Vasárnapi Ujság – 1871

1871-07-09 / 28. szám - A bolgár-nép babonái. Erődi Béla 359. oldal / Általános nép- és országismre - A Rigi-hegyi vasut. Kovácsy János 359. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon

melybe Petőfi és Czuczor költeményei is bele van­nak szőve, következőleg végződik: „Egyesüljünk közös ellenségeink ellen! Üdv a hazára! A váltság áldása és a szabadság üdve minden népekre !!!" A „Szépirodalmi Csarnok"-ban, mely a féliv másik oldalát foglalja el, egy új, jeles munkatárs jelenik meg először, Csernátony, ki Angliából Bridgewaterból küldött közleményeket e lap szá­mára, „Levelek M . . . néhez" czim alatt. Az első levél okt. 19. 1853. és egy csomó „Mákvirágokat" az ő szokott modorában irva és ezekre, különösen a „római papagályra" még most is visszaemlékez­nek némely itt levő magyarok. Az ötödik számban Mészáros Lázár felhívása jelent meg az itteni magyarokhoz, a török hábo­rúban való részvételt illetőleg, jelentve egy hat­tagú bizottmány megalakultát, mely az abban résztvenni szándékozó magyarok elszállítása­ és ottani alkalmazásáról gondoskodni fog. Londonból is közöl e szám egy eredeti ma­gyar levelet név nélkül, mely az akkori viszonyo­kat ügyesen és részletesen ismerteti. A „Szépiro­dalmi Csarnok" „Kutahiai emlék-füzér szabadság­harczunk múltjára" czim alatt két költeményt közöl, melyek elseje alatt Ács Grida neve áll, ki azt Kutahiában május 7-én 1851-ben irta. Egy másik költemény ,,A gólyához" otthon is isme­retes, irta T. M. Következik „Tört hangok nem sírján." A hatodik és utolsó számot, a szerkesztőnek előfizetőihez intézett nyilatkozati nyitja meg, melyben szomorodott szivvel jelenti lapja meg­szüntet; bizony a magyarok Amerikában is ma­gyarok valának és a „Magyar Száműzöttek Lapja" kénytelen volt megszűnni pártolás hiányában. Ez utolsó szám „Szépirodalmi Csarnok"-ában „1848-ki szeptemberi dalok" czim alatt két hos­­szabb hazafias költemény közöltetik E. J.-től, és egy névnélküli költemény ,,Egy zordon éjjelen" czim alatt. Előfizetési ára e lapoknak elég olcsó volt, 1 dollár negyedévenként; a kiállítás is, tekintve az itteni viszonyokat, elég csinosnak mondható; pél­dául most egyletünk alapszabályait szándékozunk kinyomtatni és nem tudunk találni nyomdát, hogy a magyar íráshoz szükségelt betlik meglennének. Ez volna a new-yorki magyar lap rövid tör­ténete és ismertetése, hiszem, hogy ez adatok elég érdekesek, hogy a magyar hírlapirodalom netán megírandó történetében helyt foglaljanak. Mert a „Magyar Száműzöttek Lapja" az egyetlen, mely az olaszországi „Magyar-Magyar" és az oláhor­szági „Magyar Lapok" mellett a külföldön magyar nyelven megjelent. Legközelebbi közleményemben az itteni ma­gyar egyletekről írok egyet mást, remélve, hogy ez adatok is szívesen fogadtatnak az otthoniak által. Liptay Pál. 359 A bolgár nép babonái. Valamely nép miveltségi állapotának nincs biztosabb hévmérője, mint babonái. Minél alantibb fokán áll valamely nép a miveltségnek, annál több babonának és ördöngösségnek barátja. Igy talál­juk ezt a bolgároknál, kik babonáik után mérve, a miveltség legalsóbb fokán állanak. Mióta a bolgár egyházi autonómia kérdése szőnyegre került, nagy számmal léptek fel e nép boldogító apostolai, kik jó nyereség fejében a bol­gár népnek hizelegtek s magukat szószólóiul