszvére hátán a kiterjesztett nagy újságot pápaszemen olvassa s mellette gondtalanul füstöli czigarettét, a nép alsóbb rétegeinek érdeklődését személyesíti a politikai ügyek iránt. Az egész alak, kurta ujjasával, félválról lovagiasan lecsüggő köpenyével, nyakára kötött zsebkendőjével, valódi spanyol typus. Ez eredeti alakok Madridban is kiveszőben vannak már, s annyival méltóbbak, hogy — örökittessenek! A spanyol forradalomból : Jelenet a közmunkaügyi minisztérium palotája előtt Madridban. *) A legújabb kisérletek szerint t. i. a villanyosság behatása következtében nagy mértékben gyorsulván a talaj felbomlása, a termés ép ily arányban növekedett; s ha sikerül a légköri villanyságot összegyűjtve ép igy a talajba vezetni, a mi az eddigiek után nm tartozik a lehetetlenségek sorába, az kétségkívül nem kevéssé fogja annak termékenységét előmozdítani. D. L.