Vasárnapi Ujság – 1871

1871-11-26 / 48. szám - Gróf Lónyay Menyhért 48. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Lónyay Menyhért (arczkép) 597. oldal / Élet- és jellemrajzok - A pesti sakkör ablakában. Appelrath 48. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Vezeklő tatár dervisek 48. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Tatár kutya 48. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság

Tizennyolcadik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok enyfltt: Egész évre 10 frt - Fél évre 5 frt. IC Csupán Vasárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy népszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számíttatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bresben: Opprlck Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haanenstein én Vogler. Wollzeile Nr. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 kríyózár. Az egyesek gazdaságának közös alap­törvénye, hogy minden mivelési ágak egy­szerre, egyaránt buján nem tenyésznek, hanem fölváltva, átalános szűk, részint kö­zönséges évtizedek után majd egyik, majd másik vizit jobban. Egyszer a borban, majd meg a búzában van bővebb termés. így a nemzetek gazdaságában is. Egy­szer a költők, másszor a szónokok és hősök, majd ismét a diplomaták szerepelnek és uralkodnak. Már tudniillik a nagyobb, ki­hatóbb szerepre hivatott nemzeteknél, me­lyek a műveltség magasabb fok­án állanak és a természettől több oldalú ké­pességekkel vannak megáldva, s a többiekhez ugy aránylanak,­­ mint a karmester az egyszerű szakzenészhez. Ha nemzetünk legutóbbi fél­századának történetén végig­te­kintünk, elfogultság nélkül mond­hatjuk, hogy e korszak eléggé változatos volt, és fölváltva az emberi szellemi és erkölcsi mű­ködés minden magasabb szaká­ban mutat föl oly tehetségeket, melyek világrészünk színvona­láig emelkedtek. Voltak nagy köl­tőink, szónokaink, művészeink, hőseink, vértanúink. S a mi jelenünket illeti, úgy látszik, ez sem fog teljesen med­dő maradni, noha már kissé megdöbbenve tapasztalok, hogy a fennebbiekben visszaesés mu­tatkozik. Az aesthetikai téren inkább mennyiségileg, mint mi­nőségileg mutatunk föl ered­ményt, de a középszerű tehetsé­gek nagyobb száma soha sem ér föl egy-egy kimagasló első rendű nagyság értékével. Azonban van egy igen fon­tos és életbevágó tér, melyen a nemzeti géniusz már­is mutat föl oly jelenségeket, kik a világ figyelmét, mondhatnók meglepe­tését vonták magukra. S e tér épen az, melyen jelenleg a legnagyobb szükségünk van kitűnőségekre, és a melyen eddig mu­tatkozó bőségünk több oknál fogva lehet igen vigasztaló. A­kik ugyanis emlékeznek a hatásra, melyet 48 —9-ki forradalmunk Gr. L o 11 y a y M e 11 y Ii é r t. és annak gyászos vége tett a világra, a fo­galomra, melyet ebbeli szereplésünk keltett, nem fogják tagadni, hogy a mily nagy volt az őszinte bámulat és lelkesedés nemzetünk hősiességének és genialitásának nagy erőfe­szítései fölött, épen oly átalános volt a saj­nálkozás a miatt, miért hogy annyi ,,erő és oly szent akarat" nem párosult egy­szersmind annyi diplomatiával is, mely a nemzetet ama szörnyű katasztrófától meg­óvta volna. Úgy tekinték népünket, mint a hős oroszlánt, mely csupán erejében és bá­torságában bízva, minden fortélyt megvet és mellőz, azután elesik . . . Egy szóval, legjobb barátaink, kik csodálták a magyar vitézségét és lángelmű­ségét, azt hiték, hogy géniuszunkból hiányzik a politikus és di­plomata genialitás azon mérve, mely szük­séges arra, hogy a hősies erőfeszítéseket ne csak dicsőség, de szerencsés vég is ko­szorúzza. Egy szóval, 48—9­ ki önfeláldozó, ma­gasztos vértanúságunk méltó tiszteletet és csodálkozást kelte ugyan, de államalkotó és fönntartó diplomata képességünk felől a világot legalább is kétségben hagyta. Annál meglepőbb a művelt világ köz­véleményére az eredmény, melyet utóbbi fél évtizedünk e részben fölmutatt. Fegyveres erő és forradalom nélkül, tisztán állam­férfiúi bölcseséggel, pár év alatt oda emel­kedett a nemzet, hogy elnyomottból úgy­szólván uralkodóvá vált azon 35 milliónyi lelket számláló népszö­vetségben , melyet a Habsbur­gok uralkodása egyesít. A poli­tika ugyan azon tér, melyen a sikert helyesen és végleg csak egy egész korszak lefolytával mérlegelhetjük, de ha csak a jelen helyzet vívmányait tekint­jük is, maga azon tényállás, hogy a népesebb és szintén igen műveltCziszlajthániával szemben elért előnyöket államfér­fiaink szellemi fölényének köszönhet­jük, bizonyítja, hogy e tekintet­ben váratlanul nagyobb tehet­ségekkel bír nemzetünk. E kiváló államférfiak egyike gr. Lónyay Menyhért, ki eddigi közpályája alatt nagy képessé­geinek, különösen erélyes mun­kaképessége, sokoldalúsága, ki­terjedt , alapos tudománya és határozottságának számos tanú­jelét adta. Andrássy eltávozásá­val a magyar miniszterelnöki széket Lónyay foglalván el, azt his­szük, nem lesz érdektelen, ez alkalomból életrajza főbb adatait ismételnünk. Lónyay Menyhért 1822-ben jan. 6-án született. Miután isko­láit atyjának, Lónyay Jánosnak gondos vezetése mellett elvé­gezte, 1839-ben már jogtudor lett a pesti egyetemnél. A közélet terére is egészen fiatalon lépett föl, 1841-ben, midőn Bereg-és Szabolcs megyék közgyűlési tanácsko­zásaiban kezdett részt venni. A kitűnő ké­szültségű s a mellett mérsékelt szellemű GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT.

Next