ve­tették fel a görög klérussal szemben. Minden hátramaradást, minden egyházi és társadalmi bajt a görög klérustól származtattak, nem mint azelőtt szokás volt, mindenért a török kormányt tenni fe­lelőssé. Természetes, mert hiszen épen a török kormányhoz folyamodtak segélyért a görög klérus ellen. Ezt vádolták tehát, hogy a vallási vakbuz­góságot, az erkölcsi elaljasodást, az egyházi hiva­taloknak pénzért való eladását és a butaságot nemcsak orvosolni nem igyekezik, de sőt előmoz­dítja. Hacsak egy futó pillantást is vetünk a bol­gárok életére, azonnal meggyőződünk arról, hogy alásülyedésüknek oka sem a török kormányban, sem a görög főpapságban, hanem főkép magában a népben rejlik. A bolgárok babonás szokásai közt találunk ugyan olyanokat is, melyek a görögökkel és a ke­leti egyház más híveivel közösek, de legtöbb ba­bonájukat még a régi pogány szláv korból őrizték meg, fejlesztették és mintegy kimivelték. Mig a többi szláv népek az ős­hit töredékeit jobbára levetették, a bolgárok a keresztyénségbe átvitték s beleolvasztották azokat. A bolgárnak minden mozdulatához babona van kötve. A boszorkányok nagy kiváltsággal bír­nak, s a nép előtt különös tiszteletben állanak. Ha a bolgár beteg, a vén anyát hivatja, s tanácsa feleslegessé tesz minden orvosi segélyt; ha a bolgár pénzét vesztette, a boszorkányhoz fordul; ha lako­mát rendez, ha halni készül, ha szerelmi italt ivott, ha ellenségétől akar megszabadulni, vagy rajta boszul állani, mindig a boszorkány segélyét veszi igénybe. Pedig ennek gyógyszerei többször veszélyesek, mint hasznosak. A méregkeverő vén banyák, kiket a nép fanatizmusa rajongó tisztelet­tel környez, büntetlenül maradnak, még ha go­noszságuk napfényre jő is. A gonosz szem általi igézések és elbűvölések ellen szintén a boszorka segélyéhez fordulnak. N­a a boszorkát beteghez hívják orvosi minőségben, első teendője, hogy kuruzsló mondókáját elmondja a beteg felett és azután a beteg baját puhatolja. Ebben következő­leg jár el: elővesz egy pár rőrös hosszú szalagot, melyre csomó van kötve, s azt a beteg karján fölméri. Ha a csomó a beteg kezére vagy ujjaira esik, betegsége csak képzelt, ha pedig karjára esik, rövid időn meghal. A kuruzsló, ha a beteg állapotát nem tartja veszélyesnek, gyógyszert is szokott alkalmazni. Sokféle gyógyszere közül megemlítem azt, mit nekem is ajánlott egy, midőn veszélyes lázban szenvedtem bolgárországi utazásom egész ideje alatt: „Végy egy kis kutyakölyköt, minél fiatalabb annál jobb, mosd meg hátulsó lábát, különösen bal lábát poshadt vízben, s ebből a mosadékból igyál háromszor napjában, és a láz megszűnik." „Vagy ha azt nem teszed, végy egy snepf mada­rat, főzd meg amúgy tollasan, a levét használd italnak, s ez igen hathatós gyógyszer." A gonosz szem igézésének nagyon sokan esnek áldozatul; ez ellen leghathatósb óvszer a szárított gólya­gyomor. Mikor gyermek születik, a kuruzsló sar­lóval megy a betegágyashoz, behinti az újszülöt­tet sóval, be­füstöli a szobát különféle füvekkel, mi által az anya és gyermeke felett ólálkodó ördö­göket űzi el. A bolgár nő hét éves koráig nem mossa meg gyermekét soha; a leánygyermeknek egy éves korában egy fokhagymát köt a fejére, hogy gonosz szem ellen védve legyen. Ha vizet hoz a forrásról, edényéből földre önt egy keveset, hogy a vizi lelkek ellen védve legyen; ha lisztet hoz a malomból, a tűz felé tartja egy pár perezre hogy a gonosz szellemet kiűzze belőle; a lisztet el nem adja, mig legalább egy kenyeret nem sütött belőle; a kenyeret nem adja el, mig nem törött belőle egy darabkát. Nem szabad alkonyat után a pajtát, istállót kitakarítani, tejet eladni, vagy vi­zet hozni a kútról; nem szabad a kutyát a ház te­tején aludni hagyni, mert ez a család egyik ha­lottjának nagy kínokat okoz. Szárazság idején a pápa keresztelő szent Jánoshoz folyamodik esőért, ha ez sikertelen, a kuruzsló asszonyt hívja fel, hogy ez eres­sze meg az ég csatornáit. Ha ilyenkor a kuruzsló mondó­kájára eső talál esni, a pap is elismeri a vén banya hatalmát és szövetségre lép vele. A kuruzsló sok­kal kedvesebb az isten vagy a sátán előtt mint a pópa, mert ha ragály, vagy járvány üt ki, a ku­ruzsló mindig elrendelheti, hogy a pap minden élő­lényt szentelt víz fecskendezéssel óvjon meg a go­nosz szellemtől. A bolgár papság legnagyobb ré­sze, mint személyesen tapasztaltam, oly alacsony fokán áll a miveltségnek, hogy legtöbbje inni sem tud, hanem rováson tartja híveit, és alig tudja el­mondani a mindennapi imát hívei épülésére, de annál nagyobb tárháza a babonának és ördögűzés­nek. Ilyen papok nemhogy elűznék e vakhitet a népből, de sőt inkább ápolják és terjesztik. Újév napján mindenki egy cseresznye-ágat vesz és azzal minden szembejövőt megérint, hogy a gonosz lélek ne vegyen rajta erőt ez esztendőben. A nagy böjt első napján hajtóvadászatot űz­nek a kutyákkal. Reggeltől estig ólálkodnak a kutyákra, s a­hol meglátnak egyet, irgalmatlanul összeverik, ugy hogy egész nap nem lehet mást hallani, csak kutya­ugatást és ordítozást. Teszik pedig ezt csupán azért, hogy ez éven át meg ne dühödjenek a szegény párok. A böjt második hetének első napján ülik halottuk napját, akkor az asszonyok házról házra járnak égő gyertyával, hogy a holtak lelkeinek jó étvágya legyen, s hogy jól el legyenek látva a nyugalom honában. Márczius nőnemű hónap s Bolba-Mart-nak hívják. E hónap a nőknek van szentelve, s egész négy héten át nem szabad dolgozniok, még a ház földjét sem tapasztják meg, a­mit máskor minden héten szoktak tenni. Ha dolgoznának, Mart anyuka nem adna erőt az egész éven át, s villám gyújtaná fel azt a házat, melyben igy meggyaláztatott. A kuruzslók e hó első napján felkeresik Baba-Martot barlangjában és tanácskoznak vele, s a hó minden napját elnevezik a falusi nők nevére. A jámbor, csendes nők nevét szép tiszta napra teszik, a veszekedő, nyelvesekét zivataros, esős napra. Az ekkép összeállított naptárból aztán az illető as­­szonyt szokták jellemezni. „Cselebni, ne menjenek holnap ki a mezőre dolgozni, intenek gyakran az öreg emberek, mert holnap nagy zivatar lesz." „Honnan tudja ezt?" kérdők. „Hát holnap Dimitri szomszéd feleségének a napja, az pedig nagyon veszekedő hárpia." Erődi Béla. (Vége követk.) A Rigi-h­egyi vasút. Zürich, 1871. junius. Ujabb időben a vasutépitészet a technikai tudományok terén az első helyet foglalta el, s fon­tosságát és az államok virágzására és jóllétére gyakorolt hatását tekintve, méltán is. A tudo­mány e részben csakugyan bámulatos s az előtt hihetetlennek látszó vívmányokat mutathat fel. Emlékezzünk csak a semmeringi vonalra, s pedig ez még nem a netovább; olvasóinkkal ezúttal egy ujabbat s még bámulatosabbat kívánunk megis­mertetni. A kis Svájcz, mely jóllét tekintetében a többi európai államok méltó irigylését keltheti föl, vas­utak dolgában aránylag több európai államnál hátrább áll ugyan, de e hátránya földrajzi hely­zetében, jelesen talajfelülete minőségében és koránt sem a vasutak ügyének elhanyagolásában fekszik, — sőt a vasutak tökéletesítésében a legérdekesebb mozzanatokat itt találjuk. Svájcz nagyon is fösvényen van ellátva ter­mékeny térségekkel és tágasabb völgyekkel, azon­ban a természet e hiányért annyival dúsabb kár­pótlást adott nagyszerű tájai és elragadó panorá­máiban, melyekben valódi nagy kinc­csel ajándé­kozta meg e kis ország népét.­­ Az utazásra kedvező évszak beálltával ugyanis tele van Svájcz idegenekkel, a világ minden részéből ide tódulnak, kik a természet remek alkotásait csodálni akarják. S a mellett, hogy Svájcz e tekintetben Európa legérdekesebb pontja, az utazó kényelmére sem hagy kívánni valót fönn. A völgyekben vasutak, tavain gőzhajók, hegyein át posta-összeköttetések, s a gyalog­utazók számára, még a legmagasabb hegycsúcsokra is lehetőleg kényelmes utak kínál­koznak. A nyári idény alatt a látogatottabb hegyeken, sőt a legzordabb vidékeken is jól be­rendezett vendéglők fogadják az utazót. Mindezek és végre Svájcz szabad intézményei, kifejlett ipara és kereskedelme, valamint kitű­nő intézetei számos idegent tartanak benn, — s hogy Svájcz­nak az ott tartózkodó és utazó idegenektől nem csekély bevétele van, mutatják a statisztikai adatok, melyek szerint középszámítással az évenkénti tiszta bevétel 40 millió frankra rug, mely összeg még nagyobb államoknál is számításba jöhetne, annyi­val inkább a kis Svájcznál. Ily körülmények között gondolható, hogy va­lamint a szövetség-tanács, úgy az egyes kantonok kormányai sem mulaszták el minden irányban, a szükségletnek megfelelő közlekedési módokról lehetőleg gondoskodni; de minden gondoskodás daczára is Olaszországnak Svájczczal, valamint Német- és Francziaország egy részével — csak is a nagy vízválasztó Alpokon át lehetséges egyenes összeköttetése, még mindig csak az ezeken át vezető posta-utakra szorítkozik, az eddig fölmerült hegyi-vasút rendszerek tökélytelensége miatt le­hetetlen lévén a bajon vasút által segíteni. Legújabban két nevezetes hegyi­ vasut kér­dése foglalkoztatja Svájczot; egyik a Szt.-Gothard hegyén át van tervezve, hogy az egyenes ös­­szeköttetés Olaszország és Svájcz között létesíttes­sék, másika a Rigi-hegyi vasút. E kérdések alkal­mával ismét két uj hegyi rendszer költött átalá­nos érdekeltséget, melyek egyike a szt.-gothárdi vasútnál, Wetli mérnök által, másika pedig a Rigi-hegyi vasútra Riggenbach által terveztetett.­­ E rendszerek elsejétől a szövetség-tanács által kiküldött vizsgáló bizottság „mint minden részé­ben új" és „mint a nagyban teendő kísérletre teljesen méltó" rendszerről igen kedvezően nyi­latkozott, a Riggenbach-féle rendszer pedig — mel­lyel jelen sorainkban czélunk az olvasót meg­ismertetni — már valósulása által megmutatta életrevalóságát. A Rigi-hegy, melynek 5400 láb magas csúcsa Svájcz egyik legszebb panorámáját tárja elénk, már fekvése által is azon kedvező helyzetben van, hogy Svájcz leglátogatottabb hegye legyen; alatta

Next